Én kétfajtát ismerek, az egyik a sűrűséget méri, a másik pedig a forráspontot. Persze mindkét eszköznél alkoholfokra skáláznak. Az egyik egy horgászúszóra emlékeztető üvegcső, a másik egy kis lepárló berendezés, amelyik a lepárlás maximális mérhető hőmérsékletéből származtatja az alkoholtartalmat.
Pedig bizony kétfajta aktívszén van, ha egy borászati boltban akarsz vásárolni, akkor biztosan megkérdezik, hogy szag vagy ízhiba miatt akarod-e megvásárolni. Gondolom szerkezetileg lehet más a kettő, az egyik az ízhibára való teljesen por alakú, a szagra előállított pedig egyfajta puffasztott kivitelű.
Egyébként zavarosodásra nem árulnak aktívszenet, bár a próbálkozásról nem beszélek le senkit, szerintem mindenesetre a szűrés a tuti.
Be kell vallanom őszintén, elfogyott az egész üveggel... Utána már csak borókapálinka volt, meg száraz vörösbor. Meg persze sör, a kevésbé kényeseknek.
Bográcsban készült, természetesen, szabadtéren...
Sch
Értesülök itt az újév hajnalán, hogy mostantól bűncselekmény, ami eddig szabálysértés volt. Mármint az otthon, saját élvezetre... Van itt jogtudó is urak? Tudjátok pontosan?
Pedig én 29-én olyan finom törkölyt ittam a vörösboros vaddisznópörkölt előtt, hogy csak na!
Szia holló!
Én eddig úgy tudtam, hogy aktv szén egyféle van. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lenne a kétféle. Hm?
Az ioncserélt víznél valóban jobb a (esetleg kétszer) desztillált víz. De az ioncseréltben szerintem éppen nem ásványi sók maradhatnak, hanem inkább valami kevésbé ionos, nagyobb molekulájú trutyik, talán éppen az elhasznált gyantából származók.
Az opálosodást a túl későn abbahagyott lepárlás során felgyűlt magas-forrsápontú komponenseknek a nem tiszta vízzel való higításkor hozzáadott sók hatására történő kolloidos kicsapódása okozza. Ezért tartom elképelhetőnek az aktívszenes derítést (Még nem próbáltam). A kolloidok miért ne adszorbeálódnának a szén felületén?
Az aktív szeneknek 2 féle csoportja van, az egyik az ízhibákat javítja, a másik a színhibákat. Szerintem itt egyik sem jó, hiszen nincs ízhiba, meg színhiba se.
Sajnos a hibát az ioncserélt víz okozta, hiszen a desztiláltvízzel ellentétben, ebben ott vannak az ásványi sók, legközelebb csak ilyent használjon a barátod :-)...
Szerintem a szűrés egy lehetőség, csak erre egy kis szerkezet is szükségeltetik, sőt nagy mennyiség esetén még nagyobb. Házilagosan kivitelezhető egy labor szűrő, amihez kell egy állvány, egy szűrőtölcsér ( mint a filteres kávéfőzőké) és aszbeszt pehely, ez utóbbi borászati boltokban kapható, kilós kiszerelésben, amivel többszáz litert megszűrhetsz ( a barátod...). A szűrés lényege, hogy a pálinkához kevered az aszbesztpelyhet ( vigyázat! a pálinkából kivonod a szűréssel a rákkeltő anyagot, csak beszippantani nem szabad ) s ezt addig töltöd át a szűrőn, amíg tükrös italt nem kapsz. Csak arra kell vigyázni, hogy a szűrő filter mindig tele legyen, mert így a kiszűrt azbesztréteg szűrőhatása állandó lesz.
A biztosabb megoldás, s talán kényelmesebb, egyszerűbb is az újra lepárlás. Finomítani kell a nedűt, s utána csakis desztilált vízzel beállítani az alkohol tartalmat.
Pálinka derítésről még nem hallottam, de gondolom meg lehet próbálni, mint a boroknál: csersav-zselatin derítésnél, először a csersavat keverjük az italhoz, majd az oldott zselatint. Sajnos a keverési arányt kisérletezéssel lehet meghatározni, majdnem laboratóriumi munka, mondjuk kis savtartalom esetén az 1:1 arányra tippelek... Szóval ez igen bonyolult, nem javaslom... ráadásul nem is garantált a siker, mert jó néhány zavarosodást okozót nem is hatástalanít...
70%-os? Az egész végtermék vagy csak az, ami először elkezd jönni? Az opálosság érdekes, nem is igazám tudok elsőre mit mondani. Akkor tud opálos lenni, ha túl sok utópárlatot hagyunk belemenni, de ha így lenne, akkor ez levinné az alkoholfokot. Másik fontos szempont a visszahigítás, itt a higító víz só és egyéb tartalma okozhat ilyet. Nem mindig. Volt, hogy barackpálinkát Visegrádi ásványvízzel higítva sem lett gond. Úgy általában a desztillált víz jobb, mint az ioncserélt, sőt utóbbit csak akkor használnék, ha biztos lenne az eredete.
Ötleteim:
1. még egyszer átpárolni, az utópárlat egy részét eldobni, desztillált vízzel higítani.
2. Deríteni. Mondjuk aktív szénnel. Erre a porrá tört gyógyertári anyag is megfelel. Nem kell sok elsőre (kb, egy tabletta/liter), viszont a szűréshez nem túl finom szűrőpapír kellhet.
3. A derítés előtt lehetne a hidegstabilitást növelni. Nem tudom, mennyi anyagról van szó. A higított opálos pálinkát ugyanis fél-egy napra be lehetne tenni a fagyasztóba, ott a hideg miatt még több kolloid kicsapódna, ezt meg lehetne próbálni hidegen (!) gyorsan (!) finom szűrőpapíron (!) leszűrni. Ez macerás mert magától lassan szűrődik, közben felmelegszik, szóval csak kis részletekben lehet csinálni. Ha az ember elszánt, akkor vehet szívólombikot, Büchner tölcsért és vízsugárszivattyút és hipp-hopp szűr is.
Ha a hideg páliba teszed a szenet, akkor nem gond, ha szűrés közben felmelegszik. De jobb, ha a szénre nincs szükség, mert ez a kívántos aromákat is csökkentheti.
4. Faforgács. A pálinkába előzőleg kimosott, kiforralt, esetleg pörkölt eper- vagy cseresznyefa forgácsot szórsz. Ettől enyhén konyakos, barna színű lesz a lé, de a forgácsnak derítő hatása is van. A pálinka íze is gazdagabb lesz így.
1. Szerintem próbáld meg. A kozmálás a cefre sűrűségétől is függ. Egy szinte teljesen lére erjedt sárgabarackcefre esetében nem lehet gond, egy szívósabb körténél inkább. Az én rézüstömben is néha vagy egy kis kozma, nem tudom, hogy a rozsdamentes jobb-e vagy rosszabb ilyen szempontból. De egy próbát mindenféleképpen megér, az általad írt vízfürdős megoldás tényleg nagyon lassú lehet. Nagyon érdekelnek tapasztalataid!
2. Nekem az üst tetején van de jobb az üsttől a hűtőhöz vezető páracső hűtöhöz közelebbi végére applikálni (vö: szegedi pipa). Minél közelebb a hűtőhöz!
Ha Pesten mozogsz, hőmérő-beszerzésre ajánlom a Lombik Kft.-t
3.Hát utólag nem nagyon. De ha van hőmérőd és figyelsz (l. a korábbiakat) nem lesz vele gond.
Én is kérdezek: az általad említett Mester vállal esetleg másnak is ilyen jellegű munkát vagy inkább haveri/családi a kapcsolat? Én is gondolkozom egy acél üstön...
Szevusz DJ,
ezúton is kösz a topicot. Amint látod igyekszünk-igyekszünk komótosan összegyűjteni tapasztalatainkat. De jó ez így, a pálinkafőzés nem a hirtelen emberek sportja...
Pörgetjük a topicot, mi ?! :)
Szóval szent meggyőződésem, hogy desztillációval csak a illó alkotók párolognak el, a szolvatált rézionok nem. Az atomi réz pedig eleve nem oldódik vízben, sem alkoholban.
Az a tapasztalatom, hogy lepárlás után egy-két napig várni kell, hogy megtudjuk, mit is kaptunk. Meg most még nem is higítottam vissza a cuccot, tehát az alkohol elég sok még benne.
Aztán nekem úgy tűnik, hogy a kifőzés után még fél-egy évbe telik, hogy elmélyüljenek az ízek.
Majd híradással leszek.
1. én írtam:
A réz persze sokkal jobban vezeti a hőt, mint az üveg, de érdekes módon az ilyen típusú hőcserélőnél ennek nincs különösebb jelentősége ezt árnyalni kell azért. Legújabb véleményem szerint a réz jó hővezető-képessége igen is szót érdemel az üvegé mellett. A rézzel sokkal kevesebb vízzel, kisebb hűtővel érjük el ugyanazt a hűtőhatást. Ez azért mégis jelentős dolog.
2. Claude Léon írta:
a kapcsolat nem annyira erős, hogy a kék szín átérjen Biztos, hogy nem ér át,a rézionok nem fognak elpárologni.
Egyébként mi lenne, ha lenne három grümspannos rézdarabunk és azt beáztatnánk tiszta vízbe, metanolba ill. etanolba? Ha mindhárom elkékül, akkor a metanol indikáció nem működik.
3. Tegnap kiföztem a málna-ribizli-kevés földieper cefrémet. Az eredményt nem nevezem pálinkának, mert a cefrét kis cukorral tuningoltam. Még szerencse, mert alig jött valami a cuccból. Közvetetten tehát megállapítom, hogy a fenti gyümölcsöknek nagyon kicsi a cukortartalma :(
A dolog ízéről egy hét múlva lehet valamit sejteni, addig megnyugszik valamennyire. Majd beszámolok.
Hmmm...!
Rulez kísérlet lesz, végre 10-tába is lehetnénk a dolog természete felől.
De ez is több problémát felvet:
1.: ugyebár 3 párlatot kell 1-lőször levenni:
- rézeleje, lehetőleg annyi, hogy még1ccer párol6tó legyen, lát6tóan kék színnel
- a közvetlen azt követő párlatból ugyanannyi, láthatóan színtelen
- a cefre végéről is valami újrapárol6tó mennyiség
2.: a rézelejét átpártolni üveghűtőn, hogy láccon, hogy a rézzel való kapcsolat mekkora, de gyanítom, hogy a kapcsolat nem annyira erős, hogy a kék szín átérjen
3.: rézhűtőre pártolni mind3rom párlatot, külön-külön, a legutolsó párlattal kezdve, hogy senki se mond6ssa, hogy a kéket(zöldet?) má' megin' a rézeleje mosta ki, azér' nem jut a többinek ;c)
4.: persze közben bőszen címkézni a pártolásokat, nehogy valaki összekeverje.
5.: EZ A LEGFONTOSABB: a kísérleti anyag lehetőség szerinti védelmében nagyobb mennyiségű, igen jóminőségű korábbi házi szerkezeteket bekészíteni
persze annyit még meg kell jegyezzek, hogy kisebb mennyiségű metanol nem ártalmas, amennyiben megfelelő mértékben támogatjuk közben a szervezetünket ártalmatlanabb szesszel!
Ugyan!
Is 1 felől nem a metanol van az idegek ártalmára, hanem a lebontására tett erőfeszítések 1-gyik erdménye, a hangyasav (érdekességképpen a tapasztalat szerint a látóideg tud vele lekkevésbé békülni), de ha már a mérgezési tünetek megjelentek, arra már nincs terápija (legalábbis 10 éve még nem volt), tisztára minta gyilkosgalóca, pedig ott más természtű a dolog (annak még tünet előtt sem nagyon van ellenszere, utána esetleg a májtranszplantácijó :c(((()
Másfelől, ha valószínűsíthetőleg felszívódást okoztunk némi metanolnak, akkor minél sürgősebb etanolfelszívással (kismértékben orvosság, nagymértékben gyóccer) higít. Hattyuk fel.
Az arányokat sajnos nem ismerem, de régebbi finomszesszabvány még fél százaléknyi metanolt megengedett az etanolhoz viszonyítva (talán valamikor a 70-venes években módosítottak a szabványon, 0% metanolra). Ebből következőleg 1 kupica metanolra 1 lityó gyóccer? Hmmmmmmmmm....
Szia!
nem a réz maga oldódik a metanolban, hanem a réznek különböző sói, oxidok, szulfát és karbonát, egy olyan keverék, mely a rézcső belsejében a nedvesség és a levegő hatására kilakul (ez az un. grünspan). Ezek a főzés elején az érkező metanolos-etanolos-vizes-egyebes elegy hatására felodódnak és kimosódnak. Maga a víz is szép kéken oldja a réz-szulfátot. Ezt az oldatot régebben hánytatóként alkalmazták...
Szóval az egyszerű desztillálás nem tökéletes elválasztási módszer, itt mindig mindenből jön egy kicsi, tehát az általad írt indikáció sem olyan egyszerű. De ki kéne próbálni: tiszta etanol/víz elegyet forralni és jó kis állott rézhűtőn lekondenzálni. Én azt jósolom, hogy a párlat eleje itt is zöldes lenne. Nincs rézhűtőm, tehát nem tudom eldönteni a kérdést.
A metanollal persze nem jó viccelni, ezért:
- bőven el kell önteni az előpárlatot, hogy meddig, azt a hőmérő megmondja.
- a metanolosan erjedő gyümölcsök (alma vagy direkttermő szőlőfajták) kifőzésétől tartózkodni kell.
Most jut eszembe, hogy a szomszéd tisztán rezes szerkóval dolgozik, lehet, hogy ráveszem a fent kigondolt kísérlet elvégzésére.
Szeretném belyelenteni, miszerint eddigi ismereteim szerint a rézczöves hűtés a kívánatos.
A réz eleje miatt, ugyanis az a találgatásokkal szemben nem elsősorban az összegyűlt oxidréteg távozása, hanem a párlat metanolos elejének az indikálása. Merthogy a réz a metanollal hajlandó valamennyire vegyülni, ezáltal a jellemző színét is kölcsönözni.
Ha valaki rézhűtősnek van lehetősége, vegye külön a rézelejét, és elemeztesse a metanoltartalmat, ami a további, színtelen párlatokban erősem közelíti a 0-llát.
Egyébiránt sziasztok!
Ha lesz kertem valószínűleg belépek a társaságba.
P.S.:kinek büdös a szilvapálinkálya? annak is van ugyanis orvossága, csak az nem rézeleje eccerűségű.
n0ri
Izgalmas lehet a meggypálinka, egyszer én is próbálkozom majd vele.
A réz persze sokkal jobban vezeti a hőt, mint az üveg, de érdekes módon az ilyen típusú hőcserélőnél ennek nincs különösebb jelentősége. A leszálló és fokozatosan kicsapódó gőz olyan hosszú utat tesz meg az üvegspirálban, hogy bőven le tud hűlni. A rezet gyanúm szerint azért használták inkább, mert sokkal könnyebb hozzájutni és az alakítása-tekerése sem gond, ráadásul nem törik. Hátránya, hogy vigyázni kell a belsejében képződő réz-oxidra (rézeleje). Ami a rézüst használatát illeti ajánlom figyelmedbe rajony sixtus (40) sz. hozzászólását e topikban.
böröndödön,
szívesen. Cserébe esetleg megírhatnád ide a tapasztlatataidat főleg a törköllyel kapcsolatban.
párom lefőzte, de hogy milyen lett nem tudom, mert én nem tudom meginni
a meggy szörnyű nagy gond, mostanában szörpöt gyártok, mert annyi befőttet nem lehet megenni, párom azt is lefőzi, de lehet, hogy ad hozzá cukrot is, majd mmegkérdezem
a rézcsőről meg az jut eszembe, nem azért használják, mert jó a hőátadása?
Köszönettel olvastam válaszát, hamarosan nekifogok a megvalósításnak.
Közben antikváriumban (Bp. VI. Jókai u.) sikerült rábukkannom a "Gyümölcspálinkafőzés" c. '77-es könyvre, ahogy elsőre néztem, minden benne van, ami kell. Profi kiadvány.
A segítséget mégegyszer köszönöm, üdvözlettel: "Börönd Ödön"
A cseresznyével próbálkoztatok anno? Én egyszer próbáltam, de amolyan semmilyen, íztelen, jellegtelen pálinkát kaptam.
Valakinek vannak jobb tapasztalatai?
És mi újság a meggyel? Ahhoz még nem volt szerencsém, de izgat a dolog. Vagy nálatok is elfogy frissen meg befőttnek?
Bocs, jobban tettem volna, ha egy kézikönyvben ellenőrzöm az adatokat. A vödör nekünk pont jó, mert kicsi a kertünk, csak egy-egy gyümölcsfánk van (körte, barack, meggy, a cseresznyét, sajnos ki kellett vágni)
A vödör tényleg nem rossz, csak kicsit kicsi :)
A hőmérő pedig igen hasznos tuning. (Nekem van...)
Ami az eldobást illeti az elején a metanolon kívül egyéb, szúrós szagú vackok, rézhűtő esetén pedig a rézeleje is jön - ez mind nemkívánatos. A kozmaolajok az etanolnál magasabb szénatomszámű alkoholok régies elnevezése, de az utópárlat ezen kívül különböző észtereket és persze vízet is tartalmaz.
_Fontos_, hogy az általad írt hőmérséklet adatok pontatlanok. A metilalkohol forráspontja
65 C az etilalkoholé pedig 78 C. Szóval én úgy kb. 70-75 C ig szedem az eldobandó előpárlatot (itt elég gyorsan megy fel a hőmérséklet, figyelni kell). Az első átpárolásnál kb. 95 C-nál allok meg a másodiknál pedig 88-90 C kor-l.
cefrekészítéshez nagyon jó a fedeles, 16 l-es festékes vödör, persze, jól ki kell mosni. Az elejét a metilalkohol, a végét a kozmaolajak miatt kell eldobni. Ha a gőztérbe hőmérőt tudsz tenni, az a legjobb, mert a forráspont emelkedését lehet vele követni, a metilalkohol valahol 80fok körül megy el, az etil azt hiszem 95 fokon megy, tehát ezt a ftrakciót kell leszedni, amikor megemelkedik a hőmérséklet, akkor le kell állni. Egyébként meg látod is, mert a metil után leáll egy kis időre a csepegés, akkor kell alátenni az edényt és az etil után is van egy kis szünet, amikor elveszed.
Kifejezetten a törkölypálinka-készítéssel foglalkozó szakirodalomnak én is híján vagyok, de tapasztalataim alapján a következőket tudom tanácsolni:
-mennyi ideig kell érlelni
Gondolom erjesztésről van szó, érlelni a kész pálinkát lehet. Itt az általános erjesztési gyakorlatot kell követni: csak addig kell erjeszteni, amíg erjed. Ez mondjuk max egy négy hét. Ha leállt a forrás, akkor ki lehet főzni. Jó ha légmentesen zárható az erjesztőhordó és a kotyogón figyelhetjük, hogy buborékol-e még.
-mikor megfelelő
L. fent.
- mennyi a cukoradagolás
Ez kínos kérdés. Cefrébe elvileg nem való cukor és a cukrosított cefréből főzött szezes ital hamarosan már nem viselheti a pálinka nevet. A törköly annyiból speciális, hogy itt a természesetes létartalom (vagyis a kipréselt szőlőszemekben megmaradt must) igen csekély mennyiségű a cefre tömegéhez viszonyítva. Ezért szigorúan otthoni kísérletezés esetén némi cukros-vizes lédúsítás talán elnézhető. MOndjuk 2 kg cukor/50 kg anyag. De ha tovább akarunk lépni és még finomabb törkölyt szeretnénk, akkor ez nem járható út.
Először tehát minél levesebb, kevésbé préselt törkölyre van szükség. (Ha nem préselik agyon a szőlőt, akkor az a bornak is jót tesz - a Champagne-ban pezsgőnek szánt szőlőt vagy a tokaji natúresszenciát elvileg nem is préselik) Ha ez megvan nem kell különösebben vizezni sem. Másodszor lehet valami borélesztőt is adni a cefréhez, ami visszaszorítja a számunkra káros élesztők működését. Ha a must/bor savtartalma kicsi, ezt is célszerű citromsavval, borkösavval fokozni.
Ha kiforrt a cefre, ki kell főzni. Mivel még mindig óriási tömegű haszontalan szőlőhéj és -mag között van az erjedt lé, felvetődik ezeknek a szétválasztása. Erre még nincs kiforrott megoldásom, de tavaly azt csináltam, hogy egy régifajta centrifugába egy kiszuperalt trikobol szűrőzsákot tettem és ennek segítségével néhány részletben kicentrifugáltam a levet. A visszamaradt szilárd részeket egy kis plusz vízzel még érdemes alaposan átöblíteni és újra centrifúgázni. Ezt jó novemberben, hidegben csinálni, hogy a párolgási veszteség ne legyen nagy. Jól ilyenkor a belső szervek átmosása a valamelyik korábbi évjarat termesevel, mivel igen hideg tud lenni:)
-Kapható könyvcímeket is szívesen vennék.
Antikvariumban le lehet vadaszni a Palinkafozesi kislexikon c. konyvet
Sajnos a szakirodalomból nem tudtam megfelelően tájékozódni törkölyfőzéssel kapcsolatban, ezért kérném a segítségüket. Próbálkozási szinten már készítettünk (elég finom lett), de jól jönne egy kis szaktanácsadás arról, hogy mennyi ideig kell érlelni, mikor megfelelő, mennyi a cukoradagolás, satöbbi. Kapható könyvcímeket is szívesen vennék.
Előre is köszönöm: Ödön
rajony sixtus,
kösz, meghajtom a fejem, ezek szerint tényleg kémiai előnye is van a rézüst alkalmazásának. Ha egyszer nagyon ráérek majd, akkor megpróbálom kinyomozni a részleteket is. Örülök, mert ezek szerint az én rézüst+üveghűtő konfigurációm ideális.
Nem tudom, hogy mi az igazság, de nem az ujjamból szoptam:
„A borpárlat- és gyümölcspálinkafőző üstök és a hozzájuk tartozó berendezések szerkezeti anyaga már nagyon régi idők óta a réz (...). Újabb időben magyarázatot is kerestek rá, hogy miért vált be ilyen jól erre a célra a réz – azonkívül, hogy könnyen alakítható, és megmunkálása egyszerű (...). A forralás magas hőmérsékletén a (...) keletkező gőzelegyben fontos kémiai átalakulások mennek végbe, és ezt nagymértékben előmozdítja a réz katalizáló hatása. Történtek kísérletek arra (...), hogy pl. vassal helyettesítsék a rezet. Kitűnt azonban, hogy a vasüstökben főzött párlat minősége lényegesen gyengébb, s amellett egyes esetekben még kellemetlen ízű vegyületek is képződtek.” (Kmetty Gyula szerk.: Gyümölcsszeszipari kézikönyv. Műszaki K., Bp., 1965. 126. p.)
