Jesszusom, tényleg...
Így menne az idő? Mintha csak tegnap kezdtük volna.
Emlékeztek? Valahogy így indult:
Ezentúl főfoglalkozásban azzal töltöm a munkaidőmet, hogy a legeslegutolsó topkot felszínre hozom.
Hátha találunk valami izgalmasat benne.
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy lehessen hol szidni engemet.
Való igaz: nagy marha vagyok, de a játékba más is beszállhat.
Tényleg marha vagyok, de nézzétek, már majdnem 1500-nál tartunk. Ráadásul többnyire állandó vendégekkel. (Bár Zaza mintha az utóbbi időben egy kicsit hanyagolna bennünket...)
Mi minden történt!
Dorian iskolába ment :)); én megnősültem; elővettük a télikabátokat, aztán a homokzsákokat, aztán újra a fürdőruhát...
Tényleg hihetetlen.
Hát, szép év volt, az igaz. Nekem biztosan az volt.
Viszont sajnos a születésnapunkon nem leszek itthon, nem fogok tudni bejönni. Hosszabb útra megyek, augusztus közepén (feleségestül :)) ).
De arra gondoltam, hogy ünnepeljük meg együtt a születésnapunkat, az egy éves évfordulónkat.
A kérdés ez: Neked milyen volt ez az elmúlt év? Milyen örömök értek, milyen változások mentek végbe körülötted vagy benned?
Lehet néhány szót írni, de lehet hosszabban is.
Ha benne vagytok, kezdhetjük. Én kíváncsi vagyok mindenkire. (Zaza, gyere vissza.)
Dehogyis, semmi lánccsörgés...
egyébként tudjátok, hogy úgyis mindig a férjé az utolsó szó...
Valahogy így:
Feleség: Mars be az ágy alá!
Férj: Igen drágám, egészen a falig?
:)))
Az a helyzet, hogy elég sok dolgom van máma, többek között neki kéne állnom megírni életem második szakdolgozatát, bár ahogy ez a nap kinéz, hát, nem sok remény van rá, hogy el tudom kezdeni... :(
Pedig igazán megnyugtató lenne, mert úgy érzem, hogy lassan a körmömre ég a dolog.
" Nézte a piacra igyekvő asszonyokat és szolgálókat, figyelte a portékájukat áruló, magasztaló halkufárokat, durva némbereiket , nézte, ahogy a hűvösen ezüstös halakat kínálva kirángatják kádjaikból, ahogy a halak fájdalmasan tátongó szájjal, rettenetbe meredt aranyszemmel lemondóan megadják magukat a halálnak, vagy dühödten, kétségbeesetten csapkodnak ellene.
Mint annyiszor már, szomorú szánalom fogta el az állatok miatt, s búsan kárhoztatta az embereket miért oly tompák és durvák, hogy egy se látja , se halász, se halaskofa, sem az alkudozó vevő e borzalmas értelmetlen haláltusát, miért nem látják e tátongó szájak, halálra rémült szemek, vadul verdeső farkak néma jajongását, e titokzatos csodálatosan szép állatok iszonyú elváltozását, ahogy a végső , halk remegés végigborzong elhaló bőrükön, ahogy aztán holtan ellobbanva, kinyúlva fekszenek, odaterítve - siralmas húsdarabok - az élvezkedő zabálók számára."