jalpar modelljét kicsit átalakítottam és egy roppant pontosan illeszkedő fecskefarkas "dugót" nyomtattam belőle, amivel tökéletesen le tudom zárni az Lg és a (z átalakított) Meiji tetejét, ha éppen nincs rajtuk a fényképezőgép, vagy a bino fej.
Ha esetleg van rá igény nagyon szívesen nyomtatok még néhány darabot a díszes társaságnak!
Ez a 7 fok régi emlék volt, bár nem járt messze a valóságtól. Megnéztem mostan táblázatban: acél acélon mért statikus súrlódási tényezője: 0,08...0,25, a felületi érdességtől, keménységtől függően. (Morsekúpnál leginkább acél-acél jön szóba.) Vegyük a legrosszabb esetet, a legkisebb mü-t!
A súrlódási félkúpszög: rho = arc tg mü = arc tg 0,08 = 4,57 fok. Biztonsággal számolva, ennél csak kisebb lehet. A gyakorlatban valóban 2 fok alá szokták megválasztani.
De azért azt tudod ugye, hogy ez a 0,5nm, meg amiről az előbbiekben beszéltünk az elég más dolog?
Kb. Mintha valaki előjönne azzal a kérdéssel, hogy hogyan mérjük meg egy cső átmérőjét 20nm pontossággal, mire te meg azt mondod, hogy nem kunszt, egy monokromatikus látható fény hullámhosszát puszta szemmel, a színe alapján be lehet lőni 20nm pontossággal.
A gyakorlatban a Nap megfigyelésnél találkoztam a jelenséggel.
A PST Nap távcső egy speciális,hangolható interferenciaszűrőre épül.
A korona mgefigyelésekor jól láthatóan rá lehet hangolni a szűrőt a fáklyák hullámhosszára. A szűrő olyan jóra sikerült,hogy a megfigyelések során kiderült,hogy jól elkülöníthetőek a Föld felé ill. az ellenkező irányú kitörések: ezek hullámhossza eltérő (a sebességük miatt).
Ha jól emlékszem az eltérések tized nm-es nagyságrenden voltak.
A NET-en bőven található infó erről a távcsőről és jelenségről.
A Morse-kúp önzáró! Ott lényeges, hogy a kúpszög - acél/acél érintkezése esetén - 7 fok alatt legyen, ha jól emlékszem.
Azt meg nem vettem észre, hogy a prizma lamellája kúpos lenne! Sőt, meglehetősen durva megmunkálású felület. Ha ilyen precíz lenne, akkor köszörült lenne, az meg feltűnt volna...
De hát itt - az okulárnál, projektívnél - már a centrírozás nem nagyon szempont, pár tized milliméter ide vagy oda nem sokat számít. Meggyőződésem - mint "centrálmániásnak", ugye -, hogy egy mikroszkópban igazi jelentősége a kondenzor és az objektív tengelyének minél jobb egybeesésének van! A rekeszek már kevésbé lényegesek, a megvilágítással szemben meg csak az a kritérium, hogy az aperturarekesz teljes felületén minél egyenletesebb fényerő-eloszlást biztosítson.
Ha esetleg van több is, érdemes volna mind megmérni, és azok alapján mondani valami "hivatalos" méretet.
"azt meg nincs okom feltételezni, hogy valami hülye névleges félkúpszöget (mondjuk 21,23 fokot) szabott volna meg a Zeiss..."
Pedig lehetne. A mérnökök valami rejtélyes okból nagyon vonzódnak a nem kerek számokhoz. Egyik kedvencem a Morse kúp, annak egyik paramétere se kerek, se inch-ben se mm-ben. Pl. a 3-a Morse kúp nominális átmérője 23.825mm, a kúpossága pedig 1:19.922 (szögben: 1°26'16").
De például még a sorozat különböző tagjainak a kúpossága is mind különböző, látszólag minden rendszer nélkül (1:19.212, 1:20.047, 1:20.020, 1:19.922, 1:19.254, 1:19.002, 1:19.180, 1:19.231)
Régóta keresek már egy szakembert, aki megválaszolja nekem, hogy jutott ezekre a számokra az öreg Morse, vagy legalább, hogy mit ivott, mielőtt leült a rajzasztalhoz.
"Az ábrán az is látható, hogy miből adódik a központosítási probléma, [...]"
Ezt nem annyira értem. Nem értem pontosan, hogy mi az az l, de azt se, hogy mi a probléma.
Megnéztem pár ellendarabot (két váz, fototubus, meg még egy közdarab), de mindben a felfekvő felület is két kicsi 20°-os kúpfelület, vagyis nem egy-egy ponton érintkeznek, hanem felfekszenek. Az tehát, hogy mekkora a letörés, nem lényeges.
Egyébként az anyán is van egy bemarás a kúp és a vízszintes sík találkozásánál, biztos ami biztos. Hiába no, precízek ezek a német mérnökök. (A 3D modellbe is berajzoltam. A bemarás profilját persze csak tippeltem, de nem is nagyon lényeges.
De mi van akkor, ha ezt az 5 nm-t úgy kell érteni, hogy az objektívnek nincs olyan része, aminél a keresztüljutó fénysugár 5nm-nél nagyobb retardációt szenved?
Ebbe beleférne az is, hogy az egyik szélén van 2nm, a másik szélén meg 4nm, mert a feltétel teljesül, sehol nem több mint 5nm.
Nem az a kérdés(em), hogy hogyan mérik, hanem az, hogy mit jelent az, hogy "egy objektívnak a retardációja x nm".
Mielőtt mérni akarunk valamit, nem árt tudni, hogy mi az, amit mérni akarunk.
A retardáció jól értelmezett egy homogén, plánparallel anyagra. Ha egy objektívben feszültség van az tipikusan azt jelenti, hogy nem homogén. Plánparallel meg sose volt.
Kicsit parasztosabban: Ha van egy feszültség az objektívban, és azt látjuk, hogy keresztezett polárok között az apertúra egyik oldalán a széléhez közel látunk valami szivárványt, a szín alapján megállapítjuk, hogy ott 250nm a retardáció, de a másik oldalon meg nincs semmi, akkor ennek az objektívnak mennyi a retardációja?
Azt tudom,hogy magában az üveg anyagban is maradhat a gyártás során olyan feszültség,amit keresztezett polárokkal könnyedén ki lehet mutatni. További feszültség pontok keletkezhetnek a megmunkálás és a hibás,feszülő lencsefoglalás miatt is.
A mellékelt metszetrajz a kezembe került "fecske" mérése alapján született, egyszerűsített kontúrokkal. (A letörések, lekerekítések hiányoznak.)
Látható, hogy egy ilyen kúp jellemző átmérője - reprodukálhatóan, amennyiben a félkúpszöget és a két, azonos méretű mérőgörgő méretét ismerjük - legegyszerűbben így adható meg. Ezt a méretet nevezzük görgőméretnek. Nekem névlegesen 4 mm-es csapágygörgők álltak rendelkezésemre. Ezeket mikrométerrel mérve, 3,98 mm átmérőjűeknek bizonyultak. A görgőméretet 47,48 mm-nek mértem.
A kúpszöget gépipari szögmérővel mértem, amivel a sok mérés után 20 fokhoz, mint kerek értékhez állt a legközelebb, azt meg nincs okom feltételezni, hogy valami hülye névleges félkúpszöget (mondjuk 21,23 fokot) szabott volna meg a Zeiss...
Az ábrán az is látható, hogy miből adódik a központosítási probléma, a fecske, ill. a prizma szükségszerű gyártási tűrésein kívül. A "prizma" l-lel jelölt vastagságú, ami a különböző eszközöknél eltérő: én úgy 1,5...2 mm közöttieket találtam. De élletörése is van, ami további bizonytalanságot visz be. Tételezzük fel, hogy l = 2, és ekkor beszorítva a csavarral a helyére a fecskét, a P ponton fekszik fel. Ekkor az r effektív sugár van érvényben. Vékonyabb prizma vállhoz közelebb érintkezik, az előbbinél kisebb r-t eredményezve. Ez az X irányú excentricitási hiba oka. Az erre merőleges Y irányban elvileg mindig központos. (Pontosabban: mindig a szögfelezőre fekszik az Y tengelye.)
Csináltam, egy nagyon elnagyolt modellt, ami arra a célra jó, amit akartam (lezáró kupakot csináltam), de ha esetleg valaki rendelkezik a pontosabb méretekkel, vagy egy kész modellel azt nagyon megköszönném.
Nem egészen értem ezt a lamentálást. A "piac törvényei" azok a szabályszerűségek, amit az adásvétel folyamatait kezelik, beleértve azokat a szempontokat is, amiket te leírsz. Sőt, azokon túl, az is közgazdasági alapvetés, hogy ezek a folyamatok nem kizárólag racionális döntések eredményei.
A kereslet, a kínálat és az ár közötti összefüggésről szóló "törvények" ennek megfelelően statisztikusan értelmezendők, egy konkrét adásvételre nem lehet alkalmazni.
Íme egy fotó a nap zárásaként a korábban leírt módon készült PVA-lezárt mikroakváriumból. Ne ijedjetek meg, ez nem a két héttel ezelőtti, annyira sokáig azért nem marad meg. Ezt tegnap este készítettem, de ma reggel még jól funkcionált.
A Kis-Balatonról hozott sulyom elkezdett rothadni és mindenféle állat telepedett meg a vízben. Például férgek. A képen látható példánynak is csak a közepe fért be a látómezőbe és egy másik féreg fejrészével együtt látszik.
A felvételi körülmények: 16/0,32 plánakromát, Mf Projektiv K 2,5:1, 110 mm fókuszú reduktorlencsével kombinálva. Grádiens ferde megvilágítás plusz homályos üveg.
Egyébként hogy megvesz-e valaki valamit, azt messze nem csak a piac törvényei diktálják. Pontosabban nem az ár minden, rengeteg egyéb faktor is közrejátszik. Például hogy egyáltalán észreveszi-e valaki vagy nem. Vagy éppen kell-e akkor valakinek. Nem úgy egyáltalán, hanem éppen akkor kell-e. Lehet, hogy előtte vagy utána kellene, de pont akkor nem, amikor van.
Az egyik bolgár fazon tízesért másfél hónapig hirdetett egy 100/1,32-es apokromátot és csak utána ment el (ha elment és nem levette). Máskor meg elviszik kétszer annyiért egy nap alatt.
Már egy ideje nézem az ebayt, de ha valami törvény lejött eddig belőle, akkor az, hogy nincs ilyen törvény. Meg az, hogy a látszólag hatalmas piac milyen kicsi. Sok olyan dolog van, amit egyáltalán nem láttam még hirdetni, pedig tudom róla, hogy létezik és ismerek is olyat, aki már vett.
Éppen erről írtam nemrég, éppen ilyen van azon a Fluovalon, ami teljes terjedelmében nem került 75 pénzbe, amennyiért ezt a revolvert adnák négy normál objektívvel, azaz még csak nem is "Pol" minősítésűekkel! (Jó, mondjuk évekkel ezelőtt vásároltam...)
Az is eladó szakértelmét mutatja, hogy kivette a talpblendét, mert az csak a pankratikus kondenzorhoz kell, az eladásra kínált konfigurációban levő levegőkondenzorhoz nem.
"A megvilágításra alkalmas a LED-lámpa (vagy az eredeti 6 V/15 W-os izzó?"
Mindkettő alkalmas. A LED-del lehet annyi probléma, hogy - mivel a spektrogramja nem egyezik meg a hőmérsékleti sugárzókéval - a kettőstörő anyagok színe többé kevésbé más lesz, mint ami a Michel-Lévy táblázatban van. Pl. Nálam az 1λ-s - úgynevezett elsőrendű vörös - retarder nem vörös, hanem kékes-lilás színű.
De játszadozásnál ez másodlagos.
u.i. az "ún. negyedlambdás szürke szín" alatt konkrétan a szürke színt kell (lehet) érteni.
Ha pedig rá van szerelve a polárszűrőre (=cirkuláris polárszűrő), akkor onnan ismered fel, hogy akárhogy forgatod őket, nem sötétedik el a kép. Ilyenkor befele áll valamelyik vagy mindkettő retarder.
Ja, a kérdésre nem válaszoltam. Onnan ismered fel (egyébként egy jellegtelen átlátszó réteg), hogy ha keresztezett lineáris polárok közé helyezed, akkor a látómező kivilágosodik úgy, hogy a Michel-Lévy interferenciatáblázatban ún. negyedlambdás szürke színű lesz amennyiben a tengelyei a polár tengelyérhez képest 45°-os szögben állnak.
A negyedlambdás lemez a rajta áthaladó fény polarizációs síkját úgy módosítja, hogy az nem egy adott fix szöggel lesz elfordítva, hanem "forogni" fog (az elektromos mező vektora helikálisan változó irányú lesz a terjedés irányában). Azaz lineáris polarizátorral semelyik helyzetben nem lehet kioltani, csak egy fordított irányú cirkulárisan polározott szűrővel.
Kösz, ezt akkor kipróbálom. A szűrők jónak tűnnek: a két "szemüveglencsét" egymásra tettem és egymáshoz képest elforgatva elértem, hogy minden fekete lett. Az 1/4λ-s retarder milyen jellegű felület, honnan ismerem fel? (Hogy helyesen szereljem be.)
Több kiépített rezgőkvarc-lapkám van, azokat érdemes vizsgálni így? A megvilágításra alkalmas a LED-lámpa (vagy az eredeti 6 V/15 W-os izzó?
Csak arra kell vigyázni, hogy a 3D szemüvegben gyakran cirkuláris polárszűrő van, vagyis a szűrő mögött van egy 1/4λ-s retarder. Ezeknek kifele kell állniuk (azaz a kondenzor alatt levő polarizátor esetében lefele, az objektív felett levő analizátornál felfele).
A tipikus esetén merőlegesen állnak a polárok, azaz normál esetben minden fekete (így tudod azt is ellenőrizni, hogy jó irányban használod a cirkuláris polárszűrőt), de ha közéjük kerül egy kettőstörő anyag, akkor az szép színes lesz.
Első próbálkozásként híg cukor-, citromsav- vagy aszkorbinsav- (C vitamin) oldatot száríts be a tárgylemezen és a kristályokat nézegesd!
Már említettem, hogy nem vagyok mikroszkópszakértő, csupán kedvelem a mikroszkópokat - mint bármilyen más műszert is. Főleg az alkotóik iránt érzett tisztelet és csodálat sarkall erre. Azért vannak olyan műszerek, amelyeket - ellentétben a mikroszkópok többségével - használok is, napi rutinnal. Ezek a gépipari mérőeszközök, ill. az elektronikai műszerek. Időnként a szintezőket, teodolitokat is igénybe veszem egy-egy érdekesebb mérési feladat megoldásához.
A polarizációs vizsgálatokról annyit sejtek, hogy kell hozzájuk egy polarizátor és egy analizátor. Mondjuk, a polarizátor a kondenzor alatt (?) helyezném el, az analizátort az okulár alatt (?) a fényútba. Pl. Fluovalnál az okulárfej (trinofej) fiókszerű szűrőtartójába. Ezeknek elfordíthatónak kell lenniük, sőt nem ártana, ha a asztal is az. (Utóbbi kritérium pl. a Fluovalnal teljesül isl, bár az asztala nem az ilyen vizsgálatokhoz tervezett kör alakú, szögosztással ellátott, hanem a hagyományos szögletes jellegű).
Ha ezt szeretném a gyakorlatban is kipróbálni (csak kvalitatíve!), akkor megfelelnek analizátornak, ill. polarizátornak azok a fóliák, amiket a sztrereomoziban adott szemüvegből tudok kitermelni?
Mondjuk, rendesen befoglalnám, és korrektül felszerelném.
Azon most elgondolkoztam, hogy vajon a Pol akromát újracentrálásakor kitehetem-e az objektívet olyan feszültségnek (a második lencsetag toszogatásakor), hogy ne feleljen meg többé a Pol jelzésnek? Néha az évek alatt elcsúszik a központozás és muszáj utánállítani.
Egyébként sima elméleti kérdés, kvantitatív polárt egy darabig biztosan nem fogok használni.
Sehogy. A Pol objektívek(*) felépítésben nem különböznek a simáktól, egyszerűen be vannak vizsgálva, hogy a benne levő lencsék és a befoglalásuk feszültségmentesre sikerült-e.
Nem vizsgáltam át szisztematikusan az otthon levő nem Pol objektíveimet, de random próbálkozásaim során nem találkoztam még olyannal, ami valami érzékelhető defektet mutatott volna polarizációs vizsgálatoknál. Ez alapján arra tippelek, hogy inkább az a ritka kivétel, hogy ha egy objektív nem alkalmas pol. vizsgálatra(**), a "Pol" felirat csak egy minőségbiztosítási szimbólum.
(*) Legalábbis a Zeiss Jena-nál.
(**) Apró kivétel: A természetes kvarckristály kettőstörő, régen próbálkoztak ebből csinálni lencsét. Egy ilyen objektív nem lenne jó pol-ra. De tudomásom szerint sorozatgyártásba ilyen objektív sose került. Később mesterséges (amorf) kvarcüveget használtak (használnak) UV objektívokban, viszont az már nem kettőstörő.
Ez nekem is tetszik! Azóta tetszik az ilyen design, mióta hozzájutottam a "nagy Gamma kutatómikroszkóphoz". Egyszerűen csodaszép! Azóta gyönyörködöm a régi Zeiss és pl. Reichert típusok fotóiban...
Ebben a csodarevolverben azért maradt az Amplival Pol-ból négy "Pol" (pirossal) jelzésű objektív: 6,3/0,12; 12,5/0,25; 50/0,8; 63/0,8; oo/0, ill. oo/- (tehát fedőlemez nélkül használható) jelzéssel. A "25x/0,50 oo/0" már nem az eredeti, csak azért tettem bele, hogy az a lyuk se legyen üres. Ezek hogy viszonyulnak az UV-hez?
"Nyilván fluoreszcens vizsgálatokra így sem lenne alkalmas, mert a normál objektívek optikai üvegből készült lencséi jócskán elnyelik a higanygőzlámpa UV-komponeseit..."
De, alkalmas.
A fluoreszcens gerjesztésre használt UV sugarak átmennek az normál objektívokon.
De erre is csak epi-fluoreszcens esetén van szükség, áteső megvilágításban külön jó (lenne), ha kiszűri az UV sugarakat.
Baj abból lehet, ha valamelyik lencsetag fluoreszkál. Ilyen pl. régebben használt fluorit, amivel a félapokormát, más néven - milyen meglepő - fluorit objektívekben lehet találkozni.
Vannak speciális UV objektívek, de azok a közvetlen UV fényben való vizsgálatra valók.
Nem tudom, hogy postán érdemes-e feladni. Ha nem törik szét, akkor postázhatod és fizetem. Ha nem olyan sürgős Neked, akkor felhívlak ha Pesten leszek (azt még nem tudom mikor lesz).
Ja, és ezer köszönet! Csodálatos perspektíva van ebben a nyomtatóban!
Nekem, mint "centrálásmániásnak" hasonló, egyenként centrálható revolver van a Fluovalon, csakhogy az 5 objektívet tud befogadni! Jó sokat getymóztam vele, mire szét tudtam szerelni és ki tudtam tisztítani. Most már megmozdíthatók, beállíthatók a menetes hüvelyek. Ehhez kis négyzetes belső kulcsnyílású szerszámpárt is kellet büttyinteni (óráscsavarhúzók nyelére), mert olyanom sem volt.
Anno fel is tettem a mikroszkóp képét, aminek alapján a kedves Fénytársak rámutattak, hogy ez nem ennek a mikroszkópnak, hanem valószínűleg egy Amplival Pol-nak a revolvere, végtelenre korrigált objektívekhez! Akkor, a javaslatotok hatására szereltem ki a negatív tubuslencsét. Nyilván fluoreszcens vizsgálatokra így sem lenne alkalmas, mert a normál objektívek optikai üvegből készült lencséi jócskán elnyelik a higanygőzlámpa UV-komponeseit...
Ennek fényében kár, hogy a kínált termék is M19-es menetű, mert akkor abba sem tudnám berakni a 160 mm-re korrigált UV-kedvelő objektíveket! (Igaz, olyanjaim nincsenek is.) A problémát pl. csak az Amplival nem egyenként centrírozható objektívhelyű revolverével tudnám megoldani - már ha kellene.
Már csak a gyűjtőszenvedélyem sarkall arra, hogy:
- beszerezzek egy, a Fluovalhoz való revolvert, megfelelő objektívekkel (még a tubuslencsét is hajlandó lennék visszatenni a helyére),
- beszerezzek egy Amplival Pol-t.
(Utóbbi elhelyezése viszont igazi problémát okozna.)
Sikerült exportálnom és csináltam belőle gcode-ot.
Az ilyen modellekkel az a probléma, hogy mivel nem kettő, vagy négy fejes a nyomtatóm, így a "levegőbe" nyomtatandó részek alá ugyanabból az anyagból egy support hálót is kell nyomtatnom, amit majd mindenféle eszközökkel ki kell vágni a kinyomtatott modellből.
Most el kell indulnom itthonról, de egy nyers teszt nyomtatást elindítottam. Kb. két óra amíg készen lesz, ha hazaértem beszámolok az eredményről..
Van accountom az OnShape-re, de nem nagyon használtam. Nem lehet ebből a modellből egy .stl, vagy valamiféle más 3d állományt kreálni, amiből aztán gcode-ot tudok fordítani?
Meséljetek már erről a nyomtatóról valamit! Otthon van a sufniban? Milyen típus? Mit tud? Milyen anyagokkal tud nyomtatni? Kb. mibe fáj a nyomtatás vele? (Anyagköltség, idő, stb.)
A PPM, de az alanyt is célszerű vele átitatni valamelyest. Különben lassan ugyan kipárolog, de a PPM addig zavaros marad. De van más, vizes közegem, ami tartós készítményt ad.
Ne olvastam el szóról szóra, de nekem az jött le, hogy megfelelő kezekben a kanadabalzsam is tökéletes, egyeseknek meg semmi se jó.
2 napja raktam PVAG-be egy alkoholos szúnyoglárvát, valamennyit halványult a kitinburka, aminek örülök. Jövő héten körbelakkozom, ez a linken olvasottak alapján (az innen-onnan összeszedett félinfók alapján) egy használható módszer lehet falusi amatőröknek. Hogy meddig áll el, ki tudja?
Levente, Te mit szűrtél le ebből a sok betűből? Érdemes megpróbálni a PPM-et előzetes víztelenítés nélkül? Alkoholizáljon előtte az alany, vagy ne?
Volt már ilyen. Az én Nf-em esetében ugyanez történt, a hirdetés ideje alatt az eladó saját maga alkudott le az előszörre meghirdetett árból 10 000 Ft-ot. Talán ha még később veszem meg ingyen adta volna.
Az asztalmozgató mechanika lesz az első. Utána jön a kondenzor emelő.
Ennek a darabnak érdekes a mechanikája. A tárgyasztal mindkét irányú mozgatása az asztal jobb oldalán van. A kondezort pedig úgy kell levenni, hogy a tükröt kihúzom a helyéről, és utána a kondenzor egyszerűen lecsavarható a fogaslécről. Innen borzalmas koszt szedtem ki, de a mechanika hibátlan. A teljes szétszedésnek egyelőre még nem álltam neki. Kevés rá az időm, meg - egyelőre - még a megfelelő szerszámok is hiányoznak. Nem is sietek vele.
Igaz, hogy 1250Ft-ért vette 1992-ben, de azóta volt egy hatalmas infláció és még vadonatúj elemeket is tett bele (miután kikapargatta az originál elemből kifolyt turhát).
...egy élesítő lencsével, egy fény, egy fénytörővel, színezővel, méretezővel, lámpával, egy közelító álvánnyal, egy stabil talpazattal ellátott profi mikroszkóp. Minedenkinek figyelmébe helyezem ezt a szuper jó Mikroszkópot.
Elbűvölő nyelvi stílus, megkérdőjelezhetetlen szakmaiság!
Csak azt nem írta oda, hogy asztigmatikus fáziskontraszt mikroszkóp (PhAs)
Előbb utóbb lemérem, bár a fecskefarkat nem lesz könnyű.
Egyébként a méretei a pankratikus talpból kikövetkeztethetők, pusztán a forgatható-eltolható rekeszmechanizmus helyére egy 32mm-nél picit kisebb lukat és egy 32mm belső átmérőjű peremet kell rajzolni.
Nekem alapjában véve más elvárásaim voltak a derítéssel, mint ahogy a kapott válaszból a realitást nézem. Nem akarom kilapítani a szúnyoglárvát, hiszen tudok stackelni, gondoltam megtartom a belső szerveket (KOH-m van), mert érdekesek, a sötét kitinvázat akartam igazából áttetszőbbé tenni.
Majd kísérletezek a rendelkezésre álló cuccaimmal egy kört, szúnyoglárva most van raktáron szerencsére.
"Ez csak egy egyszerű műanyag (eredetiben gondolom bakelit) darab"
Bakelit???
Az jénai gyár kollektívája forog a sírjában, a konyhás nénivel egyetemben!
Természetesen fémből van, felül a szokásos fényes fekete lakkal, belül pedig matt fekete fényelnyelő festéssel (és a kialakítása is olyan, hogy csökkentse a visszaveréseket).
Köszönöm előre is. Nem sürgős és az abszolút nem baj, hogy 0,2 mm a tűrés. Ez csak egy egyszerű műanyag (eredetiben gondolom bakelit) darab, ami az üveg felületét lefedi és csak egy 32 mm átmérőjű részt hagy belőle szabadon a színszűrőnek.
Egyébként esetedben magát a kondenzorba tolható egész bizbaszt kinyomtathatod teljesen profi módon. Először kis hengerek végére rakott rekeszlapokkal próbáld ki, hol az optimális hely a kondenzor belsejében. Ehhez persze az apertúrarekeszt nyitva kell tartani, különben nem tudod betolni a rekeszlapot. Amelyik magasságban a rekesz nem okoz látómező-grádienst, oda kerüljön a végső rekeszlap is, és ez utóbbit egybe nyomtathatod az illesztőhengerrel, amire a kellő távolságban peremet készítesz. Ebben az esetben csak tövig nyomod a rekeszlap-adaptert és automatice jó helyre kerül.
Milyen jól lehetne olyan alkatrészeket is nyomtatni, amiket nemigen lehet beszerezni ebayről se! Pl. az Nf talpába a talplencse helyére rakható szűrőtartót. Még csak nem is kellene a gyári méretekre korlátozódni.
Szóval ahogy Alpár írta, több olyan anyag van, amivel deríteni lehet. A lúgos (KOH, NaOH, karbonátok, hipó, stb...) kezelés teljesen feloldja a belső szerveket, de nem bántja a kitin tartalmú részeket. Sokszor jobb melegen hosszú ideig alkalmazni, mert nehezen hatol be a nagyobb rovarokba vagy lárvákba.
A derítés két fontos dolgot tartalmaz: világosítást (a színanyagok fakítását) és a törésmutató növelését. A glicerin általában csak az utóbbira jó, de a tejsav mindkettőre. A legtutibb egyébként a klorál-hidrát (triklór-acetaldehid hidrát). Régen ilyet simán patikában lehetett szerezni és altatónak használták, de most már szigorúan szabályozott. Nem is lehet csak nagyon nehezen hozzájutni és tudomásom szerint engedélyköteles. De sokak szerint ez a legjobb derítőszer. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg így van, a régiek nagyon szűk portfólióból választották ki a vegyszereket (nem vegyészek voltak elsősorban). Feltételezem, hogy a dimetil-szulfoxid is nagyon hatásos lehet hosszabb behatás után, hiszen nagyon sok szerves anyagot és színezéket old kitűnően. Ráadásul teljesen ártalmatlan.
Aztán a törésmutató-kiegyenlítésre remek minden gyanta alapú beágyazó, kanadabalzsam és egyebek. Nekem nagyon jól bevált a PPM, de a Naphraxot is érdemes kipróbálni. Ezek nem hogy kiegyenlítik a törésmutatót, de meg is növelik. Emiatt a belső szervek -- különösen ferde megvilágításban -- jobban előtűnnek.
Akkor most jól visszavágok Leventének, hogy saját bőrén érezze, milyen, amikor más válaszol az illetékes helyett!
Világosítani lehet pl. glicerinnel vagy tejsavval lehet (ez utóbbi erősebb). Pl. Walter Dioni kiváló cikkeiben felbukkan a praktikus GALA rögzítő (Glycerol+Acetic acid[ecetsav]+Lactic acid[tejsav]+Alcohol) meg a Lactoglycerol formula. A gyárilag összeállított amatőr rovarpreparáló készletekben is ez van.
A nagyobb bizbaszok (including szunyoglárva) preparálásakor leginkább az a nehézség, hogy kibuggyan a beltartalom, amikor megpróbálod kilapítani a tárgylemez alatt.
Ezért azt valahogy fel kell oldani és ki kell szedni preparálás előtt, hogy csak a kitinváz maradjon. Erre a hubera megoldás-javaslat a lefolyótisztító (NaOH), ez nekem nem jött be.
A "hivatalos" pedig a KOH (kálium-hidroxid) oldat.
Az eBay-en lehet látni régi preparátumokat, amiken egész nagy rovarok vannak kilapítva a tárgylemezen. Mindig szerettem volna ilyet csinálni. Szerintem ehhez óvatosan fel kell vágni vagy ki kell szúrni a dögöt és kivarázsolni onnan a (feloldott) belső részeket.
Nagyon jól néz ki ez a centrifuga. Gondolom, csinálsz hozzá üstöt. Nálunk néhány éve elszabadult egy kisebb rotor, és ledarálta a centrifuga belsejét.
Régebben egy klasszikus (szocialisa) gyümölcscentrifuga belsejébe tettem eppendorf tartóként sárga műanyag habot. Azzal is egész jól lehetett ilye célból pelletálni. Azért a tied sokkal profibb megoldás.
Vastag üveglapon, Petri-csészén keresztül is tudsz sötétlátóteret csinálni, akár a táptalaj közepén is.
A régebbi modellel ez elég korlátozottan ment, a nagyobb apertúrájú változat (ami árulnak) metszéstávja csak 4.5mm, a régi verziójú kisebb apertúrájú illetve az új verzió 10mm-t is átlő.
Az elméletileg lehetséges max fordulatszámnál jelentősen alacsonyabb fordulatszámon tervezem üzemeltetni, hogy az vízmintáim esetleges "lakosságát" kissé összezsúfoljam az eppendorf aljába és onnan cseppentsek a tárgylemezre.
A dobozt+rotort 3D nyomtattam, egy drón motor hajtja, amit egy arduino vezérel és az elméleti fordulatszáma 20000RPM felett van, amit persze nem mertem megkockáztatni, nehogy az arcomba robbanjon a rotor.
Az egész cucc mobilan is üzemeltethető egy két, vagy három cellás LiPo akksival.
Ez egy kempingezősre méretezett laborcentrifuga, és arra jó, hogy tesztelje vele Jeff az új 3D nyomtatóját, amivel aztán a sikeres tesztek után elárasztja a piacot CZJ (éééérted, Carl Zeiss Jeff) trinofejekkel meg DF-foltrekeszekkel.
Mellesleg mintákat is tud vele centrifugálni, de hogy miket, arra én is kíváncsi vagyok :)
A 99-es napfogyira 14-es hegesztőüveget szereztem, így annak képein a Nap zöld :)
De öt éve volt a Vénusz átvonulás, amiből egy ember életében max kettő lehet ugye, nyolc évnyi eltolódással, s ebből jó eséllyel csak egyet tud megnézni innen, mivel a téli átvonulásokkor rendszeresen felhős az ég. No erre már tudtam venni napszűrő fóliát a Makszutovban, és életben maradtak a masináim.Nagyon szerettem volna látni az eseményt, úgyhogy napkelte előtt már kinn voltam a dombtetőn.
Eszembe se jutna a Napnak fordítani ekkora objektívet, még élénken él az emlékezetemben gyerekkorom egyik napkitörésmaximumos éve, amikor apuval állandóan a kitöréseket figyeltük. 250-es távcsővel igen látványos tudott lenni, csak egy baj volt, akkor is csak hegesztőüveget tudtunk szerezni, amit így a newton sugármenetében elég bentre kellett rakni.
És robbantak fel szakmányban az üvegek, ha elfelejtettük az álmélkodástól a 3 másodperces szabályt: 3 másodpercig nézni, majd elhúzni a távcsövet a Napról, mert felforrósodott a hegesztőüveg.
Azon meglepődtem, hogy az objektívek rekesze is gallyra tud menni, hiszen ott éppen hogy nincs fókuszban a napsugár. Gondolom egy rendes fém laméllát nem viselt volna meg ennyire.
Valamennyire igen, de nem túlságosan. Egy-két passzus hiányzik és van benne pár új. De az 1988-os kiadással ellentétben nagyon hasonlít az előzőre. A borítója pedig kék.
Tényleg, az is piros borítójú (zömében azt is befotóztam, csak egy-két oldal homályos lett és megint ki fogom kölcsönözni). Akkor pedig a Mikrovalos kollégáknak jó referencia.
Egy rendesen kivitelezett, az érintésvédelmi előírásoknak megfelelően burkolt és vezetékezett, hálózati árammal működő lemágnesező tekercs ugyanúgy nem fenyeget semmiféle veszéllyel, mint bármely szabályszerűen használt 230 V-os fogyasztó.
A CRT képcső lemágnesező tekercséről viszont én is lebeszélek mindenkit! Egyrészt ez nem is nagyon alkalmas a céljainkra - inkább keretantennának jó, arra kipróbáltam :) -, mert nagy felületű, hiszen a képcsövekben levő maszklemez lemágnesezésére való. Másrészt nem rendelkezik semmiféle érintésvédelemmel, hiszen egy készülék belső alkatrésze!
Azt is hozzáteszem, hogy nem közvetlenül kapcsolódik a hálózatra (úgy azonnal leégne), hanem egy PTK ellenálláson keresztül. A tévé vagy monitor bekapcsolásakor a PTK még hideg, a tekercsen a megfelelő lemágnesező áram folyik. Ez a PTK-t is melegíti, annak ellenállása rohamosan nő. Végül beáll egy egyensúly: a lemágnesező körben valami minimális áram folyik.
Egy ilyen "keretantenna" ráadásul egy olyan, viszonylag nagy koercitív erővel bíró tárgyat, mint egy csavarhúzó, nemigen tudna lemágnesezni!
Arról sem vagyok egyébként meggyőződve, hogy ha a forrasztópákára túl nagy átmérőjű, pár menetes tekercset teszünk, az használható lesz-e. Én úgy 20 mm-ig mentem el.
A "rendes" lemágnesező tekercsem egy nagyméretű Leukoplaszt-orsóra készült. Azt teletekercseltem 0,3 mm-es zománchuzallal, és ráhúztam, ráragasztottam az eredeti műanyag burkolatát. Ezt a tekercset 24 V-os Weller pákatrafóról használom. Kissé melegszik, de arra a néhány másodpercre, amíg egy-egy lemágnesezés tart, bőven jó.
Van néhány olyan tárgy, ami egy időben minden háztartásban volt, de nekünk valahogy pont nem. Sose volt videónk, C64-esünk, és pisztolypákánk se. Így ez a rézdrótos nem játszik, bár ötletes, de ez a kínai vacak valami zseniális, egy ilyet be is újítok!
Nem is, viszont a megoldásod nagyon ötletes. Mivel van pisztolypákám és rézdrótom, össze fogok ütni egy ilyen lemágnesezőt. Csak 20 mm-nél nagyobb lesz a tekercs.
A lépcsős részben külön-külön mágnesek vannak É-D, D-É, É-D, D-É irányú pólusokkal. Ugyanazt csinálja, mint a váltóáramú tekercs: váltakozó mágneses erőtérrel "törli", pontosabban megkeveri a mágneses domének irányultságát.
Felmágnesezéshez csak beledugod a téglalapba párszor.
Ettől tényleg jó mágneses lesz.
Aztán ha le akarod mágnesezni, akkor a másikban kell huzigatni úgy, hogy menni a lépcső mellett minden húzásnál.
Ha elsőre nem sikerül teljesen, akkor végigmenni még egyszer.
Ha nagyon makacs, akkor előbb felmágnesezni pluszos oldallal, ekkor átdelejezed a neki megfelelő elrendezésre a doméneket, és onnantól már ledelejezi a minuszos oldal a leírtak szerint.
Váltakozó mágneses térrel. Praktice egy hálózati 50 Hz-cel táplált légmagos tekercsbe dugod be szép lassan a lemágnesezendő tárgyat, majd szintén lassan kihúzod és eltávolítod tőle. A tekercs méreteitől, menetszámától függően közvetlen 230 V-ról is gerjesztheted azt, de én inkább a 24 V-os pákatrafót veszem e célra igénybe. A tekercs magátmérőjének akkorának kell lennie, hogy például a nevezett objektív beleférjen.
Kis tárgyak lemágnesezésére van egy egyszerű trükköm: a pisztolypákához (amit forrasztásra nem szeretek használni), 1,5 mm átmérőjű vörösréz huzalból csináltam egy 20 mm belső átmérőjű kétmenetes tekercset, amit be lehet fogni a forrasztóhurok helyébe. Csavarhúzóhoz, csipeszhez, kis acél alkatrészekhez kiváló és kényelmes!
A művelet 2-3 s-ot vesz igénybe és bármikor megismételhető.
Nekem erre bevált egy korábban vásárolt spray: "Dry film lubricant" (száraz kenőfilm). Igen vékony (valószínűleg mikronos vagy annál is vékonyabb) réteget képez a fémfelületen.
Ám ami rekesszel kapcsolatban legjobban bevált: le kell mágnesezni!
Anno egy nagylátószögű fényképezőobjektívet kellett szétszednem, mert nem működött a rekesz a váz tolócsapján keresztül. Szétszedés közben vettem észre, hogy a lamellák tapadnak egymáshoz, valamitől felmágneseződtek.
Amikor legközelebb hasonló problémával küzdő objektívre akadtam, szétszerelés nélkül azonnal lemágneseztem - és jó lett.
Tanulság: mielőtt az ember szöszmötölni kezdene vele, legegyszerűbb megpróbálni a lemágnesezést, és ha azután sem lesz jobb, csak akkor szétszerelni a rendszert!
Nem biztos, hogy az apertúrarekesz ott van, ahol optimális lenne. Legtöbbször még az is túl messze van a lencséktől. Általában attól még beljebb szokott lenni a jó hely.
Illetve a rekeszt rakhatod a kondenzor belsejébe, ha ott van a megfelelő hely (azaz ott nem okoz egyenetlen kivilágítást). A rekeszlapot egy kis PVC henger végére ragasztod, akkora hengerre, amit be tudsz csúsztatni a kondenzorba és ott megmarad. Ehhez legálisan használható montázsszalag, gumigyűrű, leukoplaszt, stb...
Normális. Persze ez függ a nagyítástól, meg a kondenzor beállításától is, de alapjában véve normális.
Vedd figyelembe, hogy ezt a fajta ferde megvilágítást elsősorban nem fotózáshoz, hanem csak nézegetéshez "fejlesztették" anno, ráadásul, ha mégis fotóztál volna, akkoriban nem volt stackelés és a foto-nyersanyag dinamikatartománya is szélesebb volt.
Ha tudod, tedd a modulátort minél közelebb az apertúrarekeszhez.
Használhatsz ehhez is polárfóliát.
Rekeszsablont találsz rengeteget a neten, meg a Lovas könyvben, győzzed csak kivagdosni.
Teoretice ez azért van, mert a kondenzor szűrőtartója (és sokszor a meg a rekesze is) nem az ideális helyen(*) van, azaz a szűrőtartó és az objektív apertúrája nem konjugáltak. Ezen szerencsés esetben a kondenzor fel-le mozgatásával lehet segíteni, csak akkor meg a mezőrekesz és a tárgy, illetve a lámpa és az apertúra nem lesz konjugált, ami megint egyenletlen világítást okoz.
A legegyszerűbb megoldás a szórt fény.
Tégy a rekeszlap alá/fölé a szűrőtartőba egy mattüveget vagy pauszpapírt! Esetleg a lámpához közelebb (pl. a talpban levő szűrőtartóba) egy másikat. És közben még játszhatsz a kondenzor emelésével-süllyesztésével is.
(*) Sok helyen olvasni, hogy a rekesz ideális helye a lencserendszer (valamelyik?) fősíkja, de ez egy totális félreértés.
Az természetes, ha a kondenzor szűrőtartójába pakolt, elvileg ferde megvilágítást adó "modulátor" eredményeképp a látómező nagyon egyenetlenül van megvilágítva?
Egészen konkrétan az egyik sarok borzalmasan sötét. Milyen formájú kivágások javasoltak az ilyen foltoknál?
A zsírokat 200 °C közelébe melegítik (felfőzik) a komponensek keverése közben. Az olvadt zsírba kis négyzetekre vágva teszem bele és fél órát kevergetem, majd hagyom kihűlni. A zsír lehet LZS vagy más, én Al-sztearát szappannal vastagított vákuumolajat használok zsírnak.
A molibdén-szulfid oda kell, ahol az esetleges beszáradás/letörlődés után is fontos a kis súrlódás. Például csúszó sínekre vagy fényképezőgép központi zárak bizonyos részeibe. De szoktam molibdén-szulfidos zsírral letörölni rekeszlamellákat, aztán gondosan zsírtalanítom (mert működés közben nem lehet zsíros, ugyanakkor a MoS2 jól megtapad a törlés ellenére).
Kérdés: hol lehet húzózsírhoz jutni? Már sok helyen próbálkoztam, eredmény nélkül.
Nem könnyű szerezni, de a Klüber, Nye, stb. cégek forgalmaznak ilyeneket. Kérdés, hogy mennyiért küldik és mekkora mennyiséget. Én húzózsírt laboratóriumi Parafilm fólia és rendes kenőzsír összeolvasztásával készítettem. 1-2% Parafilm kell a zsírba, minél több, annál hosszabb szálas lesz. Igaz, magát a zsírt is én csináltam, nem egy olyan nagy vasziszdasz. Inkább a kis mennyiségű adalékanyagban van az okosság a modern zsíroknál, nem a főkomponensekben.
Egy volt kollégám a "vákuumzsírt javasolta" (ezt használták az elektronmikroszkóp lezárásánál), kaptam is egy picit, de egyáltalán nem olyanok a tulajdonságai, mint a húzózsírnak.
A vákuumzsír teljesen más. Nagy viszkozitású és kis gőznyomású, de nem húz szálat. Nem is jó az olyan vákuumzsírnak, hiszen a húzózsírt jó húzós (jó favicc, mi?) letakarítani a felületről.
Érdekes egyébként, hogy reális áron nem láttam még ilyet hirdetni (végül is ez csak egy üres fecskefarkas cső). Az Exa végű Mf fényképezőadaptert (nem sokkal kevesebb anyag és munka van benne) sokszor már ötösért is odaadják.
Leszedtem az állványról a műanyag gombokat, jól felhevítettem a légfúvóval, de az sem mozdul. Azt hiszem, mégis csak bevágom az 50 fokos sütőbe egy órácskára, vesztenivalóm nincs.
Kérdés: hol lehet húzózsírhoz jutni? Már sok helyen próbálkoztam, eredmény nélkül. Egy volt kollégám a "vákuumzsírt javasolta" (ezt használták az elektronmikroszkóp lezárásánál), kaptam is egy picit, de egyáltalán nem olyanok a tulajdonságai, mint a húzózsírnak.
Ha ui. netán sikerül pl. az állványvezetéket megmozdítani, szétszedni, és összeszereléskor normál műszerzsírral kenem meg, akkor egyáltalán nem fog normálisan, "húzósan" viselkedni.
Másik kérdés: az asztalon sokat toszogathatták a tárgylemezeket vagy akármit, mert teljesen lejött a festék: fémtiszta alumínium. Mivel lehetne befesteni?
Az izzó tubusát megvizsgáltam az Amplivalnál: bizony az könnyedén szétcsavarható, majd az izzó beállított helyzetében megfeszíthető.
Még azon gondolkodtam, hogy ha az a lámpabefogó azért ragadt be, mert az aluház szét van fehéresen rohadva, akkor nem sok esélyt látok arra, hogy meginduljon. :(
Ha így van, akkor csak óvatosan, nehogy eltörj valamit, amit most még ugyan csak úgy-ahogy, de legalább tudsz használni.
"- Igaz, igaz, mintha csak magam mondtam volna, kedves Ványadt Ványadtovics Vinyov!" (Mondta volna Panangin.)
Szóval, ez a szerszámmikroszkóp csoda jó, alaposan átgondolt, nagyon is használhatónak tűnő kis szerkezet!
Feri, egy kérdésem maradt, amit ezúton adok elő. Adott ez a szétrohadt Ergaval. (Az optikai elemei viszont jó állapotban vannak. Az immerziós objektívében íriszrekesz van, eddig ilyenről csak könyvekben olvastam.) Volt a talpban egy kis mechanika, amivel a mattüveg szűrőt lehetett beforgatni a fényokádó egység sugárútjába. Ez is szétrohadt. Egyedül a mattüveg-befogó maradt épségben, egy totális rozsdahalmazt képező tengelyen. Nyilván volt valami arretáló szerkezete is, de annak már nyoma sincs, egy beletörött (elrozsdásodott?) M3-as csavarcsonkon kívül. Utóbbit már kifúrtam, a menetét rehabilitáltam.
Kérdésem: hogy nézett ki ez a mechanika? Mi volt a tengely 2 mm körüli átmérőjű (talán) keresztfuratában?
Arra gondoltam, hogy egy kis acélpálcit teszek bele, és két mágnesen ütköztetem fel a két végállásban. De azért érdekel, mi volt ott eredetileg.
A szomszédtól kölcsön kértem egy 2 kW-os hőlégfúvót mindenféle alakú fúvókával, amivel megpróbálom szóra bírni a lámpabefogó fixálócsavarját, a tanácsod alapján.
Apa épp nálam volt, jól megcsorgattuk a nyálunkat rajta.
Teljesen ép, igaz sokat használt, mert a festék egészen a rézig kopott rajta több helyen, de nem baj, legalább mindene jó. Járnak az állítható részek rajta, enyhén be is volt olajozva, flott kis darab az egész.
Ez jó, mert van pl. "organic chemical", na azt nem biztos, hogy megenné bárki. Pedig még egészséges is lehet egyébként.
Persze ez mind divatdolog. Sokan azt hiszik, ha természetes és vegyszermentes valami az már nagyon egészséges. Akkor egyenek pl. permetezetlen gyilkos galócát.
Egyrészt jóval 200mA alá célszerű menni. Normál Köhler megvilágításban 10-20mA-rel szoktam hajtani a LED-et, hogy ne égesse ki a szemem.
Másrészt meg a nagy teljesítményre is szükség van. Többször előfordult, hogy a 3A is inkább kevés volt, mint sok. Pl. egy monokromatikus szűrő + polárszűrő + gyűrű-rekeszes ferde megvilágítás (COL) esetén nincs az a fényáram, ami elég lenne.
Tudom, hogy a sportértéke kisebb, de az eBay-ről nagyon széles választékban viszonylag jutányos áron beszerezhetők igen jól használható áramgenerátorok. Volt már erről szó itt a fórumon.
Jól látod, azt is kipróbálhatod. A PVA-t azért használom, mert nagyon könnyen kiszárad, még vizes oldat szélén is. És utána nem oldódik vissza, csak melegen.
Igen van benne (rá is van írva, hogy mi, de én most fel nem kelek a fotelből). Ugyanúgy, mint ahogy a parizerben meg a toast-kenyérben. Mi is meg bírjuk enni mind a kettőt, meg meg is bírnak penészedni is.
Azért írtam, hogy kipróbálom. Lehet hogy megdöglik tőle a zooplankton, de lehet, hogy abban a higításban simán elvan. Ha nem jó, úgyis Leventétől tudok kunyerálni (kössz!!!), ha meg jó, Nebuló mindig van itthon. Bár mondjuk ahhoz meg fel kell állnom a fotelből...
Én a tartósan a rá megengedett 1 A-ig hajtom ki, de akkor már a kollektorlencsén át nemigen lehet közvetlenül belenézni. Amúgy könnyen beállítható úgy, hogy - legalább is szemre - egyenletesen kivilágítsa a minimálisra zárt aperturarekesz teljes felületét.
Köszönöm, de még ez is túl jó! Át kell alakítanom az áramgenerátort, hogy bőven 200 mA alá tudjak menni vele, mert borzasztó erős fénye van a kollektoron és a kondenzoron keresztül! Szerintem jó világos képeket lehetne vetíteni egy alkalmas projektívvel (vagy a mikroszkóp fölé szerelhető képkivetítővel, rajzoláshoz. Utóbbi jópofa kis szerkezet. Még fekete CZJ.)
Igen a dolgokat rendesen szoktam megcsinálni. Volt négy csavarom, de leginkább az a lényeg, hogy a LED szilikonzsírral bekent hátsó hűtősíkja jól és biztosan felfeküdjön az alaptest síkján, amitől az eléggé sprőd vezeték eltávolítani igyekszik...
Nagyon szép! Ajánlom a Cree XLamp XM-L/XM-L2 LED használatát, annak a sugárzó felülete akkora, hogy a képe kitölti a teljesen nyitott apertúrarekeszt is és 10 A-ig hajtható.
Megtöröm már a nagy csendet és egy nemrég kifejlesztett remek(*) módszerről tudósítok.
Sokszor probléma, hogy az ember egy vízcseppben élő lényeket akarja nézegetni, de a víz folyton párolog, a kis akvárium pedig kiszárad. Erre megoldás a fedőlemez mellé csepegtetett víz, de egyrészt ezzel is csak korlátozott ideig tartható fenn a mikroakvárium (egy éjjel alatt biztosan ki fog száradni), másrészt tengervízzel nem is működik jól a módszer. Az ugyanis vagy felhígulna édesvíz hatására vagy tovább töményedne tengervíztől.
A probléma megoldására kettős megközelítést használok. Először is lakkfilccel a fedőlemeznél kisebb négyzetes keretet rajzolok a tárgylemezre. Ettől nem tud a fedőlemez rálapulni a tárgylemezre, marad az élőlényeknek egy kb. 0,1 mm vastag tér. Másfelől 5%-os PVA (polivinil-alkohol) oldatot készítek és abból egy cseppel keverem össze a minta egy cseppjét. Ha tengervizes a minta, akkor a PVA-t is tengervízben oldom fel. A fedőlemez széleinél elindul ugyan a száradás, de ez azzal jár, hogy a PVA film képzése közben rászárad a fedőlemez peremére és megakadályozza vagy legalábbis nagyon lecsökkenti a párolgást.
Egy tegnap este készített ilyen tengervízmintás lemez ma reggel még kitűnő állapotban volt, az élőlények éltek és virultak. Adtam pár csepp édesvizet a fedőlemez széléhez, hogy a PVA rétegen keresztüli párolgás (pervaporáció) minél kisebb legyen, beszámolok majd este az állapotáról.
Újabb LED-es fényforrást készítettem, ezúttal egy Ergavalhoz, a 6 V/15 W-os precíziós izzó kiváltására. Korábban már csináltam ilyet, az akkor kapható legnagyobb teljesítményű LED-del, egy kiégett izzó finommenetes fejelésére ráépítve.
Ez az új koncepció jóval nagyobb teljesítményű a korábbinál (21 mm átmérőjű platformra szerelt 1 A-es LED-et építettem be). Önálló, egység: a LED hűtését is szolgáló, műanyag fogantyúval ellátott, a mikroszkóp lámpahüvelyébe illeszkedő "lámpatubus". A fényereje jóval meghaladja az izzóét, így külön hozzá tervezett, szabályozható áramgenerátor táplálja. Az eredeti trafóról történő közvetlen üzemeltetést, ami a korábbi típusnál lehetséges volt, ennél már elvetettem.
Ilyenben nincs sok tapasztalatunk. Ezek nem is szokványos mikroszkópok (van ezekben egyáltalán külön objektív és projektív, vagy csak egy rövid fókuszú objektívjük van?), inkább tekinthetők nagyítós kameráknak. Az extrém nagy nagyításúak csak parasztvakításnak jók, maximum 100×-ig lehet igazából értelmük.
Sziasztok! remélem nem nagy baj h nem Nikon, de tanácsot kérnék, mivel Usb mikroszkopot szeretnek venni leginkabb 0.2 0.3 mm es asvanyok fotozasara, de mohak gombasporak, stb fotozasara is. Ti melyiket ajanlanatok es miert? E-bay en nezelodom, 5 vagy 10 mp s erzekelosre gondoltam kis állvannyal.
Hát, ha más nem ír semmi hasznosat, akkor majd én.
A mikroszkópizálás mint tudjuk, a preparátumkészítéssel kezdődik. Ehhez a jó mintavétel elengedhetetlen és néha ebben nagy segítség egy kis nagyító. Egy zsebbe csúsztatható, elegáns darab az igazi.
Egy ár-érték arányban kiemelkedő darabot mutatok a tisztelt nagyérdeműnek:
A kérdésnek egy részére - a "kell" szócskára - tennék egy kicsit filozofikus megjegyzést. Ezen a területen nincs olyan, hogy valamit így vagy úgy kell csinálni. A speciális megvilágítási technikák éppen a szokásostól való eltérésről szólnak, sokszor éppen hogy érdemes eltérni attól, ahogy mások szokták.
Pl. a Rheinberg-nél valóban az objektív apertúrájához kell igazítani a két szín határát (a sötétlátóteres foltrekeszt a mindenféle fényszóródások miatt célszerű ennél némileg nagyobbra venni). De érdemes lehet kísérletezni azzal is, hogy - pont a fényszóródások miatt - a külső és a belső rész között legyen egy fekete gyűrű is. Ekkor jobb lesz a áteső és a szórt színek szeparációja és a rekesz centrálására is kevésbé lesz érzékeny
Igen, az oldott anyagok nagyon érdekesen tudnak kiválni, illetve a maradék folyadék kis csatornácskákba gyűlik a felületi feszültség és a lemez szennyeződései miatt.
- A belső folt adja a világos látótér hatást (azaz a kép háttérszínét), ez valamivel nagyobb legyen a biztonság kedvéért, mint amekkorának a képe lefedi az objektíved hátsó nyílását. Ergo mindegyik objektívhez más méretű folt kell, kivéve ha van pankratikus kondenzorod. Célszerű jó sötétre készíteni a foltot. Vagy ha világosabb, akkor ragassz rá ugyanakkora kis korong polárfóliát és így egy másik polárszűrő forgatásával változtathatod a fedettségét.
- A külső szűrőgyűrű pedig legyen minél világosabb, ez fogja a tárgy széleit a sötét látótér elve szerint kiemelni. Csinálhatsz szektorrekeszt is, tehát a külső gyűrű állhat több különböző színű szeletből. Ehhez a jó sötét vagy egyenesen fekete belső folt ad jó eredményt.
- Végül érdekes hatást kapsz koncentrikus színes gyűrűkből álló rekeszlappal. A belső folt legyen fedett és akár kisebb is lehet, mint amekkora kell az objektív hátsó fókuszsíkjának lefedéséhez. Ezt keskeny és eltérő színű meg fedettségű koncentrikus gyűrűk veszik körbe. Érdekes "szintvonalas" hatást ad bizonyos mintáknál.
2. Ferde megvilágítás:
- A rés/lyuk/világos mező mindenképpen valamennyire a világos látótérhez tartozó részbe is nyúljon bele, különben ferde sötétlátóteret kapsz. Ha fekete lemezbe fényáteresztő részt készítesz, de nem teszel alá vagy fölé homályos üveget, akkor "kemény" jellegű képet kapsz. Az élek jó kontrasztosak lesznek, de a kép kevésbé válik plasztikussá. Homályos üveggel lágyítva a plasztikus hatás fokozódik és az élkontraszt csökken. A homályos üveg lehetőleg valamivel távolabb legyen a modulátortól, hogy jobban tudjon lágyítani. Már ha van hely hozzá. Ebből a szempontból jobb a pankratikus kondenzor, mert az apertúrarekesz síkja felett van jó sok hely.
- Ha nem fekete a fényt csökkentő rész, hanem sötétszürke, akkor érdekes ferde megvilágítás hatást kapsz (Hans Appelt könyvéből olvastam). Vagy ezt is készítheted polárfóliából és akkor változtathatod a kontrasztot.
- Csinálhatsz grádienst is: írásvetítő fóliára egyik oldalától a másikig fokozatosan sötétedőre nyomtatott rekeszlap nagyon szép DIC-szerű hatást ad. A Photomacrography fórumon egy "Litonotus" becenevű lengyel amatőr készített ezzel szép képeket. Én tusból csináltam a grádiens réteget, mert a pankratikus kondenzor kis apertúrarekesz-átmérőjéhez túl durva a nyomtató felbontása.
Ha Rheinberg megvilágítást szeretnék csinálni, akkor az egyik színnek akkora körnek kell lennie, mint egy sötétlátótér patch-nek középen, míg a másik színnek a modulátor "maradék" mérete szerinti gyűrű kell, hogy legyen?
Nekem így lenne logikus, mert ebben az esetben az első szín csinálja a világos látótér megvilágítást és a második az oldalsó, vagy sötét látótér megvilágítást megvilágítást az élekre? A "belső színnek" sokkal sötétebbnek kell lennie, hogy ellensúlyozza a világos/sötét látótér megvilágítás közötti fényerő különbséget?
A második kérdéskör a ferde megvilágítást produkáló modulátorokkal kapcsolatos. Az ilyen modulátoroknál az aszimmetrikus rés a világos látótérhez tartozó területen, vagy a sötét látótérhez tartozó területen kell, hogy legyen?
Köszi a linket, megnézegettem a képeket, érdekesek!
Azt olvastam, hogy villámlás hatására is létrejöhetnek ilyen kis bogyók, nem feltétlenül származnak az űrből, és soknál írták, hogy ismeretlen eredetű.
Most akkor ember legyen a talpán, aki megállapítja, hogy melyik igazi mikro-meteorit.
A képekből ítélve az ilyen üvegszerű kis golyók nagyobb eséllyel jöttek az univerzum más részéről.
Azért még egy-két vödör sarat majd kilapátolok az ereszcsatornából, hátha találok valami érdekességet.
Nem haragszom, de ezen nem látom értelmét tovább vitatkozni. AZ ADOTT KÉRDÉS SZEMPONTJÁBÓL CSUPÁN AZT TARTOM FONTOSNAK, AMIT LEÍRTAM!
Eleinte én sem láttam jól, hiszen - mint többször írtam is - nem vagyok mikroszkópos szakember. Ezért a magam számára is rendbe kellett tenni a dolgot, és azt remélem, hogy ez sikerült.
Más hozzáfűzni való ehhez a kérdéshez nincs!
Ha úgy vesszük, akkor minden mindennel összefügg, az energiamegmaradástól az evolúción keresztül az empiriokriticizmusig. Csakhogy most ez volt a KONKRÉT KÉRDÉS, és erre kellett KONKRÉT, rövid, korrekt, világos választ találni.
Mi itt a probléma? Ha nem igaz amit írtam, akkor cáfold meg! De ez a furcsa, semmitmondó izé nem kellene hozzá...
Kikapcsolódásként küldök egy képet, címe "Száradó tengervíz":
16/0,32 Planachromat + Mf Projektiv K 4:1 + f=110 mm-es reduktorlencse (igen, ez sajnos már nem a régi, az karcos lett). Ferde megvilágítás homályos üveggel lágyítva.
Amiket találtál, azok szerintem a "Magnetic spherules" kategória, és bár azt írják a képnél, hogy nem tudni róluk sokat, a kommenteknél valószínűsítik az ipari eredetet. Amikor azt kérdi valaki ottan, hogy miképp lehet megkülönböztetni az igazi mikrometeorittól, a válasz az, hogy vedd meg a könyvet :)
1. Milyen szögből világítasz? A pauszhenger tengelyére merőlegesen? Próbáld ferdén felülről.
2. Ha úgy se jó, lyukassz ki egy fél pingponglabdát és húzd az objektívra, amennyiben rendes mikroszkópobjektívet használsz. Oldalt felülről lámpával célozz a fél labdára.
3. Sztereomikroszkópnál/fényképezőgépnél az objektív túl nagy a pingponglabdához. Pauszból csinálj csonka kúpot az objektív köré és lehetőleg két oldalról világíts a pauszra. Három vagy négy még jobb. Esetleg hattyúnyakas Jansjö lámpákkal pausz nélkül is próbálkozhatsz.
Nem véletlenül komoly szakma filmes berkekben a világosítóé!
Lehet, hogy félreértjük egymást, de a pauszhengeres megvilágításnál semmilyen speckó ledszalaggal vagy mással se fogsz egyenletesebb, szórtabb világítást csinálni, pedig itt az a cél.
Este csinálok képet, hogy én milyen felállásban csinálom.
Beállítótávcső van, a 3D-s kondenzor készletében. Csak fáziskontraszt-gyűrűs objektívem nincs. Azt el tudom képzelni, hogy selejtezés előtt ügyesen kicserélték normál objektívre, de a kondenzor fáziskontraszt-gyűrűjét a szkópon felejtették!
Az a legnagyobb gondom most ezzel a kütyüvel hogy a pankratikus kondenzor félgömbölyű frontlencséje ki volt esve a helyéről, az eredetileg sík homlokfelülete is eléggé sérült. Jó, esetleg beragaszthatnám a helyébe egy régi 3D-s kondenzor frontlencséjét, mert úgy nézem, hogy a méretük megegyező. De hát a kiesett lencse lötykölődött az alatta levő lencse homorú teknőjében szállítás közben, és természetszerűleg összevissza kapircolta annak felületét!
Honnan tudnék ilyen (lehetőleg foglalt) elemeket, kondenzor-felsőrészt, esetleg teljes kondenzort beszerezni? A neten nem találtam.
A binokuláris fejet alaposan átvizsgáltam - nem túl bonyolult szerkezet, egy sugárosztó prizma van középen fixen rögzítve, és van két, fogaslécek által szimmetrikusan elmozdítható okulártubus 1-1 derékszögű prizmával -; semmiféle kompenzáló elem vagy mechanika nincs benne. A prizmákon kívül egyetlen optikai eleme a pozitív tubuslencse, ami fixen van foglalva, az egység nyakában.
A kondenzorokkal kapcsolatban Alpárnak igaza van, mint említettem, átgondoltam.
A legjobb kondenzor egy ugyanolyan mikroszkópobjektív lenne, mint amilyennel a tárgyat vizsgáljuk. A Schmalz-féle fénymetszéses felületérdességmérő mikroszkópon éppen ezt az elvet követik: a két 45 fokban álló, egy tömbbe épített, 5együtt cserélhető optika két-két teljesen azonos, végtelenre korrigált objektív! Az egyiken jön a megvilágítás, az visszaverődik a felületről, és úgy vetül a megfigyelő objektívbe. Csakhogy itt nincs tárgylemez...
A baj az, hogy a tárgylemez sokkal vastagabb, mint a fedőlemez, ezért egy áteső fényű mikroszkópnál ez az út nem járható. Ha megfigyeled, az Abbe kondenzor nem egyéb, mint egy jó nagy inverz mikroszkópobjektív! Optikai szempontból egy fix fókuszú, nagy n.a.-jú pozitív lencserendszer. Ha egy pozitív lencsét teljes felületén párhuzamos fénynyalábbal átvilágítasz, akkor maximális apertúrájú, azaz maximális kúpszögű fénykúpot kapsz, aminek a csúcsa a fókuszpontban van. Utóbbi helyzete - eltekintve a lencsehibáktól - akkor is ugyanott lesz, ha a nyalábot rekesszel szűkíted. Csakhogy ekkor a kúp alapkörének az átmérője csökken, miközben a magassága marad. Azaz: csökken a kúpszög! Mi ez, ha nem a n. a. változása?? Ezért is nevezik ezt a rekeszt apertúrarekesznek.
A rekesz szűkítésével persze csökken a megvilágítás.
A pankratikus kondenzor azon az elven alapul, amit te is vázoltál korábban, ill. én is szóltam róla a geodéziai távcsövek élesre állításával kapcsolatban. A szokásoshoz hasonló kondenzorrendszer alatt egy negatív lencsét mozdítunk el az optikai tengely mentén. Ezzel változik a rendszer eredő fókusza. A nyílás itt változatlan, az eredő fókusz viszont változik, ezzel végső soron ismét csak az n. a. változik. Viszont kisebb a fényveszteség.
3. A binokuláris feltét érdekes, szimmetrikusan párhuzamos eltolású, a szemtávolságnak megfelelő beállításhoz. Ehhez a sugárosztó prizmarendszer két derékszögű prizmája mozdul el szimmetrikusan, egyenes vonal mentén. Bár sehol sincs feltüntetve (az objektíveken sem), azt vélem, hogy a névleges tubushossz 160 mm. (A monokuláris feltétben nincs is tubuslencse.) Igen, de ez a bizonyos párhuzamos elmozdulás 17 mm-nyi! Azaz egy szemre vetítve 8,5 mm. Tehát a tubushossz +/-4,75 mm-t változhat a szemtávolság beállítása közben! Ez nem probléma?
Valószínű,hogy a binófejbe építették be a kompenzáló lencséket,mint a lenti linken:
Rosszul értelmezed. A kondenzor apertúrarekesze éppen a megvilágító kúp szögének a változtatására való.
A pankratikus kondenzor állítójával a maximális kúpszöget tudod állítani, amit a pankratikus kondenzor apertúrarekeszével ugyanúgy tudsz csökkenteni, mint a hagyományos kondenzornál.
Szerintem az apertúrarekeszes hagyományos kondenzor és a pankratikus kondenzor között alapvető különbség van. A hagyományos kondenzor kúpszöge a ráírt n.a.-ból adódik. Itt csak a megvilágított átmérő tehető egyenlővé az "objektív által letapogatott átmérővel". A rekesszel ez nem változtatható meg. A pankratikusnál a kúpszög hozzáigazítható az objektívéhez, azaz tényleg az n.a. változik! De rekesz ott is van, amit aztán ugyanúgy kell beállítani, mint az Abbe vagy az aplanatikus kondenzoroknál.
Bocs, ha a fenti hülyeség, de így értelmezem. Mint említettem, nem vagyok mikroszkópszakértő, most tanulom...
Sajnos, sehonnan nézve semmi skála sehol...
A fecskefarkas vezeték mindkét eleme fix, semmi sem állítható. Tényleg így lötyög! "Beilaglemezzel" persze ki tudom küszöbölni, de nekem furcsa, hiszen minden más része megfelelően precíz.
Ebben az okulárban semmiféle olyan kompenzáció nincs, amiről beszélsz. Csak az egyik szemlencse tubusa állítható, a szokásos okból: a szem-aszimmetria miatt, mint minden más binokuláris feltétnél.
A mattüveg nélküli üres hely létezik. De a megvilágítás szabályszerű beállítása után be kellene iktatni a mattüveget. Ezen a készüléken erre nem látok gyári lehetőséget, csak a 3D-s kondenzornak van szűrőtartója, a pankratikuson erre nincs kiképezve fészek.
,,csakhogy ott a gyűrűhöz tartozik egy n.a. skála, ezen meg semmi. Hogyan kellene akkor beállítani az adott objektívhez?''
Pontosan ugyanúgy kell beállítani, mint a hagyományos kondenzor rekeszét. A kettőnek ugyanaz a hatásá az apertúrára (a megvilágító fénykúp szögét állítja mindkettő), csak a pankratikus kondenzor fénykihasználása jobb.
A pankratikus előnye akkor jön elő, ha foltrekeszt vagy fáziskontraszt gyűrűrekeszt használsz, mert a pankratikus állítóval állítani tudod a rekeszlap látszólagos méretét, így nem kell minden objektívhoz külön rekeszlap, és egy objrktívhoz is pl. a foltrekesz méretét folyamatosan tudod változtatni a legjobb eredményhesz.
De ezeknek a precíz beállításához már mindenképp beállítótávcső kell.
1. Mivel tudnám helyrehozni a pici festéksérüléseket úgy, hogy ne kelljen az egészet átfesteni?
Ez egy olyan dolog, amit sokan szeretnénk tudni. A teljes átfestés volna természetesen az illő megoldás, de erre még senki se vállalkozott. Az eredeti lakk valószínűleg bitumenes-lenolajos ráégethető festék, de az se triviális hogyan égetheted rá úgy utólag, hogy ne kelljen miszlikre szedni vagy a nem hőálló alkatrészek ne menjenek tönkre.
2. A műszernek - első ránézésre - pankratikus kondenzora is van, a szokásos, tengelyiránybanelmozdítható negatív lencsével. Ilyen elvű az Amplival pankratikus kondenzora is, csakhogy ott a gyűrűhöz tartozik egy n.a. skála, ezen meg semmi. Hogyan kellene akkor beállítani az adott objektívhez?
Az okulárhüvelybe besasolva felülről, ha már a skálát kispórolták.
Talán a fáziskontraszt beállításához kell a negatív lencse, nem a n.a.-éhoz?
A pankratikus rendszer belsejében lévő negatív lencse a pankratikus hatáshoz kell, anélkül nem működik.
3. A binokuláris feltét érdekes, szimmetrikusan párhuzamos eltolású, a szemtávolságnak megfelelő beállításhoz. Ehhez a sugárosztó prizmarendszer két derékszögű prizmája mozdul el szimmetrikusan, egyenes vonal mentén. Bár sehol sincs feltüntetve (az objektíveken sem), azt vélem, hogy a névleges tubushossz 160 mm. (A monokuláris feltétben nincs is tubuslencse.) Igen, de ez a bizonyos párhuzamos elmozdulás 17 mm-nyi! Azaz egy szemre vetítve 8,5 mm. Tehát a tubushossz +/-4,75 mm-t változhat a szemtávolság beállítása közben! Ez nem probléma?
Ez egy Jentzch-rendszerű binokuláris tubus. A tubushossz-változás kompenzálására legtöbbször a két szemlencse skálával állítható be a megfelelő értékre (pl. Olympus), de van olyan rendszer, ahol az eltolás vízszintes irányba együtt jár automatikus függőleges rövidítéssel. A CZJ a Siedentopf-rendszerűt használta.
4. pont: Ezt a részét nem ismerem, de biztos, hogy kell mattüveg nélküli "üres" hely is.
5. pont: Nem szabadna játékának lennie. Nincs oldalsó rögzítőcsavarja, ami a prizmához nyomja a vezetéket?
Szert tettem erre a bizonyos Gamma "kutatómikroszkópra" (ha valóban ez a titulusa). Szemet gyönyörködtető, ragyogó, fekete, C-állványos szépség! Ilyenem még sosem volt, minden mikim a Mikroval család szürke, szögletes tagja. A Gamma lakkozása szinte sértetlen, csak ott látszik kis foltokban az alapozás, ahol valószínűleg DYMO leltári szalagot ragasztottak rá, aztán letépték - sajnos.
Most szedem szét, teszem rendbe, közben persze tanulmányozom. Néhány érdekes dolgot fedeztem fel, ezekkel kapcsolatban vannak kérdéseim a mikroszkópokban leginkább otthon levőkhöz.
1. Mivel tudnám helyrehozni a pici festéksérüléseket úgy, hogy ne kelljen az egészet átfesteni?
2. A műszernek - első ránézésre - pankratikus kondenzora is van, a szokásos, tengelyiránybanelmozdítható negatív lencsével. Ilyen elvű az Amplival pankratikus kondenzora is, csakhogy ott a gyűrűhöz tartozik egy n.a. skála, ezen meg semmi. Hogyan kellene akkor beállítani az adott objektívhez? Persze lehet, hogy rosszul értelmezem az egészet. Ehhez a kondenzorhoz ui. a talpba behelyezhető, íriszrekesszel beállítható gyűrűrés tartozik. Talán a fáziskontraszt beállításához kell a negatív lencse, nem a n.a.-éhoz? Sajnos, fáziskontraszt-objektív nincs a készletben. A 3D-s kondenzorhoz ezt a gyűrűrést a mellékelt lencsére kell kicserélni (rferitől tudom).
3. A binokuláris feltét érdekes, szimmetrikusan párhuzamos eltolású, a szemtávolságnak megfelelő beállításhoz. Ehhez a sugárosztó prizmarendszer két derékszögű prizmája mozdul el szimmetrikusan, egyenes vonal mentén. Bár sehol sincs feltüntetve (az objektíveken sem), azt vélem, hogy a névleges tubushossz 160 mm. (A monokuláris feltétben nincs is tubuslencse.) Igen, de ez a bizonyos párhuzamos elmozdulás 17 mm-nyi! Azaz egy szemre vetítve 8,5 mm. Tehát a tubushossz +/-4,75 mm-t változhat a szemtávolság beállítása közben! Ez nem probléma?
4. A talpban van egy igencsak szokatlan megvilágító rendszer, bár a lámpa és a kollektorlencse a mezőrekesszel azon kívül helyezkedik el, egy vázhoz tájolt tartón.
A talpa beszerelt beváltható színszűrők nem a szokásos revolvertárcsába vannak beépítve, hanem olyan szerkezetbe, mint egy négyszárnyú lapátkerék! (Nagyon szellemes, mert jól kihasználja a férőhelyet.) A kezelőgombon fehér, sárga, kék, zöld pötty jelzi, hogy melyik szűrőt váltottuk be a megvilágítás sugármenetébe. Csakhogy a "fehér" keret üres! Tényleg üres, vagy ide mattüveg kellene? (Jó, de a beállítás mattüveg nélküli fázisát nem lehetne akkor prezentálni...) Külön mattüvegtartója csak a 3D kondenzornak van, bár ahhoz más szűrők is tartoznak. Megjegyzem, a függőleges, ill. vízszintes irányban eltolható megvilágítás-centráló lencsetag koaxiális tengelykonstrukciója is nagyon jópofa!
5. Az asztalnak az állványra merőleges fecskefarkas vezetéke meglehetősen nagy játékkal bír, kézzel elbillenthető kissé. Egy 0,05 mm-es rugólemezt könnyen a vezetékelemek közé toltam. Beállítási lehetőség nincs. Ez normális, szándékos, vagy esetleg ennyit kopott volna (?) Egyáltalán nem látszik agyonhasználtnak a gép, sőt...
A tervezői, és a készítői 1966-ban jó munkát végeztek! A hazai ipar egykori színvonalas termékében gyönyörködhetek!
Ráadásul az okulárfeltét illesztőrendszere a Zeiss "körfecskével" kompatibilis.
Próbáltam a hengeres trükköt is, de annyira fényes a felület, mint a tükör. Bárhogy próbálom lágyítani a világítást, veszettül csillog és elkú*ja a képet.
Pedig nem erős fénnyel próbáltam, iso800-on 1mp-es expo kellett.
Próbáld ki, amit a múltkor írtam: Pauszpapírból csinálj egy kicsi hengert (olyan átmérőjűt, amit éppen rá tudsz húzni az objektívre. a tárgy (és az objektív) a hengerben, kívülről meg világítod a zseblámpával, vagy bármivel.
Sokkal szebb lesz a világítás. (A 8282.hsz.-ben látsz összehasonlító példát.)
"Ez annyira dilettáns dolog és valahogy nem illik a CZJ-ról alkotott képembe."
Nekem se illett bele a romantikus ipari illúziómba az NU-2-be meg az Amplival Pol-ba beletört és benne hagyott menetfúró, az utóbbi analizátorába hányadék módon belemart belső horony (mind az 5 ilyen volt amit szétszedtem, ebből kettőt én nyitottam ki először) vagy a CF-250 sorozat számos műszaki taknyolása.
Nem lehet, hogy te is ugyenettől a fószertól vetted a készletedet?
Ez csak akkor valószínű, ha a szegedi magyar eladóm kivándorolt Lengyelországba és lengyel nevet vett fel. Ráadásul az enyémben más a kép formátuma és az egész (vagy csaknem egész) doboz látszik.
ez egy rendes fénykép, fotópapíron.
Igen, de az enyémen az alaptónus nem hófehér, hanem inkább világos ekrü. A dobozban eltöltött hosszú lét alatt akár meg is sárgulhatott kissé. Bár fotópapír-alapszínből is van több. Szóval nem perdöntő.
Úgy tűnik, hogy a "Projektiv"-okat csak a fénykép kedvéért készítettek.
Vagy eleinte (a másfajta tubusfelfogató korában) még nem volt rajta az "Mf" hiszen akkor még hivatalosan Miflex volt az egész miskulancia. Ahogy a lupeobjektív pedig Mikrotar (mennyivel hatékonyabb erre keresni az interneten, mint "Objektiv M"-re). Utána kezdték rövidítve használni, gondolom szabadalmi jogvita miatt Oberkochennal.
Az egyébként tipikus, hogy a fotó nem klappot a tartalommal.
Ezzel nincs problémám, csak miért két K 4:1 és nulla 6,3:1? Úgy tűnik, mintha a fotós Hans a keze ügyébe eső első projektíveket beledugdosta volna random módon. Ez annyira dilettáns dolog és valahogy nem illik a CZJ-ról alkotott képembe.
Nem lehet, hogy te is ugyenettől a fószertól vetted a készletedet?
Megnéztem az enyémet is: nekem a képen 4 projektív van, "Projektív K2,5:1", "Projektív 4:1", "Projektív 6,3:1" és "Projektív K6,3:1". Az ötödik luk (mérnökök kedvéért furat) üres.
Van nálam letétben egy másik doboz is, abban ugyanez a kép van. Arra is megvan a magyarázat, hogy miért nem sárgul meg az idővel: ez egy rendes fénykép, fotópapíron.
A képen a Levente által emlegetett szorító már új típusú.
A nálam levő okulárokon mind "MF-Projektív" felirat van. Gyorsan lecsekkoltam a kínálatot az eBay-en, még a lejártakat is, de kizárólag ilyen feliratosat találtam. Úgy tűnik, hogy a "Projektiv"-okat csak a fénykép kedvéért készítettek.
Az egyébként tipikus, hogy a fotó nem klappot a tartalommal. Nem csak azért, mert a képre betettek mindent, amit csak lehet(*), hanem sokszor más verziót tesznek be(*).
(*) Pl. az polarizációs feltét dobozán a képen rajta van a szűrőtartóba tehető és az pankratikus kondenzorra felcsavarható polarizátor is, pedig készletben mindig csak az egyik volt attól függően, hogy Nf-hez vagy Ng/Lg/Lu-hoz rendelted-e (külön rendelési számon volt a kettő).
(**) Pl. az Auflichtkondenzorból kétféle van, a polarizációs balra áll, az anélküli jobbra. A valóságban is meg a doksi szerint is. Viszont a régebbi dobozon olyan kép van, amelyiken nem oldalt, hanem előre (vagy hátra, attól függ hogy tartod a mikroszkópot) áll.
Tegnap este megnéztem az én Mf adapterem dobozfotóját nagyítöval (az egész kb. 5×5 cm2 és anélkül a feliratok nem látszanak). Teljesen megdöbbentem, ezen is ugyanaz a kép van! Úgy értem egytől-egyik ugyanaz, mint azon amelyiken tegnap rágódtunk hosszasan. A rejtély tovább nő... A készletem originál és a megfelelő projektívek a megfelelő mennyiségben vannak benne.
A kép biztosan régebbi a készletnél: a korábbi fajta tubusfelfogató csavar van rajta, a projektíveken nincs "Mf" felirat, csak "Projektiv".
"De azt mondd már meg: mi a fenének kell 2 db egyforma projektív egy szettben? Ha egy amatőr csinál ilyet azt megértem -- nincs sok esze hozzá. De a CZJ ilyet milyen logikus okból csinálna?
És ha én lennék egymagam a CZJ és így döntenék, akkor már egy másik dobozt készítenék, amiben nem csak a 2 db K 4:1 lenne dupla, hanem a többi is (vagy csak abból kell kettő? és nem-K 6,3:1 meg nem kell?)."
Hát pont ezaz! Ezért is néztem meg a képet, és ezért tettem fel a kérdést!
Mondom, nem ez az első eset, hogy ilyen csoportosítást látok. Mondjuk voltam olyan balga, hogy azokat a képeket nem tettem el. Most esetleg valami okosságra jók lennének...
De természetesen, fennáll a lehetősége, hogy nektek van igazatok a képpel, bár én nem így látom.
Na mindegy, még egy furaság, volt már pár ezekkel a dobozképekkel....
Jól van, nem akarlak meggyőzni minden áron. Én viszont továbbra is azt vallom, hogy fake. (Egyébként a papír is gyanúsan fehér egy ötven éves cucchoz, hacsak nem merített papír.)
Hát nem tom, én eddig azt vettem észre, ha valami paripának látszik, úgy fut mint egy paripa, sőt úgy is nyerít mint egy paripa, akkor az leginkább paripa szokott lenni.
Ebben tök igazad van, bár én például pont a fordítottját vontam le ebből mint Te. Minden relatív...
De azt mondd már meg: mi a fenének kell 2 db egyforma projektív egy szettben? Ha egy amatőr csinál ilyet azt megértem -- nincs sok esze hozzá. De a CZJ ilyet milyen logikus okból csinálna?
És ha én lennék egymagam a CZJ és így döntenék, akkor már egy másik dobozt készítenék, amiben nem csak a 2 db K 4:1 lenne dupla, hanem a többi is (vagy csak abból kell kettő? és nem-K 6,3:1 meg nem kell?).
Ezek szerintem vagy a műanyagon vannak, vagy magának a műanyagnak a hibái, vastagsági eltérések benne.
Ez a kép profi módon készült, legalább négy megvilágító lámpával, ahogy a tükröződő fényeket, és az árnyékokat nézem.
Ráadásul egy másik készletről, ahol egyik projektív se T-s, nem olyan a fényképezőgépadapter se, másik a fadoboz, ellenben éppen abban is a K4:1 projektívből pont kettő volt.
Napersze.
Hát nem tom, én eddig azt vettem észre, ha valami paripának látszik, úgy fut mint egy paripa, sőt úgy is nyerít mint egy paripa, akkor az leginkább paripa szokott lenni.
Itt van, 50%-kal megemeltem a kontrasztot. A képen a kék téglalapokon belül látszik a legjobban, a középtónusú helyeken látszik, hogy az egész papíron végigfut vízszintesen (jellegzetes tintasugaras hiba):
A papír pedig szerintem függőlegesen túl hosszú (akkora, mint a fedlap), de ez valóban nem perdöntő.
Nyilazd meg kérlek, hogy hol látszik a tintasugaras nyoma, mert én nem látom.
A papír mérete tökéletesen illik a fedlapéhoz, pont annyival lóg túl felül, mint amennyi hiányzik alul, bár ez sem perdöntő, mert ennyire nem vágták lézeresen a papírokat. Gyári fotóm van olyan, ami kilóg a helyéről, mert nagyobb.
Ellenben nem ebben a dobozban készült a kép, mert van ez a csomó:
Na, ez nincs a dobozban levő fadarabon.
És nincsenek meg a piros T betűk sem a projektíveken a fotón.
Biztos csinált egyet már korábban (talán az a Feri által előzőleg látott dupla projektíves verzió?) és máshol is felhasználja.
Semmi értelmét nem látom két azonos projektívnek a készletben. Hacsak nem Bálintnak van igaza és sztereófotózásra kell (smiley). Vagy lökete sincs mire jó és úgy gondolja binokuláris tubushoz kettő dukál mindenből.
Nézd csak meg jobban! A képen néhol látszik, hogy tintasugaras nyomtatóval készült. Nem nagy kunszt "archaikus" képet készíteni: fekete-fehérben nyomtatod. Aztán meg nagyon gagyi a papír mérete, nem illik a műanyag fedlapéhoz. Továbbá a K 2,5:1 és a két K 4:1 projektív mellett még két K 6,3:1 van és nem-K 6,3:1 nincs!
Az azúrban, vagy barkácsáruházban. Ha van időd kivárni, akkor meg tőlem. De ha kvarchomokot raksz a vízbe, akkor nem is kell feltétlenül, abból mindig oldódik be valamennyi.
Adok majd én is. Igazából a sima tengervíz jó úgy, ahogyan van. Csak az akvarisztikaiba kell még kis nyomelemet tenni. Ugyanis abból pont azért spórolják ki, hogy ne algásodjon (az észlények...).
Igazából tudod hogyan hoztam a nagyját haza? Lovas Béla módszerével: egy nejlonzacskóba raktam nedvesen -- de nem vízben -- uszadék algaszálakat és nádszálakat. Utána itthon összeütöttem diatóma tengervizet egy cikkből. Nem pont ugyanaz lett, mert a mikroelemeket már nem volt időm kiméricskélni. Helyette virágtápsóból raktam literenként 100 mikrolitert a vízbe. Van még benne direkt a kovamoszatoknak kevés vízüvegoldat szilikátforrásnak. Szóval a mesterséges tengervizet felforraltam, lehűtöttem, aztán beleraktam a zacskóból az algákat. Két hét elteltével kezdett kinőni a diatómaréteg.
Irigy (vagy irígy?) vagyok. Én alig tudtam hazahozni ilyen kovamoszatokat az Adriából, pedig próbálkoztam. Kicsik és átlagosak. Valahogy arrafele nem divat, amerre én jártam.
A Mf feltét van Lódzban, a Jenamed pedig Unterfrankenban. Mondjuk az a 4 sima achromat, láthatóan tárgylemeztartó betét nélküli Jenamedben sem ér meg ennyit szerintem.
Rendszeres összeborulást tapasztalni neves japán gyártókkal a kamerás kütyükre. Mobil lehet már kiesik, de a fényképezőgép piac a csettegtetők terén irdatlan darabszámokat produkál.
Asszem a Sony kínálja a vario-tessarokkal rengeteg cuccát. Meg mintha a Panasonic is a Lumixhoz....
És amíg még divat volt - uramatyám, de gyorsan vége lett ennek a szegmensnek! - addig a kis kézikamerákban is jegyeztek rengeteget vele.
Ezek pedig tipusonként simán hoztak 30-50 milliós darabszámokat a világon. Nyilván ki fog futni a név, ahogy újabb tipusokat alkotnak, de sztem az egymilliárdos teljes darabszámmal nem nagyon lőttem fölé
"Manapság több mobilban, rengeteg fényképezőben, távol keleti tipusokban is, és sok kamerában is ez van."
Egyre kevésbé. A kicsi kütyükben nagyon terjednek az öntött aszferikus lencséket használó nagy fényerejű objektívok, direkt a kis méretre, az autófokuszra és a szensorral való egybeépíthetősére optimalizálva.
Hát, ha ez nagyítógépnek számít, akkor a mikrofilmes gépemben négy objektív is van, Zeiss, egy Visiogon, és három Tessar.
De hát ugye ezek nem csak nagyítógép objektívtipusok. A Tessar jóformán mindenben ott van, szerintem a világon legtöbbet előállított objektívtipus, több mint száz éves, és ezen idő alatt szerintem vagy egy milliárdnyit előállítottak az ilyen-olyan fajtáiból.
Manapság több mobilban, rengeteg fényképezőben, távol keleti tipusokban is, és sok kamerában is ez van.
Szerintem gyártott nagyító gép obikat,csak nem kommersz (házi labor) célra.
Annó, a mikrofilmes korszak kamerái és a mikrofilm olvasók obijai között jóformán csak Zeiss-ek voltak. Ezek elég speckó, ipari cuccoknak számítottak és az áruk is ennek megfelelő volt.
Ilyen Zeiss-eim nekem is (és tudtommal Ferinek is) vannak: 28, 50, 70mm-es fókuszúak. Tudtommal Tessar rendszerűek.
"Nem is beszélve arról,hogy a tárgyat mozgatni mennyivel célszerűbb és könyebb,mint az obi+kihuzat v. közgyűrű +gép. :-)"
Nem könnyebb egyáltalán. Egyrészt mert az utóbbi mozgatása megoldott (pl. az emlegetett mikroszkóp, fényképező(állvány)ként való használatával, másrészt meg tucatnyi gyár kínál erre szolgáló síneket).
Másrészt meg a tárgy mozgatásakor a megvilágítást is vinni kell, hogy az ne változzon.
Teljesen hasonló ötletem támadt múltkor, amikor egy fényképezőgépet szétszedtem. abban a kis képernyő fényét egy ragyogó fehér fénnyel világító OLED fólia biztosítja. Rögtön az jutott eszembe, hogy egyszerűen ezt kell a kondenzor alá, az aperturarekeszhez feltenni. Arra a példányra egyszerűen 5 V-ot kapcsoltam, aránylag kis áramot vett fel.
Sajnos, rögtön el is kevertem, azóta nem találom.
Ha még egyszer beleakadok egy ilyenbe, ígérem, kipróbálom!
Egyenletes felületű fényforrásként miért nem használtok elektrolumineszcens lapot, ha nem kell óriási fényerő? A távcsöves gyakorlatban flat frame-ek előállítására tökéletes.
"Ahogy Bálint mondta: a finom élességállítás miatt.
Makrózáshoz célszerűbb a gépet+objektívot mozgatni, nem az objektív-gép távolságot állítani.
Különösen igaz ez, ha focus-stacking-et akarsz csinálni. A mikroszkóp finomállítójával (a rajta levő skála alapján) pontosan azonos eltolásokkal tudsz fotó-sorozatot csinálni."
Miután a képkidolgozással örökre felhagytam, a PZO nagyítógép állványát átalakítottam finomállításúra, és ezt használom reproállványként. Jól bevált. Nyilvánvaló, hogy én is a gép-tárgy távolságot állítom, miután a szükséges közgyűrűket betettem, az objektívet megfordítottam.
Persze, ez közel sem olyan finomállítás, mint a mikroszkópoké - a fogaskerekes szerkezet tényleg sokkal barátibb, mint pl. a szögemelős - de amiket én szoktam fotózni, ahhoz bőven elég. Ilyen jellegű fotosorozatokat még nem csináltam, de programom sem lenne a feldolgozásukhoz. Egy hipermodern Olympus mikroszkópon láttam ezt egy kiállításon: egy domború hátú bogárról automatikusan csinálta a "metszeteket", majd gyönyörűséges "3d"-s képet kreált a szoftver.
Egy ilyen mikroszkópon a revolvereket motorok fordítják el és arretálják, az asztal joystick-kal mozgatható, az elmozdulás digitális kijelzőn olvasható le, stb.
Az üveggömbös lupe ("mikroszkóp") egyáltalán nem ördöngösség, bárki utánozhatja!
Leeuwenhoek munkásságról még középiskolás koromban olvastam, és rögtön le is gyártottam pár üveggömböt. Nem úgy csináltam mint ő - máig nem tudni, hogyan gyártotta le az apró, csiszolt üveggolyókat, mert ezt a titkát a sírba vitte -, hanem olvasztott golyókat büttyintettem. Ezt ő nem tartotta megfelelőnek. Én sem, viszont egyszerűen le lehetett gyártani. Egy vékony üvegcsövet láng fölött hevítve széthúztam, majd az így képződött hajszálvékony szálak végét megömlesztettem. A lemezbe a gömbnél kisebb furatot fúrtam, a golyót üvegszárastól úgy ragasztottam fel rá pl. Leukoplaszttal (!), hogy maga a gömb a furathoz kerüljön. Volt egy kis rugalmas lemezke - tán zsebtelep sr érintkezőkapcsa - amit szintén felszereltem úgy a lemezre, hogy egy csavarral a végét távolítani/közelíteni lehetett a golyóhoz. A lemezkébe, a golyóval szemben, olyan 2 mm átmérőjű furatot fúrtam. Ebben volt a minta, pl. patakból kivett vízcsepp, ami a felületi feszültség miatt maradt a helyén, amíg el nem párolgott.
A fény felé tartva, és az élességet beállítva (ekkor a vízhártya pár tized milliméterre lehetett a gömbtől), ezzel a baromi primitív eszközzel láttam életemben először élő papucsállatkát!
Aztán valami ifjúsági irodalomból okulva magam tenyésztettem egysejtűeket "büdös vízben", pohárban, szalmával (szénával?). Na, ott aztán volt minden!
Később kaptam műanyag játékmikroszkópot (tudod: egy műanyag lencse, két műanyag lencse, három műanyag lencse az egyre nagyobb nagyítású objektívekben). Revolverben, persze. A golyósnál feltétlenül jobb képet adott. Ennél drótból hajlított karikát szereltem a tárgyasztalra, abba tettem a vízcseppet. Megvilágítás: alsó tükörrel. Kondenzor nuku.
Kár, hogy már nincs meg, milyen jól mutatna a Fluoval tetején!
Sajna, miután már van néhány igazi mikroszkópom, azóta sem nézegettem ilyesmit...
Egy korábbi levelemben említettem az első igazi mikimhez, az Amplivalhoz készített LED-lámpát, ami egy kiégett Zeiss-izzón alapult. Az akkor kapható legnagyobb teljesítményű fehér SM-LED van rajta. Az alumínium henger kis egyszerű elektronikát is tartalmaz, így akár a hozzá tervezett fényerő-szabályozást lehetővé tevő áramgenerátorral, akár az eredeti trafóval is meg lehet táplálni.
Móricka-mérést csináltam: ugyanolyan körülmények között egy fényképészeti fénymérővel megmértem egy eredeti izzó, ill. a LED-izzó fényerejét. Utóbbi 60%-a volt az előbbinek. Mikroszkopizáláshoz ez is bőven elégnek bizonyult, teszteléskor le is kellett szabályoznom a gerjesztő áramot.
"Jól látod: ez bizony PZO. Mindent ismersz, nekem viszont másmilyen sosem volt."
Meopta nagyítóobjektívokat f=30, 50, 80, 135mm-es fókusztávval manapság is igen jutányos áron be tudsz szerezni. A fotóobjektívok ára ezzel szemben eléggé felment, mert a tükörnélküli digikális gépekre könnyű felapplikálni, így megugrott a kereslet irántuk.
"Minek ehhez a mikroszkóp?"
Ahogy Bálint mondta: a finom élességállítás miatt.
Makrózáshoz célszerűbb a gépet+objektívot mozgatni, nem az objektív-gép távolságot állítani.
Különösen igaz ez, ha focus-stacking-et akarsz csinálni. A mikroszkóp finomállítójával (a rajta levő skála alapján) pontosan azonos eltolásokkal tudsz fotó-sorozatot csinálni.
Ebből a szempontból a szürke gépek kivételesenjobbak a régi fekete sorozatoknál, mert a finomállítóval végig tudsz tekerni a teljes fókuszálási tartományon, míg a feketéknél a finomállítóval csak kb. 2mm-t tudsz mozgatni. A bátyámnak össze is raktam nemrég egy roncs Ergavalból egy ilyen makrofotó eszközt.
Kis nagyításoknál a felső világítást is könnyű megoldani: egy pauszpapír hengert szoktam tenni a tárgy és az objektív köré, amit egy vagy két ikeás ledes asztali lámpával világítok meg. Nagyon szép egyenletes szórt megvilágítást lehet így kapni.
Tényleg, miért van az, hogy az NDK-s Zeiss (se mások az NDK-ban) nem gyártottak nagyító objektívot?
Mert a KGST-ben nem gyárthattál valamit csak úgy, ha másik ország nagy mennyiségben gyártott olyat, vagy kellett volna gyártania, vagy jövőbeli feladatául kapta a gyártását.
Ami nagyízógépeket ismertem és használtam, azokon ugyan voltak meleg részek, de se a film tartó,se az alatta lévő obi soha nem volt még csak meleg sem... (legfeljebb kézmeleg)
Az újabbakban pedig már hőszűrő üveg is gondoskodott a hővédelemről.
"A nagyítógép optikákban gyakran ragasztott lencsetagok is vannak (kanadabalzsam a régiekben!),amik nem szokták szeretni a hőt,ami a LED vagy izzó fölött a legmelegebb...."
Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a nagyítógépben 60 W-os izzó volt, ventilátor meg nem. Baromi forró volt használat közben mindene, az objektíve is. Anno sokat dolgoztam vele, és utána sem észleltem, hogy megvakult volna. Inkább a filmet féltettem.
Egy itt szóba jöhető LED amúgy is max. 5 W-os. Vagy ha mondjuk, 40 db 20 mA-es, kis LED-ből rakom össze a mátrixot, amiken 3,5 V esik, akkor a disszipált teljesítmény P = 0,02 * 3,5 * 40 = 2,8 W. Jó nyákkonstrukció esetén a hő egy része elvezetődik, és csak egy másik része sugárzódik az optika felé. Nem látok ebben problémát.
Igen, említettem is a LED-mátrixot, igaz, mint a kondenzort alulról, az aperturarekeszen keresztül megvilágító egységet. Ilyet a Zeiss is csinált - az oberkocheni.
A makrofotózáshoz nem kell kondenzor, de az előbbi leveleim egyikében írtam, hogy mikroszkóp sem mindig...
Persze, magam is így gondoltam, hogy előtte kipróbálom. (Mindent ki szoktam próbálni, ha csak lehetséges. Tán emlékszel a tolómérce-alapú "optikai padra".)
De mostanra letettem az egészről, semmi szükségem nincs erre az eszközre.
Jól látod: ez bizony PZO. Mindent ismersz, nekem viszont másmilyen sosem volt. És nagyon jó képeket csináltam vele, mint fényképezőobjektívvel, egyszerű Zenitbe csavarván! Jó volt még a kis Industar is. (300 Ft-ért vettem egy fotocikk-üzletben, erre pontosan emlékszem.) Kipróbáltam a CANON-omon is, de nem veszi fel a versenyt a gép sokkal modernebb alapobjektívével, az azért jobb képet rajzol.
Közben úgy gondoltam, hogy mégsem foglalkozom az egésszel. Hiszen nem csak a tubuslencsét kellene kivenni, hanem akkor a projektívet is. Mi marad? A fényképezőgép-váz, a mikroszkópállvány mint kihuzat és egy objektív.
Praktice ugyanott vagyok, mintha a nagyítógép-állványból készített reproállványomra felszerelem a gépet az objektívvel, esetleg a szükséges közgyűrűkkel (vagy harmonikával), ráteszem a körvakut, és máris praktice bármilyen kis tárgyat lefényképezhetek!
Minek ehhez a mikroszkóp?
Ha metszetet szeretnék áteső fénnyel megvilágítva fotózni, az persze más helyzet, de egyelőre nem akarok.
Érdekes, hogy egy igazi, kis nagyítású - ad abszurdum 1x-es -, de a tárgyat mégis jól megközelítő, a revolverbe tekerhető gyári "igazi"makroobjektív drágább, mint egy használt mikroszkóp!
"A nagyítóobjektív tényleg jó keményen rajzol, az enyimnek M42-es a menete."
Akkor ez a lengyel PZO lesz. A legtöbb nagyítóobjektív M39-es menettel van szerelve, illetve a rövidebb fókuszú Meoptáknak egy pici 23.5mm-es menete van, de ahhoz van egy M39 adapter, ami sok lencsén gyárilag rajta van.
Tényleg, miért van az, hogy az NDK-s Zeiss (se mások az NDK-ban) nem gyártottak nagyító objektívot?
A PZO-nak, a Meoptának és a szovjeteknek is volt. A Zeiss nem ráadásul még az Apo-Tessar sorozata is ott volt profi reprodukciós célokra meg nyomdai levilágításokra is csinált optikákat, csak pont nagyítógépre nem.
Vagy csak én nem találkoztam vele?
"A baj az, hogy a nagyítóobjektív frontlencséje előtt - úgy emléxem - nincs szűrőmenet, így nehéz lesz fordítva felszerelni."
Igen, sajnos pont a PZO-kon nincs, szinte minden máson van.
Az Meopta Belar-oknon, Anaretet-eken M30-as szűrőmenet van, a Meogonokon (ezek jobbak az Anaretek-nél) pedig a praktikus M39-es, amit az az idézett hozzászólásban említettem.
De pl. van egy 1:5,6/150-es Schneider Componon-om, azon M49-es szűrőmenet van.
Tovább megyek: a szórt fényű megvilágítás kipróbálásához csak egy most is működő mikroszkóp kell!
A fényútból ki kell venni a kondnezort,a tárgyasztal aljára kell tenni a fényszóró lapot. (Ha kell,akkor egy lyukmaszkot tenni rá a kívánt megvilágítási átmérőre.)
Ismerve a topiklakók maximalizmusát, a kísérleten kívül nem sokan fogják használni! :-)
Mert mindennek ára van.
Az igaz,hogy nem kell a megvilágítás beállításával thökölni,de ez a képminőség rovására megy (SZERINTEM!). Gyors tesztre jó lehet VÍZUÁLISAN,de a szórt fény oda is jut,ahol minimum a kontraszt rovására megy.
De kíváncsi leszek a Te tapasztalataidra (esetleg az ezzel a megvilágítással készült teszt képekre!).
Nem igazán értem,hogy jön a megvilágításhoz a speckó makró vagy akármilyen obi,no meg a tubus hossz?
A megvilágításhoz, mivel a fény eloszlását a tejüveg (vagy műanyag) fogja bizotsítani, szerintem nem kell más,mit az,hogy a LED vagy a LEncse (esetleg kettő kombinásiója) az adott matt felületet a legegyemletesebben,lehetőleg párhuzamos fénysugárral világítsa meg. Ez utóbbi csak a fényhasznosítás miatt lenne jó.
Mielőtt gépészkedni kezdenál tegyél egy próbát a LED-eddel és egy tejes vagy joghurtos,fehér műanyag pohárral.
Rögtön látni fogod,hogy:
- kell-e egyáétalán lencse;
- ha kell,hova és milyen kell.
Lencsének tökéletes egy 10X okulár is! :-)
A nagyítógép optikákban gyakran ragasztott lencsetagok is vannak (kanadabalzsam a régiekben!),amik nem szokták szeretni a hőt,ami a LED vagy izzó fölött a legmelegebb....
Kösz. A nagyítóobjektív tényleg jó keményen rajzol, az enyimnek M42-es a menete. Régen műszaki fotókat is csináltam vele, még a Zenitbe tekerve. (Arra nem emlékszem, hogy kellett-e közéjük adaptergyűrű.)
Előkerítem és kipróbálom.
Közben eszembe jutott, hogy van egy LED-es "körvaku" nevű szerkezetem a CANON-hoz. Folyamatos megvilágításra is képes. A LED-koszorún tejfehér műanyag burkolat van. Ezt akár a nagyítóobjektívre is föltehetem, így fölső megvilágítást is eszközölhetek talán.
A baj az, hogy a nagyítóobjektív frontlencséje előtt - úgy emléxem - nincs szűrőmenet, így nehéz lesz fordítva felszerelni.
"- Természetesen meg kell fordítani: az eredetileg frontlencséje néz a tubus felé."
Most már nem tudom, hogy mi is az, hogy megfordítva, de az frontlencsének a tubus fele kell nézni, a hátuljának (ami eredetileg a film fele nézett) kell néznie a tárgy fele.
"- A végtelennel sincs baj, mert ha eleve végtelenre állítom, akkor a fókuszsíkjában levő tárgyat a végtelenbe képezi le. A tubuslencse ezt "160-asítja", így rendben lesz minden."
Hmm. Szerintem a legjobb tubuslencse nélkül használni.
Egyébként a Zeisseken a tubuslencse nem 160-asít, hanem 250-esít, ebből adódik, hogy a Zeiss Jena végtelenek objektívok fókusztávolsága f=250mm/nagyítás
"- A fókuszsík egy 35 mm-es objektívnél, mondjuk, kb. 25 mm-re van az alsó lencséjétől, így a tárgytávolsággal nincs baj."
Nincs, bár, ha nincs tubuslencse, akkor ennél (a képtávolság függvényében) nagyobb lesz a tárgytávolság. Gondolom ismered az idevágó képletetek.
"Most már csak egy kérdés maradt: érdemes ezzel foglalkozni, van ilyen tapasztalatod?"
Mint mondtam, mikroszkópra még nem csavartam fotóobjektívot (legalábbis a mikroszkóp objektív helyére), de erős makrózásra már használtam régi analóg fotó és nagyító objektívokat minden elképzelhető szenárióban (l. pl. 9087.hsz.)
Ez alapján azt tudom mondani, hogy természetesen érdemes velük próbálkozni. Természetesen nem fogsz velük olyan minőséget elérni mint egy (főleg mai) direkt az adott célra gyártott objektívvel, de nagyon szépen használható.
Bocsánat, a fényképezőobjektívvel kapcsolatban hülye kérdéseket és megállapításokat tettem!
- Természetesen meg kell fordítani: az eredetileg frontlencséje néz a tubus felé.
- A végtelennel sincs baj, mert ha eleve végtelenre állítom, akkor a fókuszsíkjában levő tárgyat a végtelenbe képezi le. A tubuslencse ezt "160-asítja", így rendben lesz minden.
- A fókuszsík egy 35 mm-es objektívnél, mondjuk, kb. 25 mm-re van az alsó lencséjétől, így a tárgytávolsággal nincs baj.
Most már csak egy kérdés maradt: érdemes ezzel foglalkozni, van ilyen tapasztalatod?
"A másik. Mi célszerűbb: ha az egység belül fehérre van festve (ill. Al esetén fel van polírozva), vagy ha matt fekete (fotokarton, praktikusan)?"
Szerintem legyen fehér. Jobb a fénykihasználás és egyenletesebben lesz a tejüveg megvilágítva.
A harmadik: mégis mekkora legyen a "tejüveg" szabad átmérője? (A cikkben 9 mm szerepel, te pedig nagyobbat javasolsz. Akkora talán, amekkorát a tokátmérő megenged?
Attól függ mire akarod használni. Ha nagyobb nagyításokra, akkor a 9mm a jobb, mert akkor nagyobb fénysűrűség adódik. Szerintem nem sok értelme van erre használni, mert erre ott van a remek Aplanatikus kondenzorod. 9mm-t még az is kivilágít a befordított segédlencsével.
Úgy általában a fényképezendő/vizsgálandó területnél kell valamivel nagyobbnak lennie a világíto felületnek.
"Ez ui. a "lehető legnagyobb", itt olyan 35 mm-re adódna."
A tárgyasztalokon a luk 20mm szokott lenni. Ez alapján 25mm de max 30mm fölé nem érdemes menni.
"A makrofotózásra egyébként Lovas Béla kisfilmes fényképezőgép objektívét javasolja. Van az is, egy triplet, 35 mm fókusszal. de konverterhüvelyt kell hozzá csinálni, hogy a revolverbe be lehessen csavarni. Van ezzel tapasztalatod? A mikroszkópon lehetséges tárgytávolságról jól tud leképezni? Ne fordítsam meg? (Nyilvánvaló, hogy a "végtelenre korrigálás" ezzel nem biztosítható, mint a mikroszkópobjektívekkel.)"
Konkrétan ezzel nincs tapasztalatom, de mindenképpen érdemes megfordítani, ha 1:1 leképezési arány fölé mész. Egy nagyítógép objektív (szintén megfordítva) viszont még jobb erre a célra.
Most már le fogok gyártani egyet! Nem tűnik ördöngösségnek. Az illesztőátmérőjének kb. 39,5 mm-esnek kell lennie, hogy a Fluovalhoz mellékelt Abbekondenzor-felfogóba be lehessen tenni. (Most Aplanatikus kondenzor van rajta, azt meg marha macerás lett volna szétszedni. Szintén macerás lett volna egy ilyen prizmás derékszögű konzolt legyártani. Szerencsére van.) A kondenzort ezen a gépen az állítógombbal olyan 20 mm-nyit lehet függőlegesen elmozdítani. A fölső állásában az eredeti kondenzor érinti a tárgylemez alsó síkját. (Sőt, kicsit fölé is tud menni.) Ez az állítási tartomány bőven jó kell legyen, a leveled alapján.
Van tejszínű műanyag lemezem, és egy 22 mm-es kerek panelre szerelt, 45 fokos kúpszögben sugárzó dögös LED-em is. Könnyen kiszámolhatom a tejüveg-LED távolságot, hogy a teljes áttetsző felületét kivilágítsa.
Csakhogy a különböző netes szövegekből úgy értelmeztem, hogy az eredeti szerkezetet egy, a tárgyasztal aljához erősített, belül spirált tartalmazó hüvelybe teszik, és így lehet a magasságát ("apertúrarekesz", ahogy írod) beállítani. Eléggé nehézkesnek tűnik; pl. hogyan rögzíteném a tárgyasztal aljára?
A fentiek szerint erre nincs is szükségem - hacsak nem az a megoldás igazi célja, hogy az oldalirányú külső fényeket kizárja. Ha igen, akkor arra más megoldást - pl. gumiharmonikát vagy egy teleszkópos csövet - kell alkalmaznom.
A másik. Mi célszerűbb: ha az egység belül fehérre van festve (ill. Al esetén fel van polírozva), vagy ha matt fekete (fotokarton, praktikusan)?
A harmadik: mégis mekkora legyen a "tejüveg" szabad átmérője? (A cikkben 9 mm szerepel, te pedig nagyobbat javasolsz. Akkora talán, amekkorát a tokátmérő megenged? Ez ui. a "lehető legnagyobb", itt olyan 35 mm-re adódna.
Konstrukciós problémát nem okoz, ráadásul a vaskos alumíniumtok jól elvezeti LED hőjét. Áramgenerátort pedig már régen csináltam hozzá, mert az Amplival méregdrága finommenetes Zeiss izzóját is LED-del váltottam ki. (Egy éppen kiégett példány búráját eltávolítottam, és a helyére egy alumínium oszlopot szereltem, hogy a LED megfelelő távolságban legyen. Mivel pontszerű, kicsit el kellett állítani, hogy az eredeti kollektor- és vetítőlencsén át az apertúrarekesz teljes felületét be tudja világítani.)
A makrofotózásra egyébként Lovas Béla kisfilmes fényképezőgép objektívét javasolja. Van az is, egy triplet, 35 mm fókusszal. de konverterhüvelyt kell hozzá csinálni, hogy a revolverbe be lehessen csavarni. Van ezzel tapasztalatod? A mikroszkópon lehetséges tárgytávolságról jól tud leképezni? Ne fordítsam meg? (Nyilvánvaló, hogy a "végtelenre korrigálás" ezzel nem biztosítható, mint a mikroszkópobjektívekkel.)
Egy fontos támpont mégis van: a szerző véleménye. Ugyanis azt írja, hogy "Visually there was no discernible difference in resolution or contrast between the two systems." Ez pedig mégis csak a Lucigen használhatóságát mutatja.
Erre csak azt tudom mondani,hogy ha valaki veszi a fáradtságot és csinál egy ilyen tesztet, akkor abból a feltételetzésből indul ki az ember,hogy érdemi munkát végez.
Ha ez nem így van,az elég szomorú...
A tesztképek láttán nem csodálkozom rajta,hogy senki sem próbálta meg használni (érdemi munkára!).
Ha le akarsz gyártani egy ilyet, akkor azt javaslom, hogy a mattüveg méretét vedd a lehető legnagyobbra, a mattüveg tárgylemez távolság pedig pár mmtől legalább 1.5cmig lehessen állítható a kondenzortartóval.
A nagy mattüvegméret miatt a fénysűrűség kisebb lesz (nem ideális közepes és nagy nagyításhoz) viszont ideális eszköz lesz kis nagyítású mikrofotókhoz, amiket nagyon macerás jól megvilágítani más eszközzel.
Mi a bajotok a 180 fokkal? Tényleg akkora. Ez úgy értendő, hogy az opállapra alulról merőlegesen eső párhuzamos fénysugár 180°-os térszögben lép ki a fényszóródás miatt. Az a helyzet, hogy igazából 360 °-os térszögben (a fényszóródás gömbhullámot generál), csak az objektív a felső 180°-ból fog fel fényt.
A kontrasztosságról nem tudok nyilatkozni a Lucigennel kapcsolatban, de általános tárgyaknál (ahogy hivatkoztál is korábban Krutsayra: "leginkább olyan tárgyakhoz kell a mezőrekeszt beállítani, amik erősen fényvisszaverők") egyáltalán nem fontos a mezőrekeszes határolás. Elég régóta mikroszkópozok áteső fényben, a vizsgált tárgyak 5%-a kivételével alig vagy egyáltalán nem látszik a különbség a Köhler és a nem-Köhler megvilágítás között. Ráeső fényben, különösen fémes vagy csillogó tárgyaknál már más a helyzet. De hát arra a Lucigen nem is használható eredeti formájában.
A fő adatokra pedig semmi szükség. Egy 9-10 mm átmérőjű opállap (nem homályos üveg, opálüveg vagy opálos műanyag kell!) szükséges. A lencse alul csak arra szolgál, hogy az izzó széttartó sugarait nagyjából párhuzamosítsa. A LEDek korában erre nincs szükség, egy 5 mm-es sima 20 mA-es LED elég kisszögű sugárnyalábot ad. Annyira legyen az opállaptól, hogy a fényköre azt teljesen kitöltse. Nincs hő, nem kell lencsékkel szórakozni. Csak a kis eszközt kell le- és feltekerni a tárgy alatt, hogy az objektív kilépő pupillájánál valamivel kisebb legyen a képe (ez ugyanis az "apertúrarekesz").
Ez egy jellegzetesen rossz összehasonlítás. A szerzője egy nem elhanyagolható vastagsággal bíró metszetet hasonlított össze a két eszközzel, ráadásul még a látómezők is különböznek. Az összehasonlító képek pedig csupán 480×360 pixeles bélyegképek.
Annyit lehet látni, hogy mind a kondenzor, mind a Lucigen szép egyenletesen kivilágítja a látómezőt a két objektívnél. A felbontásról/kontrasztról gyakorlatilag semmit se mond. A Lucigenes-40×-es látómezőben nincs is rendesen élesre állítva a kép, tehát a lényeget pont nem lehet látni. Aztán a talán legfontosabb immerziós összehasonlítás teljesen hiányzik.
Nekem is ez jött be elsőre, el is olvastam (ebben van a 180 fok meg a 9 mm), de engem sem győzött meg. Azért a hagyományos módon megvilágított ojjjjjjektumok szebb, kontrasztosabb képet adnak. A mikroszkópjaimhoz meg van mindenféle kondenzor (Abbe, aplanatikus, 3D-s, fáziskontraszt, aztán van "szemüveglencse" hozzájuk, stb.).
Csak a hecc kedvéért gyártanám le, mert nem tűnik bonyolultnak, de ehhez kellenének a fő adatai. Azok sehol sincsenek, csak mese, mese....
A Köhler-féle megvilágítás használata nincs a tízparancsolatban. Azért szeretjük, mert 2 fontos dolgot tud:
Feltéve, hogy a vizsgálandó tárgy amplitúdó-tárgy, azaz nem töri különféleképpen a fényt, csak a fényelnyelése változik az egyes részleteken:
1. A tárgy minden képmezőbe eső pontjára (egyenletesen) jut fény minden olyan irányból (többé-kevésbé egyenletesen), ahonnan az az objektívbe juthat (azaz kivilágítja az apertúrát)
2. Kizárja azokat a fénysugarakat, amit nem az 1. pontnak megfelelőek.
A szóban forgó szórt megvilágítás az 1. pontot tudja, a 2-at nem.
Az 1. pont azért kell, hogy az objektív felbontását ki tudjuk használni.
A 2. pedig azért, hogy a mindenféle fals fénysugarak kontrasztcsökkentő hatását minimalizáljuk.
Ez utóbbi a tükrözésmentesítő bevonatok megjelenésével (és javulásával) sokat veszített a fontosságából, bár teljesen nem hanyagolódott el azóta sem.
Megnéztem. Hát, ez a koncepció gyökeresen ellentmond a kondenzor szerepéről, beállításáról tanultakra, főleg immerziós vizsgálatnál!
Hiszen eddig éppen az volt a lényeg, hogy egy olyan sugárkúpot vessünk a tárgyra, ami végül is egy csonkakúp; a kis alapkörének az átmérője éppen megfelelő legyen.
Itten meg pont széttartó megvilágítást mutatnak az elvi rajzok! Igaz, ez a szerkezet sokkal egyszerűbb, mint egy kondenzor és a hozzá tartozó bevilágító rendszer. Lehet, hogy büttyintek egyet és kipróbálom, csakhogy nagy fehér LED-del. Arra nem találtam adatot, hogy az ábrázolt síkdomború lencsének milyennek kell lennie, és milyen kúpszögű ez a széttartás. Végül csak azt tudtam meg, hogy a kilépő apertura 9 mm (legalább is az egyik típusnál).
Remek ötlet! Van is egy márkás kis gyalum. Gondolom, úgy kell a végén eljárni, mint a borotvakéssel: az ívesre köszörült résznél megfenni olajkövön az élszalagot, majd bőrrel lehúzni. No, ezt kipróbálom!
"Ebben a készletben van egy érdekes, rövidke, okulárnak látszó tárgy, aminek jó nagy átmérőjű recés pere van. Gondolom azért, hogy kényelmesen és finoman lehessen elfordítani. Ez mire való? Tán analizátoros, polárvizsgálatokhoz?"
Ha arra a feketére gondolsz, a fadobozka jobb felső sarkában, akkor azt ki kell cserélned a talpban levő másikkal, amikor 3D kondenzorral dolgozol, és az arra való, hogy a ferde megvilágítást létrehozhasd.
Egy kiállításon láttam egy modern Zeiss mikroszkópot (oberkocheni, nyilván), ahol a megvilágítóegység egy 3 mm-es LED-ekből áló kerek mátrix volt, közvetlenül a kondenzor alatt, persze mattüveg közbeiktatásával. Egyetlen rekeszt láttam, az aperturarekeszt. Tehát a doktor úrnak lehet némi igaza...
Sőt teljesen kondenzor nélkül is lehet akár immerziós objektívet megvilágítani, keress rá a "Zeiss Lucigen" kifejezésre.
Pankratikus kondenzor van rajta, alá betett koncentrikus maszkkal, körülötte iriszrekesszel. Talán sötét látótérhez?
Fáziskontraszthoz. Így tetszőleges szélességű gyűrűt lehet előállítani a pankratikus rendszerrel. Lehet persze sötét látótérhez is használni vagy COL-hoz, de eredetileg fáziskontraszthoz szánták.
Lehet ám, hogy mivel ezek egy marha vastag könyvből kimásolt ezer-valahányadik oldalak, a hivatkozások a könyv végén vannak összegyűjtve.
Kedves Fénytársak!
Alighanem magamévá teszem azt a gyönyörűséges Gamma kutatómikroszkópot, már megtekintettem, és meg is állapodtam a tulajjal. Igen érdekes egy példány! Pankratikus kondenzor van rajta, alá betett koncentrikus maszkkal, körülötte iriszrekesszel. Talán sötét látótérhez?
Sajnos, a kondenzor félgömb frontlencséje repedt és kiesett a helyéről: az alatta levő lencsetag homorú felületén billeg... Remélem, hogy utóbbi felület nem sérült nagyom, meg azt is, hogy van egy Gamma normál kondenzorom otthon, és ha szerencsém van, ugyanolyan frontlencséje van, mint ez. (Az n. a.-ját nem tudtam leolvasni a helyszínen, mert egy cseppvédő burkolat takarja a kondenzort - eléggé szokatlan módon.
A mezőrekesz lamellái hiányoznak. Ki tudja, miért szedték ki, az Amplivalt is ezzel a hiánnyal vásároltam úgy 15 éve. Az volt az első mikroszkópom. A rekeszlemezeket sikerült pótolnom, a korábban leírt módon. Remélem, ezét is tudom majd. Krutsai doktor, a nagy patológus mikroszkopizáló azt mondá, hogy a "teljes Köhler" amúgy is gyakran felesleges. Leginkább olyan tárgyakhoz kell a mezőrekeszt beállítani, amik erősen fényvisszaverők. (Ő a higanycseppet említette, amit valljuk be, ritkán vizsgálhatnak mikroszkópon. De saját tapasztalatom szerint ilyen a csipek felülete is, ahol a Metavalon nagyon is jól tett a képminőségnek a mezőrekesz.)
Egy kiállításon láttam egy modern Zeiss mikroszkópot (oberkocheni, nyilván), ahol a megvilágítóegység egy 3 mm-es LED-ekből áló kerek mátrix volt, közvetlenül a kondenzor alatt, persze mattüveg közbeiktatásával. Egyetlen rekeszt láttam, az aperturarekeszt. Tehát a doktor úrnak lehet némi igaza...
A 3D készlete kiváló állapotban van, sokkal jobb annál a gombásnál és megfakult féligáteresztő rétegűnél, amit több évtizede a LENIN körúti Ezermester boltban vettem, bagóért.
Ebben a készletben van egy érdekes, rövidke, okulárnak látszó tárgy, aminek jó nagy átmérőjű recés pere van. Gondolom azért, hogy kényelmesen és finoman lehessen elfordítani. Ez mire való? Tán analizátoros, polárvizsgálatokhoz?
Igyekszem meghatározni, de kapásból még nem megy, időm meg nem olyan szörnyű sok van. Kármentés volt ma, sikerült a víz főnyomócsőbe beleásni és a vízvezetékszerelőt vártuk.
Gondolom a hosszú vékonyra gondolsz, de az nagyon nem Amphipleura pellucida.
A képen látható valami egy Nitzschioid-féleség, az A.pellucida-t pedig a "Symmetrical biraphid"-ok alatt kell keresni a határozóban, hasonlóan a képen látható másik, kövérkés moszathoz. (Ezek morfológiai kategóriák.)
Az ilyen határozgatásokban persze egy skála igen sokat segítene. Ezügyben megreklámoznám a 10408.hsz.-t hátha valakinek kedve szottyan használni a jövőben.
Igazán odaírogathatnád, hogy milyen kovamoszatok ezek, remek segítség volna a feltörekvő komamoszatász generációknak.
Például az 4. képen levő szép Epithemia-hoz hasonlót magam is halásztam a Balatonból (l. 15674.hsz., ferde és COL megvilágításban). Akkor azt Epithemia turgida-nak tippeltem, a tied a kép alapján nem tudom, mi lehet.
A kérdésed most megfogott. Azt mondtam volna elsőre, hogy nem. De mivel oldalról látszik, ezért még meg kellene piszkálnom egyet, hogy megnézzem ebből az irányból is. Felülről/alulról nagyon jellegzetes az A. pellucida, a raphe a sejt két végén lapos hurkot mutat. Most saját fotóm nincs, de határozottan jelen van a Titkos-tóban.
Folytatódik a Titkos-tó kovamoszatai c. sorozat. Most fáziskontraszt képek következnek abból az alkalomból, hogy végre sikerült 90/1,25-ös Phv lencsét (és 40/0,65 Phv lencsét is) ebayezni jutányos áron.
HI 90/1,25 Phv objektív + Mf Projektiv K 2,5:1 kombinációk, PPM beágyazás:
Remek az objektív kontrasztja (nincs a képeken semmi szint- vagy kontrasztállítás) és még meglepőbb, hogy egészen kicsi a képgörbület. Az immerziós lencséknél nagyobbat vártam.
"A snitzer ötlete tetszik a legjobban, amit úgy tartok, hogy csak az él érintse a síkot."
Abból kell főzni, ami van, meg nem is érdemes nagyot invesztálni az első próbálkozásra.
Talán annyit jó megjegyezni, hogy műszaki boltokban lehet kapni minőségi snitzer késeket, ezek nagyságrendekkel jobbak, mint az obiban kapható százforintos gagyi.
Egyébként az (amatőr) szakirodalom még a gyalukést szokta ajánlani. Ha tökéletesen meg van élezve - ami igényel hozzáértést meg eszközöket is - akkor messze ez a legjobb. Elég jó acélból szokott lenni, a vastagsága miatt sokkal merevebb, mint a snitzer vagy a borotva és a tömege miatt lehet lendületből is dogozni vele.
A snitzer ötlete tetszik a legjobban, amit úgy tartok, hogy csak az él érintse a síkot.
Eddig mindent le tudtam tölteni, majd meg tudtam nyitni azok közül, amit feltettél. Ezeket azonban megnyithatatlannak minősíti a rendszer, pedig látszólag letöltődtek.
Te a mikrotómokhoz való késekről beszélsz, abból tényleg van többféle, a szeletelendő anyag keménységétől függően kell egyiket-másikat használni.
Amiről én beszélek, az az, hogy régen gyártottak kézi metszetkészítéshez speciális borotvakéseket. Ez ugyanúgy néz ki mint egy hagyományos (angolban throw-cut (torokvágó)) borotvakés, becsukható nyéllel. Csak másképp van köszörülve. Olyannyira hasonlók, hogy ezeket a nevesebb borotvagyártók (pl. Wade&Butcher, Joseph Rodgers & Sons, Christopher Johnson & Co. stb.) készítették.
Még arra érdemes figyelni, hogy a kés élének két lapja van, a köszörült szemmel látható élszalag mellett maga az él egy egész keskeny másodlagos élszalaggal (micro bevel) van kiképezve, ez picit meredekebb. Ehhez kell igazítani a felfekvési szöget.
Még azt is érdemes tudni, hogy a borotva és a kézi mikrotom kés két különböző dolog, bár első ránézésre nagyon hasonlóak.
A borotva késlapja szimmetrikusan mindkét oldalon homorúra van köszörülve ( (extra) hollow-cut/ground, ezt rá is szokták írni a borotvákra (*)).
Ezzel szemben a mikrotom kés egyik oldala síkra, a másik pedig homorúra van köszörülve.
Henry Gage értetlenkedik is a remek könyvében, hogy miért van ez így. Semmi okot nem lát erre, szerinte a hagyományos borotva egyértelműen jobb kézi metszetkészítésre, mint a speciális mikrotom kés.
(*) Mert van olyan is, ami nem, vagy csak kicsit homorú, azokat "wedge" késeknek nevezik.
Sokan szeretik, de nehéz élezni.
A borotvákat ugyanis úgy élezik, hogy az egész kést felfektetik a fenőkőre, így a kés fokának a vastagsága adja az élszöget.
A homorú él kiképzés azért van, mert ilyenkor élezéskor nem a kés egész oldalát, csak egy keskeny élszalagot kell ledarálni, minél homorúbb, annál kevesebbet.
Meg kell nézni az éle a lapjával mekkora szöget zár be és annál valamivel nagyobb legyen. A cél az, hogy a mintához csak az éle érjen hozzá, az éle oldala vagy a lapja ne, mert akkor gyűrheti.
Kösz, most már ezt is tudom, bár használni nemigen fogom. Ha netán fényképezni szeretnék, ott a saját készítésű adapterem a CANON-hoz, és az általad is említett projektív.
Bizony! PEG-be ágyazott növényszárat már metszettem sniccerpengével. Csináltam hozzá egy kis tartót, ami szögben tartja a pengét a metszet síkjához (ahogy a mikrotomkések is szögben állnak). Akkor nem "gyűri" a beágyazót. Beágyazatlan anyaghoz ez nem feltétlenül szükséges.
Sőt van egy cikkem valahol arról, hogy profik öreg fa hajógerendából metszettek szeleteket ehhez hasonló pengét használva archeológiai (vagy tán dendrokronológiai?) célból.
Kicsit homálos nekem, hogy most éppen min vitatkoztok valójában, de Levente négylábas visszaszólása szerintem is ült. Röhögj már egyet te is, nem jó, ha túl van magyarázva egy poén :)
Ez volt az, amiből a vonalak mellé írt számok jelentésére rájöttem (nekem meg volt már). Illetve ez a legalaposabb leírása a rendszernek.
Azt tudtad, hogy a Zeissen kívül a Bausch&Lomb is gyártott negatív fotóokulárokat? Ráadásul kétfélét, az Ampliplan és a Hyperplane sorozatokat. Utóbbiról itt egy cikk:
