- Válassz munkacipőt (bakancsot), ezek minősítettek, kényelmesek, strapabírók és nem utolsósorban jóval olcsóbbak, mint a márkás túrabakancsok. Általában a magyar emberek lábfeje más alkatú (széles lábfej, magas rüszt), mint pl. egy olaszé vagy németé, a túrabakancsokat pedig az utóbbiak gyártják, nyílván a saját honpolgáraik lábméretéhez igazítva. Munkacipőknél figyelembe veszik, hogy kinek készül. Jó pár ttúrázót látok munkacipőben (én is abban járok).
- Lábizzadás ellen ajánlom a Varga-féle lábspray-t, ami kizárólag gyógynövényekből készül.
- A bakancsodba valószínűleg szükséges betét, az ortopéd orvos megmondja, hogy milyen. Én a patikákban, cipőboltokban kapható sportbetétet használom.
a psasvári farsangi menet tényleg mókás volt. jött ott szembe többek között üveges tekintetű keresztes lovag, ludasmatyinak öltözött nagymama szintén jelentős alkoholszinttel sőt egy prostinak öltözött borostás arc pirosrúzsos csókokat nyomott a túrázók arcára "ez a múzsa csókja, ami a célban 3 perc időjóváírást ér!" felkiáltással.
Mátrahegyre készülve /kellő mennyiségű sör elfogyasztása után/ megfogalmazódott bennem egy kerge gondolat, mi lenne, ha a túrán, Galyatetőre felérve, tennék egy plusz kört: Mátraalmás-Galyavár-Galyatető útvonalon….
Szombat hajnalban ébredek, kíváncsiságból ránézek a telefonomra, fél kettő, minek keltem ilyen korán? Mit csinál a gyomrom?!! Sprintelj apa, vagy le***od a bokád!!
Egyéni csúcsot döntöttem….kisvártatva másodjára is…
Üres a parkoló mikor Vajonmerrével, és Vándorköszivel megérkezünk Mátrafüredre, kényelmesen benevezünk, maradék időt kihasználva, eldiskurálgatunk az ismerősökkel.
A rajt után Vajonmerre szapora tempót diktálna, de leintem, mutatok a magasba, oda…fel…megyünk…Sástó-t viszonylag gyorsan elérjük, fagyott a talaj, lehet rajta hasítani. Lajosházára lefelé minimális idő alatt nullára kell csökkenteni a sebességet, vagy elvisznek a Yetik egy körre a téli bob pályán. Lajosháza után, nem gyenge kapaszkodás következik, a Z sávon az alig-alig kitaposott ösvényén, lilul a fejem, mire felérek a Köves bérc ponthoz.
A következő ellenőrző pont messze is van, magasan is van, de ott kapjuk a bélyegzést, ezért nincs mit tenni, elindulunk Galyatető felé…
Itt még reménykedtem, hogy kitart az erő, és lesz „kedvem” szétnézni Galyavár tetejéről, de aztán Üvöltő-hegy felé botladozva, megfogalmazódik bennem egy gondolat, /amelyet a túrán később ki is mondok/, ez a mondat pedig, az ifjúságom kedvenc NSZK bűnügyi sorozatának, majdnem minden epizódjában elhangzó mondata: „Harry hozd a kocsit..”Az ifjú olvasók kedvéért Derrick-ből idéztem.
Kapaszkodás közben, fehéredik a táj, itt még „Hó takará be a bérci tetőt”. Ettől persze nem könnyebb a lépés, mintha nem is akarnának fogyni a méterek, zselét tömök magamba, remélve, hogy gyorsan felszívódik, közben még a „fák is elfutnak” mellettem….
Galyatetőn elfogadom a banánt, majd lefojtom egy kis gumimacival, bizakodom, hogy nem vesznek össze, és hosszabb ideig bent maradnak…
Pazar panorámás ereszkedés Parádsasvár felé, kezdem érezni a gumimacik erejét a lábaimban, vagy csak a lejtő huncut ördöge hiteti el velem, hogy most már én hagyom ott a fákat.
Parádsasváron, a szemközti domboldalon, télbúcsúztató farsangi felvonulás látható, valaki autós jelmezbe öltözött, eszembe jut a ZIL ajtó esete Szerjózsával...ha melegem van, letekerem az ablakot, ha fázom, feltekerem az ablakot, ha pedig nagyon elfáradok, hát eldobom.
Elérjük az etetőpontot, Vajonmerre javaslatára jól megsózok két szelet kenyeret, összetámasztom, és lassan falatonként letuszkolom. Az oda-vissza szakaszon jó pár ismerőssel találkozunk, illetve a 30-as táv is becsatlakozik, megpezsdül az erdő körülöttünk.
A S sáv produkál egy-két meglepő emelkedést, majd egy oldalazós szekérúton emelkedünk, közben néha-néha fejünk felett komoran felbukkan Kékestető vonulata, már-már ránk borul a hegy, előre vetíti a következő órák forgatókönyvét.
Parádóhuta után, fakitermelés vagy akadálypálya, hirtelen nem tudom eldönteni. A hídon átkelve megcsodáljuk a jégfalakat. Kapaszkodás felfelé, óvatosan próbálgatom az energia szintet, nem szeretném, ha újból bevillanna a „batteri lo” felirat.
A távolból meghallom Medvegyu, és Sápi Endre hangját, közelednek, félreállok, majd tapadok rájuk, határeset a tempójuk, a szövegelésünk régi túrákról, bejárásokról, borokról, valahogy elvonja a figyelmemet. Közben a nap is kisüt, és hirtelen melegem lesz, hipp-hopp felérünk a Pisztrángos tóhoz, elbányászom a gumimacikat, körbekínálom a bandát, majd lemaradva kezdem meg a mászás.
Nem tudom, hogy fiú, vagy lány lehetett Gabi, de hogy ezen a szakaszon a HEGY mindenkit átkeresztel az biztos…
Hegy: Szeva turista, én vagyok a hegy, téged hogy hívnak?
Turista: - vagányan - szevvaa hegy, jaat vagyok !
Hegy: nem, te nem jaat vagy, te Gabi vagy!
Turista: - hörögve- elhaló hangon- nem én jaat vagyok….
Hegy: NEM TE GABI vagy!!!!
Felfelé kapaszkodva, rádöbbenek, hogy az őseim nem értesítettek, és itt ezen az emelkedőn kell szembesülnöm azzal a ténnyel, hogy a második nevem Gabi….
Aztán felérek a csúcsra, bélyegzek, majd süttetem magam a napon, közben Vajonmerre is végez a kólavásárlással, indulhatunk lefelé.
Iparkodunk Zoncsi, Medvegyu, Sápi Endre után, jól gurulnak a srácok, a következő pontig nem is sikerül utolérni Őket. Lassan elfogy a hó, és saras, köves, avaros talaj bukkan elő. Begyújtom a rakétákat, és utolérem a fent említett triumvirátust.
Közlöm az alapigazságot Zoncsival, miszerint „lefelé még a s***r is gurul”, aztán bemutatom gyakorlatban is, hatalmasat zakózom, pörgök a hátamon. Vidám hangulatban érünk le Mátrafüredre, az „aszfalton már nem futunk” jelszóval ballagunk be a célba.
Legyen nagyon-nagyon kényelmes, jól tapadó talppal, és legyen valamennyi oldaltartása is.
Kicsit (1 számmal) legyen nagyobb, mint a lábad, egyébként beledagadsz, és/vagy leveheti a lábkörmeidet.
Fontos, hogy az esetleges láb- és járáshibáidhoz (kifelé vagy befelé billenő boka, harántsüllyedés, stb.) illeszkedjen a cipő. Jó boltos majd megnéz, és segít.
A trekking bakancstól a túrázós félcipőn át a terepfutócipőig mindenre van olyan túrázó, aki arra esküszik. Ez igazából ízlés kérdése.
Félcipő lehet a jobb, ha a forgód a gyenge pontod, ha nagyon izzadós a lábad vagy nagyon meleg az idő, ha hétköznap is könnyű cipőben jársz, ha futni vagy gyorsan haladni akarsz.
Bakancs lehet a jobb, ha az átlagnál nehezebb vagy, ha a bokád kifordulós, ha nem izzad a lábad, ha hóban kell menni, ha hétköznap is nehezebb cipőt hordasz, ha nem cél a nagy tempó.
Nekem most ez van:
Asics Gel Torana terepfutócipő - tavasztól őszig
Hanwag Tatra GTX bakancs - csak hóban-hidegben
A jó cipő sajnos nem olcsó.
Bővebb információt a Túrafelszerelés-Útiholmi topikban találhatsz.
Még nem folyt be, de ígéret van már most az első évre, azaz 2012-re. Feltételezem ki is fizetik. (Idénre mivel nem volt még hirdetve nem akartuk bevetni. A többség a 2012-t támogatta, szavaztunk.) Maradt majd két évem, hogy kitaláljam, kitaláljuk, hogyan folytatjuk 2013-ban. Feltételezem, hogy nem mindenki fogja kérni a masszív poharat a gyalogosok közül, mert lesz annyira előrelátó és a felhívásra hoz magával, azaz alig kerül majd többe vagy éppen ugyanannyiba a gyalogosok poharazása. Sőt, még pár tekercs szemeteszsákot is spórolok. (Sőt nem kell fizetős zsákot vennem, amiben elszállítják tőlem a több halom szemetet, amit Apám gondosan átválogatott és egymásba helyezett.) Bocsi, hogy nem teszek közzé számszerű adatokat, de a túrázás összes gazdasági szakembere megnyugodhat, a pénzünknél maradunk, de mégis úgy gondolom lépünk valamerre. Nem biztos, hogy ez a tökéletes irány, de merünk lépni és megpróbálunk változtatni, hátha bejön.
Szombaton reggel Budapestről indulunk a Tata teljesítménytúrára, ahonnan átautózunk Zsámbékra annak érdekében hogy még aznap letudjuk a Peremtúrát is. Ha valakit érdekel a dolog, még van két hely a kocsiban. Utiköltség kb 1000 ft.
Abban teljesen igazad van hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy honnan kerited elő a poharak árát, de...amikor azzal indokolod a magasnak mondott nevdíjakat, hogy az egyesület mennyi veszteséget termel ohatatlanul eszembe jut a tavaly bevezetett extraadók amik elméletileg nem háríthatók át a lakosságra, de valahogy mégis megnőtt a számlavezetési díj, az élelmiszerárak stb... ergo valamilyen módon csak a túrázóknak kell kifizetni majd a gumipoharak árárt...
Szórólap: Nyitva hagytam a kérdést, azaz még nem derült ki, belefér-e valahova az igazolófüzetbe, azaz nem termel + szemetet.
Gumipohár: Senkinek semmi dolga vele és full semmi köze hozzá, hogy honnan kerítek rá pénzt, megoldom. Nem fog sem a gyalogosoknak, sem a futóknak pénzébe kerülni.
tavaly volt 43 teljesítő, ha előnevezés van, akkor tudnak pontosan készülni darabszámra, de kicsit felül kell méretezni, gondolom a rendelés nem érkezik meg 2 nap alatt (jelentkezési határidő). Az már 43.000 ft. Persze kérdés, hogy a futók fizetnek-e 1000 Ft-tal többet a nevdíjban, vagy a zemberekkel fizettetik meg a futók plusszait?
Indulónként 70 Ft veszteség tavaly... Ha nem adnak műanyag poharat, de adnak helyette szórólapot, akkor az egál, a gumipoharat meg csak a futóknak szánják, ahogy olvastam...
Még az is eszembe jut néha, amikor mondják az indulók, hogy juuujjjjj van is nekik, nem egy, de otthon felejtették, de ne adjunk, mert már van otthon több, mint elég.. szóval lehet, hogy a nótoriusan feledékenyek meg egyszercsak megunják az otthon kupacolódó készletet, és ők dobják ki. :( az meg azért több szemét (nem térfogat, hanem tömeg, anyagmennyiség) és nagyobb öko lábnyom..
Esetleg ha valakinek sok van, "visszaválthatja" egy-egy túrán a felesleget (ha eszébe jut elhozni :)
