Mint ahogy Hobo helyesen írta, nógrádnak nincs megyei szövetsége. Jelenleg jegyzett turista szervezetből is csak egy létezik, ez a Zöld Út TE. Tehát csak rajtuk keresztül lehet dolgokat intézni. A posta is ezért fordult vissza.
Volt ma valaki magas helyen? A Vértesből el lehetett látni Százhalombattáig (44km volt a távolság). Szemfülesebbek mögötte felfedezheti a Tátrát, vagy a Schneeberget, nem kívánt törlendő... :D
Az NMTSz legjobb tudomásom szerint megszűnt, bár a honlapjuk éldegél, megtalálhatóak rajta az aktuális információk is, némi kereséssel.
A mozgalmat jelenleg a ZÚTE tagjai tartják életben, az ő elérhetőségeik is fent vannak a régi honlapon.
Mikor magamnak/magunknak intéztem a jelvényt akkor mindkét alkalommal a Karancs-Medves túrák céljában vettük át a díjazást, előzetes e-mailes egyeztetés után.
A legtöbb elérhetőséget talán innen "nyerheted ki":
A Nógrád Megyei Szövetség elérhetőségét esetleg tudod? Én még jópár éve csináltam a mozgalmat (Nógrád megye Természetjárója), meg is kaptam a jelvényt, de mikor egy ismerősnek próbáltuk megigényelni az igazolófüzetet még ez év elején, a levél visszajött "Cím nem azonosítható" felirattal. (A Bartók Béla út 10-re volt címezve a levél, az NMTSZ honlapján pedig a mai napig ezt a címet találom csak) Köszönöm a segítséget.
A Jánoshegyi állomás épületét ha jól sejtem még "mi" építettük, 1920 előtt, nem? Annyira egy a stílusuk például a romhányi, a putnoki, vagy akár az ózdi állomásépülettel.
Ózd, és a régi Romhány vmh
Oláhtamás
Nekem is vannak ötleteim, de nem ismerem annyira a sztorit hogy bármit is mondhatnék.
Közös túra? Esetleg topiktúra? :-)
Ilakli
Cserehát turistája mozgalmat azóta tervezzük/jegeljük túratársammal mióta 2011-ben végigjártuk ketten a kéktúra csereháti szakaszát Encstől Bódvaszilasig.
Akkor mi is 4 naposra terveztük, egyszer remélem sor is kerül majd rá.
Szinte a teljes Karancs-Medves vidéket bemutató 37 kilométeres útvonal az ország egyik legvadregényesebb táján kalauzolja végig a túrázót. A határ által kettévágott Medves-vidék minden fájából, minden várromjából, bazaltbányáinak, egykori kisvasútjainak megmaradt emlékeiből árad a történelem. Salgótarján központjából indul és ugyanoda is érkezik, de ezen kívül alig-alig érint lakott területet.
A várost koszorúként körülölelő 600-700 méteres magasságig emelkedő hegyeken vezet végig a sárga sáv jelzés, érintve a 727méter magas Palóc Olümposzt a Karancsot, Salgóvárat, és Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkját, az 550 méteres átlagmagasságú Medves-fennsíkot is, majd mindezek után a Pécskő körpanorámája méltóképpen zárja túránkat. Késő ősszel, vagy hideg téli napokon szinte bármelyik magaslatról megpillanthatjuk akár a Magas-Tátra vonulatait is. Közepesen nehéz útvonal, kezdőknek csak kb Salgóbányánál felezve ajánlanám, egyébként inkább gyakorlottabb túrázót igényel a folyamatosan hullámvasutazó, erős kapaszkodókat is tartalmazó útvonal. Mivel körtúra, így logisztikája nagyon egyszerű, de az ideális felezési pontról, Salgóbányáról is óránként indulnak buszok a város központja felé.
(Salgóbánya egyébként Zenthe Ferenc szülőfaluja, a színész kultusza erősödik a városban) Önmagában nem mozgalom, viszont a legszorosabban kapcsolódik az Országos Kéktúrához azáltal hogy teljesítésével, és a kéktúra Nógrád megyei szakaszának bejárásával (Nagy-Hideghegy-Ágasvár) Nógrád megye Természetjárói lehetünk, és megkaphatjuk az előzőekhez hasonlóan szép, igényes jelvényt, amely Hollókő várát ábrázolja egy korábbi állapotában.
Megbízható időjárás előrejelző weboldal információit ezúttal is komolyan lehetett venni: Nyitra és Privigye (a múltkori hazaút fordítottja: Komárom-séta-Komárno-Érsekújvár-Privigye-Facskói hágó) környékén némi borultság, de később napsütéses idő volt. Privigyén hot-dog beszerzés, egy korsó sör és irány busszal tovább. Sajnos a buszon muszáj volt a csomagtartót használni, amire itt külön jegyet kell venni (itt fél euró volt fejenként, hazafele meg fejenként egy).
Facskón leszállva megpróbálkoztunk a pecsételéssel a túratársam füzetébe, sikertelenül. Ezután el is indultunk felfele, rögtön kitérővel kezdtük a túrát a velünk szemben lévő jellegzetes Kl'ak hegy 1352 méter magas csúcsa volt a cél. A hágótól 12 percnyire lévő Staré cesty (Régi/öreg út) nevű pontnál tértünk le a pirosról a sárga jelzésre, majd a két ösvény között lévő sűrű fenyvesbe dobtuk le a zsákjainkat, így lényegesen könnyebb és gyorsabb volt az út. Kiadós emelkedővel indul a sárga jel, hol egyenesen felfele, hol szerpentinezve. Az első szép kilátópont a reványi nyereg volt, ahonnan északi irányba nyílt kilátás. Itt balra fordult az út és innen már szinte minimális emelkedések után értünk fel a sziklás, szép körpanorámát nyújtó 1352 méter magas hegycsúcsra. Útközben és később utánunk is érkeztek mások is a hegyre, hétköznap délután ellenére még így is népszerű célpontnak bizonyult (a csúcskönyv is tele volt írva) az első célállomásunk. Miután elkészültek a fotók és kigyönyörködtük magunkat, elindultunk lefele, amely egy bő fél órás utat jelentett.Magunkhoz vettünk csomagjainkat, kajaszünet után indultunk tovább visszatérve a pirosra.
1. kilátás dél felé a facskói hágóból (az állatsimogató helytől)
2. közeleg a Kl'ak
3. reványi nyereg
4. Kl'ak csúcs, a kilátás részlete észak felé nézve
Az út először széles volt és hullámzott, de alapvetően lejtett a Vrícke nyereg felé, majd később ösvénnyé szűkült. Körülbelül egy órás út után értünk az első opís text pontra amelyet az igazolófüzet Holice névén emleget, gyakorlatilag a Vrania szikla alatt 903 méteren lévő smerovnik adatait kellett feljegyezni. Kisvártatva patakátfolyást kereszteztünk, majd egy jó nagy fém tárolótartállyal ellátott forrásnál megfürödtünk, természetesen a magunkkal hozott vízből, és a forrás jéghideg vizét töltöttük az üvegeinkbe. Tovább haladva már kezdetét vette a szürkület, egy nagy réten megtekintettünk egy luxus vadászlest (ágy, kályha, teljesen védett formában), itt ért minket a naplemente. Mivel a másnapi cél a Bralová szikla még jócskán odébb volt, így arra jutottunk, hogy megyünk egy kicsit sötétben. Még a világosság utolsó maradékánál ért minket az első útkeresés amit pár perc nézelődés és térképsilabizálás után leküzdöttünk. Nagy lejtő következett a Vrícke nyeregig (670 m), ahol aszfaltos utat keresztezünk, majd a túloldalon meredek emelkedő jött, immáron teljesen sötétben. Felérve a dombra az út hol emelkedett, hol lejtett. Jobb oldalt szép kilátópont lett volna nappal, de így maradt a haladás. A sátorhelyünket már kinéztem a térképen a Závozy nevű 912 méter magas sziklás hegy tövében, de a helyszín előtt ismeretlen eredetű állati zaj (morgó hang) hatására továbbhaladtunk felfele a Závozy-ra. Az ösvény meredeken emelkedett, később a csúcs előtt a környező fák és bokrok is körülvették, alagútszerűen, akárcsak Mátraverebély előtt, Tepke felől. Felérve a csúcsra rögtön a közelünkben egy nagy szarvasbőgést hallottunk, az éjszaka közepén a közvetlen közelünkben ez nem volt megnyugtató, főleg, hogy először medvének hittem (hiába ilyenkor az ember egyből a legrosszabbra gondol), gyorsan lefotóztuk a táblát és mentünk is tovább. Nyaktörő lejtőkkel tűzdelt úton evickéltünk le a hegyről, majd tértünk rá a Hadviga előtti erdős-mezős részre. Az egyik erdőfolt és a mező találkozásánál táboroztunk le este tízkor. Mire felállítottuk a sátrakat, megsütöttem a hozott kolbászt, már este 11 volt, így el is tettük másnapra magunkat.
5. Staré cesty után egy jó fél órával a piroson
6. naplemente a luxus vadászlesről fotózva
7. Závozy, este 9-kor
Szikrázó napsütésre ébredtem, kényelmesen elraktam a cuccaimat, majd fél kilenc körül nekiindultunk a kb. 26 kilométeres távnak Bralováig. Az út a Hadviga (egy kis falu lent a völgyben) környéki réteken vezetett, majd a Hadviga igazolópont után leereszkedett egy völgybe (itt lehetett lemenni a faluba), majd hegymenet következett. Beérve az erdőbe hamarosan balkéz felől kilátás nyílott kelet felé. Hamarosan újabb rét következett, újabb erdős szakasz, majd egy újra egy nagy nyitott rész, legelőkkel, szemben a következő megmérettetéssel a Vysehrad 826 méter magas tömbjével. Leértünk a Vysehradi nyeregbe az aszfaltos úthoz, majd innen szintidő alatt (40 perc) meredek utakon felértünk a sziklás hegyre. Egy család piknikezett a meredeken leszakadó sziklák szomszédságában, fotóztunk mi is (sajnos ellenfényben), jött egy újabb ezúttal kutyát is sétáltató család. Írtam a csúcskönyvbe, majd megkajáltunk és itt kellett szembesülnöm vele, hogy 6 és fél óránk van eljutni a 20 km-re lévő Bralováig, mert ott 18:25-kor akartam vonatot fotózni a háttérben lévő Handlová várossal, a gyönyörű sziklás kilátópontól. 11:50-kor el is indultunk, meredek ösvény vezetett le a hegyről, majd visszanézve lehetett látni a 826 méteres magaslat másik oldalát is. Az innentől következő szakaszt nem részletezem túl, a fenyőerdők szépek voltak de maga az út a Szklené előtti rétig elég unalmas volt. Néhol akadt egy-két kilátópont, de ezt leszámítva csak a jelzéshiányos helyeken történő útkeresés vitt az útba némi "izgalmat". Sétálós kolléga által javasolt vízvételezési lehetőséget emelném ki: Styri chotáre előtt pár száz méterre lévő kis ház udvarában lévő nyomós kút, jéghideg tiszta vizet adott és ezzel a készlettel kellett kibírnunk másnap reggelig. Ezen kívül elhaladtunk az Zsiáre igazolópontnál, a már messziről időadatokkal előre jelzett, de gyakorlatban elég semmitmondó Pod stlpom-nál, majd a Chrenovské lazy rétjénél (igazolópont, itt ismét mély bepillantást nyertünk az útkeresés rejtelmeibe), majd a szklenéi rétnél. Itt jelzés hiányában eltértünk a falu felé, majd visszamentünk az aszfaltúton, korrigálva a dolgot.
8. Hadviga környéke
9. Vysehrad tömbje
10. Vysehrad
11. Vysehrad túloldala
12.-14. az út folytatása Bralová felé
15. a távolban Szklené háza
16. előttünk a Bralová
Velünk szemben a Bralová tömbje látszott,tetején adótoronnyal. Háromnegyed hatot mutatott az óra, neki is vágtunk a meredek kaptatónak. Kb. félút után keresztező merőleges úton tervezett jelzéskeresés következett (infóért köszönet Sétálós bácsinak), meg is találtuk az ösvényt, amely nem sokkal feljebb keréknyommá bővült és így értünk fel sikeresen negyed 7-re a sziklához. Az útjelzőtáblánál (igazolópont) 3 tagú társaság sütögetett, zenézett, így sajnos a fent sátrazást el kellett vetnünk (később két szlovák úriember is előkerült (invitáltak minket társaságukba, még úgyis hogy magyarok vagyunk, de ezt elhárítottuk), egy "csettegővel" érkeztek a csúcshoz, így mindenképpen tovább kellett állnunk). Gyönyörű kilátás nyílott Handlovára és a környék hegyeire, illetve a Bralová alatti rét is látszott melynek szomszédságában később felvertük sátrainkat. A vonat is pontosan érkezett, igaz, hogy nem az általam várt típus volt, de ez nem sokat von le az egészből. A csúcson egy kis alkalmas helyen megsütöttük a "kötelező" kolbászt és megpirítottam a maradék két kiflimet, majd egy-két szürkületi kép után távoztunk a csúcsról. Az előbb említett rétről meg megnéztük a kilátást visszafelé, majd a szomszédos fenyőerdő szélén lesátraztunk a kényelmes, tűlevéllel borított talajra.
Egyik legjobb alvásom volt itt eddig a SNP-n.
17. kilátás a Bralová szikláról Handlová és környéke felé
Reggel korán volt ébresztő, mivel számolnunk kellett az útkereséssel és semmi kedvem nem volt az előző napi sietősebb tempót megismételni, így már 6 óra után nem sokkal útra keltünk. Rögtön a táborhely után nem sokkal egy faháznál rögtön következett is az útkeresés amit sikeresen megoldottunk. Leereszkedtünk a hegyről, majd egy susnyás rész után újra emelkedés kezdődött és ez így ment tovább sokáig. Útközben volt egy eléggé benőtt kilátópont Bralová irányába, meg egy teljesen tiszta sziklás Handlová felé. Időnként nyitott részen, de alapvetően erdőben vitt az utunk a Kunosvágás előtti legelőkig. Vysoká hegy alatti nyeregnél (902 m) igazolópont, majd szép fenyőerdőben vezet az út a Medve forrásig (egészen eddig kellett kitartanunk a vízzel), innen egy kis darab aszfaltos rész jött, majd lefele lejtős ösvény. Itt egy kis darab irtásnál némi útkeresés után továbbhaladtunk egy kis patakér mellett, majd ezen átkelve nemsokára kiértünk a Kunosvágás előtti legelőkhöz és rétekhez. Szerencsére külön útjelző táblák segítették a haladást az amúgy elég unalmas részen illetve a réteken egymástól látótávolságnyira jelzéssel ellátott csövek voltak a földbe leszúrva (Magyarországon miért nincs ilyen?). Volt egy ötlet előző nap, hogy menjünk tovább sötétben és érjük el a reggeli vonatot, de ezt végülis elvetettük, szerencsénkre, mert a réteken tuti, hogy bokáig tiszta vizesek lettünk volna a reggeli párától. Beérve a faluba (775 m) rögtön a központba jutottunk, ám a kocsma csak délután 3-kor nyitott. Túratársam a cuccokkal maradt, én meg fogtam magam mindkettőnk füzetével és elindultam pecsétet keríteni. Templomnál senki nem volt, a vegyesbolt meg felejtős, hogy vasárnap nyitva van. Sétáltam felfele az utcán, a tűzoltószertár egyik épületének ajtaja ki volt nyitva, mondom mit veszthetek alapon megpróbálom a dolgot itt, bekopogtam több ajtón is bent, de semmi reakció, de pont amikor elindultam kifele, akkor kattant a zár és lépett ki egy idősebb úriember aki rendes volt és elkísért a polgármesteri hivatal (amely egyben óvoda is) melletti lakóházba, ahol megkérte az ott tartózkodó hölgyet, hogy adjon nekem pecsétet. A hölgy kinyitotta nekem a szomszédban lévő hivatalt és az irodájában adott pecsétet kettőnk füzetében. Megtudta, hogy magyar vagyok, de így is mosolygott rám, ekkor az jutott eszembe, hogy a szlovák politika által időnként táplált magyarellenesség szerencsére az ottani tartózkodáskor nem nyilvánult meg eddig. Megköszönve a segítségét (lehet a polgármester volt, de ha nem akkor is magasabb tisztséget tölthetett be a hivatalban), elköszöntem majd a tűzoltóemlékmű lefotózása után visszatértem a túratársamhoz. Újra felvettük a batyukat, innen már csak a Jánoshegyig (Kremnické Bane) következő 3,3 km volt hátra, amelyet aszfaltos úton teljesítettünk. Az elágazásban balra fordultunk, majd nemsokára jobbra az állomásra. A nagy sárga épületnél sok mozgás nem volt, rajtunk kívül egy Kunosból legyalogolt srác várta a vonatot. Az emeleten szolgálati lakások vannak. Az első vágánynál az Európa középpontjához (legalábbis az egyikhez) kapcsolódó leharcolt primitív emlékmű volt. Az amúgy szép fekvésű állomás szélső vágányán teherkocsik vesztegeltek.
18. reggeli fények megvilágítják a kilátást Handlová felé
19. Bralová szikla
20. utolsó sziklás kilátópont Handlová felé
21. Medve forrás
22. jelzéssel ellátott kis oszlop Kunos előtt
23. Kunosvágás, polgármestei hivatal
24. Kunost elhagyva
25. Jánoshegy állomás felvételi épülete
A vonatunk pár perc késéssel érkezett, majd a szép vonalvezetésű pályán vitt minket le Zólyomba. Itt az állomásról kilépve zebrán átkelve a buszállomásra értünk át (érdekes módon itt nem esik le a gyűrű senkinek sem az ujjáról, hogy a vasút és a buszállomás egymás közelében van, nem úgy mint sok helyen itthon), ahol tök jó, volt hogy a londoni időt mutató óra is volt, de a nyitrai busz indulási helyét 3 perccel az indulás előtt sem jelezte semmi. Szerencsére egy busz volt az állomáson ahol sokan álltak sorba, az volt a nyerő, de üröm volt az örömben a már említett fejenként egy eurós felár a csomagokért (érdekes módon láttunk egy nagyzsákos srácot a buszon akinél ott volt a lábánál a csomagja, de mivel nem tartunk a szlovák nyelvben ott hogy megdumáljuk ezt (már ha egyáltalán lehet), így be kellett nyelnünk a dolgot. A másik oldalról nézve viszont a vasúton nincs gyorspótjegy és az autópályás buszon sincsen ezzel kapcsolatos pótjegy, szóval még így is barátinak mondható a dolog), így ketten összesen 14 eurót fizettünk, ami azért nem volt kevés, szóval ezentúl is a vonatot részesítjük előnyben. Túratársamat elnyomta az álom, én pedig wifizéssel töltöttem el a másfél órás utat. Nyitrán szintén pár lépésre van a buszállomás a vasúttól, itt volt egy bő félórás pihenőnk, de sajnos nyitvatartó megfizethető kocsmát nem találtunk. A Luzianky felől érkező dízel motorvonattal utaztunk Érsekújvárig, majd ismét emeletes kocsis technika jutott Komárno-ig, ahonnan a szokásos séta után érkeztünk a Duna jobb partjára vissza.
Gondolom valami olyasmi lehet belnne, hogy Pali bácsi neve az újabb generációknak már nem akkora kultusz, mint nekünk; valamint egy termék eladása akkor sikeres, ha tömör, jól megjegyezhető, jellemző neve van. A "Kék Kör" például pont ilyen.
"Rockenbauer Pál Dél-Dunátúli Kéktúra: ( mert ez a rendes neve!)"
Így van.
Viszont lassan-lassan következetes szándékosságot vélek felfedezni Rockenbauer Pál nevének rendszeres elhagyásával kapcsolatosan ennek a túramozgalomnak a nevéből.
Most nézegettem az OKK jelvényt a Természetjáró.hu-n és az új jelvény képet felnagyítva jól látszik ami első pillantásra is gyanús volt: az RP-DDK jelvényét úgy tették rá hogy hajszál pontosan le legyen nyesve R.P. neve a jelvényről.
A másik két jelvény ráfért teljes nagyságában, ez pedig valamiért, véletlenül(?) csak félig, a névnél levágva.
Kezdem azt hinni hogy nem véletlen. Mi bajuk lehet Rockenbauer Pállal?
Miután hivatalosat nemigen találsz, a legjobban akkor jársz, ha leméred online: http://turistautak.openstreetmap.hu/turautvonal.php Tavaly tavasszal mi is lemértük és azóta már az új van fenn az osm-en. Papíron meg hamarosan az új füzetben.
A jelvénytartó dobozomban rendezgetvén az elmúlt év szerzeményeit picit elgondolkoztam ezen a néhány nagyon szép, az Északi-középhegység ismert és kevésbé ismert útjain létrehozott túramozgalmon, mit is lehetne róluk mondani két-három mondatban, és kinek is ajánlanám őket, ha esetleg ajánlani kellene...
Börzsönyi Kéktúra Kellemes főváros közeli két, esetleg háromnapos túra, a Börzsöny kevésbé járt vidékein, néhány meglepetéssel fűszerezve, mint a Csarna-völgy kisvasúti pályája, vagy éppen a Nagy-Galla kilátása. (Drégely vára mint látnivaló közismert, az nem meglepi) Útvonalvezetése jól eltalált, jelzettsége tökéletesnek mondható. Bárkinek jó szívvel ajánlanám, viszonylag jó logisztikájú, jól szakaszolható kényelmesen tervezhető útvonal, akár kezdők számára is. A táv 64km, díjazása kitűző.
Rákóczi túra Zemplén
Ha nagy bánatom lenne és elmennék egy pár napra túrázni akkor ezt választanám. Ez a kedvencem. Csodás táj, zord bércek, épülő (Regéc Füzér) és elfeledett (Komlóska, Amadévár) Rákóczi-várak, egyszerű, közvetlen emberek, jól járható, jó jelzettségű túrautak.
Lényegesen nehezebb túra mint a vele kilométerben azonos börzsönyi társa, talán három napra bontva lenne az ideális teljesíteni, a Regéc-Telkibánya szakasz a mozgalom "csúcsa" Amadévárral és a Gönci kolostorromokkal, az önmagáben megér egy napot. A túra bár nehezen megszakítható, (tömegközlekedés nulla) ennek ellenére a falvakban szállásokkal jól szakaszolható, Komlóskán, Regécen vagy Telkibányán is aludhatunk akár. 63km, a díjazás szép jelvény.
Mátrai Rákóczi-túra
Ez a túra is nagyon szép helyekre kalauzol el, de egy picit csalódás. Tulajdonképpen egy kényelmesen teljesíthető egynapos mátrai menet lenne, ha nem lenne benne egy 9 kilométeres full aszfaltos szakasz amely szinte feleslegesnek mondható, és jól kiváltható volna erdei átkötéssel, így a táv 42 helyett 33-34 km lenne, és nem veszítene értékéből szinte semmit a mozgalom. Két nap alatt jártam be, jót gyalogoltam, a Mátra hegyei közt vezető szakaszok szépek voltak, de még egyszer már nem tudna érdekelni különösebben, ellentétben az összes többivel. 42 km, a jelvénye egyedi, nagyon szép, Kékestetői megszakítással jól logisztikázható, bárkinek ajánlható, pláne ha mindkét alkalommal a Kékesen kezdjük...:-)
Kohász Kéktúra.
Nehéz vidék, nehéz terep, 130kilométeren, elképesztő mennyiségű látnivalóval és tanulsággal.. Igazi múltbéli klasszikus bakancsos túra, annak minden nehézségével és szépségével, a ritkán járt, nehéz sorsú vidékek zordon bájával, gyönyörű kilátásokkal, szinte érintetlen erdőségekkel, benőtt ösvényekkel, szociológiai tanulmányok tucatjait érő falvakkal fűszerezve. A számomra eddig ismert kisebb túramozgalmak közül "A" túra. Négy részre bontva adódik két könnyebb szakasz (Dédes-Diósgyőr, Salgótarján-Istenmezeje) és két hardcore (Ózd-Dédes, Istenmezeje-Ózd) Csak gyakorlott túrázóknak ajánlanám, és elsősorban olyanoknak akiknek van némi érzelmi kötődése ezekhez a vidékekhez, mert amúgy nem biztos hogy élvezni fogják, annyira küzdelmes. Ennek ellenére én személy szerint bármikor elmennék újra végigjárni. Logisztikailag közepesen nehéz, sőt ha két kétnaposra bontjuk akkor még könnyűnek is mondható. Jelvénye ennek is nagyon szép. (harmadik utánverés, apró változásokkal az elsőhöz képest.)
Partizán túra
Ez a túra egy külön fejezet, egy skanzen-túra. Nem is gondoltam volna hogy ilyen érintetlenül megmaradt túraútvonal még létezik Magyarországon. Élveztem. Múltbéli ideológia, rengeteg régi jelzés és tábla, térképen még meglévő, de már elmúlóban lévő házak, objektumok, csodás vidék, a turisták számára szinte ismeretlen terület. Az említett mozgalmak közül a legrövidebb, mindössze 20 km, egy kényelmes egynapos séta, a Kohászhoz hasonlóan ritkán járt vidékeken, sőt a kezdő és végpont közt mindenféle civilizációs ártalom nélkül. Logisztikailag könnyű, a kezdő és végpont közt jó a tömegközlekedés, indulhatunk Hangonyból vagy Borsodnádasdról is, de Ózdon is letehetjük a kocsit. Bárkinek bármikor szívesen ajánlanám, ugyanakkor egy jó túratárs, vagy némi érzelmi kötődés a vidékhez itt is jól átsegíti a túrázót egy-két nehezebb, benőtt szakaszon.
Ez a tanösvény még 2013-ban létesült, ahogy a mellékelt tábla leírja a körülményeket. Mi most a Rákóczi út felújítása kapcsán szereztünk közvetlen élményeket róla.
Csak azért tettem fel, mert Tamásnak esetleg nem volt ismert.
Ózd, és a régi Romhány vmh
