Sziasztok! Nem neveztem holnapra, de már kicsit bánom. Legalább a Muzslát bevállalhattam volna...:( Minden azt súgja, hogy futásra ideális idő lesz, kíváncsi leszek az ígérkező párharcokra, jó szelet kívánom, hogy minden indulót szeressen viszont a Mátra!
3. rész - amelyben megtudhatjuk, hogy az euforikus edzés után sikerült-e hősünknek a Vértes lankáin helyt állnia.
Reggel időben keltünk, hogy még egy szűkös evésre is fussa, de ilyenkor csak egy kis mézes kenyeret szoktam elnyammogni. Utána felvettük Németh Emesét gyerekekkel együtt, és az M1-en keresztül elautókáztunk a rajtba. Már jó sokan voltak ott, pedig a félmaraton később kezdődött, parkolóhelyünk is csak odébb akadt. Most maradt elég időnk a cihelődésre, és a szűkös wc-kapacitás ellenére még oda is sikerült bejutni, hogy semmi ne állhasson egy jó teljesítés útjába. :)
Kedvesem és egyben életem párja a felesen indult, így ő csak elbúcsúztatott, majd maradt a következő rajtra, mi meg 9-kor (biológiai idő szerint 8-kor) nekivágtunk. Ki az 50-nek, ki a 40-nek. Én az utóbbiakhoz tartoztam. Ugyan tavaly az ultra távot választottam, és komoly elszámolnivalóm maradt ezzel a versennyel, de idén inkább a Mátrabércre koncentrálok, ezt amolyan próbaversenynek szántam. Leginkább arra voltam kíváncsi, mennyire bírom az emelt tempót, magasabb pulzust 2, 3 óra futás elteltével is. Lévén az utóbbi bő fél évben kicsit másként edzek, és érzésre most jobban elengedhetem magam, nem pukkadok ki olyan hamar.
Persze azért nem kezdtem rögtön sprintelni, a motornak be kell melegedni nálam, csak akkor teljesít hosszú távon is jól. ment a darálás, Áki bácsi tűnt fel sokszor a közelemben, hol én előztem, hol ő engem. Aztán jött Csermanek, és mivel pont kellemes nagyjából sík szakaszra értünk, elkvaterkáztunk egy jó darabon. Persze mint a nyugdíjasok az SZTK-ban, főként a fájdalmakat, gyógymódokat vesézgettük. Tragikomikusan sokszor ez a téma mostanában nálam.
Egy idő után aztán győzött a valóság, és bár nagyon jó élmény volt egy ilyen jó futó mellett szinte megerőltetés nélkül galoppozni, de aztán elengedtem, és folytattam egy tarthatóbb tempóban.
A következő pozitív élmény a csákányos-pusztai hurok bejáratánál ért, mert még láttam a "nagyokat" kimenni belőle. Ilyet se tapasztaltam még. :) Aztán azt is jó jelnek vettem, hogy mikor beestem az első frissítőpontra, előttem alig volt 1-2 ember, viszont utánam hirtelen beesett vagy 10-15, szóval úgy éreztem valahol a középmezőny élén lehetek. Nem is vacakoltam sokat a tankolással, folyadéktöltés, pár szem ez meg az, és léptem tovább. Persze ez is elég volt ahhoz, hogy Széles kolléga (MTB) elviharozzon mellettem, nyilván nem tartotta rendjén valónak, hogy eddig előtte voltam. :) Az emelkedőn meg hiába eredtem utána, rohamosan távolodott. Innen már ment a darálás, igyekeztem tartani azt a tempót, amitől nem éreztem, hogy kicsinálna. Időnként szóba elegyedtünk egy-egy sporival, de aztán ment mindenki a maga módján tovább.
Várgesztes előtt aztán feltűnt előttem Fatima, reméltem, előbb-utóbb felérek majd rá, ami nagy fegyvertény lenne, mert igen jó futó. Viszont ő sokkal gyorsabban frissített, meg mintha jobban is egyben lett volna, a faluból kifelé menet már nem is láttam. Aztán a falu végén idén balra fordultam, és nem jobbra, int az ultrások, és hirtelen lecsökkent a forgalom is. Meglepetésemre valami "siratófallal" találtam szemben magam, ilyen az ultrán nem volt. Előttem hárman gyalogoltak, a női 2. és 3. és még valaki. Akkor még azt hittem, hogy az első 2, mert Emőkének ugye még a hátát sem láttam egész verseny alatt. :)
Mikor felértünk, hamarosan beértem a 3. leányt, közben Fatima iramot váltott, és eldöntötte a viadalt. Én az átbukás után ő utána eredtem, és bár messziről láttam, de az is feltűnt, hogy a lejtőkön nem hogy csökkenne, de nő közöttünk a távolság. Végül az utolsó előtti pont után azért sikerült megközelítenem a síkoknak köszönhetően, és mikor észrevett, még talán be is várt. Onnan már együtt mentünk. Még tanácsokat is kaptam, hogy tartsam magam, hogy guruljak a lejtőn. Jól teltek a kilométerek. Ami viszont a legjobb volt, hogy 30 után lazán ment az 5 perc alatti sebesség. A pulzusomat nem tudtam mérni (még mindig nem pótoltam az elromlott Polar pántjaimat), de nem éreztem, hogy a végét járnám. Az utolsó ponton is ment a szurkolás (előtte is minden ponton, de hát ez a rendkívüli már szinte szokványos Csanya versenyein, annyira jó a gárda), és nem akartam lazázni, nagyon hamar továbbindultam. Fatimának aztán félre kellett állnia 1-2 percre, így már magamra utalva tehettem meg az utolsó 4-5 kilométert. Nem apróztam el, még volt előttem valaki, akit meg akartam fogni, és bár kicsit tartotta magát, mikor felértem rá, de aztán egy újabb erősítéssel sikerült lehagynom.
Az aszfalton már tényleg úgy éreztem, hogy száguldok, és a végén szurkolók arcáról is ezt olvastam le, mikor nekem tapsoltak és hajráztak. Az utolsó 7 km-en 4:45-ös átlagot mentem, de ebben volt 4:30 alatti is. (Igaz, én gy éreztem, 4:00-esben megyek. :)
A verseny előtt 4 órát tűztem ki limitnek, Szabó Gerinek már azt mondtam, hogy az ő tavalyi 3:52 ideje a cél, de végül 3:37 lett, igaz, rövidebb pályán, mint a múlt évi, ezzel 9. lettem olyan 100 induló közül. Ez nagyon melengeti a szívemet, de ami ettől is fontosabb, közel 40 km-es versenyen (39,1 km), amihez 1000 m szint is társul, sikerült jóval 6 percesen belüli (5:32) átlagot mennem.
És a slusszpoén. Önnönmagammal eltelve kérdeztem szívem hölgyét, milyen volt neki a versenye, mondta, hogy jó volt, jól érezte magát. Aztán ennyiben maradtunk, mert gondoltam, hogy már az is nagyon jó az utóbbi idők sok derék- vagy lábfájós futása után, hogy élvezte a futást, és én tovább páváskodtam a teljesítményemmel, mire egyszer csak eljött a félmaraton eredményhirdetésének ideje, és mondják: 2. helyezett: Pribéli Ildikó. Mondom: mi van??? Hát nem is mondtad?!! Mire ő mosolyogva: Nem kérdezted...
Csak mivel beharangoztam. Mindjárt a nyakunkon a Mátrabérc Trail, aztán utána már arról kell majd írni.
Egy szép márciusi napon megkaptam az új csukámat. És hogy rímeljen, a csuka az Hoka volt. Alig vártam, hogy kipróbálhassam, milyen érzés az új Stinson modellben, az ATR-ben futni. A rá következő hétvégén aztán úgy alakult, hogy szívem hölgye shoppingolni ment a barátnőjével (azért megjegyzem, adidas boltba mentek, futócuccokat nézni :) így nyakamba szakadt az saját tempóban edzés lehetősége.
Időspórolás miatt felautóztam a Normafához, leparkoltam a kisvasút felé, és rövid bemelegítés után elkezdtem ismerkedni az új járgánnyal. Útvonalnak a következőt szemeltem ki: Z--on megkerülöm a János-hegyet, aztán a Szépséges Juhásznét elhagyva a Hárs-hegyet is jobbról kerültem, majd el a P--on a Lovastanyáig, ott balra a Vadas-park felé, onnan újra János-hegy, fel a Libegőig, majd le Makkosmária, onnan pedig még kisebb kanyarral vissza Normafához.
https://www.strava.com/activities/271781058
Nem tudom, látszik-e annak is, aki nem tag a Strava-n.
Óvatosan kezdtem, nem hajtottam szét magam a lejtőn, sem az emelkedőkön, de hamar bemelegedtem, és már a Petneházi (y?) előtt a P-on lefelé éreztem, hogy ezzel a párnázottsággal sokkal bátrabban megereszthetem az erősebb lejtőkön is, nem csapja szét az amúgy fájós sarkamat. 10 km után még mindig nagyon jól éreztem magam, élveztem, hogy tempózhatok, síkon is a lovak közé csaptam, az emelkedőket is szuszogósabbra vettem. Gyönyörű idő volt amúgy is, talán az első normális tavaszi nap idén, nem sajnáltam magamat, de nem is kellett, mert hosszú idő után először igazán jó érzés volt futni. Még felfelé összefutottam egy TT-n szembefutó régi TT-s cimborával, aki meg is jegyezte, hogy igen keményem veszem az emelkedőt. :)
A Libegőhöz véletlenül keveredtem fel, de legalább további szintet vittem az életembe, és újra élvezhettem a kvázi száguldást lefelé Makkor Marcsi felé. A templomnál láttam, hogy még hiányzik némi táv a 20 km-hez, a célul vett 2 óra sem telt még le, a P-on elkóboroltam még kicsit tovább Budaörs felé, majd visszakanyarodtam, hogy felfussak vissza a kocsihoz.
Végül kb. 21,5 km-t és 700 m szintet szedtem össze alig több, mint 2 óra alatt (2 óra 2 perc) 5:50 körüli átlagot menve. Edzésnek. Még most is jól esik erre az edzésre gondolni. :)
Önbizalommal telve készülhettem hát a következő hétvégi VTM maratoni távjára...
Jó gyilkos meleg lehetett, de ahhoz képest egész szép eredmények születtek! A te 6:06-od is csak 5 perccel marad el a csúcsodtól. Ilyen hirtelen melegben ez nagyon szép teljesítmény!
Ma láttam az Igazi Terepfutó etalonját. Az Andezit 30-on Vanyarcon ért utol egy futó pár, de ott belegyalogoltak, és úgy maradtak. Azt hittem, elég volt nekik, de amikor elértük a falu szélét, és véget ért az aszfalt, az út pedig ugyanolyan meredekséggel emelkedett tovább, azonnal futni kezdtek az emelkedőn. Úgy látszik, csak derogált nekik aszfalton futni. :-)
Kb. 2 hete kipróbáltuk magunkat a Sirok-Kékestető útvonalon. A Kékestető előtti részen rengeteg kidőlt fa volt, ahol elég nehéz áthámoznia magát az embernek. A Mátrabérc Trail szintidejét, illetve a kékestetői ellenőrzőpont nyitva tartását ez nem befolyásolja? Járt arra valaki az elmúlt 1 hétben?
Nagy divatja van a trilógiáknak, én is közre bocsátok hát egyet. 2 versenybeszámoló közé ékelve 1 sima hétvégi edzés. Ezt kapjátok most.
1. fejezet Bükki Kilátások - Mókás Futás
Még sosem voltunk Imaróék ezen neves versenyén, amiről sok szépet olvastam ezen a fórumon, és most úgy adódott, hogy sikerült megfelelően szervezni a dolgokat a részvételhez. Előző este hazautaztunk, anyukámnál feltankoltunk szénhidrátból (pirított szilvalekváros tészta), és reggel onnan mentünk Szilvásváradon keresztül Felsőtárkányba. Én a Fun Run-ra készültem, míg kedvesem versenyen kívül tervezet futni egy jól esőt. Idejében odaértünk, de annyit vacilláltam az öltözékemen, hogy végül alig értem oda a rajtra, a startvideóról szerintem le is maradtam. Ezt a versenyt amolyan próbatételnek tekintettem, mi maradt meg az őszi formából, mennyire bírja a szervezetem a tempósabb hosszút. Az élboly nem húzott el nagyon, elég családias lehetett a hangulat elől, gondoltam is, hogy hiányzik a mezőnyből egy Hajduska Balázs vagy egy Varga Jocó. :) Én igyekeztem egy mérsékelt tempón bemelegíteni a motort. Egy darabig a későbbi női győztes Ambrus Petrával bandáztuk, de mikor felhívtam a figyelmét, hogy 5 percesekben megyünk, gyorsan lemaradt. 1:0. :-) Sokáig mondhatni eseménytelenül mentek a kilométerek, örültem a szép időnek, figyeltem a testem jelzéseit, próbálgattam, mit kockáztathatok tempóban. Kis idő múlva felértem Csernus Brigi, a későbbi női 2. mellé. Felfelé nagyon ment, a lefeléken meg én voltam a bátrabb. Az Őrkő-házig minden rendben ment, de utána elkezdtünk keveredni a többi távval. Sajnos elkövettem azt a baklövést, hogy nem tanulmányoztam előzetesen át az itinert, illetve azt, hogy a többiekhez képest merre megyünk. Utálom, amikor bizonytalan vagyok az útvonalban, és most elkezdtem az lenni. Voltak szalagok bőven, de nem voltam biztos, hogy azok nekünk jelzik-e az utat. Tudtam, hogy egy darabig együtt megyünk a Hardosokkal, de azt nem, mikor kell leválni róluk. Ugyan volt vagy 3-4 perc előnyöm, de bevártam Brigiéket a Cserepes-kő utáni tisztáson, hogy bizonyosságot szerezzek, nem kavartam máris el. Aztán elhúzott mellettem Olipapa, én meg mentem utána. No ez volt a rossz ötlet. Ugyanis simán felmentem utána a Tar-kőhöz. Alatta lett volna az elágazás, amiről nem tudtam. Nagyon bosszantott a dolog, ráadásul feljött utánam Brigi is, ekkor lett belőle 2.. Mikor visszagurultunk persze felülről már látszott, hogy a nyereg másik oldalán is vannak szalagok. Ez sajnos első odaérkezésünkkor nem tűnt fel. A célban szóvá tettem Imaronak, hogy biz ide elkelt volna egy útjelző A4-es papír, miszerint Hard erre, FunRun arra, nem tudom, a jövőre nézve megfogadja-e a tanácsomat. Én biztos nem fogok ugyanott még egyszer eltévedni. (Vagy de, és akkor már csak röhögni fogok magamon. :) Utólag visszanézve 12-13 percet veszítettem, ellenben nyertem 100 méter szintet, meg némi plusz kilométert. :) Kicsit megtörte a lendületemet is az eltévedés, de igyekeztem ismét összekapni magam, rákapcsoltam, és újra előzni kezdtem a nem tévelygő versenytársakat. Sikerült Csanyát is újra beérnem, aki jobban felkészült az anyagból, mint én. Tamás-kútjánál viszont már éreztem,hogy fáradok. Eddig az időveszteségeimet is próbáltam tempóváltásokkal behozni, innentől már csak az egyenletességre és a kitartásra koncentráltam. Ekkor összeálltunk Brigivel, és már majd végig együtt is mentünk. Jót dumáltunk, szépen haladt az idő. Amikor az utolsó nagy emelkedőhöz értünk, akkor mindketten felismertük a szokásos tárkányi versenykör szakaszát, pár éve 3x csináltam meg egy verseny alkalmával. Jó hosszú, meredek, gyaloglós, de legalább tudtam, mi vár. A csúcs előtt már eléggé kivoltam, és míg egy elhagyott rajtszámot gyűjtöttem be, addig futótársam kissé el is libbent. A lefelén azért győzött a gravitáció és az ősi futótörvény a sz.rról, hamar utolértem. Végül együtt csaptunk célba a is tó körüli diadalkör megfutása után. 4:27-tel.
Értékelés: A verseny első 10 km-e után úgy éreztem, akár a 4 óra is meglehet, de aztán ez elúszott. Nem csak az eltévedés miatt, hanem mert el is fáradtam a végére. A Tar-kői kiruccanás nélkül talán meglett volna a 4:10. Ez nem rossz eredmény a 35 km-hez társuló 1500 m szintet figyelembe véve. Főleg év elején. Az is fontos, hogy nem voltam rosszul a végén az emelt tempó ellenére sem. Se légzési nehézségek, se szédelgés. A verseny is hangulatos volt, szimpatikus szervezői csapat, varázslatos útvonal! Jövőre is ott szeretnénk lenni!
Hú engem besorsoltak a v500-ra, már nagyon várom! :)
A téli felkészülésben sokat segített, hogy célnak a vtm-et választottam, ennek nem lehetett nekimenni úgy, hogy nem futottam rendesen legalább 12 hetet előtte.
Valahogy mindig így alakul. November végétől pihenő, aztán nehéz visszarázódni. Több család, több olvasás, és este nehezebben (=nem) tudom rávenni magam a sötétben edzésre. Esetleg sokáig tart felöltözni, egy idő után mindig van kifogás. Lehet, hogy a motivációm a napi fénymennyiséggel függ össze :)
Nemsokára nekiállok én is, mármint egyelőre nem a beszámolóknak, hanem hogy el tudjak menni beszámolóírós versenyekre. :)
Annyira sajnáltam, hogy a Vadálló-köves Vertikál 500 nem ősszel van. Még jelentkezni sem mertem. Azért kíváncsi leszek, mire lett volna jó a 2013 őszi felfutásom.
A VTM-en megvolt az első hosszabb terepversenyem. Jobban ment mint gondoltam, de azt hiszem kicsit talán túl óvatos is voltam, viszont így legalább nem futottam el az emelkedőket. Nagyon furcsa volt, hogy mindenki veszettül nyomta a kezdésnél a sok emelkedőt, én itt inkább lemaradtam. Használtam nordic walking botokat, ha nem lettek volna velem átkozom magam végig. Figyeltem a pulzusra, többször előfordult, hogy emelkedő tetején alacsonyabb volt, mint az aljában, és sosem beállt lábakkal értem fel.
47. hely, 5:16:5, 156-os átlagpulzus (78%).
Nagyon nagy köszi a terepfutás.hu-nak, hibátlan volt a szervezés!
A címbéli recepthez szorosan hozzátartozik alapként, hogy a Terepfutás.hu nagyon profin szervezte meg az INOV8 Vértes Terep Maraton négy távjának futamát. A versenyközpont Szár sportcsarnokában volt, ahol rendelkezésre állt elegendő klotyó, zuhanyzó, öltöző, sok sörpad[...] Bővebben!Tovább »
2015. 03. 26-án, csütörtökön este 19:00-kor, vetítést és élménybeszámolót tartunk az augusztusi Petite Trotte à Léon rendezvényről. (344 km és 31000 m szint.) A vetítés helyszíne: 1024.Budapest Lövőház utca 39. III. em. A helyszín szűkössége miatt, igény szerint, több vetítést is tervezünk. Kb. 50 fő fér el alkalmanként. Kérjük, hogy a részt venni szándékozók küldjenek egy e-mailt az mstsz@mstsz.hu-ra. A következő vetítést a rákövetkező héten tervezzük megtartani. Minden érdeklődőt szeretettel várunk: Oszaczki Géza és Börcsök András
Én Jantó betétben futok, de ki kell venni a gyárit, így csökken a csillapítás. És drága is, viszont nagyon sokat kibír (3-4év). De állítólag 3eft.ért megcsinálja az öreg a gyári betét átalakítását.
vastagabb reklamujsag-papir körbevagva talpbetétalakra, ugy hajtva, hogy ahol vastagabb kell legyen, ott legyen a hajtas, majd talbetét ala betesz, két futasonként cserél
A terepfutó cipőmbe keresek pronálás elleni talpbetétet. Csináltatni nem akarok, mert akkor minden cipőcserénél egy vagyonért csináltathatok újat. Milyen márkát javasoltok?
ez a verseny a kedvencem. nincs vita, nincs kérdés. negyedszerre voltam. volt olyan, aki négyszer volt már? naugyehogyugye. habár JB talán. na de mindegy is.
először is az időpont választás. március legeleje. még hideg, de már nem fagyos. napos tavasz, de friss.
aztán a hely. levi azt mondja előző nap, a bükkben komoly energiavonalak vannak. bullshit gondolom magamban. vagy mégsem? ezért szeretem annyira?
másnap kipróbálom. felülök egy-kettőre és úgy érzem mégis. nem repít - de segít.
valahol örkő 2. és a síház között elveszítem, aztán meglelem.
megint az érzés aztán cserpes kőnél, hogy ledőlnék. fűszállal a számban fütyörésznék. pokrócra feküdnék, nagyokat szippantanék. nézelődnék. elnézést kérnék. beszívnék (levegőt). megköszönnék. 2015. a Bükk éve. :)
és Ódorvárnál az a csend. megírhatatlan. majdnem alpesi. olyan mély, mint az anyaméhben lehet :). csak ennek a két figurának a sípolását hallom. speró és áron, akik aztán a cél előtt 500 méterre kicsit lassítanak (na azért nem nagyon kell), bevárnak. ez még valami, ami máshol nincs. community. trail barátság.
és a szervezők.. ők tudják, mi tudjuk, hogy miért szeretünk ide járni.
Ha valaki a teljesítménytúrás Mátrabércen szeretne indulni az figyeljen arra, hogy kötelező előnevezés (regisztráció) van idén is az engedélyezet távonkénti létszámkeretig. Tegnap nyílt meg a nevezés és a honlap szerint a Mátrabércre már 53%-os az előnevezettek aránya...
Leginkább a körtvélyesi torony előtt-után 2-3 km, de 10-nél is volt rengetek törött nyírfa. utána mondjuk annyira nem volt vészes, vagy legalábbis az utak futhatók voltak, de ez a rész nagyon szomorú látvány volt.
Futottunk szombaton a Vértesben, ahol a helyi erő szerint nem olyan vészes a helyzet. Hát akkor ahol vészes, ott nem is tudom mi lehet... :/
Az SOS Bajban az erdő keretében a 13-600-as számot felhívva és utána 90-es számot megadva, vagy a 13-600-ra "90" tartalmú SMS-t küldve 250 Ft-al, egy facsemete árával lehet támogatni az Országos Erdészeti Egyesületet. http://www.oee.hu/sos_bajban_az_erdo
De régen is volt, amikor még tudtam veletek együtt futni, legalábbis az Istállóskő lábáig... :) Most meg még itt fekszek nyakig náthásan, és kérdéses, hogy jövő szombatra javulok-e annyit, hogy elindulhassak.
Már lebeszéltem magam róla. A 2. a Mátra 115. A 2 héttel korábbit :) inkább kihagyom versenyzői mivoltomban, és ha úgy adódik, ajánlkozom segítőnek, hogy mégis ott legyek.
A Magyar Túrasport Terepfutó Szövetség sportorvosi vizsgálatot szervez a teljesítménytúra és terepfutó bajnokságban induló versenyzőknek. A vizsgálat időpontja: 2015. 03.13. 16:30-kor kezdődik a vizsgálat, ettől az időpontól lehet időpontot kérni Joó Attilától. A vizsgálat helyszíne: Budapest 1024. Lövőház utca 39. III.em. A 35 év feletti sportolók, akik szeretnének engedélyt, készítsenek egy nagy laborvizsgálatot és az eredményt hozzák magukkal! Szemüvegesek szemészeti kontrollra kötelezettek! Kérjük, csak azok a sportolók jelentkezzenek, akik ténylegesen elindulnak valamelyik bajnokságban. A létszám korlát miatt más sportolókat nem tudunk fogadni. Jelentkezni lehet: mstsz@mstsz.hu
A külföldi versenyekhez szükséges igazolásokat is hozzátok magatokkal.
Perfekt! Majd a köv.-kben meglátod, hogy a vadkucupörki turbozott-e be ennyire, de biztos jó elöjel ez az évedre. Feleséged is beért simán? (Egyedül nagyon nehéz ez a tura.)
Egyszer el fogok menni a Kiss Péter emléktúrára, többek között azért is, mert nagyra tartottam, no meg az ajánlás is figyelemreméltó, de csak, ha valamikor nem lesz egy időben az éves kötelező programunkkal, a Barcika 50 tt-vel. 4 évvel ezelőtt ezen a túrán találkoztam a feleségemmel, aki akkor még nem volt az. Innen is látszik, hogy vannak a futásnak veszélyei.
No de nem romantikázni akarok, hisz már 15-e van, hanem csak egy gyors beszámolót rittyentenék.
Pompás, rekorddöntögetős időt fogtunk ki. Egész reggel fagyos talajon futhattunk, ami az útvonalat tekintve azt jelentette, hogy nem kellett cuppognunk a mély dágványban, mint olyan sok évben. Az upponyi "szánkópálya" is csak félig volt vendégmarasztaló, ahol árnyékban maradt, ott csontszilárd maradt a sár. 10 körülre persze már engedett a föld, Dédes után kellett már kerülgetni, csúszkálni, cipőt törölgetni, a tardonai út után meg fent a gerincen már nem is érdekelt, csak egykedvűen viseltem, hogy befolyik időnként a víz a csukámba, meg néha kitárt karral downhilleztem, hogy ne essek se seggre, se oldalvást.
És ha már ilyen remek alkalom adódott, gondoltam, a tavalyi 6:05-ös eredményemen faragok egy kicsit, és beviszem 6 óra alá. A táv amúgy 47,7 km 1300 m szintemelkedéssel.
Az első pontig együtt mentünk nejemmel, aki a 25A variánst választotta. Az esélye megvolt, hogy szülőfalumban, Bánhorváton még találkozunk majd, mert ott szembe megy a 2 táv. Addig kényelmes mentünk, volt időm kicsit bemelegedni 4 km alatt. Utána kicsit feljebb kapcsoltam, de semmi megerőltetés, csak ami jól esett. Persze 50 méter után vissza kellett mennem kódot írni, mert azt hittem, nekünk ott nem kell, de ez nem bosszantott nagyon. A pálya nagyon hazai volt, rutinból mentem, el is csesztem ezt. :) Így is a 2. pontig, ami a bánhorváti kricsmiben volt 6:35-ös átlagot mentem, ami azért jól esett. Itt gyors csekk, legyűrtem a Balaton szeletet, majd tovább. 100 méter múlva már jött is szembe kedvesem, megszorongattuk egymást a jubilium alkalmából, majd mindenki ment a maga útján tovább. Innen jött a legszebb rész, fel a Damasa-hasadékhoz (avagy szakadék). Daráltam kissé, figyeltem magam. Magasnak éreztem a pulzusomat, de nem igazán zavart. Féltem persze, hogy ennek majd 3 óra elteltével iszom meg a levét, de csak mentem. A rutin a szakadék után megint elvitt kissé az útról. Azt a patkókanyart, amit már vagy 20-szor bevettem, most elbambultam. Hamar rájöttem, nem volt nagy a veszteség, de azért érdekes, hogy ilyen marhaságokat bírok csinálni állandóan versenyeken.
A 3. pont után a K- letörésnél Uppony felé aztán kicsit ki kellett állnom, itt elsz...tam vagy 5-6 percet, de muszáj volt. Az anyós esti vaddisznópörköltje lassan dolgozódott fel.
Uppony, majd pár km aszfalt a Lázbérci-tó mellett. Dédesben most szűkre vettem a plébánián a frissítést, volt saját cucc. Csak 1 fél szelet zsíroskenyér a só miatt meg egy kis tea. Feltöltöttem a tartályt is. Aztán ki, és vissza a pincesor felé. A szembe jövő sporik meg meglepődve kérdezik, hogy én milyen távon vagyok?! Mondom 50. Az nem arra van. Dehogynem. Hát ők mindig az aszfalton mennek fel a dombtetőre. Hát mondom, pedig nem az az útvonal. Ezek után kíváncsi vagyok, merre mentek. Mert még kis is volt szalagozva a pincesor felé.
Innentől viszont már nem sok emberrel találkoztam. Volt előttem 5 futó. Közülük egyet értem utol, be is mutatkoztunk egymásnak. Többször is. Mert megint benéztem egy halál világos leágazást. Vagy ettem vagy morfondíroztam, de túlfutottam 500 m-t. Szerencsére gyanús lett, hogy eltűnt a hóból a futócipőnyom, amit bámultam már egy ideje. Visszarohantam, majd helyes irányt vettem. A szalagok is visszatértek. Kíváncsi voltam, mikor érem utol ismét Tamást, és hogy fogom ez kimagyarázni, de nem igazán kellett, mert egy kanyar után egyszer csak ott feküdt az úton hanyatt, fejjel a lejtőnek, és ugyan nézett, de nem mozdult. Kérdem, hogy mi baja, mondja, hogy elzúgott és begörcsölt a combja. No ez ismerős érzés. A fáradt lábnak elég egy megcsúszás, egy korrigálás, egy esés, hogy beugorjon a fájdalmas görcs. Kérte, hogy kicsit feszítsem hátra a lábfejét, amit meg is tettem. No meg megvártam, míg feltápászkodik, aztán álltam csak tovább. Lerongyoltam a tardonai útra, majd fel a szemben lévő gerincre. Onnan még 11 km volt hátra, és elég jól álltam az idővel. Tudtam, hogy 6 órán belül leszek, de azt nem, hogy mennyivel. Szerencsére az út még innentől is elviselhető volt, bár sokat csúszkáltam és cuppogtam, de volt már sokkal rosszabb is. Egy dolog akadályozott csak, a Hoka kezdett szétmenni a lábamon. Már a múltkor kihasadt, de megragasztottam egy szétvágott bicikligumi belsővel, ahogy azt itt tanultam. No persze jó ragasztót kellett volna használnom, nem szar UHU-t. Kb 2 km alatt levált a gumi. Aztán fokozatosan az anyag is kezdte megadni magát. Féltem, hogy nem fogja bírni a közel 50 km-t, de végül a lábamon maradt, de nem fogta igazán jól a lábfejemet, meg jött be a lyukon a cucc is.
Ezen a hátralévő szakaszon dőlt el, hogy a korábbi és azóta is állandósult magasabb pulzusommal hogyan birkózom meg ennyi futott óra után. Maradt-e még bennem elég szufla, energia, só, vagy jön a kalapácsos vagy a görcsös ember.
Némi hatásszünet után megnyugtatok minden kedves olvasót, hogy maradt. Meglepetésemre az utolsó szakaszon is tudtam hozni a 6:35-ös kezdősebességemet. Már csak az maradt hátra, hogy megtudjam, mennyit javítok, illetve hogy célbaérés után jön-e a gyakran előforduló rosszullét, ami akkor szokott elérni, mikor kilépek a sok órát fenntartott üzemi körülmények közül. Valahogy a testem, keringésem ezt nehezen tolerálja.
Végül huszáros rohammal 5:45-tel vettem be ismét a rajt-cél épületét, és a szédelgős-légszomjas produkció is elmaradt. 20 percet javítottam tavalyhoz képest, pedig annyira nem tündököltem eddig az év elején az edzésben. Ez jó jel. Még lehet ebből az évből valami.
Majd a Budain, a VTM-en, de leginkább a Mátrabércen meglátjuk.
ma volt patrol, a veréb is velünk volt, meg nyugodt nyíl is megint. száguldó ló megint LÓszolgatott, ma új nevet kapott, szikrázó ló, mert kékes felé megpatkolta magát a tüskékkel.. nem nagyon kellett amúgy..
viszont itt ragadnám meg a szót, hogy jelezzem: a kiss péter emléktúra parádés! én legalább a 60%-án a túrának nem jártam korábban, mondjuk nem vagyok egy fejből tudom a mátrát. ráadásul volt egy elterelés kékes után egy gerincre (aki tudja, mondja), hát már az a részért megérte eljönni. a kis-kő markazi vár huroknak meg komoly sportértéke volt.. egyszóval, ha tehetitek, jövőre gyertek sokan. na meg egy kép az ilona völgyi vízesésnél a squad egy részéről:
én csak a Patrolt hi