Ez a topik a Logikai feladványok offtopik szálából jött létre, melyben Dulifuli kifejtheti, hogy miért nem *lehet* az, hogy az idő és a tömeg relatív, a többiek meg megpróbálhatják megértetni vele, ill. kérdésekkel tesztelni a Dulifuli-jelenséget.
Szóval attól, hogy valami van', és be lehet osztani, attól még nem biztos hogy az az embertől független fizikai világ része. Szóval nem van, csak van'.
Meglehet, hogy így van, de vajon igaz-e ez akár a pénzre, akár az időre? Ha egy csoda folytán hirtelen eltűnne erről a bolygóról (és környékéről) minden ember, attól vajon megszűnne létezni minden pénzérme és minden banknak minden számítógépe, amely a folyószámlák adatait tárolja? Mert szerintem nem. Sőt, ha vannak más olyan értelmes fajok is, amelyek ismerik a pénzt, akkor még a pénz fogalma sem szűnne meg, illetve nem válna értelmetlenné, legfeljebb ezen a bolygón nem ismerné senki egy darabig. És azt állítani, hogy az idő sem létezik az embertől függetlenül, már egyenesen hülyeség. Szerintem az idő az, ami lehetővé teszi a változást, mert ha nincs idő, akkor változás sem lehetséges. Akik ide járnak, azok többsége láthatta ezt a topicot úgy, hogy nem volt benne 1420-as számú hozzászólás. Most már azt láthatja, aki erre jár, hogy van benne ilyen. Még ha nem lenne ott a fejlécében, hogy mikor keletkezett, akkor is elég nehéz lenne ezt megmagyarázni úgy, hogy összhangban legyen azzal az állítással, hogy idő márpedig nem létezik.
akkor az más formában létezik, de valamilyen formában léteznie kell ahhoz, hogy be tudd osztani
OK, persze, valamilyen értelemben létezik (zgyorfi javasolta a van és a van' fogalmak megalkotását, ez egy komoly ontológiai probléma ám, amit feszegetünk).
Természetesen a guruló forintos az persze egy teljesen létező fizikai tárgy, ebből a szempontból egészen pontosan olyan, mint a collstock, de azt csak az ember rendeli hozzá egy absztrakcióhoz -- szegény collstock és pénzérme nem tudja, hogy ő most távolságot, súlyt, pénzt, vagy térfogatot hivatott képviselni.
Az pénz absztrakciója is persze létezik, akarom mondani létezik' . Csakhogy ez a létezés' már emberfüggő. Persze az ember is, és így az általa kitalált (és elvben kitalálható) absztrakciók is részei a világnak valamilyen értelemben, így beszélhetünk valamiféle vanás'-ról.
Azért azt talán látjuk, hogy embertől függ szegény "pénz" fogalmának a létezése? Vagy "pénz" már akkor is létezett, amikor az emberiség még ki sem alakult? És a kommunizmusban is lesz?
Szóval attól, hogy valami van', és be lehet osztani, attól még nem biztos hogy az az embertől független fizikai világ része. Szóval nem van, csak van'. Persze ettől még jól használható absztrakció bizonyos dolgok megértésére és modellezésére (ráfordított erőforrások), és jó eszköz (a konkrét pénz) a gazdaság működtetésére. Éppen te állítod, hogy más modellek is létezhetnek, méghozzá valami nagyon durván más modellben hiszel (ebbe most ne menjünk bele konkrétan).
Mi azt állítjuk, hogy az idő, a távolság éppen ugyanígy nem van, hanem csak van'. Ha az 1083/1089 példát végigviszed, akkor utána házi feladat lesz már csak azt bizonyítani, hogy az absztrakcióinkról csak azt tudjuk bizonyítani, hogy van'nak, és jól működnek, de nem azt, hogy vannak -- azaz "csak" idebent van'nak, a fejünkben, és a vele alkotott modellek jól leírják a világ viselkedését, de annyira minden valamirevaló tudós szerény, hogy nem gondolja azt, hogy a világ éppen ezen modellek mentén van implementálva. A kevésbé tudósok szokták a modellre azt gondolni, hogy az maga a világ. És éppen ellentétben azzal, amit gondolsz, az a gőgös hit, hogy a világot ismertük meg (valamennyire), nem "csak" egy azt jól leíró modellt, nos éppen ez a gátja annak, hogy ezen kevésbé tudós emberek modellt váltsanak (gömbölyű föld, heliocentrikus világkép, specrel), és éppen ez a gondolkodás, amiben képesek vagyunk átlátni, hogy az absztrakcióink csak van'nak, és nem vannak, tehát lecserélhetőek, ha jobban leírják a világot, az visz előre.
Nem azt mondtam, hogy most nincs fogalmunk az anyag szerkezetéről - bár nyilvánvalóan közel sem tudunk erről mindent -, hanem azt, hogy akkor nem tudnánk semmit, ha minden ember úgy gondolkodott volna, ahogy Te írtad abban a hozzászólásban, amire én ezt a 1401-et válaszoltam. És a fentiekből talán már azt is látod, hogy én sem gondolom úgy, hogy tökéletesen tudjuk, milyen az anyag szerkezete. A 1083-ra már válaszoltam. A 1089-ig még nem jutottam el, de már terveztem, hogy megkeresem, hol tartottam, és amint lesz időm, folytatom ott a válaszolást. Most talán sikerült megtalálni, Neked köszönhetően, úgyhogy majd visszatérek erre, de most már elég késő van ehhez.
Ha ismernéd az álláspontomat, akkor tudhatnád, hogy már elég régóta nem vallok ilyen nézeteket. És ha legalább arra vennéd a fáradságot, hogy elolvasd az ide írt utóbbi néhány tucat hozzászólásomat, akkor azt is tudhatnád, milyen marhaságot írtál az utolsó mondatodban.
Nem, a pénz, mint olyan, aligha nevezhető fizikai fogalomnak. Viszont egy ötvenes (mármint a gurulós) egy létező fizikai tárgy. Ha csak a számládon van valami összeg, akkor az más formában létezik, de valamilyen formában léteznie kell ahhoz, hogy be tudd osztani. Viszont ami nem létezik, azt elég nehéz lenne...
A spec.rel. definiálja a rúd hosszát a maga módján és utána megállapítja, hogy a megfigyelések arra engednek következtetni, hogy ez a hossz relatív, tehát a megfigyelőtől is függ. Ettől te gondolatod, hogy az ilyen hosszfogalom akkor csakis rossz lehet, de csak azért, mert nem látod a fogalmak mélyebb célját/értelmét. Mint mondtam már korábban, a SR definiálhatna olyan hosszfogalmat is, ami per definitionem abszolút (pl.: nézzük meg, hányszor fér rá az etalon méterrúd), de akkor szegényebbek lennénk egy természeti törvénnyel, ami a fenti sajátos (általánosabb) hosszfogalomról állapít meg fontos összefüggéseket. Tényleg nem fér a fejedbe? A definíciók csak a leírás, a kifejezésmód eszközei. Pl. a jég és a gőz is csak víz, mégis beszélünk jégről és gőzről, mert árnyalja a képet: egyrészt segítenek a tájékozódásban, másrészt sok érdekes kérdést lehet a segítségükkel feltenni és a világról alkotott elképzeléseinket tesztelni (pl. meg lehet kérdezni, hogy a hegy tetején vagy a völgy alján kell több gáz egy adott nagyságú éppen csak fagyott jégtömb felforralásához). Nem azért beszélünk jégről és gőzről, mert a "valóságban van jég és gőz". Hanem azért, mert a valóság olyan, hogy ezen fogalmakban gondolkodva jobban eligazodunk, boldogulunk, mélyül az értésünk. A spec.rel. hosszfogalma is ugyanígy árnyalja a képet, mert olyan kérdéseket is feltehetünk rá, amik a "mérjük le collstokkal" definíció mellett triviálisak lennének. A collstokkos hosszfogalomról a newtoni és az einsteini teória ugyanazt állítja, az általánosabb, SR-beli hosszfogalomról azonban gyökeresen mást. Az új fogalmak mentén ágazik el a két elmélet, azok segítségével lehet a két elmélet eltérő összefüggéseit, eltérő álláspontját megfogalmazni (amik aztán kísérleti ellenőrzés alá vethetők).
Egyébként a SR sosem mondta, hogy nincs idő. Csak annak a bizonyos időnek, amit mindenki beoszt magának, a SR szerint más a természete, mint a newtoni teória szerint. A két teória szerinti eltérések igen csekélyek, hogy a mindennapi életben észlelhessük őket, de extrémebb viszonyok között az eltérések már jelentősek.
Dehogynem. Nagyon jó modelleink vannak az anyag szerkezetéről, a viselkedésük alapján. Te azt gondolod, hogy tudjuk, milyen az anyag szerkezete, én meg azt gondolom, hogy sokat tudunk arról, hogy hogyan viselkedik az anyag, és vannak jó modelljeink, amik ezt jól leírják.
Viszont, hogy a kettő közötti különbséget ( t.i. hogy a valóságot ismerjük meg, vagy a valóság viselkedését modellezzünk) megértsed, légyszíves ezekre válaszolj, ahogy az (1383)-ban kértem: (1083) (1089)
A 18 emeletes ház meg a gyorsvonat a valóságnak egy nagyon kis szelete. Az a rész, amivel mindenki minden nap találkozik, és amit még a dulifulisták is fel bírnak fogni. Errôl a valóságról még csak-csak értelmes beszélni. De gondolj a valóság kevésbé hétköznapi elemeire, olyanokra, amire nincsenek érzékszereveink. Rövidül-e a távolság, kozmikus léptékû sebességeknél, lassabban vagy gyorsabban járnak azok a szerencsétlen órák? Erre eddig csak annyit bírtál mondani, hogy nem, nem, nem, nem, mert azt nem tudod elképzelni.
A konstans fénysebesség pont annyira nyilvánvaló marhaság, mint hogy az erő sebességet okoz, a Hold a Föld körül kering, a Föld viszont a Nap körül, meg hasonlók. Persze az analógiákat ugyanúgy nem fogod, mint ahogy a modell és a valóság közti apró különbséget sem.
Talán azért nem látom az analógiát, mert az nem is létezik. Ha Szerinted igen, akkor rajta, bizonyítsd! Ami pedig a valóságot illeti: szerintem létezik. Ha Szerinted nem, akkor egész nyugodtan lefekhetsz valamelyik gyorsvonat elé a sínekre, vagy leugorhatsz a tizenvalahányadik emeletről, stb. De ha nem teszed meg, akkor milyen alapon kérdőjelezed meg a valóságot, vagy akár azt, hogy nekem jogom van róla beszélni?
és nem abból a nyilvánvaló marhaságból indultak ki, hogy a fény mindenkihez képest c-vel terjed.
Szokásos probléma. A konstans fénysebesség pont annyira nyilvánvaló marhaság, mint hogy az erő sebességet okoz, a Hold a Föld körül kering, a Föld viszont a Nap körül, meg hasonlók. Persze az analógiákat ugyanúgy nem fogod, mint ahogy a modell és a valóság közti apró különbséget sem. Konkrétan: megint a saját modelledben nézegetsz, de a valóságról (meg a többi modellről) próbálsz állítani valamit.
Definíciótól függ, hogy egy dolognak hány hossza (vagy bármicsodája) van, értsd már meg. ... A "hossz" (vagy "energia" vagy "dimenzió" vagy "idő") csak egy emberi fogalom a világ átlátására.
Persze, lehet többféle definíciót is adni, de ha valaki természettudományt akar művelni, akkor nem árt, ha olyat keres, aminek van valami köze a valósághoz. Lehet hülyeségeket állítani, például, hogy nincs is idő (meg más hasonlók), de én úgy látom, hogy akik ilyeneket állítanak, azok is csak élnek valamilyen időbeosztással. Ezek után kíváncsi lennék, hogy szerintük vajon mi az, amit ilyen szépen beosztanak.
Persze ez a kérdés bonyolultabb ennél, de: Einstein (vagy bárki) revideálhatja a meglévő definíciókat, aztán ha a revízió hasznos volt, lehet őt követni. A te fejedben is csak egy definíció van (kb: menjünk oda és collstokkal mérjük meg), aminek alapján minden tárgynak egy hossza van. De ettől ez nem a világ egy igazsága, hanem csupán a te világképednek a része.
Azért ennyire mégsem bonyolult a dolog. Például, ha van jónéhány megfigyelőnk, és ezek közül mindegyik gyorsulásmentes rendszerben van, akkor mindegyik azt mondja, hogy egy rúd hossza változatlan. Lehet, hogy ha megmérik valami módon, akkor nem ugyanazt a mérőszámot kapják rá, de mindegyik igazolja, hogy a hossz nem változik. Ezután, ha egy megfigyelő megváltoztatja a sebességét a rúdhoz képest, mégpedig a megfelelő irányba, akkor ezután azt fogja mondani, hogy a rúd hossza megváltozott. Az összes többi, akiknek a sebessége nem változott meg a rúdhoz képest, azt mondja, hogy a hossza nem változott meg. Szerinted mi az igazság? Megváltozott a hossz, vagy nem? Ha megváltozott, akkor ez a változás vajon valóságos-e, vagy csak látszólagos? Ha ennyi nem elég, akkor gondold végig azt az esetet is, amikor magának a megfigyelőnek is van hossza! Ha a többi megfigyelő közül némelyik gyorsabban, mások meg lassabban mozogtak a rúdhoz képest, akkor ezek mit fognak mondani a megfigyelő hosszának a változásáról? Ha esetleg némelyik azt, hogy nőtt, mások meg azt, hogy csökkent, akkor lehet ez mind egyszerre igaz? Vagy talán csak látszólagos?
Neked a fő bajod (most már legalább 6 éve) az, hogy a saját berögzült fogalmaidtól nem tudsz elszakadni, hogy egyáltalán megértsd, mit akar mondani az einsteini elmélet.
Miért, Te talán érted? Netán el is tudod magyarázni? Vagy legalább tudsz válaszolni a fenti kérdéseimre?
Bocs, de erre nem tudok mást válaszolni: szerintem ebből csak az látszik világosan, hogy hovatovább ideje lenne ellátogatnod valami megfelelő műintézménybe. És most nem a Magyar Tudományos Akadémiára gondoltam...
Csakhogy C, aki hozzájuk képest mozog, ugyanezen módszerrel azt fogja tapasztalni, hogy mást kap, ha A-hoz szinkronizálja az óráját, és mást, ha B-hez -- neki más fog egyidejűnek tűnni. Sajnos ez van, kisérletileg igazolható.
Igazán? Na és abban a híres kísérletben ugyan miféle módon végezték el (ha egyáltalán elvégezték) a szinkronizálást? Nem lehetséges, hogy véges sebességgel terjedő jelekkel? És azt vajon figyelembe vették, hogy éppenséggel a sebesség az, ami relatív? Mert én ebben valahogy nem vagyok biztos. Mármint abban, hogy helyes módzsert használtak a szinkronizáláshoz, és nem abból a nyilvánvaló marhaságból indultak ki, hogy a fény mindenkihez képest c-vel terjed.
De hát már elfogadtad, hogy a szerinted "látszólagos" időt és a szerinted "látszólagos" távolságot jól írja le...
Nem, ami azt illeti, eddig még erre sem láttam meggyőző bizonyítékot.
Az, hogy ezekután az órámmal "látszólagos" időt ill. "látszólagos" távolságot mérek, és emögött a megismerhetetlen implementációban egy nem relatív távolság és idő van, amit torzítva érzékelek, vagy még inkább ezen fizikai paraméterek (távolság, idő) nem is léteznek, hanem tök más számomra ismeretlen fizikai mennyiségek valamilyen vetületeként érzékelem -- azaz az idő és a távolság bármilyen, relatív vagy abszolut értelemben is csak látszólagos -- az teljesen értelmetlen kérdés. A világ implementációját nem ismerhetem meg, és minden implementációja, ami ezt a viselkedést produkálja, egyaránt lehetséges. Ezért arról, hogy "valójában" milyen a viselkedésen túl, az értelmetlen és értelmezhetetlen a tudomány szempontjából.
Ez elég különös vélemény. Ha eddig is mindenki így gondolkodott volna, akkor most az égvilágon semmit nem tudnánk az anyag szerkezetéről.
A dolognak van egy elég nagy szépséghibája: én nem azt állítottam, hogy a Szerinted "hótt pontos" óráknak márpedig nincsenek mikroszekundumos eltérései, csak azt állítom, hogy ezek egyáltalán nem bizonyítékok arra, hogy a specrel a valóságot írja le. Sőt, még csak azt sem állítottam, hogy a "dolog" nem működik bizonyos esetekben, csak azt, hogy a specrel szerint szimmetrikus effektusok vannak, márpedig ilyen a valóságban nem lehetséges. Engem legfeljebb úgy tudnál bizonyos értelemben "megtéríteni", ha minden kétséget kizáróan bebizonyítanád, hogy a részecske is azt méri, hogy a mi élettartamunk is megváltozik az övéhez képest, mégpedig nem fordítva, hanem ugyanúgy, ahogy a miénkhez képest az övé. Ebben az esetben talán elismerném, ha azt nem is, hogy a specrel a valóságot írja le, de azt igen, hogy jól írja le azt, amit a jelenlegi eszközökkel mérni tudunk.
Szerintem ebben az esetben ezek a pályák mindig egyenesek.
A posztulátum az összes lehetséges fénypályáról beszél, nem csak azokról, amiket te találomra kiválasztasz. Tehát: ha van három tetszőleges fénypályád, amik páronként metszik egymást, akkor a keletkezett 3 szögnek 180 fokot kell kiadnia eredményül. Inerciarendszerben ez teljesül, gyorsuló rendszerekben nem. Ezen feltétel mellett van levezetve a mozgó órák lelassulása. Ezt következményt ezért ne idézd gyorsuló rendszerekre, mert ott nem igaz (nem is lehet persze igaz, pont a példád mutat rá).
Igen, ezt leírtad, de a kettőnek semmi köze egymáshoz.
De, nagyon is van. Mindkét elméletben posztulátumok (axiómák) rögzítik, hogy az alapfogalmak közti "igazságokat". És ezek után tételeket fogalmazhatunk meg. A mozgó órák lelassulása egy K rendszerben egy tétel a spec.rel-ben (a posztulátumok következménye), de hozzá kell tenni, hogy "ha K inercianrendszer". Azért, mert a bizonyítás erre az adalék feltételre is épül, anélkül nincs bizonyítás, nincs tétel. Ugyanígy az általam idézett állítás (ha m és n pozitív egészek szorzata négyzetszám, akkor m és n is az) egy tétel a számelméletben (a posztulátumok következménye), de hozzá kell tenni, hogy "ha m és n relatív prímek". Az analógia teljesen pontos. Te azért nem látod, mert még mindig nem érted, hogy a kidolgozott fizikai elméletek ugyanúgy épülnek fel, mint a matematikai elméletek. Vannak axiómák és következmények. Te egy következményt idézve keresel logikai ellentmondást, de a következményt rosszul, hiányosan idézed.
Az, hogy a gyorsulási szakaszban végtelen lemaradást szerez az a bizonyos óra? Mert ha nem, akkor szerintem kellően hosszú gyorsulásmentes szakasszal be lehetne hozni azt a lemaradást.
Nem szerez végtelen lemaradást, ennek nem is lenne értelme. De minél távolabb van a célállomás órája, annál nagyobb lemaradást szerez a gyorsuló óra hozzá képest. Tehát ha hosszabb gyorsulásmentes szakaszt kreálsz, akkor a kezdeti lemaradás is nagyobb lesz, éspedig mindig úgy, hogy azt nem tudod soha behozni. Ezt persze nehéz elfogadni józan ésszel, mert úgy tűnik, mintha annál jobban a célóra jövőjébe látna a gyorsuló óra, minél távolabb tesszük őt az induláskor. Valójában nem lát senki a célóra jövőjébe (tehát vele közben az történik, amit akar). Egyszerűen csak arról van szó, hogy a képleteinkbe egy a jövő irányába eltolt (későbbi) pillanatot kell behelyettesíteni, hogy helyes eredményt adjanak. Nem az aktuális történésekről van itt szó, hanem arról az időegyenesről, amin a gyorsuló megfigyelő elhelyezi a történéseket a világleírásában (magyarán a gyorsuló megfigyelő koordinátáiról és ahogyan ez viszonyul a célállomáson csücsülő megfigyelő koordinátáihoz). Ez valamennyire harmonizál az előbbi hozzászólásommal a definíciókról.
Definíciótól függ, hogy egy dolognak hány hossza (vagy bármicsodája) van, értsd már meg. Minden elmélet olyan definíciókat használ, amilyen neki jól esik. Nincs a hossznak "igazi" definíciója, nincs "igazi hossz". A "hossz" (vagy "energia" vagy "dimenzió" vagy "idő") csak egy emberi fogalom a világ átlátására. Persze ez a kérdés bonyolultabb ennél, de: Einstein (vagy bárki) revideálhatja a meglévő definíciókat, aztán ha a revízió hasznos volt, lehet őt követni. A te fejedben is csak egy definíció van (kb: menjünk oda és collstokkal mérjük meg), aminek alapján minden tárgynak egy hossza van. De ettől ez nem a világ egy igazsága, hanem csupán a te világképednek a része. De mint hangsúlyozom, nem a definíciók teszik az einsteini elméletet azzá, ami. Az einsteini elmélet szerint más számszerű összefüggések állnak fenn bizonyos mérési utasítással definiált mennyiségek között, mint a newtoni elmélet szerint az ugyanígy definiált mennyiségek között. És amit a fizikusok mondanak nekünk, az az, hogy az einsteini elmélet számszerű összefüggései pontosabbak, mint a newtoni elmélet összefüggései. Mindkét elméletnek van egy pontos matematikai váza, ami logikailag hibátlan, és utána a mérések döntenek az einsteini elmélet javára. Neked a fő bajod (most már legalább 6 éve) az, hogy a saját berögzült fogalmaidtól nem tudsz elszakadni, hogy egyáltalán megértsd, mit akar mondani az einsteini elmélet.
Olyan vagy, mint egy hatalmas gömbfelületen élő kétdimenziós amőba, aki váltig hiszi, hogy az egyenesei (valójában a gömbfelület főkörei) legfeljebb egy pontban metszik egymást és nem lehet neki elmagyarázni, hogy van másfajta geometria is, ami konzisztens és pontosabb az ő világában. Ebben a másfajta geometriában a háromszögek szögösszege kicsit mindig 180 fok felett van, továbbá a szögekből ki lehet számolni a területet. Ebben a másfajta geometriában hasonló háromszögek csakis egybevágók lehetnek, tehát nem lehet egy háromszöget mondjuk 2-szeresére nagyítani (még a pirinyókat sem) stb. Ebben a geometriában nincsenek párhuzamosok, nem igaz Pithagorasz tétele, nincsen belseje és külseje egy zárt görbének stb.
A mamucikám 84 éve tanít fizikát a 7 szabad egyetemen. Nekem is ő mondta el, hogy mi a különbség az amatőz és a profit női ökörvívás között. Ha nincs az az áldott asszony állapotban annak ideje korán, akkor hülyén halok megfele, ha majd eljön a kaszás Blanca. De tudni illik, rántott szeletelt húsot volt hivatva készítni, amikor magzatíz formájában kimutattam magam, magam, hogy Jolánt a költő orjást időzzem egy darabonton.
De a Dulifuli az nem ember a lánctalpán. Neki is kellene egy anyatej. Mondhatni von hauz ausz lehet ilyen dolgokra ráeszmélni. 5 éves karban már nem dalol az ember, kivéve a pedofiliálét (zsenge leányvállalat). Pláne úgy, ahogy a szamár fütyül a főnöke oltárán.
Rermélem most világosan kijöttem a farával. Többet nem akarom kihallgatni a repedt fazon hangodat.
Természetesen nem ezt értem egyidejűség (illetve "akkor") alatt, hanem azt, amikor - ismerve az információ terjedési sebességét - mindkét fél kölcsönösen megállapítja, hogy abban a pillanatban, amikor az ő óráján X idő volt, a másik órája is ugyanennyit mutatott.
Hát, ez sajnos nem működik. A és B (akik egymáshoz képest nem mozognak) a teáltalad javasolt módszerrel ugyan összeszinkronizálhatják az óráikat -- azaz ha A átnéz Bhez egy erős távcsővel és kivonja a távolság/fénysebességet belőle, és így igazítja az óráját A-hoz, akkor ez szimmetrikusan még ugyan jó is lesz, azaz ha B néz át ezután Ahoz, azt fogja látni, hogy tényleg jól sikerült a szinkron, és B órája tényleg ugyanannyit mutat, mint az övé.
Csakhogy C, aki hozzájuk képest mozog, ugyanezen módszerrel azt fogja tapasztalni, hogy mást kap, ha A-hoz szinkronizálja az óráját, és mást, ha B-hez -- neki más fog egyidejűnek tűnni. Sajnos ez van, kisérletileg igazolható. Most akkor mit kellene egyidejűségnek nevezni ezek után? Honnan tudjuk, hogy valójában nem C látja "jól" az időt, és A és B "torznak", és nem fordítva?
De hát már elfogadtad, hogy a szerinted "látszólagos" időt és a szerinted "látszólagos" távolságot jól írja le, csak szerinted ez nem "valóságos". Ettől még a "látszólagos" dolgok viselkedését beláttad, hogy jól írja le. Ugyebár minden fizikai kísérlet ezt mutatja, és az ellentmondásmentességet sem tagadod.
A te állításod annyi, hogy ez a távolság/idő valamilyen értelemben nem az igazi, mert márpedig az nem lehet relatív, csakis torzított, látszólagos lehet az, ami ilyennek tűnik.
Én meg ezt nevezem viselkedésnek: ha egy órának ill. collstocknak látszó tárgyat viszek magammal, akkor azt tapasztalom, hogy a világ úgy viselkedik, ahogy azt a specrel mondja.
Az, hogy ezekután az órámmal "látszólagos" időt ill. "látszólagos" távolságot mérek, és emögött a megismerhetetlen implementációban egy nem relatív távolság és idő van, amit torzítva érzékelek, vagy még inkább ezen fizikai paraméterek (távolság, idő) nem is léteznek, hanem tök más számomra ismeretlen fizikai mennyiségek valamilyen vetületeként érzékelem -- azaz az idő és a távolság bármilyen, relatív vagy abszolut értelemben is csak látszólagos -- az teljesen értelmetlen kérdés. A világ implementációját nem ismerhetem meg, és minden implementációja, ami ezt a viselkedést produkálja, egyaránt lehetséges. Ezért arról, hogy "valójában" milyen a viselkedésen túl, az értelmetlen és értelmezhetetlen a tudomány szempontjából.
