Szerintem is jó, egyszer írtam is, hogy az utóbbi évek egyik legjobb magyar fehérbora.
Elegendő sav mellett egyébként 30, vagy éppen 80 gramm cukor sem zavar, szinte bármihez szívesen iszom olyat is, de azért a labanc/német rizlingek és veltelinik közül azok szoktak legjobban bejönni, ahol max. 2-5 gramm cukor van a 6-7 sav mellett.
Nem egy sprinter az tény, minden esetre nekem bejött.
Teljesen más stílus mint amiket én készítek, de a minőség nem stílusfüggő, ez egy jó bor.
Ha jól emlékszem 10g körüli a maradék cukor - 7 fölötti savval, tehát elviekben off dry - ha szigorúan vesszük, de jó inni, tartalmas, érdekes bor. Inkább ásvány, mint gyümölcs, de van benne bőven az aszalványos (nektarin, kajszi, körte) jegyekből is.
Az "elegánsra" hangszerelt juhfarkok eddig nem tudtak megfogni, hasonlóan a furmintokhoz.
BZoli borai pedig nagyon a határon mozognak a savasság szempontjából: ezt a 2018-ast még eléggé savasnak éreztem a testhez és cukorhoz képest, de pl. a 2019-es Kükép juhfark és a 2018-as rajnai már nem jött be, azok nekem lusták.
Szerintem a juhfarknál elég szűk a mezsgye, ahol igazán élvezetes a beltartalom, legalábbis a szép savakat (is) kedvelők számára.
Közepes - vagy kicsit vékonyabb test, visszafogott intenzitású íz és illat.
Nem volt hibája, de különösebb erénye sem ...
A 2HA kellemes meglepetés volt, nem a kedvencem a fajta (szürke) de a bor jó. Picit több a hordó, mint ami az ízlésem szerinti volna, de nem telepszik teljesen sem a fajtára, sem a területre. Nem lehetett olcsó, főként édesfűszereket ad a borhoz. Nem egyensúlyos, de nem is döngöli földbe, szerintem rendben volt.
A primitivo és nero d'avola déli olasz borok már sok szép pillanatot szereztek nekem korábban. Ez más árkategória, így aztán nem olyan.
Inkább egy közepes, nem kellemetlen villányi portugizire hajaz. Illatban visszafogott, ízre szilvás-meggyes, az alkohol nem súlyos, édesség egyáltalán nincs benne. Guanciale (olasz érlelt tokaszalonna) mellé jól csúszott, bár kevésbé jól, mint Szentesi 2016-os pinója (annak fél deci volt az alján, ezt nyitottam ki utána). A címkére multis szokás szerint elképesztő marhaságokat írtak. Az árát megéri, de inkább támogassuk a hazai borászokat... kicsit drágábban már vehetünk hasonlót hazaiban is.
Tegnap vulkanikus sor volt, néhány meglepően szép tétellel, pár csalódással és a végén egy extra SAP 18 Juhfarkkal, ami felfelé lógott ki a sorból.
A 10g (?) körüli szépen kerekítette, ha magyar borral kellene reprezentálni a kategóriát, akkor ez - vagy a Györgykovács tramini lehetne az ideális választás ...
Összességében nem érte volna meg az árát, ha fizettem volna érte.
Illatban nem sokat változott másnapra, ízben kissé nyílt, de abszolúte nem éreztem benne semmit, amiért 8 rugót érdemes lenne kiadni.
Hasonló élvezeti értékű vörösbort szoktam találni a 3000 körüli sávban is és nem is kell érte külföldre menni... a mostanában nyitottak közül pl. a Petrányi 2018-as syrah-ja ennél nekem izgalmasabbnak tűnt.
Elolvasni is fárasztó... mennyi szélhámos, atyagatya... a sor végén meg ott állnak az Alexandra egykori könyves és egyéb beszállítói, akiket vagy 10 milliárddal megkárosított 10 éve ez a szemüveges, megalomán faszszopó.
Valamikor régen arról szóltak a háttérhírek, hogy Laposa József és a fia, a kiemelkedően szimpatikus Bence között gyakorlatilag megszakadt a kapcsolat az utóbbi és az üzlettársa által végrehajtott "tájrendezés" miatt.
Aztán amikor Bence megzuhant a kapcsolatában a befektetővel, ismét kebelére ölelte őtet, vagy valami ilyesmi.
A bajszos horgász miként igazodott ki vajon a sztorin?
Roppant érdekes, hogy ez a Bognár Gábor Andor nevű mókus pár évvel korábban büntetlenül megúszott egy, csak az állam felé 2,5 milliárdos csődöt, míg ismerek olyan vállalkozót, akit pusztán a cége telephelye megváltozásának be nem jelentése miatt 5 évre eltiltottak a cégvezetéstől...
