Ha a fénysebesség abszolút és állandó, amely sebességhez képest az idő relatív - akkor ugye az idő, lineáris(an) változó.
Mint ahogyan a sebességnek, az időnek is két véglete (volna) lehetséges amely szélsőértékek közül, legalábbis egy, számunkra (perpillanat) értelmezhetetlen.
Képzavar: Mikor áll meg az idő?
Fénysebességgel haladva, vagy a szupernagy fekete lyukak magjában netalán, mindkét esetben? Persze hogy!
Ha fénysebességgel haladva, a Földi időhöz mérten jóval tovább élhetnék, akkor is, a sebességemhez képest pont annyi ideig léteznék, mint egyébként, a Földön.
És egy fekete lyukban? (Nehogy kihagyja valaki ezt a magas lasztit!) Ahol újra születik az anyag, az idő; ahol darabjaira esik, vaksötétbe, elemi állapotára hullik-bomlik minden még a fény is. Annak mi értelme? Csak van valami értelme mint ahogyan hitünk szerint, az öröklétnek is. Mi ugyanis, a fénynél is sebesebbek; ezért mára ott tartunk: ha nem is percre pontosan, de tudni véljük az univerzum halálának (pontos) idejét. Amihez képest, nem csak relatíve vagyunk semmik. Én kérek elnézést...:-)
Szerintem meg mindkét óra egyformán jár, mindkettő tökéletesen méri a helyi sajátidőt. Ha ez nem így van, akkor vagy rossz órákról, vagy mértékegységváltásról beszélünk. De nem ez a kérdés tárgya szerintem.
Az meg, hogy egy adott szakasznak (vektornak) a különböző elforgatott koordináta-rendszerekben más és más az x,y koordinátája, az nekem már az euklideszi geometriában sem okozott túl nagy problémát.
Pláne akkor, ha már eleve különböző vektoroknak a különböző KR-ben vett különböző koordinátáit hasonlítjuk össze, még akkor sem, ha mindezt egy euklideszitől különböző geometriában tesszük. ;)
Szerintem ezt jobban részletezni kell. Az axiómák alapján (x,t)->(x',t') egy olyan lineáris transzformáció, ami az x-ct=0 egyenest az x'-ct'=0 egyenesbe viszi át. Ha tehát (x1,t1) és (x2,t2) tetszőleges pontok, amiknek (x1',t1') és (x2',t2') felel meg a transzformációban, akkor x1-ct1=x2-ct2 esetén (x1-x2)-c(t1-t2)=0, azaz (x1'-x2')-c(t1'-t2')=0, azaz x1'-ct1'=x2'-ct2'. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy általában is x'-ct' az x-ct függvénye, és az x-ct->x'-ct' transzformáció lineáris, hiszen az eredeti transzformáció is az. Tehát van egy γ konstans úgy, hogy x'-ct'=γ(x-ct).
Abból indul a levezetés, hogy a fény sebessége azonos véges érték, akkor is ha egy másik inerciarendszerbe számoljuk át. Ez kísérleti tény, ami nem fér össze a newtoni mozgásegyenletekkel.
Feltételezi, hogy a Galilei relativitás elv (inerciarendszerek egyenértékűsége) érvényes.
Aztán megnézi, hogy milyen az a transzformáció, ami (ha létezik egyáltalán ilyen) képes a fenti feltételeket kielégíteni.
Transzformáción olyan átszámítási módot értünk, hogy ha ismerjük egy esemény helyét és idejét egy inerciarendszerben leírva, akkor azt át tudjuk valamilyen képletekkel számítani egy másik inerciarendszer helyére és idejére.
Az hogy ezt hogyan teszi, le van írva. Egyenleteket ír fel a kiinduló feltételeknek megfelelően, majd azokat úgy rendezi, hogy kiderüljön, milyen lehet az átszámítási képlet. Az a rendezgetés célja, hogy megtalálja az átszámítás képletét. Ez sikerül is.
miért kell az x = c*t egyenletet x-c*t=0 -ra rendezni?
Nem kell, hanem lehet. Mert praktikus, egy lépés a keresett képlet megtalálása felé. Mivel meg is találja, a siker igazolja a lépést... :-)
És ez az egyenlet x'-c*t'= γ*(x-c*t) mit takar?
Egy próba összefüggés. Jogos felírni hiszen mindkét oldal nulla. Önmagában nem valami épületes, de nézd meg hogy folytatja.
Még egyszer: nem valami kötelezően előírt, egyedül lehetséges levezetési utat követ. Hanem a matematika szabályai szerint eljárva, az intuíciója alapján keres egy utat a kívánt cél eléréséhez: a transzformációs képlet megtalálásához.
Valamit nem értek a specrellel kapcsolatban. Az egyik fontos bizonyítéknak mondják, hogy a felső légkörben keletkező müonok azért juthatnak le a tengerszintig, mert az idődilatáció miatt a bomlási idejük megsokszorozódik, így sokkal nagyobb távolságot képesek megtenni.
És mi történt a hosszkontrakcióval, amely szerint viszont a megtett úthossz szintén lerövidül? Vagyis a földi inerciarendszerhez képest a mozgó müonok nem csak idődilatációt szenvednek, hanem hosszkontrakciót is, tehát amit nyertünk a vámon (idődilatáció) azt elvesztettük a réven (hosszkontrakció). Ez alapján a müonok nem juthatnának el a földig.
Mondjuk azt nem nehéz, ha egy pillanatra tisztázod a fogalmakat, de inkább tegyük fel, hogy igazad van.
Akkor két eset lehetséges.
1) sem a newtoni mechanika, sem a specrel nem következik pusztán a két axiómából, fontos megkötések kimaradtak
2) a newtoni mechanika és a specrel is levezethető ugyanabból az axiómarendszerből, a kettő egyenértékű, mindkét sebesség-összegzési képlet egyszerre igaz, innen könnyen belátható, hogy 2x2 = 5.
Egy évvel ezelőtti hozzászóláshoz szeretnék reagálni. Tervbe van a részemről, hogy létrehozzak egy topicot "Bevezetés a girovektorterek és alkalmazásaiba" címmel. Ehhez úgy érzem jó alapot nyújtanak Abraham A. Ungarn cikkei és dolgozatai. Már elindult az a folyamat, hogy a relativitáselméletet újra gondolják. Mint ismert az Einstein-féle sebesség-összeadás nem kommutatív és nem is asszociatív. Az is ismert, hogy miként jutottak el a tudósok a Minkowski négyessebességekből felálló rendszerhez. Ungarn és munkatársai visszatértek a hármassebességekre és a rendszerük bizonyítékul szolgál arra, hogy az Einstein-féle összeadásban fellépő hiányosságokat miként lehet pótolni más tulajdonságokkal. Úgy érzem, hogy ezen az oldalon kitérhetünk a Novobátzky professzor által leírt 4x4-es mátrixú Lorentz-transzformáció vizsgálatára és sok minden másra. ( Lásd még a 10 évvel ezelőtti magyar kiadású Vince Kiadó által kiadott Bolyai emlékkönyvet is.)
