Keresés

A kert csak akkor nagy, amikor gyomlálni kell, nem területre.

A gyepet körben vegyesen ültetett sáv szegélyezi, örökzöld és lombhullató, virágos bokrokkal, talajtakarókkal, rózsákkal, és mindazzal, amit még közéjük tudok gyömöszölni.

Négy "hivatalos" virágágyás, ami a kert végébe vezető utat szegélyezi. Ha a helyemen ülök a konyhaasztalnál, végiglátok rajtuk. Feng-sui szempontból határozottan rossz elrendezés, dehát a feng-suinak nem biztos, hogy igazsága vagyon, és különben is - ez van. Mindenesetre ezek az ágyások úgy tele vannak növénnyel, amelyek kinőnek és kihajolnak az útra, hogy ha az a titokzatos csí tényleg létezik, kedvére kanyaroghat közöttük.

Kertes házban nőttem fel, a virágokat a nagymamám gondozta nagy szeretettel, a füvet egy faluról felkerült bácsi nyírta nagy hozzáértéssel - az én kerti "létem" abból állt, hogy felmásztam a cseresznyefára legelni, vagy kiültem az árnyékba olvasni.

Ez a kert már rég nincs meg (de ha magamban rendszerezni akarom az égtájakat, csukott szemem előtt még mindig ezt látom magam előtt), sajnos már a nagymamám sincs meg (ez még mindig fáj), viszont ahogy telik-múlik az idő ugy veszem észre, hogy egyre jobban hasonlítok hozzá - például virágszeretetben.

Több évi városi tengődés után, újra kerthez jutván, könyvekből pótolva azt, amit elmulasztottam gyerekfejjel megtanulni, próba-szerencse alapon és sok kudarcból okulva ma már egész jól elboldogulok.

A kedvenceim: mindenekfelett az évelők - köztük, mint tudjátok, a fűszernövények, a hagymások, a napkedvelők, meg az átnyéktűrők, meg a sziklakertiek, meg... (tudjátok hogy van Gombóc Artúr a csokoládéval!)

Ragaszkodom hozzá, hogy mindig legyen valami néznivaló, és - akár csak Természet Anyánk - én sem tűröm az üres helyeket. Így persze nagyon munkaigényes az egész - még meg kell tanulnom visszafogni magam. (Majd a derekam megtanít.)