...azért biztosan nem lehet könnyű olyan releváns idézetet találni bármelyikőjüktől, miszerint a fény gravitáció hatására lassul... javíts ki, ha tévedek
Azok a különösen nagy koponyák egy pillanatig nem vonják kétségbe, hogy a QED egy hallatlanul pontos jóslatokat adó, működő elmélet. (Lehet persze, hogy az elmélet megszületésekor, a 60-as években hümmögtek, most viszont 2014 van.)
Az a baj, hogy összekeveritek a fizikusok által köznapi szavakkal leírt szemléletes idézeteket a fizikával. Rendszeresen előkerül Hraskó Péter vagy Dávid Gyula neve, de kiváncsi vagyok, ki az, aki sikeresen letett valamelyiküknél egy vizsgát mondjuk valamelyik relativitáselméletből? Az sem garancia semmire, de mondjuk, hogy belépőnek nem rossz...
Szóval, miért is kellene az eltérő úthosszon haladó hullámnak azonos futási idővel rendelkeznie?
Leírtam: Ha ugyanis nem így van akkor a tükör nem jól fókuszál, és drasztikusan lecsökken annak valószínűsége hogy a pixel elnyeli a fotont.
Csak bővíteni tudom ha fenti önmagában nem érthető:
látszik a csillag a távcsőben -> tehát a tükör jól fókuszál -> tehát a valószínűségek fázishelyesen összegződnek a fókuszban -> tehát egyenlő a lehetséges utak futási ideje.
Egyébként Huygens hullámelmélete kényelmesen elég lett volna az eredeti kérdéshez, de te mindenáron erőltetted a fotont. Azt meg a QED írja le, amit történetesen Feynman alkotott meg - ezért került képbe.
Dávid Gyula professzor úr egyik cikkében sík téridősnek titulálta világunkat
Azt írta nagy léptékben közelítőleg sík... :-)
De természetesen nem tökéletesen sík, hiszen akkor nem hajlana el a fény a Nap körül a Föld se keringene körülötte, nem lenne gavitációs lencs, fekete lyuk stb.
Úgy kell érteni, ahogy pl. egy nagy jégeső verte lemez is "sík", vannak kisebb-nagyobb horpadási, de nagyjából azért egy nagy sík lemez.
Tudtommal az inerciarendszerek anyagi rendszerek - azaz nem pusztán fiktív, "matematikai" koordinátarendszerek.
Ez sima tévedés. Elvi konstrukció, mint pl. az euklideszi sík, amit fizikai jelenségek modellezésére is felhasználnak.
A foton befogási valószínűsége Feynman útvonal összegzéses módszerével határozható meg. Ennek egyszerűsített (de korrekt) változatát írtam le a távcső tükörrel.
"Persze, csak ez nem mond ellent annak amit írtam. Én ugyanis sík téridőről írtam.
Hraskó meg arról írt, hogy a mi világunk nem sík téridő, és ezért nem lehet globálisra kiterjeszteni egy lokálisan még jó közelítést adó inerciarendszert."
Több ellenvetésem is van:
1., Dávid Gyula professzor úr egyik cikkében sík téridősnek titulálta világunkat ( cikkéből sajnos nem tudok idézni, mert az a fórum, ahol ezt írta, már "porrá lett").
2., Tudtommal az inerciarendszerek anyagi rendszerek - azaz nem pusztán fiktív, "matematikai" koordinátarendszerek.
Ha egy ilyen rendszert nagyon nagy kiterjedésűnek vennénk, úgy annak gravitáló tömege már aligha volna elhanyagolható - ami szerintem gondokat okozna e tekintetben: Nevezhető "erőmentesnek" ?
Ha pl. egy fotont megfigyelünk, az nem azt jelenti, hogy magát a fotont "fényképszerűen" látjuk, hanem a kibocsátási és az elnyelési energiáját, vagy egyéb pillanatnyi tulajdonságait ( frekvencia, hullámhossz ) tudjuk műszerekkel mérni, a két esemény közötti "időtartam" közbeni viselkedéséről semmit sem tudunk, mert ha egy mérőműszert közbe helyezünk, máris meghiúsul az eredeti mérés.
Hajdanán olvastam (autentikusnak vélt forrásból), hogy a foton gömbhullám.
Ha nem az, akkor szóljatok! Ha viszont az, mit értsünk "szélességén" ?
Na látod, pontosan ezért kellene hullámterjedést tanulnod. :-)
Szemléltető kezdésnek: beteszel egy parabola alakra hajlított lemezt a vízbe, és bedobsz egy kavicsot a vízbe a parabola fókuszában. A fókuszpont körül körkörös hullámok indulnak el. Mikor elérik a parabola alakú lemezt, visszaverődnek, és egy teljesen új hullámjelenség alakul ki: egyenes határozott hullámfrontok alakulnak ki és távolodnak a parabolától. Szélességük a parabola alakú lemez szélességével megegyező. Ha a lemez elég nagy (a hullámhosszhoz képest), akkor ezek a hullámok nagyon messzire eljutnak anélkül hogy szétszóródnának.
Ez nem így van. Az EM energia kibocsátása vagy elnyelése csak meghatározott adagokban lehetséges, ennek energiája h*f ahol h a Planck állandó, f a frekvencia. Ezt az energia csomagot nevezik fotonnak. Egyetlen fotont is lehet detektálni, de egy felet pl. soha.
Einstein egy ezt nagyon jól demonstráló kísérletre (fotoelektromos effektus) és annak magyarázatára kapta a Nobel-díját.
Ok, vegyünk 1 db fotont, amit egy távoli csillag bocsátott ki, mi pedig egy tükrös távcső fókuszában elhelyezett érzékelővel fogunk fel.
Ahhoz hogy a tükör jól működjön, az kell, hogy minden csillag - > tükör -> érzékelő_pixel fényút futási ideje egyforma legyen, azonos fázisban érje el a pixelt. Ha ugyanis nem így van akkor a tükör nem jól fókuszál, és drasztikusan lecsökken annak valószínűsége hogy a pixel elnyeli a fotont.
Mivel a csillag nagyon messze van, a Nap mellett az érdekes fényutak nyalábja (amelyek eltalálják a tükröt) kb. ugyanolyan nagy mint a tükör átmérője. Ha ez a nyaláb hajlított, akkor a Nap közeli meg a Nap távoli meg minden részén egyforma kell legyen a futási idő és ugyanott vagyunk amit már elmagyaráztam.
" ... egyetlen fotont nem tekintesz fénynek, holott ugyanúgy hullámszerűen terjed, így ugyanúgy érvényesnek kel lennie rá a hullámterjedés szabályainak. Szóval mégiscsak meg kellene valahogy határoznod a szélességét méterben, hogy külső meg belső ívet hozhass létre, amit te találtál ki "
Hajdanán olvastam (autentikusnak vélt forrásból), hogy a foton gömbhullám.
Ha nem az, akkor szóljatok! Ha viszont az, mit értsünk "szélességén" ?
