A Föld felszínén működő ideális óra ütemjelét pl a Holdra kisugározzuk rádiójelek formájában.
Ez az ütemjel megőrzi a frekvenciáját a földfelszíni ideális órához képest, azaz ezzel az ütemjellel is mérhetünk időt.
A Hodon kimérünk egy távolságot pontosan és ezen a távolságon megmérjük a fény futási idejét. A Holdon működő ideális órával is, meg a Földről kisugárzott ütemjel szerint is.
Eredményül azt kapjuk, hogy a Holdon működő ideális óra szerint az út/idő hányados éppen a fénysebességet adja.
A Földről kisugárzott ütemjellel mérve az "időt" a (Holdon értelmezett távolság)/(a Földön értelmezett idő) mennyiség formailag tényleg sebesség dimenziójú, csak erősen kérdéses, hogy akkor ezt az izét most hogyan is kell érteni. Nem összehasonlítható egyebek között azért sem, mert ugyan azzal a méterrúddal kimért távolság a Holdon és a Földön nem összehasonlítható. Egyszerűen azért, mert más a metrika itt és ott. Nem véletlenül mondja az ált.rel., hogy a fénysebesség lokális inerciarendszerekben értendő állandónak.
dehogynem. az időt itt mérem a földön, a fény sebességét meg valahol kint. lézer, egy nyaláb a földre, egy meg egy tükörre ami szintén a földre vetíti, a kettő közt meg fix távolság (pár száz méter elég). nem lenne túl pontos, de csak az eltérés a lényeg.
igen, ez jogos felvetés, de nem is az időt lehetne mérni (idő, mint fizikai mennyiség nem is biztos, hogy van), pusztán azt, hogy más sebességgel terjed a sebesség a gravitációközeli vákumban, mint a távoliban. ez meg mérhető, ha egy adott helyen mérem időt, és különböző távolságokban a fénysebességet. Elméletileg megoldható, nem is drága, tükrök, lézer számítógépkapacitás :D
a fény sebességét állandónak tartjuk, de ha arra gondolok, hogy a felső határ valami módon összefügghet a tér tulajdonságával (össze kell, hogy függjön), a tér viszont (az elméletek szerint) tágul, ez számomra erősen valószínűsíti, hogy a fény sebessége a tér tulajdonságának változásával változik maga is (igaz ezen logika alapján az idő sebessége is változik, így ez nehezen lenne kimutatható.
Viszont (és innen izgalmasabb) a tér tulajdonságai összefüggenek a benne levő anyag (energia) mennyiségétől, így (szerintem) tágulásának sebessége függhet a benne lévő anyagtól. Tippre azt mondanám, minél nagyobb a tömegsűrűség, annál lassabban tágul, ez viszont azt jelentené, hogy a tér tágulása nem egyenletes (nagyobb tömegek közelében lassabb), így a fény sebessége sem az (ez viszont már mérhető lenne) és ez akár az univerzum gyorsuló tágulását is magyarázhatja, merugye eleinte elég nagy volt tömegsűrűség ahhoz a hogy a tér lassulva táguljon, majd 6-7 Mrd évvel ezelőtt ez átbillent, azóta gyorsulva tágul (így sötét energiára nincs szükség). persze ez okozna némi galibát az univerzum keletkezésének időpontjával is :)
na és innen még izgalmasabb lenne, mert ezen a logika mentén továbbmenve a tér az elemi részecskék közvetlen közelében (ott a tömeg/energiasűrűség hatalmas, vagy [közel] végtelen [a planck távolság itt nem játszik]) a tér nem tágul (az idő áll?), a részecske élettartalma végtelen.
Ez a Lorentz interpretáció. Matematikailag ekvivalens, így nincs olyan kísérlet amivel dönteni lehetne hogy ez vagy a specrel interpretáció igaz.
Ráadásul nem csak ez a kettő van, hozzá lehet adni végtelen számú olyat ahol a lassú óra mozgatás is okoz idő eltolódást. Mind ugyanazt az eredményt adja, nem eldönthető melyik igaz.
A specrel teszi a legkevesebb előfeltevést és emiatt a legjobban átlátható, azért ezt használja a világ.
Én inkább azt mondanám, hogy a fénysebesség a különböző inerciarendszerekben csak látszólag állandó, és az eredmény a kísérletekből fakad. Itt a magyarázat angolul:
"We inspect the way in which measurements of the speed of light were done. These were carried out by interferometers where the runtime of light rays was compared between rays having been reflected in different directions. If there is a directional dependence on propagation speed, a characteristic interferometric pattern should occur if the apparatus is rotated. Within assumed experimental uncertainties, no such pattern was observed. Since the length of the apparatus was not changed it was concluded that the velocity of light was the same in all directions. What not has been considered in this explanation is the effect of length contraction. According to Einstein’s special relativity, the measured length changes with the same factor as the measured time, if the frame of reference is changed by modifying relative speed between observer and object. For the experiments of Michelson-Morley type this means that the run-time of light as well as the interferometer length change, as soon as the apparatus is rotated relative to a hypothetical absolute direction of motion (“ether wind”). The compression factor is the same for length and time, therefore we obtain for two directions with length l and l' and run-time t and t':
c = l/t = l'/t' = constant
According to Fig. 1 the number of wave trains is the same irrespective of the compression factor. No wonder the value of c is constant."
Fig. 1: Length contraction in experiments of Michelson Morley type.
Van benne egy rész arról, hogy egy távoli csillag fényét a keringő Földről elemezve szerinte Dopplerrel következtetni lehet valamiféle abszolút sebességre. Néztem, néztem, de semmiféle világos gondolatmenetet nem találta arra hogy miből gondolja ezt.
Nem azt kellene megmutatni ugyanis hogy van Doppler, mérni lehet, és ebből kijön a Föld meg a csillag relatív sebessége.
Hanem azt kellene megmutatni, hogy más lenne a mérési eredmény, ha a Nap és a távoli csillag egy közös v sebességet kapna.
Persze az is lehet, hogy felületes voltam.
Ha te érted a gondolatmenetét és szerinted jó, érdekes lenne megvitatni.
A csávók feltalálták az áltrel egyik speciális esetét, (ami még mindig nem annyira speciális, hogy a specrel legyen), ennyi. 100 évet késtek, és még mindig nem elég általánosak, kevesebbek, mint az áltrel.
Vagy még az is lehet, hogy komplett marhaság, és sem megfigyeléssel, sem semmilyen más elmélettel (pl. kvantum) nincs semmilyen összhangban, ami megintcsak ugyanoda vezet: semmilyen kísérlettel nincs összhangban.
Akkor egy gyors kérdés: milyen megfigyelés támasztja alá azt a gondolatot, hogy a fény vákumbeli sebessége (inerciarendszerből mérve) nem állandó? (A józan ész sajnos nem érv.)
A legnagyobb problémám a speciális relativitáselmélettel, hogy a vákuumbeli fénysebességet állandónak tekinti minden inercia rendszerben. Azaz egy közel fénysebességgel haladó űrhajós szemszögéből ugyanakkora lesz, mint a földi megfigyelő számára. Józan ésszel is könnyen belátható, hogy ez teljes képtelenség.
Röviden leírom mit gondolok a dologról. Nem arról van szó, hogy a relativitáselméletet úgy amblock kidobnánk az ablakon, hanem inkább annak újragondolásáról.
Mint tudjuk, a testek a térben nemcsak a térhez, de egymáshoz viszonyítva is mozognak. Vagyis a tér tekinthető egyfajta abszolút referencia keretnek, amihez viszonyíthatjuk a testek mozgását. Tehát A és B megfigyelők nemcsak egymáshoz képest K' és K" inerciarendszeben mozognak, hanem a térben, azaz a K abszolút referencia kerethez viszonyítva is.
De mi a tér? Valójában nem csak egyfajta koordiáta rendszerről beszélhetünk. A térben az úgnevezett határozatlansági elvből kifolyólag, szüntelenül virtuális részecske- antipárok keletkeznek és tűnnek el, vagyis a tér nem üres, hanem folyamatosan keletkező és megsemmisülő virtuális részecskék óceánjáról van szó.
Ebben a "közegben" az elektromágneses hullámok (így maga a fény is) véges sebességgel, azaz fénysebességgel terjednek. Tehát a tér (kvantum)fizikai tulajdonságai meghatározzák az elektromágneses hullámok terjedési sebességét is.
Tehát a fénysebesség csak az abszolút térben állandó, minden más inerciarendszerben relatív. Vagyis keresnünk kell egy olyan megoldást, amely párhuzamban van a speciális relativitáselmélettel, de figyelembe veszi, hogy van egy abszolút referencia keret: a tér.
A megoldás Lorentz transzormációs egyenleteinek módosításában rejlik, oly módon, hogy a fénysebesség csak az abszolút térben állandó, mégis a specrel legtöbb következtetésével mintl a hosszkontrakció az idődilatáció vagy a tömeg-energia ekvivalencia képlettel összhangban maradjon.
Ezen feltételeknek megfelelő elméletet dolgozott ki több fizikus is, például Tsao Chang, Stephan S.J. Gift, vagy Herbert Weiß. A legrészletesebb a Weiß féle munka:
Ebben az esetben nemcsak a specrel következtetései helyesek, de megoldódnak az olyan ellentmondások is, mint az ikerparadoxon.
Vagyis nem cáfoltuk a realtivitáselméletet, csak újragondoltuk. De a végeredmény majdnem ugyanaz. Bővebben nem megyek bele, mert így is hosszúra sikeredett. Akit érdekel a téma elolvashatja a mellékelt anyagokat.
Véleményem szerint rosszul számoltál, mert nem a négyzetméterenkénti fotonkibocsátás éri a földfelszín 1 m2-ét, hanem az összfelületi kibocsátás.
Na ebben vegre igazad van. Sokkal tobb negyzetmeterrol jon a Napbol a feny mint az a vacak 1.
De en csak azt szerettem volna bebozinyitani, hogy a fenynek van nyomasa.
Ehhez a kovetkezo mert adatok talaltam:
- a 1,36 KW/m2- napenergia surseg a Fold feluleten (minden napelemes szakceg ezzel szamol, lletve csak 1 KW/m2 mert a tobbit elnyeli a legkor- de a nagysagrenden ez nem valtoztat)
- az orosz tudos arra a jutott 140 eve, hogy a feny nyomasa kb. 10-5 Pa (ha ezt ma is leirjak, akkor igaz)
- a Nap meretei es a teljes sugarzasi energiaja ( ez is biztos jo, mert mar tobb ezer csillagasz megmerte)
Ha a Nap mellett keszitenek el egy merest valahogy, akkor 1 Pa nyomast eszlelnenk, mert a Nap felleten a foronsuruseg 5 nagysagrenddel nagyobb mint a Foldon.
1 Pa az 100g/ m2 a foldi gravitacios terbenes az mar a valamennyire ertekelheto nyomas.
Véleményem szerint rosszul számoltál, mert nem a négyzetméterenkénti fotonkibocsátás éri a földfelszín 1 m2-ét, hanem az összfelületi kibocsátás.
Ha csak 1 m2-es Napfelszín kibocsátást veszel figyelembe, akkor bizonyosan nem 5 nagyságrenddel lesz kisebb a földfelszíni beérkezés, mert az egy 150 millió km sugarú gömb felszínén oszlik el, ami legalább 22 nagyságrend fényerősség csökkenést jelent.
Már csak azt kellene eldönteni, van-e tolóereje a fényforrásnak...
Szamoljunk:
Kozelunkben a Nap a legnagyobb fenyforras, ~ 3,26 * 1026 W energiat sugaroz es a felulete 6 x 1018 m2 , azaz negyzetmeternkent 0,5 * 108 W-ot. Ebbol eljut a Fold felszinere 1,36 * 103 W negyzetmeterenkent, ez mert adat. Tetelezzuk fel, az egyszeruseg kedveert, hogy az egesz energia amit a Nap kibocsajt fotonsugarzas es 500nm hullamhosszu. Szamitsuk ki a foton energiajat ezen a hullamhosszon: e= h * c / lamda = 6,6 * 10-34 * 3 *10 8/ ( 500 * 10-9 ) J= 4 * 10-33 J.
Ha elosszuk a Nap egy negyzetmeteres feluleten kibocsajtott energiat a foton energajaval, akkor megkapjuk a fotonok szamat, ami egy negyzetmeteren elhagyta a Napot. Ez ~ 10 24 darab masodpercenkent.
A Fold felszinen a sugarzas surusege 5 nagysagrendel kisebb, azaz csak ~ 1019 foton erkezik meg negyzetmeterenkent es masodpercenkent.
140 eve egy orosz fizikus -Pjotr Lebegyev - megmerte a feny nyomasat a Foldon egy torzios ingaval es
~10-5 Pa nagysagrendet kapott. Azaz a Nap felszinen ~ 1 Pa nagysagrend lehet, ami meg mindig keves, azaz csak 1 N/ m2, de ha egy megfeleloen nagy, hoallo es nagyon konnyu tukrot visz ki valaki a Nap kozeleben, az ettol elindul es egyfolytaban gyorsulva meg sem all nagyon hosszu ideig.
Már csak azt kellene eldönteni, van-e tolóereje a fényforrásnak... Van, csak rendkívül kicsi. Minden egyes fotonnak van impulzusa és az impulzusmegmaradás miatt, a fényforrásnak ezzel azonos nagyságú, de ellentétes impulzusa lesz.
...mégis mi vonzza a fényt állandó sebességgel. Semmi. Egyszerűen csak terjed a hullámoknak megfeleltethető módon.
Mégis, tekintve, hogy a fény sebessége (a hordozó közegtől függően) relatív, ámde állandó… mint azt már említettem, nem lehetséges, hogy a távolság relatív? Ha anyagban terjed, akkor az adott anyagra jellemző sebességgel, ez kisebb mint a vákuumban terjedő fény sebessége. Ha vákuumban terjed, akkor éppen a lehetséges legnagyobb sebességgel. Ez utóbbi esetben a fényforrás sebességétől függetlenül, minden megfigyelő ugyan akkora értéket kap a sebességére, bármilyen irányban is méri. A távolság az megfigyelőfüggő, azaz különböző sebességű inerciarendszerekből mérve valamely távolságot, az különböző hosszúságúnak adódik.
Egyébiránt; változik a hordozó közeg energiaállapota, ha egy/több fénysugár halad át rajta? Igen, változik. Amíg a fénysugár az anyagban közlekedik, addig növeli az energiatartalmát, ha kilép belőle akkor csökkenti.
Egyáltalán; meddig és mennyi ideig, avagy milyen távolságra képes terjedni a fény, ha a fényforrás megszűnik? Bármekkora távolságra, bármennyi ideig. Egészen pontosan addig, amíg el nem nyeli valami. Azok a csillagok, amelyeknek a fényét látjuk, adott esetben több milliárd fényév távolságra vannak tőlünk. Ehhez a fényút megtételéhez több milliárd évre volt szükség. Ennyi idő alatt a fényforrás akár meg is semmisülhetett, de erről csak nagy sokára értesülünk, ha a megsemmisülés eseményének a fénye ideér.
Miként, mihez képest is határozzuk meg az idő múlását - sebességét?:-) Ez jó kérdés. Általában két különböző helyen elhelyezett ideálisnak tekinthető órák által mutatott időeltérésből tájékozódunk, amennyire tudom nincs "abszolút" referencia hely.
Már csak azt kellene eldönteni, van-e tolóereje a fényforrásnak; és ha nincs, akkor mégis mi vonzza a fényt állandó sebességgel. Vagy nem. Mert egy fénysugarat se nem tol, se nem vonz semmi. Mégis, tekintve, hogy a fény sebessége (a hordozó közegtől függően) relatív, ámde állandó… mint azt már említettem, nem lehetséges, hogy a távolság relatív? A fény miért vákuumban (a semmi ágán) a leggyorsabb? Egyébiránt; változik a hordozó közeg energiaállapota, ha egy/több fénysugár halad át rajta? Egyáltalán; meddig és mennyi ideig, avagy milyen távolságra képes terjedni a fény, ha a fényforrás megszűnik? Miként, mihez képest is határozzuk meg az idő múlását - sebességét?:-)
A körpálya legkonkrétabb matematikai leírása a kerülete. A graviton elemi részecske mozog ezen a körpályán. A lehető legkonkrétabban. Ekörül, egy tórusz felületen, spirálrugóhoz hasonló pályán egy elemi elektromos töltésrészecske mozog. Mindezt fénysebességgel.
Elektron esetében a töltésrészecske a negatív jelű, holonnak is elnevezett részecske.
Konkrétan ezek az elemi részecskék mozognak ezen a kétféle pályán (= kör és tóruszfelületet leíró spirális pálya).
Proton esetében a tükörrészecskék teszik ugyanezt, ahol a tórusz nagyobbik sugara R, körülbelül harmadrésze az elektrontórusz sugarának. A töltésrészecske természetesen itt a pozitív jelű (tükörpár) és a graviton is az elektronban található graviton tükörpárja.
Konkrétan. De ez nem focipálya és NEM pályán mozognak, hanem a mozgásuk közben kör és spirálrugó alakú pályát írnak le. Aminek a burkoló felülete tórusz. Még egyet kérdezhetsz.
Itt van pl a körpálya hossza, dpi. Vagy a tórusz felszíne 4Rrpi2. Most jobb neked matematikailag?
De hadd kérdezzek vissza, azt gondolod, hogy ha leírsz valamit egy (csomó) képlettel, akkor az legalizálja a legvadabb marhaságokat is? Legyen itt egy példa, mondjuk szingularitás.
Beletörődtünk. Ennyit tudsz. De miért kell ezt ilyen sokszor megerősítve a nagyérdeművel tudatnod?
Az Astrojan fizika rejtelmei már elég sokszor előkerültek és már tudjuk, hogy a legfőbb jellegzetessége az, hogy semmit sem lehet vele kiszámolni, vagy előrejelezni. Maximum azt, hogy követelni fogod a GPS holdak óráinak vissza-hozatalát. De hát azt mégis csak beláthatnád, hogy a fizika tudományának szempontjából marginális jelentőségű, hogy te miben hiszel.
