Érdekes, nálam Te voltál mindíg a nagy kritikusként elkönyvelve, és most Te látod és írod le ennek a módosításnak a lényegét.
Valóban, az OKT és a mostani Piros út lett ennek a térségnek a főgerince és ebből ágaznak le a célponti utak.
Csak megjegyzem, a P azért lett ide felvéve, mert ez beköt a határátkelőhelynél a szlovák útrendszerbe, a másik vége pedig a keleti nagy pirosba torkollik.
A zöldek zagyvaságát is jól látod. Helyette az OKT leágazásai mennek a hegyekre.
Eddig nem említettem, hogy itt a város részéről az évek során egy tanösvény rendszer is ráépült a turista útjainkra. Ez természetesen még további zűrzavart okozott. A város és a Kalandpark vezetésével való egyezségünk alapján itt a tanösvényi jeleket megszüntettük és a célpontokat a turista jelzéseken lehet elérni. A célpontok leírásai, térképei a terepen általuk kihelyezett táblákon szerepelnek. Ez is egy nagy egyszerűsítése a turista-kiránduló személyek részére.
Ha már ezeket is részleteztem, még egy módosításról itt adok számot.
Nevezetesen az Alföldi kék végpontja nem a városban lesz ezután, hanem lekerül a vasútállomásra. Az itt lévő igazolópecsét az Alföldi kéket fogja kiszolgálni.
Az OKT nyomvonala a múlt évi felújítás során módosult, nevezetesen a Nagy-Nyugodó visszakerült a kés nyomvonalába. Itt bélyegzés is van, és ez fontos csomópontja további kék szárnyvonalak kiágazásainak (K+, K3).
Az új OKT igazolófüzet megjelenésekor még egy változás lesz. A most Bányi-nyereg néven jegyzett bélyegzőhely megszűnik. Ezzel én már régebben is foglalkoztam itt a fórumon, hogy a Bányi-nyereg terepileg nem ott van, ahová a bélyegzőt kihelyezték (Vörös-kő Panzió). Ez téves volt, mert valójában a Bányi-nyereg a Cirkáló-tanya és Nagy -Nyugodó között van terepileg. Nos itt nem lesz bélyegzés és a Vörös-kői is le lesz szerelve.
Vagyis a pecsétek sora a jövőben következő lesz: Cirkáló-tanya, Nagy-Nyugodó, Vágáshuta.
Az új igazolófüzetben már ezek a bélyegzőhelyek szerepelnek majd.
Az ÉZ témát az előzőben sokadszor!!! ismételten kirészleteztem.
Te is leírtad, igen, nem tudjuk karbantartani. De ezt nem most találtuk ki, hanem a létesítését megelőző értekezleten rögzítve lett. Ezért egyik érintett megye sem vállalta fel akkor a felfestését és lett egyszemélyes vállalkozás.
Ennek fenntartási igénye egyszerűen nincs arányba az érdeklődéssel. Ezt pedig ti turisták szabályozzátok. Mi csak előre láttuk ezt.
A politikai okfejtésekbe kár lenne belemenni, mert az itt nem volt és ma sem szempont. Kizárólag szakmai érvek játszottak és játszanak szerepet. Pár emberért nem kell fenntartani egy hatalmas erőforrásokat igénylő utat.
A képernyő előtt lehet okosakat mondani, igényeket követelni, de a realitás a terepen dől el.
A többi útvonal fenntartására vonatkozó kérdésed már jogos. Lám, te is igyekszel előre gondolkodni. Mint alább már írtam, most jelentős összegek kerültek, kerülnek a jelzésrendszer rendbetételére. Az MTSZ-ben öt éves ütemterv van előirányozva az ország teljes úthálózatának felújítására. Ez egyben racionalizálást is jelent természetesen. Mi megyei szinten területi elv alapján tervezzük a felújítások lebonyolítását. Ezért is kezdtük ez évben a Zemplénben és tervek szerint haladunk majd tovább.
A karbantartás kérdése eddig sem volt másként, bárki bármit mond, eddig is a megye koordinálta és irányította az útfestéseket. Csak jóval szerényebb keretek között. Jelenleg nincs pénzügyi korlátja ennek. A festés minőségét 5 évre garantáljuk, tehát egy ciklusidőre. Hosszú távra ma senki nem lát, mert ez nem is várható el az illetékesektől. A mi feladatunk most az, hogy a lehetőségeket kihasználva minél többet tegyünk. Még akkor is, ha ilyen ellenállásokba és meg nem értésekbe ütközünk!
Ezt a témát már többször érintettük. Itt a fórumon is többször leírtam, az ÉZ soha nem volt a megye részéről gondozva. Mert már a létesítéskor sem volt biztosítva a központi jövője. A karban tartása ennek jóval nagyobb anyagi, időbeli és létszám terhet jelentett volna, mint amivel rendelkezünk. Mert nem csak festeni kell a jeleket, hanem a határsáv járhatóságát is biztosítani kellene. Már többször írtam, nincs rá akkora igény a turisták részéről sem, hogy a határsáv öntisztuló lenne. Valljuk be ez egy kuriózum volt akkor, de csak egyszeri alkalommal. Még a kék túrán is vannak benőtt szakaszok, pedig azt azért sokkal többen járják, mint ezt, az egyébként is technikailag sem könnyű útvonalat. Nekünk nincsenek megfelelő eszközeink ennek kitisztításához. Ez nem metszőolló kérdése.
Itt is megismétlem, az ÉZ útjait a fentiek alapján nem vettük és nem is vesszük fel a megyei útkataszterbe. A Zemplénben most jött el az ideje, hogy ezt jelzésileg és majd térképileg véglegesen rögzítjük is. A nem határsávban haladó szakasza - érdemben a Sátoros-hegyek környéke - megmarad, de nem ÉZ néven, hanem a korábban leírt útrendszerünkbe asszimilálva. Ugyanis az útrendszerünk kialakításánál az egyszerűsítés, átláthatóság is szerepel az elvárások között. Ezért a fonódások, fölösleges út együtt haladások rendre megszüntetésre kerülnek, ahol erre lehetőségünk van. A még nem átdolgozott térkép itt még hűen tükrözi a jelzésrendszer dzsungelét. Ezzel az egyszerűbb tájékozódást igyekszünk elősegíteni.
Leírom, nem magunknak tesszük átláthatóbbá, hanem nektek, nem itt élő, a területet kevésbé ismerő turisták számára. Meg azoknak, akik a térképet fordítva tartják, vagy GPS-el a kézben is eltévednek. S ha ezt sikerül elérnünk, nem kiskirály, hanem király jelző illet minket. Remélem D:-)
"Ezúton hívjuk fel a figyelmet, hogy ha a megyei szövetséggel nem egyeztetett új jelzések kerülnek kihelyezésre a térségben, azt megszüntetjük."
Erre válaszolj, melyik törvény, melyik paragrafusa írja elő, hogy a veletek nem egyeztetett, de engedéllyel rendelkező jelzéseket te megszüntetheted? Mert ha egyik sem, akkor bizony te éppen más munkáját rongálod.
De tudod mit? Legyetek tökösek, kezdjétek a táblarendszerrel.
Túl naiv vagy. Tegyük világossá, az erdészetek ma alapból nem érdekeltek a turistautak létesítése, rendezése, fenntartása ügyében. Ezt többségében az MTSZ és a területi turista szervezetek végzik, meg a már emlegetett partizánok, akik néha csak lelkesedésből, de valljuk be, sokszor valamilyen önös érdekből tevékenykednek a saját ötleteik alapján.
Tehát az általad leírt folyamat nem náluk van. Az első lépések ma még nem működnek. Az MTSZ elkezdett valamit, de egyszerre nem lehet egy országot rendbe rakni.
A hálózat ésszerűsítése, ahogy már alább írtam megtörtént (Zemplén), de nem ők, hanem mi, akik ismerjük, járjuk a helyszínt és ismerjük a turista elvárásokat.
Alább részleteztem szerepünket, ezért itt csak annyit írok, a "kiskirály" jelző ezek alapján tájékozatlanságodból fakad. Az anarchia épp a nem rendezett, szervezett körülményekből, a partizán ötletekből fakad.
A térképek elkerülték a figyelmemet, de ezt a hiányosságot pótoltam.
Hasznosabb lett volna előbb, de elég jól ismerem a Sátor-hegyeket.
A leírás alapján átvezettem a változásokat a TUHU adatbázisán.
Ha frissül a letölthető térkép, mindenki megnézheti, és aki veszi a fáradtságot, az ellenőrizheti is.
A 248 mp. számomra nem azonosítható, de ha arról a rövidke szakaszról van szó, amelyik összeköti az új K3 jelzésű utat és az új P jelzésű utat a Zsólyomka-völgyben, akkor ezt is javítom.
Gratulálok a szép munkához, remélem, még az idén járunk arrafelé, és megnézem személyesen is!
Az ide leírtakhoz még csak annyit, hogy az erdészet jelenleg nem foglalkozik turistajelzések létesítésével, szakmailag nem vizsgálja, ha új út létesítését bejelentik, már ha egyáltalán bejelentik, mert számos esetben erre nem is kerül sor. Az erdészet kezelésén kívüli területekről nem is beszélve.
Ne reménykedj, hogy szövetségünk feljelentésre kerül. Mielőtt nagy szavakat használnál olvass!
Olvasd el a cikkben leírtakat. A most dolgozó jelzésfestők nem új utakat hoznak létre, hanem a meglévők ésszerű rendezésére kerül sor. Tehát ezért nem kell külön engedélyt kérni ezekre.
Az engedélykérést elsősorban azoknál kellene szorgalmazni, akik önkényes alapon különböző jelzéseket, különböző utakat, és a széptől nagyon különböző minőségben festegetnek. És ez sajnos a Zemplénben eléggé gyakorlattá vált.
A kiemelt mondat nem véletlenül került be a híranyagba.
Továbbá nagyon tévedsz, hogy a megyei szövetségnek semmi köze a turistautakhoz. Más megyékről nem nyilatkozom, de nálunk a jelentős mennyiségű turistaút gondozása hosszú időre visszatekintve mindig a megyei szövetség koordinálásával történt. Ez így van jelenleg is. A túraútjaink kialakításánál rendszerben igyekszünk gondolkozni. Az országos és tájegységi főutakhoz (pl. OKT, Rákóczi út, ...) igazítjuk az azonos színben de céljelölésekkel rendelkező kiágazásokat, átkötéseket ( pl.Rákóczi út piros sávjából leágazva: PL Regéczi vár, P3 Sólyomkő kilátópont, P4 Regéci-vár - Óhuta ...). Az egységes jelzésrendszer egységes felújítása egyben egységes jelzés minőséget is jelent. Ezt a megyei szövetség koordinációja biztosítja.
Az egyedi akciók soha nem biztosították ezt a többszörös egységességet.
A megyei szövetség koordinálja azt is, hogy a megye túraútjai tájegységi csoportosításban, lehetőleg egy pályázat keretében kerüljenek racionalizálásra és felújításra. Sorolhatnám még a dolgokat az egységes festék és eszközminőségről, a minősített jelzésfestők biztosításáról, a festőtáborok megszervezéséről és sok másról. De talán ennyivel is tudtam érzékeltetni, hogy a megyei szövetségnek igenis jelentős köze van a megye turistaútjaihoz.
Mindezek alapján elvárjuk, hogy a megye túraútjai ennek szellemében kerüljenek rendszeres karbantartásra. Ezt csak ellenőrzött keretek között lehet megvalósítani.
Az üzlet nem most indult be, hanem mint ismeretes, már a múlt évben, amikor jelentős összeg fordítódott elsősorban a kék kör felújítására. Most csak folytatódik a dolog, nevezetesen BAZ megyében a Zempléni hegység turistaút rendszerének felújításával. És nagyon reméljük, hogy még a következő években is folytatódhat, a mi esetünkben a megye többi tájegységében is.
Csak alapinformáció, megyénkben a múlt évben 750km turistajelzés került felújításra, ez évben pedig csak a Zemplénben további 230 km lesz ésszerűen rendezve és felújítva.
A változások csak azok számára követhetetlenek, akik részleteket, félig kész állapotokat látnak. A hivatkozott cikk térképmellékletei tökéletesen tükrözik ennek a térségnek a rendezett állapotát.
Augusztus 24. és 28. között, szerdától vasárnapig öt napot tekeregtem az Alföldi Kéktúrán a berettyóújfalui vasútállomástól a Debrecen melletti, már régóta zárva tartó, volt Halápi csárdáig. Bár légvonalban a túrám kezdő- és végpontja mindössze valamivel több, mint 41 km-re volt egymástól, a GPS szerint én 141 km-t lófráltam eközben. De az a plusz százas volt az egész sava-borsa!
Alföldi Kéktúra Berettyóújfalu, vasútállomás – Horgásztó Hencida és Bojt között 2016. augusztus 24.
Szokás szerint most is vonattal utaztam a túrám kezdőpontjára, erre pont alkalmasnak tűnt a Keletiből 05:55-kor induló Hargita nemzetközi IC. A menetrendhez képest alig öt perces késéssel kilenc után pár perccel érkeztem meg Berettyóújfaluba, fürgén lecihelődtem a hosszú szerelvény utolsó kocsijának utolsó ajtaján (erre a fertályra szólt a helyjegyem, biztos valami általam ismeretlen fontossági sorrend szerint), és elindultam a távoli állomásépület felé. Közben persze járt a szemem, mint a jojó, igyekeztem észrevenni a leszálló utasok és a várakozók között az eddig még sohase látott útitársamat, ami azért nem volt túl nehéz, mivel általában az utasok a kezükben szokták vinni a holmijukat, nem a hátukon. Így aztán pár pillanat alatt kiszúrtam magamnak Andrást, aki az épület előtt álldogált, de persze akkorra már ő is észrevett, mivel eléggé feltűnő jelenség lehettem a méretes hátipakkommal és kinyitott túrabotjaimmal.
András azon kevesek közé tartozik, akik olvasói a leírásaimnak, és levélben jelezte, hogy csatlakozna hozzám egy napra. Végül ebben az első túranapban állapodtunk meg, hogy elkísér az állomástól az utolsó olyan helyig, ahonnan még haza tud jutni Debrecenbe. Nem is sokat szüttyögtem leszállás után, még a vonaton előkészültem az indulásra, már csak pecsételnem kellett a pénztárban, és az épületből kilépve be kellett kapcsolni a GPS-em, aztán útnak is indulhattunk. Először körbesétáltunk a városban, megnéztük a városközpontot, aztán első pihenőnket a 42-es és 47-es utak kereszteződének körforgalmánál tartottuk egy kis csehónál. Szerencsére András is sörös, így nem vesztünk össze azon, hogy mit is igyunk, aztán az iszonyúan forgalmas 42-es út padkáján elindultunk visszafelé, a Berettyó gátja felé. Egy látnivalót ugyanis még meg akartunk nézni, mégpedig a Herpályi templomromot, ami ezen az útvonalon érhető el a legkönnyebben.
Kádár vitéz szobra Berettyóújfalun, a Szent István téren
A tér sarkán áll a reformárus templom
Ez pedig a római katolikus templom
Jó félórát talpaltunk, mire megpillantottuk az úttól pár száz lépésnyire álló tornyot, le is tértünk egy víkendtelepre a legelső megfelelőnek látszó lejárón, de aztán egy gazda felvilágosított bennünket, hogy csak a következő földúton tudjuk elérni a templomromot. Így aztán visszatértünk a főútra, aztán a következő kiágazó földúton tényleg eljutottunk a romohoz. A magányosan álló torony egy templom és a hozzá tartozó monostor egyetlen maradványa, ami még a XII. században épült és a török korban néptelenedhetett el. Körbesétáltuk a romokat, aztán elindultunk vissza a vasútállomás felé, hiszen mellette tudtunk csak visszacsatlakozni az Alföldi Kéktúra útvonalára úgy, hogy nem hagyok ki egyetlen métert sem belőle. Ehhez én ragaszkodtam ortodox kéktúrázóként, Andrásnak mindegy volt, merre megyünk.
A Herpályi templomrom 1.
A Herpályi templomrom 2.
Háromnegyed tizenkettő felé értük el a gátat és a Berettyón átvezető hidat, itt tértem le az előző túrám végén és tűntek fel most az első kék sáv jelzések. A folyóparton megálltunk egy hosszabb pihenőre, aztán belevágtunk az egyhangú töltéskilométerekbe. Ilyenkor általában a kétszáz métereket jelző kis fehérre meszelt és beszámozott oszlopocskákat szoktam figyelgetni és számolni a megtett utat, meg a még hátra lévő távolságot, de most a dumálás változatosságot hozott az életembe. Mivel a fiam lassan tíz éve nem tart velem, már egész elfelejtettem, hogy így is lehet túrázni! A gát egy kicsit kiemelkedett a lapályból, jól lehetett látni a szomszédos települések templomtornyait, így közelítettük meg először Szentpéterszeg templomtornyát (ide nem mentünk be, csak elhaladtunk a gáton a falu mellett), aztán a túlparti Váncsod tornyát hagytuk magunk mögött, később már egyre nagyobbra nőtt előttünk Gáborján templomtornya. Ebbe a faluba már betér az Alföldi Kéktúra, mi sem hagytuk ki.
A 47-es út Berettyó hídja. Itt hagytam abba múltkor, innen folytattam most az Alföldi Kéktúrát
A vasúti híd alig másfél kilométer a közúti hídtól
A Herpályi templomrom erős zoommal fényképezve a 42-es út Berettyó hídjától
Szentpéterszeg templomtornya és a Berettyó a gátról fényképezve
Habár itt nem kellett stemplizni, de csábítóak voltak a presszó napernyőjére festett sermárkák, így aztán ide is betértünk egy kis frissítésre. A faluból továbbindulva ismét felgyalogoltunk a gátra, ott se hagytuk egészen Hencida határáig! Kerékpáros kéktúrázókkal akadtunk össze a gáton, szembe jöttek velünk, nagyapa, apa és fia nyomatták a kilométereket. Megálltunk beszélgetni, úgy vettem ki a szavaikból, ők megpróbálják a bringáikkal ortodox módon járni az AK-t, végigtekerik a leghomokosabb, legsarasabb, legbenőttebb ösvényeket is. Tiszteletre méltó szándék, magamban meg is emeltem a kalapom előttük!
Gáborján, Piactér
Parasztbarokkos homlokzatú házak Gáborjánban
Gáborján, református templom
Őzike a gáton
Egyre közelebb értünk Hencida templomtornyához
Hencida nem egy kéktúrázóbarát falu, legalábbis abból a szempontból, hogy vagy ezerlépésnyit kell letérni a jelzett útvonalról, hogy stemplizhessünk a kis vegyesboltban az igazoló füzetünkbe! Mi megtettük ezt a kitérőt, benyomtam a bélyegzést a megfelelő helyre, aztán leültünk egy-egy sörrel a kezünkben a bolttal szomszédos ház kapujának lépcsőjére. Felhörpintettük a frissítőket, aztán elbúcsúztunk egymástól, Andrásért ugyanis ide fognak jönni kocsival, én pedig indultam tovább az utamon, mert a falu közepén csak nem verhettem fel a sátram!
Na, én sem mentem már messzire, ugyanis korábban kiszúrtam a térképen és a guglin, hogy van egy kis elhagyatott horgásztó Hencida és Bojt között a mezőkön. Így aztán visszabattyogtam a kéktúra útvonalára, kereszteztem a hídon a Berettyót és továbbindultam a déli partjától az aszfaltúton. Nem kellett sokáig aszfaltoznom, a hídtól talán ötszáz lépésnyire már le is térítettek a jelzések egy mezei földútra. Ez az út egyre kevésbé kijárt lett, ahogy haladtam rajta, végül nagyjából 2 km után, amikor jobbra fordultam a Hencida-Csereerdő-csatornával párhuzamos keréknyomokra, már méretes kátyúk és dagonyák között sasszézgattam.
Hencida, református templom
A Berettyó a hencidai hídról fényképezve
A hídon álló fényképész árnyéka
Szerencsére innen már csak pár száz lépés volt a horgásztó, illetve annak a kis félszigete, ahol a pihenő is áll.
Gyorsan megtaláltam, a magas, nyikorgó szélkerék, ami régebben egy szivattyút működtethetett, mutatta az utat. A tisztáson kicsit magas volt a fű, de sebaj! Legalább kényelmesebb lesz az alvás a sátorban! Ekkor már hét felé járt az idő, nem is sokat teketóriáztam, felütöttem a sátrat és be is cuccoltam oda. Kikapcsolása előtt még a GPS-re pillantottam, ezen a napon 29,8 km-t haladtam 188 m szinttel, ebben persze benne volt a berettyóújfalui városnézés, viszont nem lett belemérve az a párszáz lépés, ami időre a GPS önkényesen kikapcsolt még a gáton (ezt kézzel pótoltam a trekken). Hazatelefonáltam, hogy túléltem a napot, lediktáltam a sátor pozícióját, aztán megvacsoráztam és egy kis zenehallgatás után (most Vangelis volt a soros a Tűzszekerekkel) el is tettem magam másnapra.
Az esővédő házikó a horgásztó mellett. Nem messze tőle vertem fel a sátrat.
Facebook oldalukra raktak is ki egy promó videót :) Az alapján igényes lesz. Egyébként én úgy számítottam, hogy a Hazajárós fiúk is megpróbálkoznak egy ilyennel, azt nagyon szívesen néztem volna, de reméljük ez is hasonló színvonalas lesz!
"Jön, jön, jön! Szombaton indul a Bakancslista 30 részes Kéktúra sorozata. Ismerd meg az ország mindkét arcát. Másfélmillió lépés, másképp." Én kíváncsi leszek nagyon mit alkottak a fiúk :)
"Az északi zöld már a létesítésekor is problémás volt"
igen, ez a sztenderd válasz
ám én mégis úgy gondolom, amit valaki létrehozott és hagyunk lepusztulni, az szomorú
ráadásul a Palóc vége szépen karban is van tartva
ez kb olyan, mintha BAZ megye képtelen lenne fenntartani a (hasamraütök) 3500 km alsóbbrendű útját, ezért az egyszerűbb megoldást választva A és B falu közötti utat lezárják mindkét végén két betontömbbel és szépen hagyja lepusztulni
aki A-ból B-be akar jutni, megteheti C-n keresztül némi kerülővel
A és B közötti utat különben is még a zemúttnyócév előtti rezsim építtette (a megye tiltakozása ellenére) csak hogy megnyerje a választást, épp itt az ideje hogy eltűnjön a köztudatból
valóban, ez is egy megoldás
csak nem a jó megoldás
egyébként a most létrehozott kék háromszög kék kereszt satöbbi jelzéseknek meg van oldva a "gondozása"?
valaki írásba adta hogy vállalja a karbantartását?
Az északi zöld már a létesítésekor is problémás volt, "felsőbb nyomásra" készült, nem volt aki a gondozását elvállalta, csak egyszeri alkalomra lett megbízva a festője.
Szóval itt is úgy nézett ki, hogy X kormánybiztos kikiáltotta magát helyi kiskirálynak és az ottani szövetség tiltakozása ellenére megcsinálta.
Most pedig abban a fázisban vagyunk, amikor a fagyi épp visszanyal...
Igen. Ideális országban az lenne az ügymenet, hogy ha már a törvény előírja a kötelező nyilvántartást, akkor annak a rendelete azt is előírja, hogy ennek mit kell tartalmaznia. Utána szépen nekiállnak, és összerakják a technikai hátteret azok, akiket a törvény kötelez rá. Utána, ha a túraútvonalak hálózatának egyszerűsítése, ésszerüsítése szükséges, akkor az érintett felek összeülnek, és megbeszélik, majd leszürkítik, átfestik. Az, hogy kik az érintettek, nyilván az erdészet levelezésében utánanézhető, akik ott nem szerepelnek, mint engedélykérők, nyilván partizánok. De nem úgy, hogy x szövetség gondol egyet, és kikiáltja magát helyi kiskirálynak, kinek szava törvény, aztán nekiesik azoknak a festéseknek, amik neki nem szimpatikusak, mert akkor abból anarchia lesz, mert két hét múlva az ő festéseit fogja másvalaki leszürkíteni.
