A térképek elkerülték a figyelmemet, de ezt a hiányosságot pótoltam.
Hasznosabb lett volna előbb, de elég jól ismerem a Sátor-hegyeket.
A leírás alapján átvezettem a változásokat a TUHU adatbázisán.
Ha frissül a letölthető térkép, mindenki megnézheti, és aki veszi a fáradtságot, az ellenőrizheti is.
A 248 mp. számomra nem azonosítható, de ha arról a rövidke szakaszról van szó, amelyik összeköti az új K3 jelzésű utat és az új P jelzésű utat a Zsólyomka-völgyben, akkor ezt is javítom.
Gratulálok a szép munkához, remélem, még az idén járunk arrafelé, és megnézem személyesen is!
Az ide leírtakhoz még csak annyit, hogy az erdészet jelenleg nem foglalkozik turistajelzések létesítésével, szakmailag nem vizsgálja, ha új út létesítését bejelentik, már ha egyáltalán bejelentik, mert számos esetben erre nem is kerül sor. Az erdészet kezelésén kívüli területekről nem is beszélve.
Ne reménykedj, hogy szövetségünk feljelentésre kerül. Mielőtt nagy szavakat használnál olvass!
Olvasd el a cikkben leírtakat. A most dolgozó jelzésfestők nem új utakat hoznak létre, hanem a meglévők ésszerű rendezésére kerül sor. Tehát ezért nem kell külön engedélyt kérni ezekre.
Az engedélykérést elsősorban azoknál kellene szorgalmazni, akik önkényes alapon különböző jelzéseket, különböző utakat, és a széptől nagyon különböző minőségben festegetnek. És ez sajnos a Zemplénben eléggé gyakorlattá vált.
A kiemelt mondat nem véletlenül került be a híranyagba.
Továbbá nagyon tévedsz, hogy a megyei szövetségnek semmi köze a turistautakhoz. Más megyékről nem nyilatkozom, de nálunk a jelentős mennyiségű turistaút gondozása hosszú időre visszatekintve mindig a megyei szövetség koordinálásával történt. Ez így van jelenleg is. A túraútjaink kialakításánál rendszerben igyekszünk gondolkozni. Az országos és tájegységi főutakhoz (pl. OKT, Rákóczi út, ...) igazítjuk az azonos színben de céljelölésekkel rendelkező kiágazásokat, átkötéseket ( pl.Rákóczi út piros sávjából leágazva: PL Regéczi vár, P3 Sólyomkő kilátópont, P4 Regéci-vár - Óhuta ...). Az egységes jelzésrendszer egységes felújítása egyben egységes jelzés minőséget is jelent. Ezt a megyei szövetség koordinációja biztosítja.
Az egyedi akciók soha nem biztosították ezt a többszörös egységességet.
A megyei szövetség koordinálja azt is, hogy a megye túraútjai tájegységi csoportosításban, lehetőleg egy pályázat keretében kerüljenek racionalizálásra és felújításra. Sorolhatnám még a dolgokat az egységes festék és eszközminőségről, a minősített jelzésfestők biztosításáról, a festőtáborok megszervezéséről és sok másról. De talán ennyivel is tudtam érzékeltetni, hogy a megyei szövetségnek igenis jelentős köze van a megye turistaútjaihoz.
Mindezek alapján elvárjuk, hogy a megye túraútjai ennek szellemében kerüljenek rendszeres karbantartásra. Ezt csak ellenőrzött keretek között lehet megvalósítani.
Az üzlet nem most indult be, hanem mint ismeretes, már a múlt évben, amikor jelentős összeg fordítódott elsősorban a kék kör felújítására. Most csak folytatódik a dolog, nevezetesen BAZ megyében a Zempléni hegység turistaút rendszerének felújításával. És nagyon reméljük, hogy még a következő években is folytatódhat, a mi esetünkben a megye többi tájegységében is.
Csak alapinformáció, megyénkben a múlt évben 750km turistajelzés került felújításra, ez évben pedig csak a Zemplénben további 230 km lesz ésszerűen rendezve és felújítva.
A változások csak azok számára követhetetlenek, akik részleteket, félig kész állapotokat látnak. A hivatkozott cikk térképmellékletei tökéletesen tükrözik ennek a térségnek a rendezett állapotát.
Augusztus 24. és 28. között, szerdától vasárnapig öt napot tekeregtem az Alföldi Kéktúrán a berettyóújfalui vasútállomástól a Debrecen melletti, már régóta zárva tartó, volt Halápi csárdáig. Bár légvonalban a túrám kezdő- és végpontja mindössze valamivel több, mint 41 km-re volt egymástól, a GPS szerint én 141 km-t lófráltam eközben. De az a plusz százas volt az egész sava-borsa!
Alföldi Kéktúra Berettyóújfalu, vasútállomás – Horgásztó Hencida és Bojt között 2016. augusztus 24.
Szokás szerint most is vonattal utaztam a túrám kezdőpontjára, erre pont alkalmasnak tűnt a Keletiből 05:55-kor induló Hargita nemzetközi IC. A menetrendhez képest alig öt perces késéssel kilenc után pár perccel érkeztem meg Berettyóújfaluba, fürgén lecihelődtem a hosszú szerelvény utolsó kocsijának utolsó ajtaján (erre a fertályra szólt a helyjegyem, biztos valami általam ismeretlen fontossági sorrend szerint), és elindultam a távoli állomásépület felé. Közben persze járt a szemem, mint a jojó, igyekeztem észrevenni a leszálló utasok és a várakozók között az eddig még sohase látott útitársamat, ami azért nem volt túl nehéz, mivel általában az utasok a kezükben szokták vinni a holmijukat, nem a hátukon. Így aztán pár pillanat alatt kiszúrtam magamnak Andrást, aki az épület előtt álldogált, de persze akkorra már ő is észrevett, mivel eléggé feltűnő jelenség lehettem a méretes hátipakkommal és kinyitott túrabotjaimmal.
András azon kevesek közé tartozik, akik olvasói a leírásaimnak, és levélben jelezte, hogy csatlakozna hozzám egy napra. Végül ebben az első túranapban állapodtunk meg, hogy elkísér az állomástól az utolsó olyan helyig, ahonnan még haza tud jutni Debrecenbe. Nem is sokat szüttyögtem leszállás után, még a vonaton előkészültem az indulásra, már csak pecsételnem kellett a pénztárban, és az épületből kilépve be kellett kapcsolni a GPS-em, aztán útnak is indulhattunk. Először körbesétáltunk a városban, megnéztük a városközpontot, aztán első pihenőnket a 42-es és 47-es utak kereszteződének körforgalmánál tartottuk egy kis csehónál. Szerencsére András is sörös, így nem vesztünk össze azon, hogy mit is igyunk, aztán az iszonyúan forgalmas 42-es út padkáján elindultunk visszafelé, a Berettyó gátja felé. Egy látnivalót ugyanis még meg akartunk nézni, mégpedig a Herpályi templomromot, ami ezen az útvonalon érhető el a legkönnyebben.
Kádár vitéz szobra Berettyóújfalun, a Szent István téren
A tér sarkán áll a reformárus templom
Ez pedig a római katolikus templom
Jó félórát talpaltunk, mire megpillantottuk az úttól pár száz lépésnyire álló tornyot, le is tértünk egy víkendtelepre a legelső megfelelőnek látszó lejárón, de aztán egy gazda felvilágosított bennünket, hogy csak a következő földúton tudjuk elérni a templomromot. Így aztán visszatértünk a főútra, aztán a következő kiágazó földúton tényleg eljutottunk a romohoz. A magányosan álló torony egy templom és a hozzá tartozó monostor egyetlen maradványa, ami még a XII. században épült és a török korban néptelenedhetett el. Körbesétáltuk a romokat, aztán elindultunk vissza a vasútállomás felé, hiszen mellette tudtunk csak visszacsatlakozni az Alföldi Kéktúra útvonalára úgy, hogy nem hagyok ki egyetlen métert sem belőle. Ehhez én ragaszkodtam ortodox kéktúrázóként, Andrásnak mindegy volt, merre megyünk.
A Herpályi templomrom 1.
A Herpályi templomrom 2.
Háromnegyed tizenkettő felé értük el a gátat és a Berettyón átvezető hidat, itt tértem le az előző túrám végén és tűntek fel most az első kék sáv jelzések. A folyóparton megálltunk egy hosszabb pihenőre, aztán belevágtunk az egyhangú töltéskilométerekbe. Ilyenkor általában a kétszáz métereket jelző kis fehérre meszelt és beszámozott oszlopocskákat szoktam figyelgetni és számolni a megtett utat, meg a még hátra lévő távolságot, de most a dumálás változatosságot hozott az életembe. Mivel a fiam lassan tíz éve nem tart velem, már egész elfelejtettem, hogy így is lehet túrázni! A gát egy kicsit kiemelkedett a lapályból, jól lehetett látni a szomszédos települések templomtornyait, így közelítettük meg először Szentpéterszeg templomtornyát (ide nem mentünk be, csak elhaladtunk a gáton a falu mellett), aztán a túlparti Váncsod tornyát hagytuk magunk mögött, később már egyre nagyobbra nőtt előttünk Gáborján templomtornya. Ebbe a faluba már betér az Alföldi Kéktúra, mi sem hagytuk ki.
A 47-es út Berettyó hídja. Itt hagytam abba múltkor, innen folytattam most az Alföldi Kéktúrát
A vasúti híd alig másfél kilométer a közúti hídtól
A Herpályi templomrom erős zoommal fényképezve a 42-es út Berettyó hídjától
Szentpéterszeg templomtornya és a Berettyó a gátról fényképezve
Habár itt nem kellett stemplizni, de csábítóak voltak a presszó napernyőjére festett sermárkák, így aztán ide is betértünk egy kis frissítésre. A faluból továbbindulva ismét felgyalogoltunk a gátra, ott se hagytuk egészen Hencida határáig! Kerékpáros kéktúrázókkal akadtunk össze a gáton, szembe jöttek velünk, nagyapa, apa és fia nyomatták a kilométereket. Megálltunk beszélgetni, úgy vettem ki a szavaikból, ők megpróbálják a bringáikkal ortodox módon járni az AK-t, végigtekerik a leghomokosabb, legsarasabb, legbenőttebb ösvényeket is. Tiszteletre méltó szándék, magamban meg is emeltem a kalapom előttük!
Gáborján, Piactér
Parasztbarokkos homlokzatú házak Gáborjánban
Gáborján, református templom
Őzike a gáton
Egyre közelebb értünk Hencida templomtornyához
Hencida nem egy kéktúrázóbarát falu, legalábbis abból a szempontból, hogy vagy ezerlépésnyit kell letérni a jelzett útvonalról, hogy stemplizhessünk a kis vegyesboltban az igazoló füzetünkbe! Mi megtettük ezt a kitérőt, benyomtam a bélyegzést a megfelelő helyre, aztán leültünk egy-egy sörrel a kezünkben a bolttal szomszédos ház kapujának lépcsőjére. Felhörpintettük a frissítőket, aztán elbúcsúztunk egymástól, Andrásért ugyanis ide fognak jönni kocsival, én pedig indultam tovább az utamon, mert a falu közepén csak nem verhettem fel a sátram!
Na, én sem mentem már messzire, ugyanis korábban kiszúrtam a térképen és a guglin, hogy van egy kis elhagyatott horgásztó Hencida és Bojt között a mezőkön. Így aztán visszabattyogtam a kéktúra útvonalára, kereszteztem a hídon a Berettyót és továbbindultam a déli partjától az aszfaltúton. Nem kellett sokáig aszfaltoznom, a hídtól talán ötszáz lépésnyire már le is térítettek a jelzések egy mezei földútra. Ez az út egyre kevésbé kijárt lett, ahogy haladtam rajta, végül nagyjából 2 km után, amikor jobbra fordultam a Hencida-Csereerdő-csatornával párhuzamos keréknyomokra, már méretes kátyúk és dagonyák között sasszézgattam.
Hencida, református templom
A Berettyó a hencidai hídról fényképezve
A hídon álló fényképész árnyéka
Szerencsére innen már csak pár száz lépés volt a horgásztó, illetve annak a kis félszigete, ahol a pihenő is áll.
Gyorsan megtaláltam, a magas, nyikorgó szélkerék, ami régebben egy szivattyút működtethetett, mutatta az utat. A tisztáson kicsit magas volt a fű, de sebaj! Legalább kényelmesebb lesz az alvás a sátorban! Ekkor már hét felé járt az idő, nem is sokat teketóriáztam, felütöttem a sátrat és be is cuccoltam oda. Kikapcsolása előtt még a GPS-re pillantottam, ezen a napon 29,8 km-t haladtam 188 m szinttel, ebben persze benne volt a berettyóújfalui városnézés, viszont nem lett belemérve az a párszáz lépés, ami időre a GPS önkényesen kikapcsolt még a gáton (ezt kézzel pótoltam a trekken). Hazatelefonáltam, hogy túléltem a napot, lediktáltam a sátor pozícióját, aztán megvacsoráztam és egy kis zenehallgatás után (most Vangelis volt a soros a Tűzszekerekkel) el is tettem magam másnapra.
Az esővédő házikó a horgásztó mellett. Nem messze tőle vertem fel a sátrat.
Facebook oldalukra raktak is ki egy promó videót :) Az alapján igényes lesz. Egyébként én úgy számítottam, hogy a Hazajárós fiúk is megpróbálkoznak egy ilyennel, azt nagyon szívesen néztem volna, de reméljük ez is hasonló színvonalas lesz!
"Jön, jön, jön! Szombaton indul a Bakancslista 30 részes Kéktúra sorozata. Ismerd meg az ország mindkét arcát. Másfélmillió lépés, másképp." Én kíváncsi leszek nagyon mit alkottak a fiúk :)
"Az északi zöld már a létesítésekor is problémás volt"
igen, ez a sztenderd válasz
ám én mégis úgy gondolom, amit valaki létrehozott és hagyunk lepusztulni, az szomorú
ráadásul a Palóc vége szépen karban is van tartva
ez kb olyan, mintha BAZ megye képtelen lenne fenntartani a (hasamraütök) 3500 km alsóbbrendű útját, ezért az egyszerűbb megoldást választva A és B falu közötti utat lezárják mindkét végén két betontömbbel és szépen hagyja lepusztulni
aki A-ból B-be akar jutni, megteheti C-n keresztül némi kerülővel
A és B közötti utat különben is még a zemúttnyócév előtti rezsim építtette (a megye tiltakozása ellenére) csak hogy megnyerje a választást, épp itt az ideje hogy eltűnjön a köztudatból
valóban, ez is egy megoldás
csak nem a jó megoldás
egyébként a most létrehozott kék háromszög kék kereszt satöbbi jelzéseknek meg van oldva a "gondozása"?
valaki írásba adta hogy vállalja a karbantartását?
Az északi zöld már a létesítésekor is problémás volt, "felsőbb nyomásra" készült, nem volt aki a gondozását elvállalta, csak egyszeri alkalomra lett megbízva a festője.
Szóval itt is úgy nézett ki, hogy X kormánybiztos kikiáltotta magát helyi kiskirálynak és az ottani szövetség tiltakozása ellenére megcsinálta.
Most pedig abban a fázisban vagyunk, amikor a fagyi épp visszanyal...
Igen. Ideális országban az lenne az ügymenet, hogy ha már a törvény előírja a kötelező nyilvántartást, akkor annak a rendelete azt is előírja, hogy ennek mit kell tartalmaznia. Utána szépen nekiállnak, és összerakják a technikai hátteret azok, akiket a törvény kötelez rá. Utána, ha a túraútvonalak hálózatának egyszerűsítése, ésszerüsítése szükséges, akkor az érintett felek összeülnek, és megbeszélik, majd leszürkítik, átfestik. Az, hogy kik az érintettek, nyilván az erdészet levelezésében utánanézhető, akik ott nem szerepelnek, mint engedélykérők, nyilván partizánok. De nem úgy, hogy x szövetség gondol egyet, és kikiáltja magát helyi kiskirálynak, kinek szava törvény, aztán nekiesik azoknak a festéseknek, amik neki nem szimpatikusak, mert akkor abból anarchia lesz, mert két hét múlva az ő festéseit fogja másvalaki leszürkíteni.
a szöveget nem teljesen értem, a piros sáv átveszi a szerepét de nem is arra megy mint a megszüntetésre kerülő zöld (vagy félreértem/rosszul nézem a térképet és fonódnának csak inkább a zöldet átfestik pirosra?)
"Ezúton hívjuk fel a figyelmet, hogy ha a megyei szövetséggel nem egyeztetett új jelzések kerülnek kihelyezésre a térségben, azt megszüntetjük."
Én meg remélem, hogy az ilyen esetben a szövetség vezetői rongálás miatt fel lesznek jelentve, és elítélve. A megyei szövetség nem hatóság. ha valaki megkapta az erdészettől az engedélyt a jelzések kihelyezésére, akkor ahhoz a megyei szövetségnek semmi köze. Tessék lobbizni, hogy csak MTSZ tag egyesület helyezhessen ki TÖRVÉNYESEN túrajelzést, de amíg nem ez a helyzet, a megyei szövetség csak ne nyúljon más munkájához. Mert semmivel nincs több joguk hozzá, mint fordítva lenne.
nem tudok erre válaszolni, mivel ilyen helyzetben nem voltam még. Nehéz megítélni. Pl. mi van akkor, ha valaki eltéved, és aztán újra rábukkan a kékre? Vissza kell menni, újra lejárni?
Szerintem mindenki magának csinálja, egyedül van az erdőben, tehát saját magával kell dűlőre jutnia ilyen kérdésekben. Ezért nem szoktam látványosan háborogni a valódi csalókon, az autós pecsételőkön sem. Az az ő pecsétjük, az ő jelvényük lesz. Nem az enyém. Én tudom, az enyém mögött mi van, ő meg tudja a sajátját.
Én mondjuk ezzel nem értek egyet.Még régebben volt(talán a Zemplénben),hogy a ritkás jelzések miatt letévedtünk a kékről és nem mentünk vissza az utolsó jelzésig,hanem becéloztuk a települést és toronyiránt el is értük.De emiatt eszembe sem jutott,hogy csaltunk,mert nem mindegy,hogy két jellegtelen út közül melyiken megyünk?
