A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
Kr.u 17-ben kitört a harc Marbod és Arminius közt, Arminius oldalán állt a cherusk, usipeter, chatten, chattuar, tubant, angrivar, mattiaker és még néhány törzs, átállt mellé Marbod két szövetségese a semnon és langobard törzs, viszont a csata előtt nagybátyja Ingomer seregével Marbod mellé állt. Arminius győzőtt de nem volt totális a győzelme, mert Csehországba nem tudott betörni. Voltak olyan germán törzsek is akik Róma oldalán harcoltak, ilyen volt a bataver és ubi törzs és időnként a frízek. Kr.u 21-ben cherusk rokonai meggyilkolták Arminiust. A 19.században nagy kultusza volt Németországban Hermann néven.
Arminius megelőzte őket és előbb ért a hídhoz, megvárta hogy tábort verjenek. Folyamatosan támadta őket amikor a folyóhoz akartak jutni több napon át, azonban ekkor Arminius nagybátyja Ingomer javaslatára Arminius tiltakozása ellenére megtámadták a római tábor és a rómaiak nyertek, utána átvonultak a Rajnán. Kr.u 16-ban Germanicus megpróbálta elfoglalni Germániát, a germánok a Weser folyóig vonultak vissza, Germanicus átkelt a folyón és legyőzte őket. Ezután az Angrivar törzs erdős területére vonultak vissza a germánok, Germanicus itt is legyőzte őket. Végül Tiberius császár visszahívta Germanicust a makacs germán ellenállás és a nagy veszteségek miatt, inkább belső viszályokat gerjesztett a germánok közt.
Kr.u 14 és 16 közt a római hadsereg harmada 8 légió harcolt a germánok és Arminius ellen. Kr.u 15-ben Germanicus római hadvezér elfogta Arminius terhes feleségét Thusneldát, fia Thumelicus római fogságban született már, ugyanis Arminius apósa Segestes cherusk király megadta magát Germanicusnak. Utána Teutoburg közelében Arminius csapdába csalta a római lovasságot, de Germanicus légiói megmentették őket. Utána Germanicus visszavonult az Ems folyóig és serege felét Caecina vezetésével visszaküldte Veterába át a Rajnán, az Északi-tenger mentén vonultak egy hídhoz a Rajnán.
Kr.u 9-ben Arminius bejelentett Varusnak egy általa kitalált felkelést északon, már előtte szövetkezett a germán törzsekkel Róma ellen. Arminius vezette Varus seregét a kitalált felkelés helye felé, azután egy alkalmas helyen, ahol nem érvényesült a római katonai fölény, a Teutoburgi erdőben megtámadták őket a germánok. A csatában 3 római légió, 6 kohorsz , 3 segédcsapat veszett oda, Varus öngyilkos lett. A felkelés után megtámadták Germániában a római erődöket és végeztek a rómaiakkal. Arminius megpróbált szövetkezni a markomann királlyal Marboddal és elküldte neki Varus fejét. Marbod elutasította és elküldte Varus fejét Rómába.
Arminius Kr.e 18-ban született, apja Sigimer a cherusk törzs királya Róma szövetségese. Fiatalon ő és öccse Flavus túsz lett Rómában később belépett a római seregbe, római állampolgár és lovag lett. Kr.u 6-7-ben résztvett a Pannon felkelés leverésében, utána hazatért. A törzsön belül vita volt a Róma barát király Segestes és Róma ellenségei közt. Segestes később figyelmeztette Varus római helytartót az ellene irányuló összeesküvésre, Arminius később lányát Thusneldát akarata ellenére feleségül vette. Arminius jó kapcsolatot épített ki Varussal, aki megbizott benne, mert római polgár és lovag volt.
A cherusk törzset először Caesar említette meg. Kr.e 12 és Kr.u 16 közt Drusus, Tiberius, Varus, Germanicus harcolt ellenük. A csúcspont a teutoburgi győzelem volt, itt Varus 3 légiójával végzett Arminius. Ezután Arminius egy törzsszövetség élén állt, tagjai: cherusk, brukter, usipeter, chatten, chattuar, tubanten, mattiacer és még néhány törzs. Kr.u 17-ben legyőzte Marbod seregét. Kr.u 21-ben Arminiust rokonai meggyilkolták, ezután a belharcokban meghalt a cherusk törzsi arisztokrácia többsége. Ezért 47-ben egy küldöttség hívta haza Rómából Arminius öccse Flavus fiát Italicust királynak. Kr.u 88-ban a cherusk és chatten törzs közös királya Chariomerus, aki megtagadta Domitianus császárnak a katonai segítségnyújtást.
Majd megnézem, tényleg nem vagyok érte oda. Különben miután 45 után bűnös dolog lett a német nemzeti öntudat, ez az egyetlen terület ahol sokan kiélik ezt szabadon, persze ehhez kellett az évtizedek óta sikeres válogatott is.
Azért voltak még más híres emberek is ott. Ilyen volt Szent Erzsébet II.András magyar király lánya, aki a türingiai gróf felesége volt, Liszt Ferenc évtizedekig a weimari herceg karmestere volt. Eisenachban született Johann Sebastian Bach a legnagyobb német zeneszerző. Weimarban dolgozott Goethe a legnagyobb német irodalmár.
"a szászok eredetileg az Elben torkolatvidékén és attól kissé délnyugatra éltek és csak később, a Kr. u. II. század körül vándoroltak tovább délnyugat felé, a khaukok és kheruszkok földjére."
Nyitni fogok egy témát a Sporttörténet fórumon A német nyelvű országok szereplése a labdarúgó világbajnokságokon címmel.
Nagyjából jövő hét eleje-közepe.
Volt azért néhány legendás VB-mérkőzés, amit német nyelvű országok válogatottjai egymás ellen vívtak hatalmas lendülettel.
Pl. 1954-ben az NSZK - Ausztria elődöntő, 1974-ben az NSZK - NDK csoportmérkőzés, az 1978-ban a "córdobai csoda" néven elhíresült Ausztria - NSZK középdöntő, ill. az 1982-es bundagyanús NSZK - Ausztria csoportmérkőzés.
Majd látogass át oda is.:-)))
Bár az eddigi hsz-eidből úgy vettem ki, hogy nem nagyon rajongasz a labdarúgásért:-(((
Nekem erről a német népcsoportról lényegében csak az alábbiak jutnak az eszembe:
1) A világtörténelem egyik legnagyobb német származású alakja, Luther Márton thüringiai származású volt, bár élete nagy részét szász területen élte le.
2) A Thüringerwurst, a finom thüringiai sült kolbász, amelyhez 2004. novemberében volt szerencsém Frankfurt am Main főpályaudvarán, miután Amsterdamból Frankfurtig lényegében egy falat étel nélkül vonatoztam kb. 6-7 órát:-)
3) Nálunk a faluban 2003 nyarán volt egy hagyományőrző néptánc-csoport a Thüringiai-erdőből. Nagyon ügyesek voltak, még fejszés favágótáncot is előadtak.:-))
4) Kiszely István: Európa népei c. sorozatának Európa-kötete szerint Thüringia lakossága nagy átlagban kissé sötétebb színkomplexiójú és valamivel alacsonyabb termetű, mint a szomszédságukban élő többi német népcsoport, a szászok, a brandenburgiak és a hesseniek.
A Südfränkisch, Ostfränkisch és Niederalemännisch szavakat természetesen umlautos a-val kell írni, de tegnap olyan gépről írtam ezt a hsz-t, ahol nem találtam a megfelelő betűkombinációt.
"A magvát a Chauken törzs alkotta, nevükből származik a szász név Chauken-Chaci-Sachsen."
Szerintem ez így nyelvészeti oldalról nem teljesen korrekt. A latin nyelven lejegyzett germán törzsnevekben a ch kezdő betűcsoport ugynis egy kemény kh-szerű hangot jelölt, amelyből a későbbi nyelvfejlődés során h hang lett, de sz vagy s sohasem.
A chauk, chauci kiejtése tehát kb. khauk, khauki lehetett, amelyben a további germán nyelvfejlődésben hauk alakot kellett felvennie, de sohasem szaukot.
Hasonló példák: cherusc - kheruszk - heruszk
charuda - kharuda - haruda.
Így a chauk törzsnévből a szászokat jelentő saxon vagy sachsen népnevet reménytelen vállalkozás levezetni.
Különben meg nem lehetséges, hogy eredetileg két külön törzs voltak és csak később olvadtak össze?
Valahol mintha azt olvastam volna, hogy a szászok eredetileg az Elben torkolatvidékén és attól kissé délnyugatra éltek és csak később, a Kr. u. II. század körül vándoroltak tovább délnyugat felé, a khaukok és kheruszkok földjére.
Miután kedves erdész barátunk nyomatékos célzásokat tett rá, megkezdem a szászok történetének ismertetését. Ők csak néhány törzsből származnak a 3-4.században jött létre a törzsszövetség. A magvát a Chauken törzs alkotta, nevükből származik a szász név Chauken-Chaci-Sachsen. Tagja volt a Cherusk törzs Arminius törzse. Az Agrivar és Ampsivar törzs is tag volt.
A folyó istenének mutatták be az emberáldozatot. 1653-ban Tournaiban megtalálták Childerich frank király sírját, egy lila aranyhímzéses, arany kabócákkal díszített kabát volt rajta, a király 179 cm magas volt. A sírban lófejet, mellette lócsontvázakat találtak. Még a 8.században is voltak pogány sírok. I.Theuderich ( 511-533 ) frank austrasiai király idején még volt pogány templom Kölnben, ahol étel és italáldozatot adtak az isteneknek. A frank törvénykönyv Lex Ripuaria tiltotta a mogyorómágiát. A mogyoróból szerelmi elixir készült. A mogyoróvessző védett a villámok, a földsugárzás és a boszorkányok ellen.
A frank vallás. A frankok tisztelték a törzs ősét Mannust és fiát Istiot. Tacitus szerint a germán isten Tuisto fia volt Mannus, Mannus 3 fia közül a temger mellett tisztelték Ingaevont, a középső részen Hermiont, a Rajna mellett Istaevont. Tiszteltek szent fákat, voltak fatemplomaik erdőben és mezőn, állat alakú faoszlopaik. A frankok bemutattak állat-lóáldozatot és emberáldozatot. Mielőtt a sereg átkelt a folyón emberáldozatot mutattak be. Chlodvig 497-ben áttért a kerszténységre, de sok frank pogány maradt.
Ez nem olyan kényes kérdés, ezek nem voltak mai értelemben vett királyok. A törzs tagjai választották őket, hogy vezessék a harcosokat a háborúban és irányítsák a törzset béke idején. A mai értelemben vett örökletes királyság csak a germán királyságok létrejötte után, a 400-as 500-as években alakult ki.
Thudomer frank király 413-428 Ricimer római hadvezér fia volt. Sigibert 483-509 Köln királya szintén nem volt egy lángelme, 496-ban Zülpich mellett Chlodvig szövetségeseként harcolt az alemannok ellen, 507-ben fia Chloderich vezetésével segélycsapatot küldött Chlodvignak a nyugati gótok ellen. A győztes csata után Chlodvig rábeszélte Chlodorechet, aki apja értelmi szintjén állt, hogy gyilkolja meg apját. Amikor Chlodorech meggyilkolta apját, Chlodvig nyilvánosan megvádolta gyilkossággal és hadseregével ellene vonult. Amikor elfoglalta a fővárost Kölnt, kikiálltották Chlodvigot a ripuári frankok királyának.
A száli frankok sárgával jelölt törzsterülete kb. két törzsnek elegendő terület.
És mit ad Isten? Épp két száli törzs volt.
Itt csak az zavaró, hogy ez tulajdonképpen római terület volt.
Úgy látszik, hogy Róma gazdasági értelemben nem volt igazán nagy hatással a birodalma északi régióiban. Ott maradt az addig ismert termelési rendszer, ami a törzsi hatalmi szervezeten alapult.
Ez viszont felvet egy kényes kérdést. A nagy germán királyok kezdetben egyszerű törzsfőnökök voltak. A törzsfőnökök közül nőttek ki a már valóban királynak nevezhető germánok, valamikor a római birodalom agonizálása időszakában.....vagy inkább közvetlenül utána.
388 Marcomer, Gennobaudes és Sunno frank királyok sikeres rablóhadjárata az Alsó-Rajna vidék ellen, elpusztítják Köln környékét és gazdag zsákmánnyal hazamennek. A sikeres támadás oka Magnus Maximus ellencsászár parancsa volt, aki kivonta a római csapatokat a Rajna mellől. A frankok egy része visszamaradt, őket Nennius és Quintinius római csapatai Kohlenwald erdőben legyőzték őket, Gennobaudes is meghalt. Quintinius üldözni akarta a visszavonuló frankokat, Nennius ellenezte és Mainzba ment. Quintinius csapatait csapdába csalták Marcomer és Sunno csapatai és legyőzték őket. Ezután Arbogast vonult a frankok ellen akik túszokat adtak neki, de később újra támadtak. Ezért 392 telén Arbogast átkelt a Rajnán és legyőzte Marcomert, aki a Chatten és Amsivar törzs králya volt, elfogták és Etruriába száműzték, ott halt meg 397-ben, Sunno bosszút akart állni, de saját törzse tagjai meggyilkolták. Eugenius ellencsászár idején megújították a békét az alemannokkal és frankokkal. 396-ban Stilichonak is letették az esküt a békére a frankok.
313 és 341 frank támadások Rajna bal partja, Trier és Köln környéke ellen. 356 és 387 harc Róma és a frankok közt. 388-400 után a római hadsereg harca Rajna vidéken a frankok ellen, az új főváros biztonsági okból Trier helyett Arles lesz. 413 és 435 frank támadások Trier ellen, 435-ben elfoglalják.
Mellobaudes frank király a római hadseregben szolgált. 355-ben ő hallgatta ki a vesztes Constantius Gallus császárt, támogatta Silvanus ellencsászárt. 378-ban Galliában hadsereg helyettes vezetője, ő vezette a római csapatokat Priarius király a Lentienser alemann törzs vezetője ellen, visszaszorította a Rajna mögé, Argentovaria mellett legyőzte és Priarius meghalt a csatában. 380 egy csatában megölte a Bukobanten-Alemann törzs királyát Makriánt.
306/307 rablóhadjárat Gallia Trier környéke ellen Ascarius király vezetésével. Nagy Konstantin császár 306 vagy 307 telén átkel a Rajnán a frankok ellen harcolni, legyőzte Ascariust és Merogaisus királyt. Mindketten Augusta Treverorum/Trier városában az arénában oroszlánok és medvék elé lettek vetve. Merogaisus talán a Meroving család őse volt.
