doula, onnan tudom, hogy reggel 1/2 9-kor megvizsgáltak. Mivel már órák óta rendszeres fájásiam voltak, az már mindenféleképpen a tágulási szakasz, vagy rosszul tudom?
A szülést megelőzően már egy héttel egyik hajnalban (vagy talán két hajnalban is) voltak kicsi fájásaim, szóval olyan "keményedések", amik már fájtak is valamennyire. A doki vizsgálata szerint ez egy ujjnyira nyitotta a méhszájamat. Utána napokig semmi (keményedéseken kívül, de az már hónapok óta volt, és nem nyíltam miattuk).
Egy hétre rá (kiírás után 3-4 nappal) hajnalban megint a fenti fájásocskák. Reggelre elmúltak. Aznap délelőtt kellett mennem dokihoz, két ujjnyi volt a diagnózis, mondta, hogy innen már nem sok van hátra, fel is ajánlotta az azonnali burokrepesztést. (Pont ő volt az ügyeletes.) Én mondtam, hogy inkább ne, szeretném a természetes utat járni. Ezzel hazamentem. (A MÁV-tól a Nyugatiig gyalog, adózva a közel 21 hónappal azelőtti szerdának, amikor is ugyanígy gyalog mentem a Nyugatiig az orvosi vizsgálat után, és aznap éjszaka meg is lett az első gyerekem. Na jó, meg a troli is az orrom előtt ment el. :-) )
Délután megint kezdődtek a hajnalokról ismert fájásocskák, egész délután vártam, hogy na, erősödik-e, vagy sűrűsödik-e. Néha határozottan azt gondoltam, hogy erősödik, és sűrűsödik, de aztán mindig elbizonytalanodtam. Estére már, visszatekintve a teljes délutára, láttam, hogy koradélutántól összességében igenis erősödött, és sűrűsödött, de rendszeresnek nem neveztem volna. Azaz sokszor rendszeres volt, aztán kicsit elhalt. Átgondoltam viszont, hogy egy-egy (rövidebb) hajnali fájássorozat is nyitott rajtam egy-egy ujjnyit, tehát a logika szabályai szerint könnyen lehet, hogy most még tovább nyíltam. Egyre jobban érett bennem a gondolat, hogy ha nem áll le, az este vagy az éjszaka bemegyünk a kórházba.
Este még elsétáltunk gyalog (igaz, nincs tőlünk túl messze) a Mammutba bevásárolni, aztán mikor hazaértünk, megetettük, megfürdettük, lefektettük Cerét (na jó, az apja, én csak néztem), és bementünk a kórházba. Kilenc után nem sokkal értünk be, négy ujjnyi méhszájjal. Doki lelkes volt, mondta, hogy 1-2 óra, és itt a baba, azonnal burkot akart repeszteni. Mondam, hogy minek, és hogy inkább ne, ha nem feltétlenül fontos valamiért, de aztán 3/4 11-kor csak megrepesztette. (Azt mondta, hogy már öt ujjnyi volt a méhszájam, és a burkot igenis meg kell repeszteni, így szól a protokoll.) Ekkor lett csak brutál a fájás, de ekkor nagyon. Összevissza kínlódtam, egész 11:32-ig, amikor megszületett. Na, kínlódtam utána is, mert varrtak. :-) (Volt gátmetszés, kicsi, de állítólag tovább repedtem. Igaz, nem követtem pontosan az utasításokat, mikor szóltak, hogy ne nyomjak, asszem, nyomtam... :-( Meg a doki szerint "magas a gátam".)
A burokrepesztés után tényleg brutálba fordult a dolog, először is vagy 10-15 percig a hátamon fektettek, mert ctg-ztek ("a burokrepesztés miatt kell"), szóval nem választhattam szabadon pozíciót. A ctg után egy kicsit szabadon engedtek (kapaszkodtam kötélbe, rugóztam labdán), de aztán megint a hátamra kellett vetnem magam, mert érkezett a baba. Fura volt, most nekem kellett nyomnom, a múlkor a testem nyomott, én csak lestem.
Gyermekágy is nehéz volt, a méhösszehúzódás mint egy (egyáltalán nem is olyan) kicsi vajúdás, idegesítő, fájdalmas. 2-3 napig tart. Második gyereknél, legalábbis. Harmadiknál még rosszabb, még hosszabb. (Háromgyerekesek, így van?) Aztán meg voltam fázva, ugye, köhögést nem tudtam visszafojtani, pedig jó lett volna, mert igen fájt mindenem ott lent egy-egy "köhintésnél". És a baby blues, ami rám tört néha, főleg olyan gondolatokkal, hogy sírtam Cere után, meg az elveszett idilli hármasunk után, és hogy jól tettem-e, hogy tesót szültem neki, és hogy mi lesz.... Pedig korábban elég magabiztos voltam. :-)
És az aranyerem. Az egyik legbrutálisabb, leghosszabb fájdalom. Gátseb kutyafüle volt mellette! Iszonyat kijött, az egyik nyomásnál azt hittem, odasz*tam, de nem, csak az aranyerem fordult ki rettentően. És ez egy olyan dolog, amin nem lehet segíteni, pl. gátmetszés elkerülésére ugye lehet készülni, létezik gátvédelem, stb, hát az aranyér ellen nincs semmi, max. a császár. Ilyen az alkatom, iszonyat sajnálatos. Anyámtól + apámtól örököltem. Egy esetleges harmadik szülésnél pontosan ugyanez lenne. Kivéve, ha császár lenne valami miatt.
Ammandina, lehet, hogy Te vagy az a keves kivetel, de az is lehet, hogy csak azt kellene megkerdezni, hogy honnan tudod, hogy masfel ujjnyi volt (nem ketsegbe vonom, hanem...) vagy azt, hogy mennyi lehetett szules elott.
Ezek szerint én ritka este vagyok, nekem valahol 1,5 ujjnyinál repedt meg a burok teljesen magától, a fürdőszobából kijövet. Éjjel 1 körül kezdődtek a fájások, a burok 9 után repedt meg, délután 1-kor született a fiam) Biztosan igaz amit leírtál, ezek szeint én vagyok a kivétel, aki erősíti a szabályt a "tágulási szakaszban szinte sohasem reped meg a burok magától" alól.
Szivesen kommenteznem az egyes hibakat, de lehet, hogy ez Neked rosszul esne es azt nem akarom.
Nem, egyáltalán nem esne rosszul, sőt, nagyon-nagyon örülnék, ha mondanál egy-két dolgot, hogy hogy látod te. Én is érzem, hogy nem egészen olyan volt ez a szülés, mint amilyen lehetett volna. Először azt gondoltam, hogy az én hibámból (pl. nem bírtam hanyattfekvésben fegyelmezetten hashoz húzni a lábam a kitolásnál, ahogy kérték), de egyre inkább érett bennem a gondolat, hogy talán azért, mert siettettek, meg megszabtak mindent...
Kedves henn, kozben en is elolvastam a szulestortenetedet es annyira bant, hogy miutan megszultel ket gyereket meg azt kell hinned (mert ok ezzel magyarazzak a benasagukat), hogy a TE testeddel van valami baj! Ez orulet! Szivesen kommenteznem az egyes hibakat, de lehet, hogy ez Neked rosszul esne es azt nem akarom. De minden esetre a TE TESTED TOKELETESEN ALKALMAS A SZULESRE es mindent jol is csinalt, az osszes felesleges fajdalmad az o hibajukbol van. Az aranyer is. Amugy arra nagyon jo, ha valamilyen jo minosegu (tehat nem kinai mumez) mezet nagy mennyisegben felnyomsz magadnak es ovatosan meg is maszzirozod vele, ahol faj. Ejjel-nappal, most gondolom, meg ugyis betet hasznalsz. Es Aloe Vera D6 is. Azt persze bevenni. Minden jot! Bocsanat, annyira felboszit, amikor a nokkel ilyet csinalnak. Kulonosen a magas gat egy iszonyu baromsag. Na, lefujok...bocsanat.
henn, de az 5 ujjnyi=10 centi az már nagyon a vége, nem? Szvsz ezt elég jól megúsztad akkor...és gratula, Teo nagyon édes, meglestem a másikon :)
Nekem elsore magzatvíz elfolyással indult a szulésem, másodikra pedig 7 centinél pukkadt ki, a nyákdugó is közvetlen elotte ment el a vízben. (azért szálltam ki :)))
Természetesen nem véletlenül kérdeztem: három hete szültem, és burkot repesztettek. Mondjuk állítólag öt ujjnyinál... (Már kétujjnyinál felajánlotta a doki, négyujjnyinál nagyon forszírozta, és mivel tiltakoztam, így lett öt ujjnyi.) Ekkor lettek brutálok a fájások, onnan még 3/4 óra volt a szülés. Az a sejtésem, hogy elég lett volna később... Egészen a burokrepesztésig nagyon kellemesen vajúdgattam, de a burokrepesztéstől a szülésig szenvedtem, mint a kutya. A szülés közben meg klen a szülés után azt gondoltam, hogy next time (bár valószínű nem lesz next time) csakis érzéstelenítéssel, most inkább azt gondolom, hogy esetleg otthon...
az első szülésnél (22 óra+placenta) a 9. centinél repesztettek, a 19. óra magasságában. nem ment könnyen akkor sem, mert nagyon masszív volt a burok, de új lendületet adott mikor sikerült, hiszen ismét intenzívebbek lettek a fájások, és erre az utolsó két centinél szükség volt (a 10 centi csak egy statisztika, van, akinek elég 9 centiig tágulni, másnak kell a 11 is).
a második szülés sokkal intenzívebb volt és éppen fele olyan hosszú. itt sem repedt meg a burok, de nem is lassult semmi (hanem sőt), mikor felgyorsultak a fájások (erősebbek már nem lettek, de sűrűbben jöttek), már készülődtünk is a kitoláshoz.
a kitolás közben, körülbelül a második fájásnál megrepedt a burok magától, (vicces érzés volt, azt hittem hirtelen, h a gyerek jön ki, de nem értettem miért ömlik és akkorát pukkant mint egy lufi), fél órán belül megszületett a fiam. nagy "szerencse" volt, mondanám, ha nem hinnék benne, h "direkt" történt így, mert a köldökzsinóron volt egy nagy, szabályos csomó, ami így csak akkor szorult teljesen, mikor már érkezett a placenta is. tehát egyrészt nem a baba nyakán végezte, másrészt még húsz perce volt a kicsinek a méhlepényen, mielőtt átállt volna teljesen. és ez több, mint nagyon jó.
szóval már ezek miatt is nagyon ellenzem indokolatlan esetben a burokrepesztést, a rutineljárásról nem is beszélve. és ott van persze az elmélet, bizonyítva, azt meg nagyrészt leírta doula.
ha már ide írok, második otthonszülésem extra tapasztalata, h egy 4,5 kilós 37centis fejű babát is meg lehet "könnyedén" szülni, ha az embert hagyják. komplikációk, repedés, szakadás nélkül. azért írom le, mert a pozitív példáknak sosincs itthon sajtójuk;)
henn, "mi a véleménye a burokrepesztésről?" A burok ritkan a kontrakciok megindulasa elott tobb-kevesebb idovel reped meg, valamivel gyakrabban a burok megrepedesevel indul a vajudas, de a tagulasi szakban szinte sosem reped meg magatol. A leggyakrabban a burok magatol kozvetlenul a kitolasi szak elott reped meg. Ha megsem repedne meg a kitolasi szak kezdetekor/kozben, akkor amikor a szemeremresben kidomborodik, akkor el lehet csippenteni kulonosebb gond nelkul. Tehat nem szuletik burokban. A burokban szuletes valoban veszelyes, de aki ezt tudja, az nyilvan az esetleg burokban szuletorol is rogton leszedi a burkot es akkor semmi baja nem lesz. Hiszen az oxigent tovabbra is a koldokzsinoron kapja. A veszelyes az, hogy a nyak, ami a magzati eletben kitolti a legutakat nem tud kicsorogni abban a fazisban, amikor meg csak a fej szuletett meg, ha rajta van a burok. DE ezt nekem a korhaziak ne mondjak, akik 99,9%-ban nem varjak ki ezt a kicsorgos fazist, viszont utana vigan tunkolnak gyomorig! Korhazban altalaban 2 ujjnyinal (tehat 3-4 centi) szoktak burkot repeszteni, vagyis olyankor, amikor magatol sosem szokott, nem veletlenul. A burokrepesztes felerositi a fajasokat vagyis teljesen megvaltoztatja szules tempojat, menetet es ebbol komplokaciok adodohatnak, valamint fertozesveszelyes, mint minden huvelybe nyulkalas es ugye egy marha nagy tuvel vaktaban dolgoznak, ami szinten rejt nemi veszelyt es elore eshet, sodrodhat a koldokzsinor is, de pl. lehet valodi csomo is a zsinoron, ami nagyon lassan gond nelkul megszulheto, de mar egy burokrepesztes eletveszelyes lehet. A korhazi szulesek tipikus menete, hogy a burokrepesztes utan hirtelen annyira faj, hogy fajdalomcsillapitas nelkul nem lehet kibirni es akkor az egyik beavatkozas hozza a masikat mig vegul a mutoben kotnek ki. Pedig csak egy burokrepesztessel kezdodott... Szerintem legjobb nem beavatkozni. Csakk akkor gondolom a burokrepesztest indokoltnak, ha mondjuk 8-9-10 centinel kifarad a szules es sem pihenessel, evessel, ivassal stb. nem jon vissza a lendulet es felo, hogy vegkepp kifarad a szulono es akkor nagyobb beavatkozasokra lesz szukseg. Ilyenkor a burokrepesztes hozhat eleg lenduletet ahhoz, hogy megszulessen a baba a fenti kockazatok nelkul.
Arra lennék kíváncsi, hogy a természetes szülés híveinek mi a véleménye a burokrepesztésről? Belefér? Nem fér bele? Nekem azt mondták a kórházban, hogy feltétlen meg kell repeszteni még a szülés előtt, mert "burokban nem születhet a baba". Merthogy megfulladhat.
nem, nem borítottál ki, a "mennyei és jó megoldás"-t úgy általában értettem, mert nagyon sokan a "minek otthon szülni, mikor ott a kórház" álláspontot képviselik anélkül, hogy meghallgatnák azokat, akiknek mégsem felelt meg valamiért a kórház. És lehet, hogy te megveted azt, aki dohányzik meg iszik terhesen, de attól még hepciáskodás nélkül megkapja az a gyerek a papírjait, zokszó nélkül ellátják a kismamát és babát, és a többi. Én ezt értettem "megkülönböztetés" alatt.
Én nem azért nem akarok erről itt vitázni, mert ez nem egy olyan topik, ahol véleményt cserélünk, hanem azért, mert a "szaktopikba" (az szmk-n) olyanok (is) leírták a véleményüket, akik közvetlenül érintettek a dologban, akár kórházi, akár otthonszülés oldalán, ehhez képest én baromira nem vagyok érintett a dologban, max. hogy esetleg a lányomnak lesz-e majd lehetősége ilyesmire, ha így dönt, de ez meg ugye nagyon távoli még. Épp ezért nem tudok nyilatkozni arról, hogy _szerintem_ melyik a biztonságosabb, hiszen egyikben sem volt még részem, max. elképzeléseim lehetnek a dologról, innentől kezdve teljesen feleslegesnek tartom, hogy leírjam, amit én is csak olvastam valahol. A dúla=/=bába dolgot is csak azért írtam le, mert M. mégiscsak szakképzett személynek minősül, és így is van elég keverés az egész szülés meg terhesgondozás körül, legalább a szakszemélyzet fogalmazzon pontosan.
Maczy :-)
Egy szóval nem mondtam, hogy a „kórházi szülés mindenkinek ideális, jó, és mennyei megoldás”! Sőt, még azt sem, hogy biztonságos. Egyszerűen azt, hogy biztonságosabb.
A sok csúnya műhiba, meg minden egyéb mellett, még mindig biztonságosabb.
Ami a nyugati születésházakat illeti, igen, jó megoldás, de szerintem az otthon-kórház skálán még mindig közelebb állnak a kórházhoz (műtő, felszerelés, sz.e. orvos) mint egy átlagos magyar lakáshoz. És igen, én elítélem azt, aki nem képes letenni a cigit, amikor terhes lesz, pláne, ha iszik, vagy drogozik. Természetesen nem verem ki a kezéből, mert ehhez nincs jogom, de attól még megvan a véleményem. És eddig azt hittem, hogy egy ilyen topik ezeknek a véleményeknek a kicserélésére szolgál. De ha ez tényleg ilyen indulatokat kelt benned, akkor hagyjuk, úgy rémlik, te is is kismama vagy, nem akarlak kiborítani. :-))
(és én itt nem is vitáznék róla, egyrészt, mert az otthonszülésben nem vagyok érintett, kórháziról meg még nem tudok nyilatkozni, másrészt meg mert a szaktopikban lényegében minden érv elhangzott pro- és kontra, és nem látom értelmét újrakezdeni az egészet.)
nézd, én erre csak azt tudom mondani, hgoy ha a kórházi szülés mindenkinek ideális, jó, és mennyei megoldás volna, nem lenne igény az otthonszülésre. Ez nem úgy megy, hogy 39+6-nál aszondja az ember, hogy ja, bocs, én mégis otthon szülök, mert macerás a kórház (otthon sokkal macerásabb egyébként), vagy mert húúúúú, de trendi dolog. És nem is vállalnak el mindenkit (én pl. hiába szeretnék mondjuk otthon, tudom, hogy nem vállalna el senki, mert egyrészt világvége, másrészt nincs foagdó kórház 20 percnyire.)
az meg, hogy két személy, meg mennyire veszélyezteti a gyereket....ezen az alapon kígyót-békát kiabálhatnánk mindenkire, aki dohányzik/iszik terhesen vagy szoptatás közben, felügyelet nélkül hagyja a kúszó-mászót, és a többi, de nem, csak azokat "különböztetjük meg" (teljesen mindegy most, hogy társadalmi vagy jogi szempontból), akik otthon szülnek. Pedig a gyerek abba is belehalhat, ha magára rántja a forróvizes fazekat a gázról, amíg anyuka telefonon cseveg. Szvsz semmivel sem kisebb/nagyobb erre az esély, mint hogy egy komplikációmentesnek induló terhességből komplikációs szülés lesz.
Ráadásul az otthonszülők általában nem a 8 általánost végzettek vagy a plázacicák közül kerülnek ki, ezért is feltételezem, hogy utánajár rendesen, felkészül, és úgy hozza meg a döntést. Aztán lehet, hogy nem.
Ha az otthonszülés tényleg annyira veszélyes és mittoménmi lenne, nem hiszem, hogy Nyugat-Európában engedélyeznék. Márpedig ott nem csak engedélyezik, hanem rendes bábaképzést és kórházi hátteret is biztosítanak. Szvsz itt lenne a megoldás nálunk is: rendes, orvosi háttérrel működő születésházak, ahol kvázi otthoni környezetben szülhetsz, szakképzett (!!) bábával, orvos nélkül, de ha ne adj isten valami történik, nem kell kórházba szállítani az anyukát, hanem csak áttolni a műtőbe (és ez nem ugyanaz, mint a kórházban "otthonszülés"). De nálunk sokkal egyszerűbb azt a 2 "csúnya" esetet kiragadni az otthonszülések közül, és erre alapozva még hangosabban tiltani, mint megnézni, hogy igen, de mennyi problémamentes van, meghallgatni az így szült anyukákat (esetleg azokat, akiknek volt kórházi és otthoni is), és kitalálni valami értelmes, mindkét félnek megfelelő megoldást. Arról nem is beszélve, hogy könnyebb a szülésznek elhallgat(at)ni az esetleges szülés közbeni "műhibákat", hiszen mögötte ott áll a kórház meg a kamara (ez nem csak a szülésnél van így, bármilyen orvosi beavatkozásnál ez az ábra, sajnos, van eü-s a családban. Nagyon ritka, hogy nem).
Szóval az én véleményem még mindig az, hogy hagyni kéne dönteni az embereket, megfelelő információszolgáltatással lehetővé tenni számukra a döntést, és biztosítani a jogi hátteret a döntéseikhez. De mondom, én naív vagyok :)
(nem, nem vagyok egyértelműen otthonszülés párti, én magam kórházban fogok, de megértem azokat, akik nem kérnek a magyar eü. áldásaiból)
Nem tudom, naív vagy-e, de én meg pesszimista.
Mármint, ami a felnőtt embereket illeti... pl. nem vagyok biztos benne, hogy tényleg mindenki fel tudja-e mérni, mi a jó a gyerekének és mi nem. Pl, akik sört adnak a csecsemőnek, és milyen jó neki, mert jól alszik tőle...
Maczy! Teljesen egyetértek veled abban, amit írtál, mármint ami a szemléletet illeti. Én is annak a híve vagyok, hogy az embernek legyen joga dönteni mindenben, ami vele történik. A szülést azért tartom viszont ebből a szempontból problémásnak, mert itt már két személyről van szó. Az ok, hogy az anyának joga van ahhoz, hogy úgy szüljön, ahogy akar, de a gyereknek ugyanolyan joga van ahhoz, hogy a számára lehető legbiztonságosabb módon és környezetben szülessen! És nem tudom megérteni, amikor anyák a gyermekük biztonságánál előrébb helyeznek komfort- vagy divatszempontokat.
(szintén csak úgy megjegyzés: az szmk-n van erről topik, mármint az otthonszülésről, jó sok hozzászólással, pro és kontra, lejjebb valaki be is linkelte.
Kolléganőm meg kórházban szült, és mégis meghalt a csemete. Az indexen is van olyan csajszi, akinek az első dede teljesen komplikációmentes terhesség után a kórházban halt meg, fertőzésben, és a másodiknál úgy kellett vernie az asztalt, hogy ugyan vegyék már le azt a rohadt kenetet, és kezeljék, ha fertőzés van, lehetőleg még a gyerek születése előtt. Szóval erről az oldalról is lehet sok szépet és jót elmondani....és itt még csak azt sem tudod mondani, hogy persze, mert "kiugrott" meg "tudálékos" meg "két nap alatt képezték".
de én nem mondok, mert mint mondottam, nem vagyok érintett, más copfjával meg nem verem a csalánt. Véleményem szerint mindenki ott szül, és úgy és azokkal, akikkel biztonságban érzi magát. Ha ez a kórház, akkor ott, ha otthon egy bábával, akkor ott, ha meg egy barlang a hegyikecskék társaságában, akkor ott. Általában felnőtt emberek szülnek, én meg szeretem feltételezni az emberekről, hogy nem akarnak rosszat sem maguknak, sem a gyereküknek. De én naív vagyok :) )
Aki kórházon kívül óhajt szülni, az olvassa el Geréb Ágika saját beszámolóját egy ikerterhesség kapcsán felmerült komplikációkról. Ha ez a hölgyemény nem Geréb Ágikára hallgatott volna, és kórházba megy, akkor ma két egészséges gyereke lenne. Nála sem volt semmiféle komplikáció a terhesség során.
Én kérek elnézést! :-) Azt hittem, hogy mindazoknak a nőknek, asszonyoknak akik otthon vezetnek le vagy kísérnek végig szüléseket, az összefoglaló neve a dúla, és ebben az értelemben használtam ezt a szót.
igazad van. viszont van amelyik annyira tudálékos dula hogy beleszol a szülésznő és az orvos munkájába: most nem ezt kell hanem igy és ezt, meg mért nem igy csinálják stb...stb...az lenne a legjobb ha tényleg megmaradnának annál a szerepnél ami alapbol van nekik: segiteni.
a bábák közt viszont van egy nő, aki elvileg szülészorvos csak a sok gixer miatt kizárták a kamarábol, ekkor átvedlett szülésznőnek, és most mint bába otthon szüléseket vezet. és sajnos még most is van jocskán gixer...már most is folyik ellene pár "műhibás" per..mert mondjuk hypoxiás lett a baba, mert nem birta levezetni rendesen a nőszemély a szülést.
de ami a lényeg: sztem abszolute jobb a korházi szülés, mert ott ha igazán nagy baj van kéznél a segitség, és nem kell mentőt hivni és izgulni vajon időben beérnek-e a korházba. de mindenki maga dönti el mit szeretne.
(ja, nem kötekedés volt, csak a pontosság kedvéért, mert ha már szakképzett személy tájékoztat, akkor a szavai is nagyobb súllyal esnek a latba. Elpárolgásról nem tudok és nem is akarok diskurálni, lévén még nem szültem otthon se problémásan, se problémamentesen)
(bocs, csak apró megjegyzés: a dúla NEM vezethet szülést. A dúla segítő. Néhány kórházba be is mehet veled, ahol NEM ő vezeti a szülést, NEM szól bele a doki és a szülésznő munkájába, csak és kizárólag a kismamának segít. Aki szülést vezethet, az a bába. És őket nem 2 nap alatt képzik ki. Általában "kiugrott" szülésznők, lévén nálunk nincs rendes bábaképzés. Ezt talán jó lenne elmondani a tanárodnak is, ha már tanít....)
Bizony ez igaz, nekem a tanárom szokta mondani, hogy a dúlák amikor már látják hogy baj van akkor gyorsan elpárolognak. Ja és egyébként azt is mondta hogy a dúlákat kb KÉT nap alatt kiképzik szülészetből....milyen tudás lehet az ilyen???
ha belegondolok hogy egy korházi szülésznő 4 éven át ezt tanulja...nálunk a szülésznők 6 féléven át csak szülészetet és az ehhez tartozó dolgokat tanulnak....a két nap ehhez képest kispista....
Számomra furcsa, hogy jobban félnek a "kórházi" fertőzéstől, mint attól, amit otthon lehet összeszedni. Én legalábbis emlékszem olyan esetre, amikor az otthonszülő anyuka méhét ki kellett venni, olyan masszív gyenyes fertőzést szedett össze az otthon kezdődő szülés miatt. Amely szülést egyébként a császárműtőben kellett befejezni, ahova a dúla természetesen nem kísérte el az anyukát, akinél a komplikációk felléptek. Mármint a kórházig sem.
A mentősök egyébként azt mesélik, hogy amikor ilyen komplikálódó otthonszülésekhez hívják őket, a dúlák elég gyorsan elpárolognak... nem igazán szeretik vállalni a felelőséget.
