Erre nagyon jó példa a MÁV egyik régi oktatófilmje, amiben a "kolléga" gyönyörűen elmondja az önműködő térközi közlekedésre berendezett pályán való közlekedés rejtelmeit, majd élesben egy vörös térközjelzőnél leül a töltésoldalba virágszirmokat tépkedni, hogy "menni...nem menni...menni..."
Egy kis kiegészítést engedj meg, Gysevnél mindvégig kézzel írt jegyek voltak, évenként baxogatja is öket a Nav hogy át kellene térni a gépi jegykiadásra!
Szegedi vonalon nem lett volna egyszerűbb (esetleg gyorsabb) ha mondjuk 2 óránként Lajosmizse felé terelve közlekedett volna az IC kecskeméttől? Oké, hogy ott csak 60-as a pálya, dehát mégsem 1 órával hosszabb lenne a menetidő. Vagy sehogy sem fért volna be a meglévő vonatok közé?
Bemagolni nem jó ötlet. Kellene vki aki tudja az anyagot és tud magyarázni, esetleg példákat mondani. A biflázás kevés, a való életben alkalmazni kell tudni, az a nehéz, mindig a lehető legjobb megoldást választani.
Pedig régebben úgy tudom az összes szögletes máv-os óra egy és ugyanazt az időt mutatta. (talán rádiójel vezérlésűek voltak?). Ezek a modern sz. rok meg össze vissza mutatják az időt.
Ma reggel Tbányáról vonatoztam a Délibe (meg délben vissza). Internet persze nem volt. Apróság. Bejárunk Kelenföldön a második vágányra, a peron végén egy nagy óra, szépen megy a másodpercmutató körbe, az órán öt perc múlva négy óra - reggel fél tízkor. Egy pályaudvaron, ahol az időnek fontossága van. Apróság.
Még Untergalla táján jön a kalauz, utastárs nyújtja a pénzt, kéri a jegyet, kalauz ránéz a kütyüjére, majd szól: -visszajövök, ha lesz térerő. Bicskéig se volt... Apróság. Mennyi pénztől esik el a vasút emiatt vajon?
Ezekből az apróságokból nekem az jön le, hogy ez egy trehány cég, nem törődnek semmivel.
Régen MOZDONYVEZETŐK...... a 70-es évek elején a beo.személyzetből " Csoki bácsi" 2 órával a kijelentkezés előtt megjelent a motorgarázsban. Egy üveg repceolaj volt a kezében ,létrát kért meg az én (mozdonytisztító sm) segítségemet a munkához. Nekiláttunk kiglancolni a Szergejt . Mikor végeztünk még áttörülte a kapaszkodókat ,beröffentette a gépet és ment a "reteszre". Kijelentkezéskor büszkén mondta,hogy az M 62-901-es gép a Ciklámen expresszre! Igenis magukénak tekintették a gépeket a rá beosztottak! Lobbiztak egy egy alkatrészért,a Bobókon mindig volt egy-egy pót nyomócső! Elképzelhetetlen volt,hogy váltáskor ne kitakarítva,tiszta ablakkal stb adják át a gépet. Ha közbeváltót vezényeltek a gépre bizony megnézhette magát ha valamit nem jól csinált. Sokáig tudnám folytatni. De aki nem ebben élt és nőtt fel annak hiába! Cseppet sem nevezném őket hülyének. Akkor olyan világ volt. Hogy melyik a "jobb"? Mindenki döntse el maga!
