Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
tudtommal a Phoenix-et lassabb, nehezebb célpontok ellen tervezték, sőt talán régebbi cirkálórakéták ellen, a flottát védendő, de javíts ki, ha tévedek.
Az F-14 elsődleges feladata a flotta fedezete elsődlegesen és csak másodlagosan az esetleges csapásmérő kötelékek kísérete, de mikor volt Hornet már azok vitték itt a prímet.
A MiG-23MLD változata meg bizony veszélyes volt az F-14A-ra, de még a B-re nézve is. Nem csak az kell nézni, hogy milyen forduló paraméterei vannak a gépnek. A MiG-23 gépeknek lehet, hogy sok átkuk volt, de emelkdőképességük az volt és ez pont az, ahol az F-14 elvérzik... Az MLD meg már R-73 platfrom volt, még hogy ha sisakcélzó nélkül is, egészen más dimenzójú fenyegetés volt, mint egy R-60M... Láttam az F-14A Ps görbéit, low subsonicban még jó, de közepes magasságban M0.8-1.0 táján totálisan kezd elvérezni a gép.
Az AIM-54 meg túl van hypolva, tenger feletti és nem földháttérben repülő célok ellen készült. Az elavult és régi iraki gépek ellen, amiknek semmiféle EW supportja és önvédelmi képessége nem volt - Mirage F.1 EQ kivétel - is 30% alatti sikerességgel használták amennyire lehet tudni. Mondjuk ez az 'A' változat volt, de akkor is és nem BARCAP feladatkörben kettőnél többet soha nem vitt belőle. Okkal. Baromi nagy légellenállás odavert a hatósugárnak és repteljesítménynek. A tipikus BARCAP konfig az 4xAIM-54 + 2xAIM-7 + 2xAIM-9 (ebből a winder egyes esetekben fel sem kerül, mert semmi értelme, esély a használatára kvázi 0 egy tömeges ASM támadás esetén), kísérő vadászként a 2xAIM-9 + 2xAIM-54 + 4xAIM-7 volt iknább a balanszolt és értelmes konfig.
Semmi. Még, ha el is találták volna a reaktor épületét, az olyan masszív volt már akkor is, hogy legfeljebb egy reaktor egy segédrendszerében okozott volna károkat. A reaktornak semmi baja nem esne. A legsúlyosabb kár az lett volna max. ha a vízkivételi üzemet vagy a trafókertet találja el. A 450 méteres CEP mellett azonban erre az esély gyakorlatialg elméleti még több indítás esetén is...
Paks soha nem részesedett 42%-nál magasabb arányban a termelésből emlékeim szerint és mivel mindig is volt import a teljes fogyasztás 36-38%-át termelte meg.
Nem igazán ismerem a NATO terveit, de véletlenül a Földközi tengerre nem küldtek volna egy hordozóköteléket? Mert ott azért bele tudtak volna szólni a harcokba, az MN egyik célpontja pont Olaszország volt.
Amúgy hát igen, az F-14A-nak meggyűlt volna a baja a 21-essel, de végülis azt el kell ismerni, hogy a MiG manőverezőképessége azért nem volt rossz. De akkoriban nagy számban volt már a MiG-23 is, aminek esélye sem lett volna a Tomcat ellen dogfightban.
És ugye az F-14 erőssége az elektronika volt meg a Phoenix, így a MiG-ek csak nehezen tudtak volna közelharcba kerülni vele.
A '80 évek végén kb ugyanannyi volt a teljes brutto fogyasztás mint ma, ráadásul az erőművi önfogyasztás és a hálózati veszteség is nagyobb volt. Viszont az import hányad magasabb volt mint ma. Igaz hogy a hőerőmű hálózat megvolt, de azt nem véletlenül építették le. A netto termelés az folyamatosan és jelentősebb törés nélkül növekszik a második világháború vége óta.
Figyelembe véve az azóta elvégzett teljesítmény növelést is, úgy 35% körül lehetett akkoriban Paks részesedése a teljes magyar fogyasztás fedezetében.
Ráadásul Pakson van az átviteli rendszer egyik csomópontja is, ami további problémákat is okoz.
A havaria terv szerint a kiesést importból kell pótolni, - akkor ez esélytelen lett volna, nem volt elég szállító kapacitás - valamint korlátozásokkal kell stabilizálni a hálózatot. Azonnal lekapcsolták volna a nem kiemelt ipari nagyfogyasztókat, de ez nem elég úgyhogy a lakossági fogyasztás is korlátozásra került volna. Elvben. A gyakorlatban nem hinném hogy elbírta volna a hálózat.
Az elektromos hálózat szempontjából legrosszabb esetben a paksi távvezetékek sérültek volna, és Paks egy pillanat alatt kiesik. Ez katasztrofális esemény lett volna mind a Paksi generátorok, mind a hálózat szempontjából. Az akkori technikai szinten valószínűleg teljes rendszerösszeomláshoz vezetett volna.- Talán ma is - Letett volna előkotorni a helyreállítási terveket.
Jó eséllyel napokig nem lett volna áram a legtöbb helyen.
Aztán persze ugye a paksi blokkoknak nincs konténmentje, ha gond van, akkor csak a lokalizációs torony áll a kibocsájtás útjában de ha a reaktor épület bekap egy rakétát azzal nem sokra megyünk. Persze a skoda tartályok sokat kibírnak, és nagyon kicsik ahhoz hogy telibe kapják őket, de ha nincs hűtés azok is megadják magukat.
Úgyhogy Paks nem kaphat be rakétát, védelme mindig kiemelt prioritás volt a honi légvédelem számára.
Paks nagyon biztonságos üzemi események tekintetében, de a tüzérséget rosszul viselné.
azt szeretném megkérdezni a szakértő uraktól, hogy hagyományos robbanófejjel, bő 300 km-ről az elmélet 450m-es CEP-pel számolva volt-e gyakorlati esélye, hogy Paksot kiiktassák?
(abba nem mennék bele, hogy politikailag-logikailag mennyire hülyeségnek tűnik az egész)
Hát az F-14 biztosan nem... Egy európai háború esetén kb. soha nem találkozott volna szovjet vadásszal csak kb. skandináv térségben történő partaszálló hadművelet esetén. Az F-15 és F-16 adták a NATO fejlett vadászflottájnak gerincét, ezek voltak az első vonalas vadászok a '80-as évek közepén. Ami F-104 és F-5 maradt az már legfeljebb másodhegedűs lehetett. Olaszok használták még a durván korszerűsített F-104 ASA-t és a norvégok az F-5-öt. Legalábbis fejből ez ugrik be. A szomorú igazság meg az, hogy az F-14A-ra dogfightban még a MiG-21bisz is igen nagy veszélyt jelentett volna, persze az all aspect AIM-9L és S elterjedésével sokat javult a helyzet az első indítás terén még WVR-ban is.
"Nicolae Ceausescu 1989 nyarán hét rakétát telepített a Kolozsvár melletti szászfenesi (Floresti) katonai egységbe, amelyeket a paksi atomerőműre állíttatott rá. A rakétákat arab közvetítéssel Kínából vásárolta. Ceausescu ugyanis attól tartott, hogy a magyarországi reformok Romániába is eljutnak, és őt is elsodorják.
Magyarország beszerzett egy rakétavédelmi rendszert
Az újságírónak Németh Miklós akkori magyar miniszterelnök is megerősítette az információt. A volt magyar kormányfő arról is tájékoztatta, hogy a fenyegetés hatására Magyarország az Amerikai Egyesült Államokból és Japánból szerzett be rakétavédelmi rendszert."
Nagybátyám fiával kb. egyidőben voltunk katonák, csak én itt (Keszthelyen pl.) ő meg Karlsruhéban a Németországot megszálló segítő francia csapatoknál. (Körberöhögték őket a technika miatt a többi szövetségesek, de ez most más kérdés.) Az mindenesetre még '85-ben is benne volt a köztudatban elmondása szerint, hogy a VSZ páncélos csapatok gőzhengerként le tudnák nyomni egész Európát a számbeli fölényüknél fogva, ha megindulnának. Jó, persze ő egy mezei sorkatona volt, akárcsak én, nem katonai stratéga...
Valójában időszak kérdése. A 70-es évekig a Vsz-nek a számbeli fölénye elég nyomasztó volt, és haditechnikában sem maradtak el. Ezután, kb a 80-as évek elejéig a számbeli fölény mellé jött még a minőségi fölény* is, a NATO-nak ebben a korszakban a leghalványabb esélye sem lett volna még arra sem, hogy egyáltalán lelassítsa a VSz-t egy hagyományos háborúban. Utána jött a stagnálás, majd a hanyatlás korszaka, leginkább a gazdasági nehézségek és az elektronikában egyre nagyobb lemaradás miatt. A szovjet tábornokok szerint 1985 volt az utolsó év amikor még győzhettek volna.
*kivéve a repülőgépeket. A 60-as évek végétől egyre gyorsuló ütemben maradtak el a nyugattól, a 80-as évekre elérték, hogy még a legújabb típusok is szánalmasan elavultak voltak, pl. MiG-23MLD, MiG-29, Szu-27. Egy darabig a mennyiség ellensúlyozta ezt, de az F-14 és F-15 megjelenése végül "megadta a kegyelemdöfést".
Persze, beleszámolva a teljes Vsz. Nyikolaj Ogarkov által kidolgozott haditervekben is 2 millió katona rohanta volna le a NATO-t. 20 nap alatt tervezték elérni a Csatornát, nukleáris fegyverek bevetése nélkül!
Az Interfax-AVN közlése szerint megint lesz Oroszországban bézséerká, azaz vasúti telepítésű rakétakomplexum. Mint tudjuk, az előző ilyen jellegű megoldás az RT-23UTTH "Mologyec" (NATO kód: SS-24) rakétákat hordozó, 15P961 kódjelű komplexum volt, szerelvényenként három DM62 dízelgéppel, hét prancsnoki-tűzvezetési feladatkörű, egy üzemanyagtároló és három rakétaindító feladatkörű kocsival. Összesen 12 BZsRK szerelvény készült, tehát 36 darab, egyenként tíz, legfeljebb 400 kilotonnás robbanófejjel ellátott rakétát mozgathattak a vasúti hálózaton. Az új komplexumról egyelőre annyit lehet tudni, hogy befejeződött a nagyvonalú tervezése, és nekiláttak a részletes dokumentációnak. A projekt a Moszkvai Hőtechnikai Intézet (MIT) égisze alatt fut, ezért többen tudni vélik, hogy rakétaként az RSz-24 "Jarsz" (NATO kód: SS-27 mod.2) típust használják majd fel. Meg kell jegyezni, hogy ugyanez a Moszkvai Hőtechnikai Intézet működött közre annak idején a moszkvai monorail létrehozásában. Ja, és még egy dolog: az új BZsRK-t állítólag rubelért csinálják. :)
Szerintem a Vegának a III.VH-ban elég korlátozott szerepe lett volna. Legfeljebb az elején vették volna hasznát, mivel a Vsz napi 15-20km-es előrenyomulással számolt, ami egyáltalán nem túlzott az elképesztő számbeli fölényüket nézve (20.000 harckocsi, több ezer tüzérségi löveg, 2millió+ katona az első hullámban)
Mint célpont melyik a nehezebb? Egy totál statikus Sz-200, ami futballpályányi területnél nagyobb területen terpeszkedik el és elvileg veszélyes rá a HARM-tól kezdve a AGM-78-ig minden hasonló eszköz vagy HAVCAP által védett AWACS, amihez még 250+ km-nyi ellenséges területen kell átverekdeni? És a legviccesebb az, hogy mondjuk mikor már csak 100 km-ra van vérgre az AWACS ellen rohamozó VSz vadászerő, akkor dönthet úgy az AWACS, hogy akkor inkább feladja az ellenőrzést és visszavonul. Igen, ezzel elvesztik a légtér elleni kontrollt egy ideig, de még mindig jobb megőrizni a saját erőket. Még 600-700 km/h-val menekülő gépet sem tudott volna MiG-25-öt leszámítva semmi más - de még az is csak korlátozottan - de annak is irgalmatlan veszélyes lett volna hiszen Izrael bebizonyította, hogy még Hawk és F-15 páros is képes leküzdeni adott esetben.
Ellenben a Sz-200 csak 80-100 km-re volt a határtól... Ez a HARM ellen már elég, még nagy magasság esetén sem valós szerintem a 80 km-hez HMZ, de nagyon kíváncsi lennék, hogy az AMG-78 10-12-kem indítva M1.2-1.3 táján menynire megy el, ez Kh-58 méret és imulzus kategória. bár MiG-25BM kategóriájú platform nem volt hozzá...
Az Sz-200 a szó szoros értelmében area denial kategóira, de a maga korlátaival. A '80-as évekre a legütősebb jenki fegyverzettel szemben szerint már félig elvult volt teljesen statikus volta miatt, egyszerűen csak szándék kérdése volt az, hogy BGM-109 becélozza vagy nem. Hiába számít kemény célpontnak egyes elemei, ha a radar és az összes indító szétkapható Tomahawk által és papírpn ehhez elég kb kéttucat és már ez is iszonyatos túlbiztosítást jelent. A sokkal mobilisabb Sz-300 rendszerek hozzá képest olyan durvák, hogy arra szavak nincsenek, még ha kisebb is a HMZ-jük.
