Nagyon hejjes, hogy egy sulis topik nyáron hal, de lassan közelg az ősz!!! Örülünk, ugye? :)
Egy kérdés: van egy volt diákom, aki az én szakom irányában (angol) tanult tovább, és ezért, illetve azért, mert amúgy is csíptük egymás fejét (legalábbis én az övét nagyon, remélem, viszont is...), érettségi után is teflonkapcsolatban maradtunk. Én már nagyon szívesen találkoznék vele, mert jó lenne dumálni, ő is készségesnek látszik, csak épp nem hív vissza. Nem hiszem, hogy le akarna rázni, akkor megmondaná - nagyon is, kegyetlenül szókimondó volt mindig is... - csak épp valszín van fontosabb dolga is, mint én. Namost, hozzátartozik ,hogy az illető leány. Van némi háttérfélelmem, hogy tán azt hiszi, pályázok rá. Ez, persze, nem igaz, de hátha mégis...
Sztetek egy volt tanár már mindig csak tanár marad egy diáknak? Sosem válhat belőle haver? Tom ,hogy ez a korkülönbség miatt általában tálleg nem megy, de akkor is... Én nagyon szeretném a leányt barátnak, de nagyon félek, hogy félreérti. Tom ,hogy ezt őszintén el kéne mondani neki ,de akkor is... Attól tán még inkább úgy nézne ki...
OK, tom ,hogy ez nem épp szakprobléma, de uborkaszezonban ez is megteszi...
Azt akartam csak mondani, hogy erről a három tantárgyról, pontosabban ezen tantárgyak tanítóiról szoktak úgy gondolkozni, hogy ők biztos lazák meg barátkozósak. sztereotípia, biza.
Hmm, megfontolandókat mondtál.
Most, a nyár vége felé, kipihenten, sokkal optimistább vagyok a szeptembert illetően, mint júniusban voltam. Remélem, lesz erőm kitartani.
Apropó: itt mindenről volt szó, csak a béremelésről nem. Kinek mi a véleménye?
Ez így azért, az indoklást is beleértve, kicsit átgondolatlan volt szerintem. Ennyire azért nem jellemzők ezek a dolgok, és igazából nem tantárgyfüggő. De ha tényleg akarsz egyet, ahol <3 lépés a távolság: testnevelés. Gyakran nulla lépés, fizikailag. És aki jól csinálja, eszméletlen közel tud kerülni a gyerekekhez!
Amúgy három tantárgy van, amelyek oktatóit általában közvetlenebb kapcsolat köti a diákokhoz ("kevesebb-mint-3-lépés"): a nyelvek, számtech és zene. Az első kettőnéla zért, mert a tanárok jó része maga is fiatal, soxor csak 5-6 évvel idősebb, mint a diákok, gyakorlatilag egy generáció. a harmadiknál meg azért, mert az énektanárok jó része tulképp énekes, vagyis művész, akik általában nem épp szigorú teremtések :)))
(Erről nem tud nem eszembe jutni első hivatalos munkahelyem énektanárnőjének vadszigorú félévi osztályzása. a konferenciára be se jött, csak a tanári üzenőtáblájára írta ki, hogy "Énekből mindenkit ötösre lezárni!" :)))
"Szeptembertől úgy terveztem, tegeztem őket, ők meg magázzanak, ahogy azt kérték. De zavart az aszimmetria, ezért megkérdeztem a testületben másoktól, lehetne-e teljesen tegeződni velük."
Ez érdekes kérdés. Nálam ez úgy van, hogy 4-ig sajna műxik a rossz beidegződés, csendőrpertu van. Viszont, az érettségi kihirdetése után, gratulációkor már magázom őket, lévén, onnantól kezdve hivatalosan is felnőttek, ugyebár. aztán, akivel marad a kapcsolat, azzal megbeszéljük, hogy vagy kölcsönös tegeződés, vagy marad a kölcsönös magázódás.
Viszont, nem kevesen maradnak a suliban 13-14. évfolyamokon. Nos, az egyiknél, az év elején megkérdeztem ,hogy tegeződjünk, vagy magázódjunk? Mondtam, hogy részemről nincs kifogásom a tegeződés ellen, de más tanár előtt inkább ne, mert baj lehet belőle. Legnagyobb megdöbbenésemre egyöntetűen, de télleg ellenvélemény nélkül, ezt mondták, hogy maradjon a régi rend: én tegezzem őket, ők magáznak. És ez egy oylan scapat volt, akiikkel elég jóban voltam, sokukkal még most is tartom a kapcsolatot, pedig már 2 éve, hogy kirepültek...
ahogy nem önmagadat adod, halott vagy, mint jó tanár. Hidd el.
Ha nem bírod el, hogy időnként hatalmas igazságtalanságok érnek, szintén.
Ez egy ilyen szakma... Nekem még minden évben volt oylan osztályom, akik le akartak váltatni... Meg olyan is, akik szopbrot akartak emeltetni... (Nekem, nem rám :)))
Azt neked kell érezned, hogy jól csinálod-e, vagy sem. ha úgy gondodlod, hogy igen, és ezt az eredményeid is alátámasztják, akkor le kell szarni mindenkit. (Nem a véleményüket!!!)
Tíz évnél is régebben, mikor kezdtem tanítani, mindenkit magáztam. Megkeresett egy diákküldöttség az első év végén, hogy ne magázzam már őket. Szeptembertől úgy terveztem, tegeztem őket, ők meg magázzanak, ahogy azt kérték. De zavart az aszimmetria, ezért megkérdeztem a testületben másoktól, lehetne-e teljesen tegeződni velük. Azt válaszolták a kollégák, hogy abban az isiben (már nem ott vagyok) nem ajánlatos, mert igen konzervatív. Igazuk lett, évek múltán láttam be, hogy hiba lett volna akkor tegeződni. Nos, én ezek után akkor azt mondtam a diákoknak, hogy szívesen tegeződnék is velük, de itt az isiben nem lehet. Tehát isin kívül tegezhetnek, az isiben viszont kérem, hogy magázzanak. Ezzel megnyugtattam magam, bár aztán senki nem tegezett le az utcán...
A közvetlenségről annyit, hogy magam is az voltam az osztályommal -egyébként ott jó pár évig nekem se akartak sokáig osztályt adni, mert nem tartottak rá alkalmasnak, mint kiderült- de vigyáztam egy-két alapvető dologra, amit idősebb kollégák tanácsára igyekekszem betartani. Íme:
Soha nem kínálok alkoholt 18 év alattinak, ha olyan helyen találkozom valakikkel, ahol már rendeltek és isznak, akkor maximum egy pár szóra odaülök.
Ha kettesben vagyok a szertárban valakivel, mindig nyitva hagyom az ajtót résnyire.
Míg dohányoztam, soha nem kínáltam diákot cigivel (persze, én azért kunyeráltam néha tőlük...)
(Az első alól is egyszer kivételt tettem, amikor osztálykiránduláson 17 éveseknek Egerben a kísérőtanár kollégám kikért egy csomó vörösbort. Innentől feleslegesnek tartottam alkoholtilalmat elrendelni az osztályomnak, csak azt kértem, hogy a közösen vett borból igyanak a közös helységben, ne akciózzanak saját szakállukra, s ha hoztak más italt, azt vigyék is haza, ne is bontsák meg, mert rosszul lesznek tőle, ha keverik. Egyik srác ezt nem tartotta, kiütötte magát egy kétdecis valamivel, akkor megértette mindenki, hogy a javukat akarom, hogy ne legyenek rosszul...)
A testületben nekem is úgy tűnik, mindenkivel jóban vagyok, csak most a választásoknál derült ki, hogy pártállásom miatt néhány kolléga nem rokonszenvez velem. Nehogy azt higgyétek, nem agitáltam ám! Csak ha kérdezték, megmondtam, kire szavaztam és kész. Szerintem a régi tanárok egy része nem is szokott hozzá a régi rendszerben a kollégákkal való őszinteségre:) Sok a fúrás, a főnök kegyeltje, meg a fekete bárányozás, a hát mögötti dumák...
Úgyhogy a részvétem a kicikizett fiataloké. A dirinek azért lehetett volna mondani, hogy a munkádra senki sem mondott soha semmi kifogást.
A mi isinkben az igazgató kihirdette, hogy tilos a pletyka, hogy őhozzá senki ne jöjjön panasszal, amíg az érintett féllel nem beszélt róla!!! És ez diákokra is áll.
Azt hiszem itt szakmai feltekenysegrol van szo eleg egyertelmuen, a szamtech erdekli a gyerekeket, mas "osregi" targyak esetleg nem, ezert berag rad az azt oktato "savanyu kollega stb"...
A tegezodes, haaat, szerintem erettsegi elott nem kene a diakokkal letegezodni. Nekem van egy enektanar baratom, aki nehany diakjaval a suliban csendorpertu, a barati alapon szervezodott enekkarban rendes pertu. Ez se jo.
Attol meg lehetsz kozvetlen a diakokkal, hogy nem tegezodsz veluk.
Most nem magamat akarom dicsoiteni, de engem pl. azert dicsertek meg tegnap a suliban, ahol tanitok, hogy egyszerre vagyok kozvetlen, es tartom a tavolsagot, es ezt egy egyhazi lanysuliban, ahol negyen vagyunk ferfitanarok, abbol az egyik a pap. Nalatok mit varnak el tanartol? Rettegjek a nevet, es csinaljanak a gatyaba, ha bemegy az osztalyba?
Még annyit: a nyílt nézeteltérések és konfliktusok nem feltétlenül károsak. Főleg, ha a hiányuk rejtett konfliktusokat generál. Ha úgy érzed, hogy nem mondják a szemedbe a valódi problémákat, lehet, hogy érdemesebb belemenni időnként egy tisztázó szócsatába, még ha abban a pillanatban kellemetlen is, mert attól mindenki megnyugszik, jó esetben kiböki, hogy _igazából_ mi bántja a csőrét, és utána kezet lehet fogni.
Vagy megteheted, hogy egyszerűen odamész valakihez, és azt mondod: "Úgy érzem, hogy valami bajod van velem, csak udvariasságból nem mondtad el. Jól látom?" És akkor lehet, hogy kiderül.
A konfliktuskezelés bibliája számomra Gordon T.E.T.-je. De bármelyik jó, ha egy könyvet olvastál tőle, akkor az összeset olvastad. :-)
Nem tudom. A konkrét kritika, amit ideírtál, nem az órai munkára vonatkozott.
Valójában az a jó, ha egy suliban vannak közvetlen és "három lépés" stílusú tanárok is. A pluralizmus, a sokféleség, a tolerancia nem üres jelszavak. Baj, ha mindenki hivatalból egyforma. Már csak azért is, mert életszerűtlen. A diák meg választhat, hogy kivel osztja meg a problémáit, és normális, ha ez nem mindig az osztályfőnök.
Kérdés, hogy az igazgatód csak lélekben támogat-e, mert az csak üres szólam, vagy hajlandó kiállni melletted. Ugyanis ez a dolga, ha valakinek a minkájával elégedett.
"de mégis megpróbálok ilyen maradni, hátha valami megváltozik"
Ha meghoztad ezt a döntést, akkor mérd fel, hogy mivel jár ez, és készülj fel, hogy vállalod a következményeket. Jó dolog békében lenni a környezeteddel, de nagyon fontos békében lenni magaddal. Innen nagyon nehéz hozzászólni, felelőtlenség lenne, ha a távolról tanácsokat osztogatnék.
A főnököm érzésem szerint támogat engem, de valahol ad azon kollégák véleményére, akik már több évtizede ott tanítanak. Ők tipikusan azok a besavanyodott, rosszindulatú tanárok, akiktől gyerekkoromban is féltem.
A kis szívességekből pedig valahogy elegem lett, gyakorlatilag mást sem csinálok, mint ennek-annak teszek szívességet, csinálok jót. Én a mindenkire mosolygó ember mintája vagyok, de pozitív visszajelzés nélkül beleuntam a dologba.
Igazából a kollégák legnagyobb részével jó viszonyban vagyok, nyílt nézeteltérésem, konfliktusom soha senkivel sem volt, ezért is csodálkozom a mai kirohanáson. Az iskolát pedig nagyon nem szeretném itthagyni, rendkívüli érzelmi szálak kötnek ide engem.
Tudom, senki nem lehet próféta a saját hazájában, de mégis megpróbálok ilyen maradni, hátha valami megváltozik.
Gyakorlati szempontból: ha kérek rendszeres óralátogatást, ki tudom majd védeni a pletykákat, rosszindulatú megjegyzéseket?
Szomorú. Lehet, hogy csak savanyú a szőlő a kollégáidnak, és kisebbségi komplexusuk van. Lehet, hogy más bajuk van veled, amit nem mondanak meg egyenesen. Semmiképpen ne változtass a diákokkal való viszonyodon, élvezd ki, amíg ilyen, mert magától meg fog változni, ahogy öregszel majd.
Amit mondanak, az nem szakmai érv, sem fegyelmin vagy elbocsátó szép üzeneten, sem bíróságon nem komoly. Mást nem mondott a főnököd?
Szerintem keress egy-két embert, akikkel jóban vagy, és próbáld megtudni, hogy _igazából_ mi bajuk. Próbáld más úton megkedveltetni magad a kollégáiddal, tantestületi rendezvényeken, kis szívességekkel, tanároknak szóló számítástechnikai segítséggel. A diákokkal való viszonyod maradjon meg a te és a diákok ügyének. Ne tűnjél fel vele. Soha ne éreztesd a kollégáiddal, hogy szerinted ők valamit nem jól csinálnak.
Ha ez nem vezet eredményre, keress nyitottabb légkörű, együttműködő sulit. Ugyanis a tanítás csapatjáték. Sokkal jobb egy iskolában a huszadik legjobb vagy legnépszerűbb tanárnak lenni, mint vakok között félszeműnek. Állást mindig kapsz ilyen szakkal. Állj hozzá úgy, hogy nekik van rád nagyobb szükségük, mint fordítva.
Eltérve a topic legutóbbi témáitól, most egy kis segítséget szeretnék kérni tőletek.
Az igazgatóm ma leült velem beszélgetni. Jóindulattal, emberségesen ugyan, de rávilágított arra, hogy az elmúlt három és fél évi munkám nem megfelelő. Az egész beszélgetést óriási arculcsapásként értem meg.
Rólam annyit kell tudni, hogy számítástechnikát tanítok egy gimnáziumban. Fiatal vagyok (27 éves), általában kedves, humoros, mindenkihez van egy-két jó szavam, néhány diákkal kulturáltan tegeződöm. Az iskola profilja miatt a tantárgyam viszonylag szerény keretek közé van szorítva, ezért kénytelen vagyok a leadandó anyagot minimalizálni, természetesen nem a minőség rovására, így a tárgyam az egyik legsikeresebb a tanulmányi átlagot tekintve.
Lényeg, hogy több kollégám névtelenül, de rosszallását fejezte ki igazgatóm felé népszerűségemmel kapcsolatban; megvádoltak hanyag munkával, ami rendkívül rosszul esett, mert az elmúlt években időt és pénzt nem kímélve sokszor estig is bent maradtam, és túlóráztam, több mint 60 diákot OKJ vizsgához juttattam - mindezt egyedüli szám.tech. tanárként.
Miután óraadóból státuszba kerültem, megpróbálkoztam volna az osztályfőnökséggel, de a mai beszélgetésen egyértelműen kiderült, hogy esélyem sincs rá a fent említett tulajdonságaim miatt. "Túl közvetlen a diákokkal; nem tartja be a három lépés távolságot; nem elég szigorú" - ezek voltak a leggyakoribb vádak.
A stílusomon nehezemre esne változtatni, hiszen érzésem szerint a diákok szeretnek, tisztelnek, bizalmas információkat osztanak meg velem, sokszor olyan problémákat beszélnek meg velem, melyet az osztályfőnöküknek sem említenek meg.
Mit tegyek? Őrlődjek a kollégák között, megtartva a diákok iránt érzett szeretetemet, vagy hódoljak be az "átlagpedagógusok" igényének, letéve ezzel arról, hogy több legyek a gyerekek számára, mint egy tanár?
A töritanárok érdekes eset... Ugyanis úgy látszik, feltűnően sok közöttük egy bizonyos párt szimpatizánsa, azé a párté, amely épp kimaradt a parlamentből most... És ez meglepő - legalábbis nekem volt.
Monnyuk nálunk van egy másik, volt oszifőm anno, nagy Torgyánista volt, most bőszen szervezi egy kollegájával a suliban a polgári kört... Nem semmi. Hál istennek csak a tanári karban...
"kirekesztem a politikát"
Szép lenne, ha minden tanár így gondolkodna. gimiben volt egy töritanárom, aki 2, de inkább harmadiktól egyre többet politizált, és ez persze a leadott anyag rovására ment. Nem volt egy következetes, kiszámítható tanár, meg voltak rigojái is, így mi nem mertünk ez ellen szólni. Más (megbízható) tanárnál bepanaszoltuk, az azt mondta, vele télleg nem tudunk mit tenni: el kell fogadnunk! Pech! Most, hogy befejeztem a gimit, megtudtam, hogy a delikvens tanárt kirúgták pont ezért. Én szerintem elég gáz, ha egy (pont töri) tanár állást foglal politikailag, és ennek pont a leadott anyag látja kárát. (Én részben ennek tudom be a sikertelen felvimet.)
Na, azért ne legyünk komolyatalanok. az év közbeni osztályzást nemigen lehet másképp megoldani, de az érettségit meg lehetne, az csak egyetlen alkalom... És elég fontos.
Na ez az, ezt megengedi a szabalyzat? En ugy tudom, hogy szepen hallgatni kell minden vizsgahelyen a radiot, es felirni a tablara a teteleket. Es mennyi ideig tartott a matekfeladatok osszefenymasolasa es sokszorositasa?
