"Szörnyű úgy élni, hogy valaki nem élvezi a munkáját. S éppen olyan szörnyű úgy élni, hogy nem ismeri a szépet: a jó könyv ízét, a szép zenét, a verset, egyszóval a művészi szépet nem ismeri. Pedig a szellemet éppúgy nem csaphatjuk be, mint a testet: ha csak egyoldalúan és csak pótlékokkal táplálják, előbb-utóbb elsorvad.
A szellem olyan, mint a drágakő: minél több oldaláról csiszoljuk ki, annál szebben ragyog."
(Fekete Gyula)
Egy példány van csupán a csillagmilliókon belőle is, aki az én egyetlenem, tüskéit önmaguk próbájától megóvom, hogy sose tudja meg, mennyire védtelen,
tépné csokorkötő, legelné báva bárány s tiporná tigris is, de ő nem sejti ezt, tüskéi - úgy hiszi - túltesznek harci lándzsán s hogy sebzetten fut el, kibe tövist ereszt.
Így jó. A ráleső veszélyeket kivédem és holtig meghagyom önáltató hitében, hogy bármilyen csapást elhárít nélkülem.
Mikor szúrása ér, szisszenek, mintha fájna, serkedő véremet ejtem sziromzatára, hogy boldog bíbora még lobbanóbb legyen.
"Az embernek szeretnie kell az embereket. Ha szeretni fogja az embereket, jobb lesz élnie, vidámabb lesz élnie, mert senki nem él olyan rosszul a világon, mint a mizantróp, az embergyűlölő." (Mihail Ivanovics Kalinyin)
Szép jó delet kívánok!:)) Igen, de már 7.45-kor megjavult az index.:)
Szeitz János: Újév reggelén
A kinyíló hűs téli ködben magányosan álltak a házak, külön, külön, csendben, egyedül. Mozdulatlanul lapult a csend az utcán az udvarokban is. Behúzott függönyök mögött kimerült vigalom romjait takarítják a kábult álmok. És magányos virrasztásokat takarnak szánó feledésbe.
"On s'est rencontrés, l'été dernier dans une discothčque dés l'instant ou je t'ai vue, tout a changé tu m'as regardé et soudain j'ai perdu la tęte aujourd'hui encore je crois avoir ręvé."
Szép vasárnapot mindenkinek! (Kora reggel mikor a cicák ébresztettek, néztem volna a topikot, de karbantartás volt. )
Rainer Maria Rilke A csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem – hallod-e: zúg… Ugye, a magányost, bármije rebben, figyelik a dolgok: hogy mire jut? Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám, zaj ez is, mire megközelít. Hallod-e, kedves, újra kinyitnám… … de mért nem vagy itt?
Moccanok épp csak – a selymes csendben ott van a lenyomata; örökre látszik a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen, a messzeség feszülő függönyén. Ahogy én lélegzem, kelnek-tűnnek a csillagok. Ajkamra illatok itala árad, és távol angyalok karának csuklói derengenek felém. De akire gondolok: Téged nem látlak.
,,Szeretem a mosolyokat és a nevetést. Ha valaki mosolyt szeretne saját életében, akkor annak tennie is kell érte valamit. ...Hogy mit is? Természetesen nem haraggal, féltékenységgel, mohósággal vagy gyűlölettel, hanem szerető kedvességgel, nyitott szívvel és bizalommal."
(Foto by Cicoma)
(Foto: by Cicoma)
(Kardos Ágnes: Visszatekintés)
