Az egész univerzumot behálózza az ok-okozat törvénye. Nincs egyetlen dolog, egyetlen esemény - sem a belső, sem a külső világban -, amelynek ne lenne oka, és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást.
Dobosy Antal: Tükörben látjuk a világot ükörben látjuk a világot. De vajon mennyire látjuk tisztán, és egyáltalán mit is látunk? Látjuk-e a valóságot, látjuk-e a tükröt, látjuk-e magunkat? Látjuk-e a világ igazi természetét? Látjuk-e a magunk igazi természetét? Millió a kérdés, amire megoldást keresünk. De egyetlen a válasz, ami meglátásra vár.
A tükör akkor látja el tökéletesen a funkcióját, ha azt, ami benne látszik, torzítás nélkül mutatja meg. A tükör nem a valóságot adja vissza, a tükörben egy látszatvilág mutatkozik meg, az a világ, amit látunk. De a jó tükör a világ látszat voltát is megjeleníti. Azaz nem torzít. Nem mondja a benne megjelenő dolgokról, hogy ez a valóság; nem mondja, hogy ez fontosabb annál; nem mondja, hogy ez jó, az rossz; nem mondja, hogy ez kék, az piros; nem mondja, hogy ez ilyen, az olyan. Nem mond semmit arról, ami benne megjelenik, sem arról, amit tükröz. Egyáltalán nem mond semmit. Nem beszél a tükörről, csak tükröz.
A buddhizmus célja azt az életet, azt a tudatállapotot megvalósítani, amit a tiszta tükör szimbolizál. Mi a tiszta tükör? Mi a tiszta tudat? - Ez nem két kérdés, csak egy. Ki vagyok én? - Erre a kérdésre ugyanaz a felelet. Csak tedd, csak csináld azt, amit tenned kell! Amit tenni akarsz. Ami lenni szeretnél. Aki lenni szeretnél. Ne tegyél hozzá semmit! Csak tedd, de tedd!
A buddhizmus embere ilyen egyszerű. Nem bonyolítja a világot, a sorsát, a gondolatait. Nem gondol arra, amikor cselekszik, hogy ez a valóság; sem arra, hogy ez fontosabb amannál; sem arra, hogy ez jó, amaz rossz; sem arra, hogy ez ilyen, az olyan. Nem akar jó lenni, nem akar előnyösen tenni, nem akar mást, csak tevékenynek lenni. Csak azzá akar lenni, amit éppen csinál.
Mi, amikor gyakorlunk, nem azért meditálunk, nem azért ülünk, énekelünk, borulunk le, hogy okosabbak legyünk, hogy különleges képességeket sajátítsunk el, vagy netán egészségünket megőrizzük. Nem különböző okokból végezzük a buddhista gyakorlatokat. Mégis elsajátítunk különleges képességeket, mégis egészségesebbek leszünk, mégis sokat tanulunk. Ezt tudjuk, de ha a gyakorlás tiszta, akkor mindezek nem befolyásolnak. A gyakorlás a tiszta, előítélet mentes tudatért folyik, azért a tudatért, melyet évezredek óta keres az emberiség.
A tökéletes útnak nincs nehézsége, hacsak nem az, hogy kerüli a finnyásságot. Csak ha megszűnsz kedvelni és nem kedvelni, akkor értesz meg mindent világosan. - William Wray: Zen -
Mielőtt harminc éven át tanulmányoztam a zent, a hegyeket hegyeknek, a vizeket vizeknek láttam. De most eljutottam a lényegig, és nyugalomban vagyok. Mert a hegyeket ismét hegyeknek, a vizeket újra vizeknek látom. - William Wray: Zen -
Derék barátaim, miben hasonlít tehát a meditáció és a bölcsesség? Olyanok, akár a lámpás meg a belőle áradó fény. Ha van lámpád, van fény is; ha nincs lámpás, nincs fény. A lámpás a fény lényege; a fény a lámpás funkciója. Így hát, habár két nevük van, lényegükben egyek. Ilyen a meditáció és a bölcsesség is. Zen
Mindenkinek prárabdhája [sorsa, karmája] alapján méri ki teendőit a cselekedetek Elrendelője. Aminek nem kell megtörténnie, az soha nem is fog megtörténni, bármilyen eltökélten próbálkozzon is az ember. Aminek meg kell, az akkor is meg fog történni, ha minden követ megmozgatunk annak megakadályozására. Ez bizonyos. Tehát a legbölcsebb csendben maradni.
Csak azt vonzzuk magunkba, ami kifelé is sugárzik belőlünk. Az elégedetlen emberek nehéz helyzetekkel találkoznak, a jó kedélyűek pedig önkéntelenül is mindig vidám társaságba keverednek. Láma Ole Nydahl
Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem: tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el.
A várakozás elmeállapot. Alapvetően azt jelenti, hogy a jövőt akarod, s a jelent nem. Nem kell az, amid van, hanem arra áhítozol, amid nincs. Mindenfajta várakozással tudattalanul belső konfliktust teremtesz a nem kívánt itt és most, valamint az áhított, kivetített jövő között. Ez viszont óriási mértékben rombolja életed minőségét, mert hatására elveszíted a jelent.
"Az élet, mintha feledékeny volna, folyton önmagát ismétli. Ha nem figyelsz oda, akkor tovább ismétli magát, tovább forog, mint egy kerék. Ezért hívják a buddhisták ezt az élet és halál kerekének - az idő kerekének. Úgy forog, mint egy kerék: a születést halál követi, a halált pedig születés; a szerelmet gyűlölet követi, a gyűlöletet pedig megint szerelem; a siker után kudarc jön, azután megint siker... Csak figyeld meg! Elég, ha néhány napig valóban odafigyelsz, és feltűnik előtted az egész működési rendszer; a kerék működési rendszere. Egyik nap csodálatos reggelre ébredsz; nagyon boldognak és vidámnak érzed magad - egy másik napon pedig olyan tompa és lehangolt vagy, hogy azon töprengsz, hogyan végezz magaddal. Pedig előző nap még tele voltál élettel, boldogsággal, és mélységes hálát éreztél Isten iránt ezért a hangulatért. Most meg itt siránkozol, és nem látod értelmét annak, hogy tovább élj... És ez egyre csak így megy, és te nem veszed észre ezt a sablont. Amint meglátod a sablont, ki tudsz ugrani belőle."Zen
A legfontosabb energia az együttérzés. Legyen erős kívánságunk az, hogy minden lény legyen boldog, és kerülje el a szenvedést. A látásmód pedig legyen az, hogy mindannyian buddhák, csak még nem jöttek rá. Az egész az együttérzésen alapul, nincsenek speciális energiák. Egyszerűen, csak a mások felé irányuló szeretet.
