http://www.csodaidok.hu/
Nagyszerű, fordulatos, izgalmas történet a távoli jövőben egy családról, egy társadalomról. Az emberiség számos bolygót benépesített, de a jó és rossz, a magány és a szeretet továbbra is jelen van. Judy egy árvaotthon lakója, aki családra vágyik, Yaan egy nagy család tagja, de apja gyűlölete miatt rosszul érzi ott magát, és Giin, aki egy egész bolygót irányít, és sok ellenséget szerzett magának. Róluk szól a regény.
Muhaha... Mondd szoktál te a P.K. utca 1. szám alatt szinyelő, randa, verestéglás épületébe, annak is a hatodik emeletének a közepére delikvenst hozni? :)
Sokan vannak így vele. A szmártofon nem a sugarat nem bírja, hanem a kívül belül gyöngyvászon bleifrei mellény alatt képződő izzadságból származó dzsungel-lájk időjárást. Hiába magyaráztam a trémobilos szakférfiúnak, hogy nem, nem dobtam vízbe, nem hagytam a könnyed nyári felhőszakadás idejére az ablak pechesebbik felén, nem dobtam vele hat méterről hárompontost a műfogsor-löbbölő automata munkatartályába, vadul kötötte a blökit a cövekhez, mire nagyot sóhajtottam, és felvilágosítottam a dolgok mibenlétéről... Mire nem kevés lelkierejébe tellett hogy nem röhögött ki, és azt mondta, hogy: igen, produkálhat ilyent a telefon ebben az esetben, de ez eléggé speckó, viszont az a jó hogy így is beázottnak könyvelik el, úgyhogy gari nulla.
Tessék nekem megköszönni, én vettem rá a drágát hogy olvassa el! (elég volt veszettül előtte olvasnom, majd pár szóban ecseteltem a tartalmat. Na jó, olvadoztam, úgy dícsértem)
Én nem Ortis szemüvegén át nézem. Nekem Paul/Yaan volt a kevencem. Egyik kedvenc jelenet, mikor a kivégzésére vár, és Grom bemegy hozzá.
Eta, én meghallgattam a riportodat (a decemberit), és nem értek egyet.
Azzal, hogy nem jött át a humor.
Bár az inkább irónikus volt, főleg Yaan megjegyzése h mit aggódik, mikor úgyis kivégzik.
Na meg a végén az a "szerelmi valloömás" ! Aranyos volt! (aranyosak voltak).
Szóval engem beszippantott a történet, és bekerült azon könyvek közé, amiket egy évben egyszer mindig el fogok olvasni! :)
Simán, ráadásul úgyis mostaában jár le a zőőődmobilomra a hűség, vehetem az újabb készüléket, nézek valami jó kis "detás"-at... (Oan nagy széles érintőképernyős sokfunkciós, bleifrei-mellény alatt a párától egy év alatt szétrohadó elektronikást...) XDDD
Nekem is különösen tetszett, főleg mikor az egyik jelenetben Judy beközli hogy ehhez az esethez nem a kettes a jó transzanimátor hanem a kilences... (lehet hogy a számok nem pontosak).
Ez pont olyan mint nálunk a különböző pacemakerek, VVI, AAI, DDD, VVIR, AAIR, DDDR, CRT, és akkor ugyanez mégegyszer az újraélesztős fajtából is: ICD! Avagy amolyan Gary Oldman-esen az ötödik elemből: A kedvencem...
Én is nagy örömmel olvastam ezeket a részeket, abszolút nem volt meg az a Vészhelyzetes műgiccs érzésem, mint a Vészhelyzetben. (persze vannak az E.R.-nek is jó részei)
Ráadásul nekem nagyon tetszettek a frontzónában leírt életmentések is, akár a backline-on akár a deadzone-ban játszódtak. Mindkét felem élvezte! Az E.Ü.-s is, meg a 'ződagyú is! :D Nem tudom Eta mennyire laikus a témában, viszont amit írt és ahogy írta az tetszett. Nem terhelte túl felesleges technikai vagy anatómiai dolgokkal. Egyszerű és élvezhető volt, mint én defibrillálás közben... XDDD
Jó ötlet! Pont nyáron voltam egy beszélgetésen Réz Andrással, ahol ezt tárgyalta ki, hogy egy kitalált világ annál hitelesebb, minél többet foglalkozott a kitalálója a háttérrel, a részletességgel. Ott konkrétan az Avatarról volt szó de ez mindenhova igaz szerintem. :)
Kicsi a világ?! Mellik efiz-istálló (Végül is az orvostudományon belül csak mi vagyunk a Forma-1.x) ) tagja vagy a magyarországon fellelhető egytucat közül?
(Ezt a kifejezést engedelmeddel honosítom - alig fognak hülyén nézni rám bent, ha a megszokott "pöszméte" helyett transzanimátorként fogom tisztelni a PM-t :DDDDD )
Megértelek, ma bepakoltunk hat transzanimátort, egyet felbővítettünk, egyet meg megigazítottunk, hogy ne unatkozzunk utána még egy ritmuszavar megszüntetés -az összesen kilenc ha jól számolom- majd, mivel a beosztottam elengedtem két napra szabira, gyors levezető mozgások(takarítás) után haza... Jelenleg már a robotpilóta beszél belőlem. :)
Nincs mit meséljek. Állandóan meg vagyok csúszva a határidős munkáimmal, most pl. másfél hónappal, mindjárt jön két másik, és egyszerűen csak éjjel van időm rájuk - és csak rájuk. Mindez persze azért, mert nappal itt van az összes többi: a cég, az egyházközség, a két gyerek. Már akkor trógernek érzem magam, ha csak úgy leülök olvasni, az utóbbi négy-öt hónapban talán ha egy hét szabadidőm volt alle zusammen, mivel vasárnap is dolgozom. :-S
Star Wars fórumba (itt most direkt nem írok oldalt) írtunk (párom is) oldalnyi hozzászólásokat egy szerepjátékban. Ott mindenki ezt csinálta, amolyan interaktív szerepjáték-regényt hoztunk létre, ment vagy öt évig, de mára már a nyolc évvel ezelőtti keménymagból nem sokan maradtunk. Én jobbára a technikát tudtam igen szemléletesen leírni, egy-egy csatajelenet előtt az offtopicon már órákkal előtte ment a baráti ugratás hogy milyen sorrendben írom le a manővereket, meg a tűzkiváltást, stb, stb... Mikor odatévedek néha kissé olyannak érzem magam, mint egy öreg, sok csatát megélt veterán tábornok a háborúsdit játszó gyerekek közt...
Úgy hat-hét évvel ezelőtt, egy Star Wars fórumtalit szerveztünk(hujujujj de mennyit...) a Budakeszi kiserdőbe, egy tűzrakóhelyhez, nem messze a vadasparktól. Szóval Márti szívem sütötte volna a palacsintát. Este annak rendje módja szerint lefeküdtünk, merthogy "reggel hamar kell sütni ám a palacsintát".
Álljon itt amolyan Kenortisos(TM) stílusban.
Fél négy. Márti felkunkorodik az ágyon. Álmosan felé fordulok.
- Ilyen korán szívem?!
- Csak azért, mert még meg kell néznem a palacsintatészta receptjét a neten...
- Miiiii?!?!?! Te azt mondtad tudsz palacsintát sütni!
- Tudok is, csak még egyedül nem kevertem...
Avval a gondolattal váltam külön az eszméletemtől, hogy bár totál bukás lesz, azért van ott egy étterem, egy két kör palacsintára mindenkit meg tudok hívni, ha húsz alatt jönnek el...
Négy óra...
Konyhában fény, serceg a serpenyő... Na valami csak lesz talán... Mást nem, csinálunk csaszimorzsát... Kollapszus prolongálva.
Nyolc óra, vakító napfény, pofátlanul egyenesen a szemem héja alá. Párom kedvesen kínálgat lekváros & túróspalival.
- Nem kérek szívem, nem jut a többieknek, abból a pár darabból ami sikerült...
- Nem párat sütöttem... Kilencvennyolcat sütöttem...
Pár pillanatra ismét lemásztam alfába, omegáig meg sem álltam. Állam persze elmaradt, mint shremeyai önkéntesnél a békés öregkor...
Na azóta tudom, hogy a párom -mivel ösztönös szakács- egyszerűen betölti a kajarecipét az internetről a fejébe, ozt egy óra és kész van. x)
Eta: Mesélj, kérlek! Bár meghallgattam a legutóbbi közel egy órás interjút, ami veled készült valamelyik rádióban és elmondtad, hogy mostanság nincs időd az írással foglalkozni a gyerkőcök meg a templom felújítás mellett, de azért így konkrétan megkérdezem. Mire számíthatunk majd a Zöld csillagokkal kapcsolatban? Mikorra készüljünk? Az 5 éves tervben benne van? :)
Angol túró? Te most a cottage cheese-re gondolsz? Mert a Márti ugyan ezer receptet tud, és úgy tanulja az új recepteket, mint Trinity helikoptervezetést, de sehol sem találjuk.
A kesttel az az egy "probléma", hogy egy Niesen honos állat tejéből állítják elő az igazi kestet. Amit az Alfán esznek, az nem az, mert az tehéntejből van. Egyébként a leginkább az angol túró körözöttezett változatára emlékeztet - csak nem hagymával és paprikával. :-)
Igen, odabenn én vagyok a koronázatlan fa- és szóviccgyáros, valamint a kis és nagyenergiájú elektromos impulzusok ura. XDDD
Ja igen! x) Asszonykámat megleptem két hete. Mivel most fogyózik, beszereztem némi brokkolit, karfiolt, paprikát kígyóubit, az egészet be az aprítóba, hozzáadtam némi fűszert, meg két fél literes joghurtot, és negyed óra múlva letettem elé az asztalra. Nem tudom még mi a különbség az általad elképzelt kest és e közt a kaja közt, de négy napig ettük, és nem untuk meg. Úgyhogy ha készülsz kaveni szakácskönyvvel, akkor a tesztelést ránkbízhatod, kísérletezős fajta vagyunk ám... XD
