Filozófia, spiritualitás, lelki-szellemi élet, szabad szellemi műhely. Baráti beszélgetések.
A Teázóban nem erőltetjük egymásra a saját hitvilágunkat, csak kíváncsiak vagyunk a másikra, szabadon beszélgetünk hétköznapi dolgokról, politika- és erőszakmentesen.
Érdekes, hogy én is a nyitottság és a közösségi élet felé haladok (szép lassan). Furcsa az élet, mert fiatalon rendkívül nyitott, érdeklődő és társasági ember voltam, de ez nem elromlott (majdnem ezt írtam), hanem csak megváltozott. És most már látom, hogy nem az én "közegem", tévedés volt bezárkózni, vargabetű volt. Annak ellenére mondom ezt, hogy elkerülhetetlennek tűnik így utólag, és irtó sokat tanultam is belőle, szóval az út része volt, nekem nem volt más megoldásom.
"le is győzték"? De hát ez egy belső munka. Honnan lehetne tudni, hogy valaki "legyőzte" az egóját? Egyrészt azt csak ő maga tudhatja, ő vívja a belső harcait, egyedül, titokban. Másrészt itt tényleg arról van szó, hogy képes-e valaki máshogy dönteni egy helyzetben. Képes-e önmagán felülemelkedni. Lehet ezt harcnak hívni, de valójában egy felismerés és egy felülemelkedés, és már eleve a felismeréssel is lehetnek gondok.
"AI-alapú áttekintésAz "ego" latin eredetű szó, jelentése "én" vagy "énkép", és többféleképpen értelmezhető: pszichológiai értelemben az ember éntudatát, önazonosságát jelenti, amely a valósághoz igazodva közvetít az ösztönök és a társadalmi normák között. Spirituálisabb értelemben az ego az elkülönültség érzése, amely olykor negatívnak tűnhet, de valójában a személyiség része, amelyet nem megsemmisíteni, hanem inkább uralni kell."
A Buddhizmus egyes ágai az egot nevezték meg a fő bűnösnek, le is győzték,
a 15óra/nap meditációval, és a társadalomtól való elvonulással,..na úgy
könnyű, nincs éles helyzet amikor kiderül ki a legény a gáton,
...ki mennyire képes uralnia önmagát és jól dönteni.
"Azt gondolom, itt nagyjából ugyanazt mondjuk, csak szerintem a negatív,
megoldatlan dolgaink mindig az egóra vezethetők vissza."
Sok pszichológiát olvastam, azérthogy kikeveredjek
a frusztráló dolgaimból, megértsem magam hogyan működök,
ne hibázzak többé és hogy jól tudjam megélni a hátralevő életem.
Az ego is felelős, de azt írják hogy a gyávaság miatt van, van egy
konfliktus amibe ha az ember nem mer beleállni, akkor ott marad a tüske, mert
nem lett verbálisan megoldva az érzelmi szituáció, és ez a tüske be fog gyulladni.
Ki kell mondani egy konfliktusban a gondolatokat az érzéseket, az igazságtalanságot,
az hogy mi történt.
Ha én hibáztam beismerem és változtatok, ha nem akkor kiállok magamért,..
..ehhez kell a bátorság.
"Persze, ha meggondoljuk, az éntelenség/egótlanság is erősen összefügg az előbb felsoroltakkal (mint a halál, az isteni, a földin túli, stb).:-)"
Abban a szerencsés helyzetben vagyok hogy tudom miről írsz, a meditációban,
abban az egy órában megtapasztaltam mi az éntelenség, de marad még 23 órám
amiben kénytelen vagyok az egon keresztül létezni.
Én a felsoroltak közül csak a halállal foglalkozom mert az reális, be fog következni.
....nem ragaszkodom semmihez, és nem is sajnálom magam, elfogadom ami jön,
és történt még egy érdekes dolog, az időt nem úgy élem meg mint az
emberek nagy része, mintha nem lenne, nem gondolkodom előre, a mai nap
a lényeg ami most történik.
"Eszerint a halál elfogadása a negatív dolgok megoldásától (feloldásától) függne? Mindenki, aki elfogadja a halált (márpedig kénytelen-kelletlen mindenki elfogadja), megoldotta volna minden gubancát? Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen...:-) "
Ha megoldottad a negatív dolgaid/gubancaid akkor teljes lesz a lelki nyugalmad, nem?
Az egó feladása és a halálfélelem egy tőről fakad: a megsemmisüléstől való félelemből. Hol leszek "én", ha feladom magam? Bármennyire is magától értetődőnek is tűnik ez így leírva, mégis az egyik legnagyobb kérdés. Aki képes arra, hogy letegye az egóját (akár csak néhány percre is), annak a halál sem lesz teljesen idegen. Direkt nem írom, hogy félni sem fog tőle :)
Szerettem azt a könyvet. És erről eszembe jutott Anthony de Mello, akinek a rövid kis történeteit imádtam, hatalmas élmény volt olvasni, sajnos, mindet elajándékoztam :) Pedig ezek pont olyan történetek voltak, amiket időről-időre újra kell olvasni.
"Rengeteg negatív dologgal szembesülhetünk, amit nem oldottunk meg"
Azt gondolom, itt nagyjából ugyanazt mondjuk, csak szerintem a negatív, megoldatlan dolgaink mindig az egóra vezethetők vissza. Az egó által teremtjük a gondokat, gubancokat és ezek feloldásához is az énségeket-önségeket kéne elengedni.
"az "ismeretlen" a halál szimbolikája,"
Igen, valószínű, és ezzel együtt az istenié, a földin túlié, a feloldódásé, beleoldódásé, esetleg vallásfüggően a menny és pokol, a hazatérés és/vagy büntetés szimbolikája, stb. Tehát a végé vagy a végen túlié. De hát ez a sokféle ideológiai köntösben végül is mind ugyanegy.
De az az "ismeretlen" lehet az éntelenség, az egón túliság szimbóluma is. Azt se nagyon ismerjük, és végtére az is lehet ijesztő... Nagyon is. Persze, ha meggondoljuk, az éntelenség/egótlanság is erősen összefügg az előbb felsoroltakkal (mint a halál, az isteni, a földin túli, stb).:-)
"azt meg nem fogadtuk el, nem is tudjuk amíg meg nem oldjuk
az előbbit, mert akkor nem lehet békében távozni"
Eszerint a halál elfogadása a negatív dolgok megoldásától (feloldásától) függne? Mindenki, aki elfogadja a halált (márpedig kénytelen-kelletlen mindenki elfogadja), megoldotta volna minden gubancát? Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen...:-)
Tudom, hogy ez a topik a béke szigete szeretne lenni, de szerintem nem szabad elmenni az igazság mellett. A második világháború mindkét oldalának kegyetlenségeit a globális hatalomra törő nyugati pénzvilág finanszírozta. Ez a réteg nagyon sok vérszerinti zsidó származású embert tartalmaz napjainkban is. De a német haláltáborokban főként nem a vérszerinti zsidóságot írtatta ki a finanszírozó, hanem a zsidó vallásra áttért, más nemzetek tagjait (pl. a kazárokat). A dolog érdekessége, hogy a mai Izrael államba betelepített lakosság is főként nem vérszerinti zsidó származású, hanem csak zsidó vallású emberekből áll.
Mindezekhez hozzá kell tennem, hogy a vérszerinti zsidó nép tagjai között pont úgy vannak jó és gonosz emberek, mint a magyar, vagy bármely más nép tagjai között. A különbség csak annyi, hogy pár ezer évig a vérszerinti zsidók sokkal egészségesebben éltek, mint a többi nép, mert kiválasztottak voltak egy olyan egyezségben, amit nem tartottak be, és ezért született meg egy "újszövetség". De az a pár ezer év genetikai nyomokat hagyott, és ezzel magyarázható, hogy a világ minden részén feltűnő tehetséges emberek nagy része miért zsidó származású. Sajnos a tehetséget nem csak jó dolgokra lehet felhasználni, és egy tehetséges gonosz ember le tudja rombolni száz tehetséges jó ember munkáját, hiszen rombolni sokkal könnyebb, mint építeni.
"Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott"
Életem egyik legnagyobb könyvélménye volt a Vidd hírét az igazaknak. Pontosan nem emlékszem, hogy mikor került sor arra az ausztráliai látogatásra, de valamikor a nyolcvanas években, vagy még sokkal előbb. Az a doktornő az akkori amerikából került a bennszülött törzsi lakók közé és hatalmas szenvedéseken ment át, amíg valahogyan megszokta, átvette, magáévá tette azt az életvitelt, amiben azok az emberek éltek. Egyik tapasztalattól a másik után, végülis egy hatalmas életbölcsességig jutott. Mindenkinek el kellene olvasni azt a könyvet.
Visont ha most belegondolok, hogy az elmult 30-40 év alatt min ment át a földi emberiség, micsoda tudati, erkölcsi változások sorozatán, s ezzel a mai életvitellel próbálna valaki bekerülni abba a bennszülött törzsi életmódba, bizony nagyon észnél kellene lennie.
Én sokszor írok arról, hogy mennyire fontos az egyszerűség. A természettel való együttélés. Azt nem mondom, hogy senki nem figyel rá, de alig. Az emberek számtalan helyen írogatnak, megnyilvánulnak és én folyton a riasztó jajkiálltást érzem ezekből a "torkig vagyok" elszólásokból. Igen, ezek a lélekig ható "torkig vagyok", az égig lángoló félelmek, bizonytalanságok vezethetnek vissza a természethez, a lelkihez, a szellemihez, az emberihez.
Hát igen, a percemberkék ahogy írod, és a hétköznapi gyávaságaink. Tegyük ezt csak tisztába most, nagy példaképemmel. Te nagyon is ismered őt ... Pedig milyen régen készült is ez a video, és aktuálisabb mint valaha.
Mindez, amit a mai társadalmakról elmondhatok. Természetesen csak Ancsel Éva gyönge árnyékaként. Hasonlóakat mondtam, írtam ezelőtt húsz évvel is. Talán bonyolultabban rakva össze a szavakat. Talán selymesebben. Remélve, hogy felfénylik talán az a belső gyémánt. Azonban túl sok gyémánt esett be a kútba. És dideregnek a setétségben.
Manapság már kevesebbet szólok, a szavaim szikárabbak. A simogatás, kedveskedés ideje lejárt. Ha nem kólintódik fejbe a földi ember, ha nem tér észhez, annak beláthatatlan következménye lesz. Minden szempontból. Ma már elkéstünk társadalmak építésével. A legfontosabb az ember bensőjének megépítése.
Ami kezdődik és folytatódik az erkölccsel. Ezt az erkölcsi lehanyatlást kötelessége a földi embernek megállítani. Nem elég kis farmokra kiköltözni, tartani néhány bárányt, tyúkot és magokat vetni a földbe. Ennél sokkal, de sokkal többre van szükség. Egy alapvető, belső, tudati váltásra van szükség. A bátorság bátorságával.
"De az meg rajtunk múlik, hogy azt a keveset, amennyire épp részesek vagyunk, milyenné tesszük." - Cscs! Nem keveset vagyunk részesei ennek a hatalmas, az egész földet behálózó show-nak. Emlékszel, régen azt mondtuk, hogy te vagy az író, a szinpad, a szereplő, még a függöny is. Ma erről is, de már másról is szó van ...
Csak gondolj bele. Bemész egy bevásárló helyre, tömeg van körülötted és egy idő után kezded nem jól érezni magadat. Folytogat a milliő, a milliárd ember milliárd gondolata, érzése, amik körbefonnak mint egy hatalmas pók. És te egyre szarabbul vagy. Egy shopping centerbe mondjuk ott körülötted ezer ember lődörög. Befalod őket. Ők meg téged. Vajon milyen gondolataik, érzéseik vannak ezeknek a körülötted ácsorgóknak, amitől te szép lassan csak kapkodod a levegőt?
Vajon milyen az általános társadalmi erkölcs, az emberi individumok belső értelmi, érzelmi minősége? Csak képzeljük, hogy folytogató, fekete felhőként kering és burkol be bennünket mindaz, amiből, ami által létezünk? Ha meg ennyire valóság, hogy a legkisebb gondolatunk és érzésünk is körénk gyülemkedik, alakít önmagunkat és másokat (mindannyiunkat), akkor talán még egyértelműbbnek kellene lennie, hogy a változás (vagy visszaváltozás) elkerülhetetlen.
Bizony bizony, nem ártana a tudatállapot lencséjét ebbe az irányba rögzíteni, mert igenis, hatalmas a részesedésünk a Föld planéta mindenkori állapotán.
"Nincs tudomásom olyan társadalmi felállásról, amely a közösségi jólétért, az igazságosságért és az erény betartásáért küzdene. Ez több ezer éve is így volt. A földi ember számtalan együttélési formát kipróbált, de előbb vagy utóbb mind ellene fordult."
Tudod, van az a könyv, Vidd hírét az igazaknak. Lehet, olvastad is. Egy amerikai doktornőt hálából meghív egy ausztrál bennszülött törzs... Mint kiderül, hónapokra. Az igazak. Akiknél nemcsak civilizációs marhaságok nincsenek, de pl. versengés se. Meg tulajdon se. És képesek egymásért, meg a jóért, igazért, fölfelé élni.
Épp mostanság vettem elő újra, ezúttal hangoskönyvként. Pár fejezet ugyan hiányzik, de így is jó...
Persze sokatmondó, hogy ez a kis nép épp ki akar vonulni a földi életből...
", hogy kicsoda, mi- vagy ki által és hogyan került oda ahol van. Aztán eltelik néhány hónap és ugyanabban a bársonyszékben már valaki teljesen más ücsörög. Tudom hogy felgyorsult a világ, de hogy ennyire ...!"
Adynak van egy szava: percemberkék...
"egy soha be nem fejezhető valóság show pörög a szemünk előtt."
Ez egy elgondolkodtató mondat. A shownak mi is részesei vagyunk, akár tetszik, akár nem, akkor is, ha jóformán semmi részünk nincs a pörgésben, ha csak nézünk, mint a moziban, akkor is... De az meg rajtunk múlik, hogy azt a keveset, amennyire épp részesek vagyunk, milyenné tesszük.
Még nem döntöttem el, mit csinálok. Ráérek jövő tavaszig. De a vadvirágmagok ültetése látszik a legjobb ötletnek egyelőre. Köszi a tanácsokat, megnyugtattál :)
Ez így van, a kisebb és nagyobb körzetben is tényleg a legszebb ez a kert. Babis csak azért lett, mert én csináltam és gondozom. Ha bárki más csinálná és gondozná, akkor tuti nem lenne ilyen :-)
Most viszont éjjel már nulla fokra hűl. Egyik előrejelzés szerint igen, másik szerint nem. Itt gondolkodom, hogy betakarjam e a rózsákat, húzgáljam ki a többit, vagy várjak még pár napot. Tényleg nem tudom.
Egyébként itt is dzsungel volt, amikor idejöttem. Sok sok munka, idő, pénz kérdése volt, mire idáig jutottam. De megérte, mert csodás szépség rájuk tekinteni.
Gyümölcsfát ültetni ... ez évek óta foglalkoztat, a mostani nyár igen meleg volt, és ez bár Kanada legmelegebb része, mégis rizikót érzek a gyümölcsfákkal, mert a tél felzabálhatja, kinyiffanthatja őket . Nem tudom. Szóval ezért nincs ebben a kertben ehető ... még most :-) Mondjuk kapor, néhány gyógynövény, petrezselyem ilyesmi akad.
Amit utoljára írtál, az pontosan így van. Én is látom, hogy volna mit olvasgatni, itt az Indexen is, de időm nekem sincs túl sok. Néha meg semmi. Maximum a teázóba beszaladok és megyek tovább.
De tudod mit? Másik felemmel meg azt látom és gondolom, hogy ma az emberek másként beszélgetnek és írnak mint mi régebben tettük, még ide az Index fórumaira is. Nem igazándiból gondolják át, hogy mire válaszolnak és hogy mit, csak belecsapnak. Túl sok ember, mindenkinek ezer véleménye van, elolvasni meg alig van idő. Elég a napi, világban bekövetkező eseményeket fölvenni az értelembe, lélekbe, pluszként olvasni, véleményezni..., Ha belegondolok, egy kilenc éves gyermeket, naponta több információ vesz körül, mint nagyapámat ötven év alatt :-) És minket, a felnőtteket is bomboznak információval rendesen. Szerintem mindenből torkig túl sok van.
Ami fontos, hogy az ember nagyon is tudatos legyen arról, hogy mit szeretne elérni még ebben az életében, és felelősséggel kiválogatni, hogy mi az ami legjobban érdekli, élteti. Szelektálni kell és arra fordulni, ami épít. És hogy mi épít, azt a test és lélek nagyon is érzi.
Én ezért inkább felveszek érdekes riportokat, berakom az mp3 lejátszóba, jövök megyek, végzem a dolgom és közben hallgatom, ami épp érdekel. És csodák csodája, én még mindíg szeretek olvasni és szorítok is időt rá, mint ahogyan az régen is volt.
Senki nem győzi azt az irdatlan adathalmazt magába venni, ami található a neten. Célirányosan, megválogatva az előadókat, a témát, viszont hozzá lehet jutni mindahhoz, ami leginkább érdekel, amit örömmel hallgatunk, olvasunk. Beindítja, felfokozza az életerőt mindaz, ami valóban épít.
Vannak növények, amik kifejezetten a homokban fejlődnek a legjobban. Utána kell nézni, online mindenre rá tudunk találni.
A homokos talajt kedvelő növények közé tartoznak a levendula, a kövirózsa, a varjúháj, az orvosi zsálya és a virágzó kökörcsin, amelyek nemcsak jól érzik magukat ilyen közegben, de gyakran napos, meleg helyeket és jó vízáteresztést is igényelnek. Ezek a növények, mint a levendula, jól tűrik a szárazságot, és képesek a homokos talajban is túlélni és virágozni.
Mondjuk ma... Ez jó megfogalmazás, mert biztos vagyok benne, hogy amúgy én váltogatnám...:-)
Pár napja, mikor hallgattam, az volt bennem, hogy:
Egyre jobban, egyre szebben...
Aztán a tudatos agyammal még megtoldottam:
Egyre jobban, egyre szebben, egyre tudatosabban...
De aztán máskor ez biztos más lesz.
A "Mégis"-t is nagyon szerettem, bár azt én még Gyökössy Endrétől ismertem. Meg a Kirkegaard-féle szöveg is jó: Az Istenhez vezető utolsó lépcső a humor...
