Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Bizony, mert sok kereskedő hoz be sérült autót, és nem szeretik bevallani, ha sérült volt... Bár amit Ausztriában, Németországban végig márkaszervizben, vagy komolyabb szervizben szervizeltek, azoknak látszik az előélete, illetve látszódnak a vizsgák és javítások időpontjai, km állások ...
Jah, és a szervizkönyveket is hamisítják ...
Ezért is jó, hogy van internet... :)
Azt már tudom, hogy a Belgáknál használt autók dokumentációja és szervizelése a legmegbízhatóbb... S korrektek a kereskedők, még a legkisebb karcolásokat is dokumentálják eladáskor. Csak náluk az eladók még a licitálás végén leütött autókat sem adják el, ha nem elégedettek a kialkudott árral.... :(( Inkább megtartják ...
Amik nem Magyarországon újként forgalomba helyezett autók (alig van ilyen egyterű), azok jó része nem stimmel... Sejthető, hogy a külföldről behozott 8-10 éveseknek belenyúlnak a kilométerórájába, de még a 4-5 évesébe is ... És ostobák, mert az internet korában bármit pár kattintással le lehet ellenőrizni...
nincs már semmi a fejük felett, az új jogszabály módosítás kapcsán bíró bácsi/ néni levelet ír a gyerekeknek, h mit tudnak a szüleik válásáról és mit szólnak hozzá ( nyilatkozatot kérnek )
régen még vért kívánt, ha mertünk gyereket idéztetni ( nyilván megvolt az ok és nem csak úgy ) manapság tiltakozás ellenére a bíró idézi be a gyereket
ehh hát régen minden jobb vót :( vagy xsak erősen öregszem. )
azért gondolom, mert ahányat ismerek, abban mindben összevissza hazudoznak szegény gyerekek, hogy mi van a másik helyen, mennyire szereti/nem szereti az ottani "boszorkányt" és a többi.
azért gondolom, mert nagyon kevés ex pár tud ebben normális együttműködő kapcsolatot kialakítani
azért gondolom, mert ismerek már elég felnőtt embert aki ebben az ún. új stílben nőtt fel, pl. az egyik családnál az egyik lány terápiára jár és szó szerint azt mondta h "én most mit mondjak, hogy " nálunk" hogy volt? anyámnál így , apámnál úgy. fogalmam sincs én ki is vagyok, mik a " mi " családi szokásaink- én jobban szeretném azt hinni, hogy van vmi olyan, ami családilag viszek. de csak azt viszem, hogy fogalmam sincs mit kövessek mi a jó " - a másik lány ugyanitt elvonult egy szektába
nyilván én a problémás eseteket látom. azonban a gyerek amikor nem viheti a kedvenc cipőjét, kabátját-"mert ott azt hordod, amit apád vesz " és ez még csak a legkevesebb
az , hogy a gyerekek erről nem beszélnek vagy úgy beszélnek, ahogy a szülő hallani akarja -azt hívom önámításnak.
tisztelet a kivételnek, biztos olyan is van, csak én ezt a szegmenst látom sok évtizede és sztem erősödik a váltott gondoskodás szorgalmazásával. az új családok általában anyagilag nincsenek egy szinten, mindenhol vannak a gyerekek mindennapjaiban egyéb, addig a gyerekekhez nem tartozó szereplők, akikhez alkalmazkodniuk kell és még sorolhatnám
az meg h a gyerek mindkettőt szeretné, hát persze! melyik elvált szülő gyereke az, aki nem azt szeretné, hogy Ő szülei még együtt legyenek? ilyet nem igen láttam- kivéve itt is nyilván a szélsőséges eseteket
Nekem volt már válóperem, és a kutya nem kérdezte meg erről a gyerekeket. (Mondjuk személy szerint örültem, hogy nincsenek bevonva a bírósági ügyletbe, felnőttként is irtózatosan megterhelő lelkileg.)
Nem minden gyereknek és minden családnak jó, de vannak olyan gyerekek és családok, ahol nagyon jól működik. A gyerekek pedig általában mindkét szülővel szeretnének lenni, csak ilyen opciót ugye nem nagyon ajánlanak fel nekik, amúgy is, az egész folyamatból jobbára teljesen ki vannak hagyva (14 év alatt), a fejük felett döntenek.
(Amúgy szerintem stabilitás sokkal nagyobb, ha mindkét szülőnél otthona van a gyereknek, és mindkét szülőjével szoros kapcsolata van. Ha már szavakon lovagolunk.)
Úgy gondolom, hogy függhet a koruktól is, és sokszor a nemüktől is.
Vagy nincs ilyen összefüggés?
Az elszakadás egyébként nagyon fontos folyamat, és ilyenkor muszáj, hogy az érzelmi kötődés is lazuljon.. aztán majd visszatér, akár a Holdról is, de muszáj megtalálnia magát.. természetes addig is kell szerintem a védőháló, már ameddig szükségét látjuk. És védőhálón nem pénzt értek.
Kúria tanácsvezető bírája szerint manapság a gyerekek elhelyezésénél már nem a " stabilitás " az " állandóság " a fő szempont, hanem a "rugalmasság" - kíváncsi leszek, pár év múlva milyen pszichológiai kivetülése lesz annak, hogy megveregetjük a vállunkat, hogy ugyan együtt élni nem tudunk, de sebaj, a gyerekeink jönnek mennek köztünk, mert mi fasza szülők vagyunk - a sok hátizsákos turista meg hát " rugalmasan " szokja csak - hiszen alapvetően minden efelé mutat, a mobilitás lesz az érték...csak akkor majd a szülők se lepődjenek meg még jobban, hogy nagykorúvá cseperedett gyermekeink kötődése egyre kevésbé lesz meg feléjük. mert ez a tendencia önámítás és a felnőttek önigazolása - hogy a gyerekeknek nem jó, az biztos.
érdekes tapasztalat, hogy szinte minden gyerek ugyanis ki tud mondani egy szót a pszichológiai vizsgálata során- ki tudják mondani, hogy anyával vagy apával szeretnének lenni , érdekes, hogy ahány ilyet iratot olvastam, erre a kérdésre egyszer sem mondták, hogy mindkettővel.
De erről nem esik szó a beszélgetésben. Már hogy generációkon belül a férfi és a női reakció más lehet az adott összes technikai, társadalmi balfalságra. Pedig pedzegeti a szocializációt is. Mert más és más lehet, még ha még tök egyforma is az agyunk és a neuronok az bullshit.
De most még arról beszélünk, hogy én hiányolom a Fridi beszélgetésből, hogy nem foglalkozik a férfi és női agy estleges más reakciójával, amikor a generációkról beszél?
Mert én tökre értem, hogy te miről írsz, csak nekem van egy hiányom a beszélgetésben.. :)
"The neurobiologist Ruth Feldman from Tel Aviv looked at the brain regions of mothers and fathers in large-scale studies. Her findings: not only women's brains but also men's change after birth -- provided they are committed fathers."
Ja, emlékeztem, hogy ezt egy DW documentary adásban láttam. :)
Igazából pont ezért is nagyon nehéz vizsgálni, hogy van-e különbség a férfiak és a nők agya között, mivel ugye felnőtt embereket vizsgálnak, akikre már hatott erősen a szocializáció, a körülményeik, az utódgondozás és egyebek.
Önmaguhoz képest változik. :)) Igen, a nők agya se változik meg, ha nem ő az elsődleges gondozója a gyerekének, vagy kevés időt tölt vele. Ezek a vizsgálatok is azért születtek, mert ugye a nőkre van nyomva a gyerekgondozás, mert, hogy ők alkalmasak erre biológiailag, agyilag, ösztönszinten, de ezeket is mind cáfolták.
Azt írtam, hogy az agy működése attól függ, hogy mivel foglalkozunk sokat, nem egy állandó valami, amivel születünk és úgy marad örökre, változik, Ebbe illeszkedik bele az, hogy pl. a gyerekgondozás megváltoztatja azt, hogy hogyan működik az agyad. De ez nem nem specifikus valami, hanem attól függ, hogy ki gondozza a gyereket, ki tölt vele el elég sok időt. Az ok-okozati összefüggés ilyen irányú.
A fájdalom nyilván egy szubjektív érzet, és amikor vizsgálják akkor az egyén szubjektív érzéseire tudnak csak hagyatkozni, tehát amikor kérik, hogy mondjad el 10-es skálán mennyire fáj. Ez alapján pont fordított eredmény jött ki, a nők intenzívebb fájdalmat éreztek, mint a férfiak. Illetve a nőket több fájdalmas, hosszan tartó betegség sújtja (izületi, autoimmun).
(De ezeket most csak így fejből mondom, nem keresek forrást.:)
Én azt a következtetést vontam le a magam számára az olvasmanyaimbol, hogy az agyat jelentősen alakítja, befolyasolja, hogy mivel foglalkozol, mit csinálsz, mit tanultál, de pl. A gyerekgondozas is, tehát a létrejött különbségek nem nemtől függenek. Pl az apák agya is megváltozik a gyerekvállalás utan, ha sok időt töltenek a gyerekükkel.
Az, hogy fiunak vagy lanynak szuletsz nem az agy miatt számít, hanem mert eltérő lesz a szocializaciod.
Teljesen jogos, mondjuk erről én semmit nem írtam. :)
De az jutott eszembe, hogy a minap egy barátnőm megállapította, hogy nagyon magas a fájdalomküszöbe és felötlött bennem, mihez méri, mert nem lehet mérni.. jobban ordítasz, ha szülsz, vagy ha cigit nyomjak el rajtad? direkt a két szélsőséges példa
Értem, tehát akkor egy városi legendát hirdettem. :)
(forrásra kiadott valamit, de megbízhatóságot nem találtam, ám hiszek neked..)
Viszont, akkor is másképp működik a két agy - illetve a franc se tudja most már - , ha totál egyforma, és a neuronok is tök egyformán visznek ide vagy oda. És nem tért ki rá; se meg nem erősítette, se meg nem cáfolta, hogy tök mindegy fiúnak vagy lánynak születsz, mert csak a szociális, technikai és társadalmi háttér számít. Ugye 7 éves korig még nem beszélhetünk hormonokról.
Amúgy cáfolták már azt is, hogy a nők jobbak multitaskingban, meg azt is, hogy a nők fájdalomtűrő képessége magasabb lenne, ezek mind-mind arra jók, hogy a társadalom a nőkre nyomjon bizonyos feladatokat, meg mondhassa a fájdalmaidra, hogy csak hisztizel. :)
"The study also rebuts a longstanding view that men's brains are more lateralized, meaning each hemisphere acts independently, whereas women's two hemispheres are said to be better connected and to operate more in sync with each other. Such a difference could make males more vulnerable to disability following brain injury such as stroke. Here again, the consensus of many studies shows that the difference is extremely small, accounting for even less than 1% of the range of left-right connectivity across the population. This finding does agree with large datasets that have found no gender difference in aphasia, or the loss of language, following a stroke in the left hemisphere, contrary to long belief."
