Vagy mert máshol előjött az 'Arc nélküli ember' (egyéniség nélküli ~), a mindenki egyenlő (kommunizmus), a később TV-be a Borg-okat tartalmazó sorozat. Amik nagyon hasonlítanak Gaia-ra.. =8-)
Szerintem nem akart volna az öreg belemenni egy pl. Galaxia vs Androméda-ködbe, mert szinte megoldhatatlan problémákkal kellett volna szembenéznie. A nagy összecsapás, mint hősi eposz nem működne, mert Galaxiában nincsenek önálló entitások, mindenki a nagy egész része, önállósága, hősiessége az egyénnek korlátozott, így nem lenne túl hiteles egy harci cselekményekkel teli történet. Valódi hősök nélkül meg mit ér az egész? Valamint furcsa kérdéseket vetne fel Galaxia túlélési ösztöne is. Hiszen az erőszak távol áll tőle, szintúgy a leigázás, csak védekező szerepben viszont nem lehet sokáig létezni, ha az ellenfél közben egyre erősebbé válik, pl. több galaxis egyesítésével. Akkor viszont ugyanezt az utat kellene Galaxiának is bejárnia, ami ellentétes az elveivel. Persze lehet, hogy túl földhözragadtan gondolkodom, de galaxiáhozragadtan meg nem megy. A másik nehézség, az idegen faj megalkotása. A lehetőségek két ágra bomlanak: emberszerű faj megalkotása, a könnyebb út, de nem annyira izgalmas, vagy egy totálisan idegen faj, amit viszont nulláról felépíteni, teljesen idegen motivációkkal, gondolkodással, reakciókkal, szinte emberfeletti még egy fiatal, ereje teljében levő művésznek is, ráadásul ha sikerülne is, talán komoly meg nem értésbe torkollna az olvasók részéről. Fallom, csak mint humán upgrade szerepelhet a sztoriban -de csak a neuronic biopowerstation szervét tekintve, nem mint a jövő embere- hiszen Gaia számára is új lehetőségekre mutatott rá, amire Galaxiának nagy szüksége lehet a jövőben.
Én nagy híve vagyok annak, hogy az ember a saját szája íze szerint értelmezzen könyveket, filmeket stb., akár az írói szándék ellenére is. Például a Csillagok Háborúja idején az írói szándék a Halálcsillaggal kapcsolatban kb annyi volt, hogy "Egy egész BOLYGÓ van vasból, na erre varrjál gombot!" A birodalmi flottáról csak azt tudtuk, hogy erős, de hogy mennyire, azt nem. Az Uralkodót nem is láttuk, azt se tudtuk, van-e a kezében igazi hatalom, és ha igen, akkor miféle; lehet akár egy őrült is, akinek egyszerűen minél nagyobb puska kell. Mindezek a kérdések fel se merültek.
Aztán jött a következő rész, amiből kiderült, hogy a Halálcsillag mondhatni felesleges, mert pár hajóval ugyanúgy szarrá lehet lőni egy bolygót. Jöttek az azután következő, amiből kiderült, hogy az Uralkodó egyáltalán nem őrült, mégis kell neki egy másik Halálcsillag. Jöttek a prequelek, amikből kiderült, hogy egyrészt a Halálcsillagot a Köztársaság megdöntésére törő erők álmodták meg, másrészt hogy Palpatine végletekig agyafúrt, aprólékos tervező, akinek nem fér bele az, hogy "Halálcsillag, persze, miért ne?"
Mindezek után (ezt már az SW topikban írtam) ott tartunk, hogy a birodalmi flotta legyőzhetetlen (mert senki sem tudja olyan ütemben megsemmisíteni a hajóit, hogy ne tudjanak közben tízszer annyit építeni) és valószínűleg egyetlen csillagromboló is hordoz néhány atombombányi eszközt bolygók ellen. Az SW-ben a Halálcsillagot azzal magyarázzák, hogy na majd ettől beszarnak a rebellis bolygók, de nem hiszem, hogy a renitens bolygókat nem rettenti el az, hogy felperzselik őket, viszont az aszteroidamezővé változtatás már mégiscsak sok. Ráadásul nem is kifizetődő, ha prosperáló világokat csak úgy kipusztítunk. Ennek a Régi Köztársaság ellen még lett volna értelme, mert az egy nyílt háború volt: odaugrunk a Halálcsillaggal, szétlőjük az ellenséges bolygót és pucolunk. Az ellenség előbb-utóbb megunja, illetve a bolygói tömegesen fognak dezertálni, mert tőlünk jobban félnek. Szóval nyílt háborúban OK, de a Birodalom nem viselt nyílt háborút, a lázadók kergetésére meg ugyanúgy nem alkalmas, ahogy az USA hadserege se sokat ér az összes csúcsbombájával.
Mégis, az egész SW működjön, a nézőnek el kell fogadnia, hogy a HCS egy abszolút "game changer". Én azt a magyarázatot találtam rá, hogy a birodalmi flotta a Császár céljainak hosszú távon nem felelt meg, mert nagyobbrészt ex-köztársasági, illetve elsősorban a bolygójukhoz hű tisztekből állt, és ha pl. öt csillagrombolót küld az Alderaan ellen, akkor abból esetleg három dezertál vagy megtámadja a másik kettőt - vagy ha azokra sikerül is úgy összeválogatni a legénységet, hogy ne legyen gond, máshol tömegesen állnának át a Felkelőkhöz. A HCS-vel két legyet üt egy csapásra: egyrészt egy jól ellenőrizhető, relatív kis létszámú, a flottától elszigetelt fegyvere lesz, másrészt ennek a fegyvernek a puszta léte eltántorítja a lázadástól a flottát. (Az EP4 könyv utal is arra, hogy a flotta és a HCS közt vannak ellentétek.)
Persze felmerül, hogy ha ilyen szuper a HCS, akkor miért ne fordulna őellene? Az EP6-ban már átteszi oda a székhelyét, az EP4-ben viszont egyrészt ott van Tarkin. Mondjuk őbenne megbízik, mert Tarkin ugyan süketel arról, hogy leszarja az Erőt, de pontosan tudja, hogy Erő híján ő spagetti lenne Palpi ellen, amúgyis többet érnek együtt, mint ő egyedül. De utána odaküldi Vadert? Ha Vader valamit megtanult, akkor az az, hogy a Sith-ek egymást nyírják ki. Ha a HCS tényleg legyőzhetetlen, miért ne venné át Vader az uralmat? A könyv utal is rá, hogy ezt tervezi - de akkor miért nem tesz ellene az Uralkodó? Valószínűleg Tarkin és Vader kiegyensúlyozzák egymást, Vader be van csicskáztatva az Erővel, Tarkin meg be van szarva az Erőtől, továbbá egyik sem annyira hatalommániás, hogy perpillanat ne örüljön annak, ahol van. Ha le is taszítanák a Császárt, ők se élnének sokáig.
Az egész Robotok-Birodalom-Alapítvány ciklusban nincs földönkívüli intelligencia, viszont a legvégén Trevize elkezd a többi galaxisról beszélni, hogy onnan még jöhetnek meglepetések, ezért először is a Tejút-galaxist kell egységessé tenni. (Ráadásul még Fallom is ott settenkedik. Hogy abból mit akart kihozni az Öreg...)
Ja, az egyik könyvben háborúról ír, és valami másikban - remélem külsős írta, majd meglátom - meg azt a marhaságot találta ki hogy vmi Őrült Tudós kriptonizálta a bolygót hogy beinduljon végre a kiköltözés.
CSAKHOGY. Ha háború akkor ki kivel, és ha 50 világ van 1 ellen (l. Föld Anya), akkor minek a Totális Pusztítás (hacsak nem végletesen elegük lett a Föld pattogásából).
Ha meg az elköltözéses fantazmagória, akkor fel kell tenni a kérdést: az emberiség MÁR nekilátott kiköltözni. 50-100 világot betelepített. Tehát akkor miféle költözés? Ráadásul akkor lenne egy Harmadik Hullám a költözésben, ami viszont nem volt, punktum.
Szintén értelmetlen a költözés ötlete, ha egyszer a Masinák irányítják a Földet. Ott egy teljesen jó bolygó - miért tennék tönkre?
A Masinák tudják hogy az ember már kiköltözött (50 vagy 2*50 világra), minek erőlködnének még tovább egy projecten ami már egyszer (kétszer) bedöglött?
Éppen ezért vázoltam szerintem milyen történés mennyiben lehetséges. És hacsak nem győz meg maga Asimov (mások által írt ellentmondáshalmok nem érdekelnek), akkor maradok annál hogy a Masinák annyira extrapolálták a dolgokat hogy rájöttek, végül minden meghal. És hogy ők totálisan felsőbbrendűek, de a Törvények miatt nem tudnak elszakadni az emberiségtől. Tehát hagyni kell hogy kipusztítsák magukat. Pláne hogy a Külső Világoktól (sőt a teljes univerzumtól) sikerült elszigetelődni. Az emberiségnek pedig akkor lehet a legkevesebb fájdalmat/kárt okozni, ha még ma kihal, így a fennállása során nem szenved el újabb és újabb károkat. Tehát ahogy kezdetben a robot-elleneseket szépen kigolyózták a kulcspozíciókból, most a legnagyobb elmebajnokokat atombombákhoz kell ültetni. És hagyni hogy megnyomják a gombot. Az Első Törvény nem sérül, a Nulladik Törvény érvényesül, mindenki happy - mindenki halott.
---------
Más: a hipertér felfedezése valóban elég problémás. 2 novella foglalkozik a kérdéssel, az elsőben meg 2 ugrásból átugrottak az Androméda-galaxisba 300,000 parszeket megtéve. KÉT ugrásból. Valami nyilván nem stimmel.
Amúgy nyilvánvalónak tűnik miért nem mentek más galaxisba: messze van. A RBA emberisége pedig Birodalomban gondolkodott. És hát lássuk be, elég sok rendszert sikerült így is belakniuk, nem szorultak újabb nagyléptékű hódításra ( = más galaxis felfedezésére).
Plusz nem tudni mennyire befolyásolták a dolgokat a robotok. Mert tudjuk hogy az emberiség előtt mindig ott jártak, és gondoskodtak a biztonságról, khm.
---------
Egyébként szerintem is az a jó olvasási sorrend ha az Alapítvány 1-2-pereme-föld ötrészes trilógiával kezdünk, majd visszaugrunk a Robotokra, és onnan a Birodalmon át ismét elolvassuk az Alapítványi időszakot is.
Vakon ugrani halálos? Max. ha egy csillag vagy fekete lyuk - bár ilyenekről nem ír I.A. - közvetlen közelében kötsz ki. Ám az extragalaktikus térben nincs túl sok csillag, tehát ez a veszély még kevésbé fenyeget. Nagyjál be tudod tájolni magad a legközelebbi galaxis felé, és max. nem 10 hanem 100 ugrás kell hozzá, hogy átérj. Ilyen értelmben valóban fel kell rá készülni, akár több évbe is beletelhet, de hol jelentene ez gondot, ha felfedezésekről van szó?
Pláne, ha Galaxia méretekben gondolkodunk, akkor a további expanzió csak egy másik galaxisban valósulhat meg.
A hajtómű a hipertérben működik, annál meg mindegy, hogy 1 galaxis van vagy 100e (millió, trillió...).
Mert mondjuk baromi messze van, és nincs ott semmi, ami itt nincs.
Még a Magellán felhők csak csak de mondjuk az androméda galaxis, az 25x olyan messze van mint a tejút átmérője. És hát itt is százmilliárd csillag van.
Volt róla szó valamelyik könyvben hogy pontosan tudni kell honnan hova ugrasz, ami a galaxison kívül nehezen megoldható, mivel nincsenek rendes referenciák, csak az extra galaxisok, azokból meg csak nagyon pontatlanul tudod meghatározni a helyzeted. Vakon ugrani meg halálos, erről is volt szó valamelyik könyvben.
De az is lehet hogy simán csak nem működik a hajtómű e a galaxisok közti térben.
BTW: nekem mindig hiányérzetem volt az extragalaktikus felderítéssel, azaz jobban mondva, annak hiányával. Miért nem mentek át másik galaxisokba is az emberek pusztán kíváncsiságból vagy akár menekülés miatt?
Én ezt az egész mi volt, mi nem volt történelmi szálat az E.G. nézőpontjából közelítem meg. Azaz mit írt volna az Enciklopédia a 10-20e évvel azelőtti eseményekről, azokat mivel magyarázata volna meg. Mivel a források nagyrészt elvesztek, ezért az egyik változat, és a másik változat is hihető egy A.K. 1000-ben született ember nézőpontjából, ezért számomra ez a lebegtetés, töredékesség, ellentmondásosság valóságosabbnak tűnteti fel az egész asimovi uuniverzumot. Ezért a Kavicsok az égben leírt változat is egy lehetséges legenda lett volna benne meg a Robotok és Birodalomban leírt is. Pont ez teszi számomra hihetővé az egészet, hiszen mi sem tudjuk, hogy pontosan mi történt 1000-2000-10000 évvel ezelőtt, ezért több, párhuzamos történet, magyarázat, elképzelés él és élhet egymás mellett. Ezért nem szeretem annyira ezeket a nagyon szigorú, nagyon lineáris "történészkedést".
Nem állítom, hogy ez írói szándék lett volna, pl. a Kavicsok az Égbenről maga Asimov is elismerte, hogy elszámolta magát az atomorszak datálásával, ettől függetlenül számomra szimpatikusabb ez a történelemfelfogás.
Szerintem a legjobb úgy olvasni, ahogy nekem sikerült. :-) Amikor elkezdtem olvasni, még antikváriumból vettem meg az Alapítvány-trilógiát, aztán jött az Alapítvány pereme és az Alapítvány és Föld. Ezután pedig megvettem a Szukits-féle összkiadás összes kötetét és elkezdtem teljesen az elejétől olvasni végig. Azért jó így szerintem, mert az Alapítvány-regényekben sok olyan rejtély meg poén van, amit Asimov később az előzményregényekben megmagyarázott, tehát ha azokat az ember már ismeri előtte, akkor ezek a meglepő fordulatok kiesnek. A robotos regényeket viszont lehet függetlenül is persze.
A kiegészítő regények közül a Kalibán-trilógiát olvastam, az tetszett, meg a Szukits-féle kiegészítő kötetet, az kevésbé, de abban is vannak érdekességek.
Kétféle radioaktivitás-magyarázat is van, a "végleges" változat valóban a Robotok és Birodalomban van, de valahol máshol van egy másik magyarázat is, csak nem tudom már, hogy hol. Akkor még nem voltak meg az összekötő regények, ezért van a történetben ez a következetlenség.
Hát az biztos hogy engem is mint a legtöbbeket az Alapítvány-részciklus vonzott be (akkor épp ötkötetes volt a trilógia). Most elkezdtem a Robotoktól.
Mostra sikerült átnyálazni az összes novellát, merthogy kvázi-időrendben 2 novelláskötettel és még-néhány-novellával találkozunk. A két novelláskötet elvileg az Én a Robot, valamint A Robot Többi Része (Rest of the Robot), de egyszerűbb a Robottörténetek (helyesebben: A Teljes Robot, eredeti címen: The Complete Robot) kötetét venni, abban több novella van (valójában az összes Robot-részciklus novella,és még pár azon felül).
Az Én a Robot írásait viszont feltétlen az eredeti kötetből olvasni javaslom az átkötőszöveg miatt. És az adja a "kánon"-ját is szvsz az egész sub-ciklusnak, így ami ott történetileg le van fektetve, az KELL hogy igaz legyen.
Merthogy a novellák szortírozása némileg kétséges, elég erősen ötletelgetés-szagú. Persze hogy én is megmondom szerintem mi és miért tartozik/nem tartozik ide!
Szóval:
- a wikipédiákon jelölik hogy a The Complete Robot (Robottörténetek) alábbi novellái NEM tartoznak az alciklusba: Sally (mert nincs Három Törvény), Egy Szép Napon (nem létezik írás), Nézőpont (Multivac-történet, ami egy másik ciklus), Gondolkozz (telepata robot, holott deklarált hogy egyetlen telepata robot volt, és az nem ez), Igaz szerelem (Multivac-történet), Akaratlan diadal (idegen faj van benne, holott a Robot-Birodalom-Alapítvány ciklusban ilyenek nincsenek), Idegen a paradicsomban (ez a posztapokaliptikus helyzet nem helyezhető a ciklus idővonalára), A fajvédő (idegen faj), Gyülekező (beszélő robotok korai időszakban kizárt a ciklusban), Botrány az ünnepségen (ismét a körülmények okán).
- ezeken túl a kötetből szvsz nem a ciklus részei még: Női ösztön (azzal kezdve hogy igenis volt női becenevű robot-széria, l. az Első Törvény c. novella Emmáit több probléma van ezzel), valamint a két utolsó novella a "...hogy engedelmességgel tartozol neki" és "A két évszázados ember" történetileg és eszmeileg is durván kilóg a robot-szériából HA a Robot-ciklust a Birodalom/Alapítvány ciklusokhoz akarjuk kapcsolni. Erről még mondok pár szót, de előtte a Robottörténetek-kötetből kimaradt novellákról:
- a Robottörténetek-kötetből kimaradt novellák EGYIKE SEM tartozik szerintem a RBA-ciklusba. Mondom miért:
Öcsi: a Földön robot, ráadásul beszélő, multifunkciós robot egyszerűen lehetetlen, pláne hogy a gyerekvállaláshoz engedély kell (ez még a Föld Anya idején sincs így!)
- Cal: ismét robot a Földön, ráadásul túl nagy hangsúlyt helyez a 0. Törvényre, aminek kifejezett formában nem kéne előkerülnie a sorozat legvégéig!
- Too Bad: ennek még magyar címe sincs. A benne szereplő robotnak olyan képessége van ami fizikai képtelenség, és soha máshol nem kerül elő, azaz ez a RBA-ban nem történt meg.
- Karácsony Rodney nélkül: időrendben lehetséges volna (korai, beszélő, multifunkciós robot aFöldön, bárkissé túl intelligens), de a központi probléma (a három Törvény megszegésének vágya) föl sem szabad merüljön, még az olvasóban sem, a robot-ciklus kapcsán, ami eredetileg rendkívül naív, a robotokat kvázi következő evolúciós lépésként kezelő franchise-nak íródott. Ez az egész eszmeiséget rombadöntené.
- Robot Visions: ennek sincs magyar címe. A történetben a Föld nem radioaktív, ellenben az emberek kihaltak, csak a robotok maradtak meg.
- Robotálmok: ez pontosan az a történet ami szerintem valahol megtörtént és a Föld radiaktivitásához vezetett, ellenben itt a problémát rövidrezárja.
A történeteket gyakorlatilag bármilyen sorrendben lehet olvasni, alig van pár ami konkrét eseményben kapcsolódik, pár pedig tematikailag rendelhető egymáshoz, ha unjuk a véletlenszerűséget.
Pl. a Robbie gyakorlatilag ugyanazt a témát tolja mint az Egy fiú legjobb barátja, csak pepitában.
A Körbe-körbe, Logika, és Fogd meg a nyulat (utóbbi nagyon gyenge szóviccre épülő valami) a főszereplő személyével kapcsolódik össze, ugyanakkor tematikailag pedig a Körbe-körbe összekapcsolható az AL-76-os robot elkeveredik és Az eltűnt robot novellákkal, mely utóbbi a hiperhajtómű feltalálása okán egybeforr az A csillagokba és a Kockázat (ebben a sorrendben) novellákkal. A Kockázat mondjuk elég problémás alapvetéssel dolgozik (nem működő hiperhajtómű), de az biztos a módosítások miatt merül fel és kész.
A Bizonyíték főszereplője feltűnik még az Elkerülhető Konfliktusban, amivel ugyanakkor összecseng a Rabszolga (helyesebben Gályarab, ami angolul egy szóvicc, mert a Galley egyben piszkozatot is jelent). c. írással.
A Földről és a radioaktivitásról szólva az alábbi kimenetelei lehetségesek a Robot-ciklusnak:
#1 a robotok kellően hasonlóvá válnak az emberekhez, beolvadnak, elszaporodnak, végül kiszorítják az emberiséget (erre utalhatna a ...hogy engedelmességgel tartozol neki). Tudjuk hogy ez nem történt meg, illetve ez így nem vezet radioaktivitáshoz.
#2 a robotok és az emberek összeolvadnak, békében élnek, mind magasabbra fejlődnek, happy end. Idevezetne pl. a 200 éves ember (és nem zárja ki a #1-nél említett novellát sem a kánonból). De tudjuk hogy ez sem történt meg, illetve ez így nem vezet radioaktivitáshoz. Bár eredetileg erre futtatta ki Asimov az egészet (bár igyekezett minél jobban beszürkíteni a végeredményt).
#3 a Föld radioaktívvá válik, és tökéletesen halott. EZ az ami megtörtént, nagy mellékrejtély a franchise-ban. De hogyan történhetett ez?
a) lehetőség hogy a robotok leatomoztak mindenkit, mert lázadás, meg minden. Ez azonban az Első Törvény miatt lehetetlen.
b) lehetőség hogy az emberek tették, konkrétan a robotellenesek, mert pl. rájöttek hogy a robotok beszivárogtak az emberek közé, átveszik a hatalmat stb. Csakhogy azon túl hogy a Földön sosem engedélyezték az androidokat, csakis a Masinák lehetnek jelen a földön, még értelmetlen is, mert ebbe mindenki belehal, a fundamentalisták meg talpon akarnak maradni. Tehát ez nem lehetséges.
c) a Külső Világok (az első 50 telep és a robotjaik) megtámadták a Földet és annyi. De tudtommal ez nem történt meg. Bár később még kiderülhet, hiszen a robot-regényeket és a birodalom-regényeket nem olvastam, csak az alapítvány-részciklust.
És még itt van a d) lehetőség is. Amit részemről a legvalószínűbbnek tartok. Hogy a Földön belháború tört ki - amihez a Robotok teremtették meg a helyzetet. Az Robotika Törvényeiről mindigis úgy tartottam ide vezetnének, de legalábbis nyilvánvaló kimeneteli lehetőség végső extrapolációként. És ehhez minden adott: a Masinák, a Masinákba vetett feltétlen hit, a Külső Világok elszakadási törekvése, és a 0. Törvény.
Btw, meglepő, de Asimov robot-történeteiben pont maguk a robotok amik a leginkább elhanyagolható részletek. A mondanivaló ma is érvényes és élvezhető, csak az ember formájú egységek fölöslegesek.
Robotokat Calvin idején csak az Amerikai Robot gyártott (az Egyesült Robotnak nem voltak pozitronagyú robotjai) és ezekhez a nagyon szigorú feltételekhez kötötték a használatukat. Csak a robotok működését szabályozta az 1-3. törvény, nem is kellett népszavazás.
Négy törvénynek, abból - ha jól emlékszem -hármat Suzanne Calvin alkotott (ráadásul nem volt róluk népszavazás), egyet meg saját maga. Ez a legszebb benne, szóval Daneel mégiscsak egy Ür-Soros!
Bár földi megfelelôjével szemben, neki ebbôl a soroskodásból semmi haszna nem származik, teszi amit pozitronagya szerint az emberiségért tennie kell.
Sokszor, sok helyen felbukkant már az Alapítvány illetve SW univerzum párhuzama. Nos, nincs új a Nap alatt, George Lucas és ezek szerint Isaac Asimov is beleesett abba a hibába, hogy utólag gyártotta a történelmet legnagyobb sikeréhez.
Bár Lucassal ellentétben az öregtôl nem olvastam olyat, hogy már középiskolás korában is így tervezte volna a sztorit.
Én ez amolyan kiterjesztésnek fogom fel, amit elfogad az ember, vagy nem.
A hosszú ideje létező képregényes univerzumok klasszikus problémája az idő múlása, hogy pl. Pókember 1961-ben tini volt, most meg 30 körüli, és ő még jól járt, mert valaki harminc év alatt öregedett másfelet. Ez még önmagában nem lenne baj, de a valódi eseményekhez való korabeli kapcsolatok (pl vietnami háború), vagy a Karácsonyok megszámolása már kissé nehezen magyarázható. A hivatalos magyarázat szerint ezek az események egy "csúszó időskálán" helyezkednek el, vagyis Pókembert mindig az aktuális jelenhez képest pár évvel korábban csípte meg a pók, jelenleg már bőven 2000 után, aztán a többit oldja meg az olvasó.
Ez persze akkora hülyeség, hogy még az se hiszi el, aki kiagyalta. Olvastam egy sokkal jobb teóriát, miszerint a képregények idővonala párhuzamos, egymással átfedésben levő univerzumok sokasága. Vagyis pl. az 1970-ben kiadott Pókember kalandjai azonosak az 1975-ben kiadott Pókemberéivel, de aztán ő megöregszik és nyugdíjba megy, amit mi már nem látunk, mert az 1975-ös, néhány évvel fiatalabb Pókember kalandjait követjük, aki 1975-ben még megkülönböztethetetlen volt az 1970-estől, de akinek nem láttuk a korábbi sztoriját, mert 1961-ben épp csak pólyás volt. És így tovább.
Valahogy így vagyok a "Daneel csinált mindent" elmélettel is: ez egyfelől ugyanaz az Asimov-világ, másfelől mégse, csak párhuzamos, ami átfedésben van az eredetivel. Az eredetiben létrejött a Második Birodalom, amit az is igazol, hogy az eredeti Alapítvány-könyvekben megjelentek az Encyclopedia Galactica Seldon után ezervalamennyiben kiadott köteteinek az idézetei. Akkor még nem voltak szuper számítógépek, később Trevize már úgy mesél az Enciklopédiáról, hogy a számítógépben naponta frissül ("online", ha ezt a kifejezést Asimov ismerte volna"), az eredeti könyv meg félkészen a múzeumban tekinthető meg. Ez már egy párhuzamos univerzum.
Nem is ez volt Asimov legnagyobb érdeme, az biztos. Szvsz, felesleges volt keverni a két univerzumot. Persze nagy hümmögve én is elfogadtam ezt, végül is, az ô szellemi terméke volt mindkettô, tett vele amit akart.
Csatlakozom, rettentően hangzik. Ugyan Asimov is "betette" Seldon fölé a robotokat, de egyrészt ő csak a saját korábbi dolgait hozta egy tető alá, másrészt ettől még az Alapítvány független sztorija megmaradt, szó sincs arról, hogy Daneel ott ólálkodott volna minden sarkon és dörzsölgeti a kezeit, hogy milyen szépen halad a terve. De nekem ez a maximum, amit lenyelek, és ezt is csak Asimovtól ;)
