Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
"A csontok DNS-vizsgálata jelenleg folyik, eredmény szeptemberre várható."
Ez is mutatja, hogy mennyire el van maradva a tudományunk! -:)) Bezzeg az amerikai helyszinelő sorozatokban csak beletesznek egy csipetnyit egy fiolába, berakják egy ketyerébe s máris jön ki az eredmény papíron!
Befejeződtek a feltárások a tihanyi apátság altemplomában, így ismét látogatható a Királykripta, ahol az alapító I. András király sírhelye is megtalálható. Feltételezések szerint a királyi családtól származó csontokat is találtak az altemplom feltárása során – közölte a munkálatokról tartott hétfői tihanyi sajtótájékoztatón Takács Ágoston vezető régész.
Elmondta, hogy I. András király sírhelye közelében, az altemplomban feltételezhetően az apátság alapítójának vagy hozzátartozójának csontjaira bukkantak. A csontok DNS-vizsgálata jelenleg folyik, eredmény szeptemberre várható.
Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus elmondta, hogy I. András (1015-1060) fia, Dávid (1053/1055-1094?) is itt van eltemetve.
Valamiért szeretik az írásbeliség kora előtti embereket idegenszerű vonásokkal ábrázolni. Pedig a neolit kori európaiak nemigazán lennének kirívóak, pl: a szardíniaiak akik szinte teljesen az ő utódjaik sem rendelkeznek egyáltalán torz vonásokkal.
A Jamnaja-kultúra lakóiról viszont egészen jóféle és élethű arcrekonstrukciók vannak.
Ennél izgalmasabb hírek nem is érkezhettek volna Morvaországból az Európai Régészeti Napok alkalmából! Fény derült a Krumlov erdőből származó neolit nők titkára.Még 2002-ben fedezték fel annak két nőnek a csontvázát a Znojmo régióbeli Krumlov erdőben egy őskori bányászati terület régészeti kutatása közben, akiknek most elkészítették a háromdimenziós arcrekonstrukcióját. A 3D rekonstrukció Eva Vaníčková és Ondřej Bílek munkájának köszönhető, akik a Brünni Antropológiai Intézet Rekonstrukciós Laboratóriumának munkatársai.
A két temetkezést a cseh kutatók a neolitikum időszakra keltezik, a morva festett kerámia kultúrájához kötik- Kr.e. 4210 ± 90. (Nálunk Lengyeli kultúra, melyet Jordanow csoport néven is ismerünk)Egy fiatalabb 30-35 éves nő csontvázát találták az egyik bányaaknában, körülbelül 6 méter mélységben. Az akna oldalirányú meghosszabbításában feküdt, guggolt helyzetben. A régészek 7 méteres mélységében egy másik 35-40 éves nő vázát is megtalálták. A feje mögé szorított kezekkel, kinyújtott testhelyzetben, a mellkasán egy újszülött csecsemő csontvázával.Az idősebb, mélyebben eltemetett nő nagyon kicsi volt, körülbelül 146 cm magas. Fogzománc hypoplaziában szenvedett, az ágyéki csigolyák a túlzott terhelést miatt teljesen eldeformálódtak. A fiatalabb nő szintén kicsi volt, körülbelül 149 cm. Jobb volt az egészségi állapota, de nála is megállapítható volt a hypoplázia.
Mindkét nő fizikai elváltozásai a csontjaikon arra utalnak, hogy kemény fizikai munkát végezhettek a bányában. A rekonstrukciót a DNS vizsgálatok is nagyban segítették. A DNS vizsgálatokat a Masaryki Egyetem Természettudományi Kara és a Csehországi Tudományos Akadémia végezte. A vizsgálatok során kiderült, hogy az idősebb nőnél 90% az esély arra, hogy világoskék szeme volt. Ezért feltételezhető nála a világosabb hajszín. A fiatalabb nő szeme barna volt és ez miatt egy sötétebb hajszínt rekonstruáltak neki a kutatók. A DNS-elemzés eredményei azt mutatták, hogy a nők rokonok, valószínűleg nővérek lehettek. A gyermek csontvázmaradványai azonban egyik nővel sem álltak rokoni kapcsolatban.
Ezer év után találkozhat egymással az a két viking, akik közül az egyik Dániában, a másik Angliában hunyt el valamikor 1000 tájékán. Azt, hogy ismerték egymást, a kutatók onnan gondolják, mert a maradványok genetikai vizsgálata alapján vagy féltestvérek voltak, vagy nagybácsi-unokaöcs relációban állhattak. Mindkét csontvázat egy koppenhágai kiállításon fogják bemutatni, így hosszú idő után végül egy fedél alatt tartózkodhatnak.
Az első lelet, amelyet Otterup közelében, Dánia középső részén találtak, egy nagyjából 180 centi magas férfi csontváza volt. A régészek szerint a férfi gazdálkodó lehetett, reuma gyötörte, és valószínűleg tüdőbajos is volt, de valószínűleg egy szúrt seb okozhatta a halálát. Jesper Hansen, az Odense Városi Múzeum főkurátora szerint a seb nem gyógyult be, a kutatók pedig úgy sejtik, hogy a férfi egy rablóhadjáratban szerezhette a sérülést.
A második holttest egy jóval fiatalabb férfié, és egy oxfordi tömegsírból került elő. A 2008-ban feltárt területről sok régész úgy gondolja, hogy az 1002-ben kitört, a dánok ellen irányuló népirtás áldozatait rejtheti, mások úgy vélik, hogy a viking fosztogatókat sarokba szorították, majd a felbőszült helyiek megölték őket. A népirtást Tanácstalan Ethelred rendelte el Szent Bereck napján, és ekkor valóban megtörtént, hogy az Oxfordban letelepedett viking kereskedőkre rátámadtak, majd miután a templomba menekültek, rájuk gyújtották az épületet.
Azt olvastam, hogy az etruszkok genetikailag lényegében azonosak voltak a latinokkal és egyéb indoeurópai nyelvű szomszédaikkal. Mindegyik a helyi neolitikumi lakosok és a sztyeppékről érkezett bevándorlók keveréke. Szóval úgy tűnik, hogy az ókori Itáliában az őshonosok is asszimiláltak indoeurópai bevándorlókat, nem csak fordítva.
Az ibériai-félszigeten is hasonló volt a helyzet, tekintve, hogy a baszkoknak is van sztyeppei eredetű genomja.
mert?, a finnugor eredetelmélet genetikai alátámasztása egy vagy két emberben megtalált uralon tuli markerre épül (ex szovjet katonák hatása?) Ehhez képest az 50 paciens valóságos tömeg.
Hogy csessze már meg Belzebub az összes olyan kutatót, aki pofátlanul képes általánosítani egy minimális számú minta alapján! Mi a francot keresne egy sztyeppei populáció egy hegyes, dombos s nyilván erdős területen? Átvonulni átvonulhattak ott, de letelepedni, minek?
Egy friss tanulmányban a szakértők a mai Olaszország ősi populációinak genetikáját mérték fel – számol be a Phys.org. A kutatók a kőrézkor és a rézkor közötti átmenetre koncentráltak, amely nagyjából 4 ezer éve zajlott. Az adatok alapján mintegy 3600 éve egy sztyeppei kötődésű népcsoport érkezett Itália középső részére. Az átmenet során a temetkezési szokások, illetve rokonsági struktúrák is átalakultak.
Az elmúlt években a genetikai vizsgálatok egyre meghatározóbbá váltak az ősi népvándorlások tanulmányozásában, az itáliai kőrézkor és rézkor közötti átmenet idejére vonatkozóan azonban eddig nem végeztek elemzést. Tina Saupe, a Tartui Egyetem genetikusa és a csapat tagja szerint 50 személy DNS-ét vizsgálták, a maradványok Olaszország középső, illetve északkeleti részéről származnak. Az eredmények azt mutatták, hogy az átmenet során egy ponto-kaszpi sztyeppei populáció érkezett a régióba – ez a sztyeppei terület a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között húzódik.
A csapat az Itáliai-félsziget, Szicília és Szardínia újkőkori és vaskori adatbázisait használta összehasonlítási alapként. Úgy tűnik, a térség újkőkori és kőbronzkori lakói genetikailag közelebb álltak a kelet-európai és anatóliai földművesekhez, mint a nyugat-európaiakhoz.
A sztyeppei népek nagyjából 4 ezer éve érték el Észak-Itáliát, a félsziget középső részén pedig 3600 éve telepedtek meg. Két helyszínen azt is kimutatták, hogy a rokoni kapcsolatok változásával a temetkezési szokások is átalakultak.
Lefejezett holttestek egy csoportjára bukkantak egy temetkezési helyen Angliában, az áldozatok valószínűleg római kori kivégzések áldozatai – írja a BBC. A szokatlanul nagyszámú lefejezett holttestre egy egykoron katonai ellátmányt biztosító gazdaság területén bukkantak a cambridgeshire-i Somershamban. Több áldozat térdelt, amikor hátulról karddal lefejezték őket.
Az áldozatok 33 százalékát kivégezték – közölte Isabel Lisboa régész. Három temetőt tártak fel 52 sírral, amelyekből 17-ben volt lefejezett áldozat.
EGYIKÜKET, EGY IDŐSEBB NŐT MÉG A HALÁLA ELŐTT MEG IS KÍNOZTAK, VAGY A HALÁLA UTÁN MEGCSONKÍTOTTAK. AZ ÁLDOZATOK FEJÉT A LÁBFEJÜKHÖZ VAGY AZ ALSÓ LÁBSZÁRUKHOZ HELYEZTÉK.
A sírok a régészek szerint harmadik századiak, amikor a Római Birodalom egyre ingatagabbá vált, a büntetések pedig egyre kegyetlenebbek lettek.
A főbenjáró bűnök száma megháromszorozódott a harmadik században, a negyedikben megnégyszereződött
– mondta Lisboa. Mivel ez a terület a római hadseregé volt, a büntetések súlyossága, a római jog érvényre juttatása jóval szigorúbb lehetett az itten településeken – tette hozzá.
A kivégzettek 25–45 év közötti felnőttek voltak. Mivel nem találtak közöttük genetikai rokonságot, az áldozatok vagy a hadseregben szolgáltak, vagy rabszolgák voltak. Kettőről megállapították, hogy Skóciában vagy Írországban született, egy harmadik pedig az Alpokban.
A védettség evolúciójához vezetett a pestisjárvány
Középkori tömegsírba temetett emberek DNS-ét vizsgálták.
Tudósok egy XVI. századi németországi tömegsírban található 36 emberi maradványt vizsgálva arra jutottak, hogy a pestisjárványok által előidézett evolúciós alkalmazkodás nyomán ellenálló képesség alakult ki később a környéken élőkben.
Kimutattuk, hogy immunrendszer veleszületett markereinek előfordulása nőtt a modern emberekben a pestis áldozataihoz képest. Ez mutatja, hogy ezek a markerek a pestis elleni védettségként fejlődtek ki
– magyarázza a tanulmány szerzője, Paul Norman, a Colorado Orvosi Egyetem professzora.
A szakemberek Ellwangen város egyik régi tömegsírjából, az oda temetettek középfülcsontjaiból vettek DNS-mintákat. Ezeket összevetették a város 50 mai lakójának genetikai állományával úgy, hogy ellenőrizték az immunrendszert érintő génvariánsok eloszlását. Norman és kollégái a német Max Planck Intézettel közösen publikálták kutatásuk eredményeit a Molecular Biology and Evolution című tudományos folyóiratban.
Az eredmény azt mutatta, hogy egy patogén – vélhetően a pestist okozó Yersinia pestis nevű baktérium – változást okozott két receptor és négy humán leukocita antigénmolekula alléljeinek eloszlásában.
Az a véleményünk, hogy ezeket a pestis okozta a XVI. században
