Az én orvosnőm rendes volt, följött időnként megcsinálni olyan apróságokat, ami az ápolónők dolga lett volna és b...tak elvégezni. (Maga a műtét sem volt túl kellemetlen, leszámítva a hányingert, de ez itt tkp. offtopik.)
Hát én nem fizettem az aneszteziológusnak, és még mindig élek.
Úgy gondolom, hogy életünk során annyit perkálunk a TB-nak, hogy egyszer igazán bealtathatnak rendesen...
A professzor bácsi meg rengeteg zsét kapott és ugyanúgy leszarta a fejem, még vizitelni sem jött fel, mikor már majdnem elájultam és fájdalmaim voltak, akkor lebotorkáltam egy betegtárs segítségével és végül két doki (egyik sem az én orvosom) segédkezett, hogy kicsit jobban legyek.
Úgyhogy minden orvos bekaphatja. Sztem az orrsövényt jobb volna altatásban, mert elég gáz, mikor törik el az embernek az orrát... ; )
Hajrá-hajrá! Utána SOKKAL jobb lesz!
"Az altatásról még annyit hogy szerintem a legtöbbször lehet altatni, csak éppen kényelmetlenebb az orvosoknak."
Nem az orvosnak, ő épp hogy kényelmesebben dolgozhatna rajtad altatásban, a pluszmunkát meg úgyis külön anaszteziológus végzi. Neked jobb altatás nélkül, mert annak borzasztó előre nem látható szövődményei lehetnek, amikbe bele is lehet halni (pl. a savas gyomortartalom letüdőzésébe) vagy megvakulni, mert a retina nagyon kényes a kapott oxigén mennyiségére stb.
Egy gyerekkori nagy műtét után nekem is maradt egy kis heg a jobb retinámon -- ez persze messze van a vakságtól, de azzal a szemmel nem látok 100 %-os élességgel, semmilyen lencsével.
(Amellett ott a kisebb kényelmetlenség is: ha altatás, akkor az aneszteziológusról is informálódnod kell és "persze" külön fizetni annak is.)
Az orvosod valszeg a saját osztályának a gyakorlatát mondta, mert ahol én voltam mandulakivételen (Szt. János, '98), ott csak a kisgyerekeket altatták automatikusan. Az ottani szobatársaim többsége orrsövényműtétre jött és (noha átlagosan kemény pasiknak látszottak) nagyon szenvedtek-szentségeltek utána -- sokkal inkább, mint mi "mandulások" -- és egybehangzóan állították, h. ha tudják, milyen érzés, nem vállalkoztak volna rá. De ebben nem volt különbség az érzéstelenítettek és az altatott között: ő is felébredt végül és utána uúgy jött az igazán rossz szakasz, mint a többieknek az érzéstelenítés elmúltával.
Tehát, SZVSZ: ha nem muszáj, ne csináltasd meg. Ha piszkál az asszony a horkolásért, válj el :-/ Ha viszont tényleg szükséges, akkor helyi érzéstelenítéssel!
Köszi az eddigi válaszokat. Bár nem mondhatnám hogy most bátrabb lettem :))
Az altatásról még annyit hogy szerintem a legtöbbször lehet altatni, csak éppen kényelmetlenebb az orvosoknak. Éppen most, amikor az orvossal konzultáltam, arra hivatkoztam neki az altatás mellett hogy annak idején mennyire szar volt a mandulam?tétem - pedig arról is állították, hogy igazán semmi - mire ? azt mondta hogy ma már minden mandulást altatnak...
Én helyi érzéstelenítéssel voltam. Gáz volt, hogy szúrkálnak az orromban és le kellett nyelni a sok dzsuvát (vér, takony, stb.) Nekem azt mondták, hogy nem lehet altatásban csinálni, hát ezek szerint kamu volt. Biztos jobb altatásban, de ébren is túl lehet élni.
Így igaz, baromi kellemetlen, de ki lehet bírni, és utána jön a megváltás! : )
Inkább az a szar, hogy tamponokkal az orrodban kell mászkálnod és folyton tüsszentened kell majd, és egy vattagubacsot is kötnek az orrod alá. Az igazán fájdalmas a tamponok kivétele, meg az vérzik is, de azért nem olyan gáz. Csináltasd meg! sok sikert.
Nekem altatásban csinálták, igaz orrmandula műtéttel együtt. Amikor felébredtem, akkor azért fájt, de nem volt elviselhetetlen. Azóta sokkal jobb az orrlégzésem, és nem vagyok annyiszor náthás. Nekem megérte, de helyi érzéstelenítéssel én sem vállalnám. Keress másik orvost, aki vállalja az altatást.
Sok sikert!
cHe
Ez lenne a nagy kérdés. Ugyanis rá kellene beszélnem magam, de több helyr?l úgy hallottam hogy kifejezetten fájdalmas. Természetesen a fül-orr-gégész az ellenkez?jét mondja és nem hajlandó altatni. Van valakinek tapasztalata ?