Szia!
Igen én is pont így érzem magam hogy minden tekintetben leépültem és az a hihetetlen hogy az utóbbi két évben teljesen kifordultam magamból és azok a dolgok amik 18 évig fontosak voltak már egyáltalán nem érdekeltek. Például mivel imádom az autókat mindig is szerettem volna megtanulni vezetni, erre itt vagyok 20 évesen jogosítvány nélkül pedig az eljátszott pénzből már autóm is lehetne. Most ott tartok hogy megpróbálom felidézni magamban hogy régen mik voltak korábban számomra a fontos dolgok és megpróbálom megvalósítani őket. A másik rossz oldala a játéknak hogy a játék által nemcsak magunkat tesszük tönkre hanem a családtagjainkat is akikért feleősséggel tartozunk és akik szeretnek minket. Én most rájuk is gondolok és úgy érzem ez erőt fog adni a leszokáshoz. Kívánom hogy neked is sikerüljön.
Létezik a megoldás. Nem azoknak akiknek kell / kellene, hanem azoknak akik akarják.
Csodákat látok azokban a termekben megtörténni. Azt látom emberi sorsok fordulnak meg. Azt látom vesztes senkikből, családos emberek vállnak, akikre lehet számítani. Megváltoznak, néha hibáznak, néha megbotlanak, néha megunják, néha eltávolodnak, de végül amikor kell akkor visszatérnek és ismét bekapcsolódnak. Elérhetőek. Azt látom, akik részt vesznek azok fejlődnek és haladnak, akik nézelődnek, "máshogy" akarják csinálni, lemorzsolódnak.
Nyitva vannak az ajtók. Van remény. Van egy másik út.
Egy kicsi tippmixxel indultam aztán ahogy egyre jobban elmélyültem a játékba kezdett leépülni minden. Sportoltam sokat anno versenyszerüen, azóta semmi kedvem semmihez. Úgy érzem rajtam senki nem tud segíteni! Na ez az önsajnálat! Amíg nem határozom el magam és nyalogatom a sebeim addig nem lesz változás! Sajnos el tudom ezt mondani de megvalósítani egyelőre nem sikerült.
Szia! Most jutottam el arra a pontra vagyis ma, hogy elegem van a játékból. Ma is felraktam 30000 ezret már volt 90 ezer egy fél órán belül semmi. Nem ezért dolgozom nap mint nap nem beszélve a családtól veszem el a pénzt meg az időt. Az időt amit elvesztegetek. Amikor játszom nem érdekel semmi hogy ha elvesztem esetleg a pénzt miből adok enni a gyerekeknek.... Úgy érzem, hogy nehéz lesz az út ami vár rám, de most elhatároztam, hogy le kell hogy tegyem a játékot. Nem akarok már több vitát nem akarok nélkülözni ha nem muszáj nem akarok több adósságot. Ez csak rajtam múlik, hogy megteszem-e az első lêpést és beismerem-e, hogy szenvedélybeteg vagyok és elég erős- e az elhatározásom hogy bejezzem. Mint ha magamat látnám amiket írsz. Ugyan ezt csináltam 20 évesen sok időt elpazaroltam viszont nem sok pénzt buktam akkor. Azóta leépült a baráti köröm leépültem fizikálisan és anyagilag. Anyagilag nagyon leépültem 15 év játék után. Remélem tanulsz az esetemből.
Szia!
Hát igen én is sok mindent elrontottam az utóbbi két évben például most úgy néz ki hogy abbahagyom az egyetemet és elmegyek dolgozni mert a játék miatt nem koncentráltam a tanulásra. Valaki írta itt a fórumban korábban hogy a legrosszabb a szerencsejátékban az elvesztegetett idő. Ez rám különösen igaz mert hála az égnek nem vesztettem olyan sok pénzt viszont az utobbi két évben tényleg semmi értelmes dolgot nem csináltam csak teltek a napok. Én most úgy érzem hogy abba tudom hagyni erős az elhatározás de még nagyon az elején vagyok. A családommal való kapcsolat szerencsére nem romlott meg, támogatnak bár persze vannak veszekedések de ez természetes mert ezt egy kívülállónak nehéz megérteni. Sajnos igen elrontottam dolgokat de mostmár azon leszek hogy normális életet éljek a korábbi dolgokon nem érdemes rágódni mert ez csak hátráltatja a javulást. Sajnálom hogy te mindig visszaesel de szurkolok neked bár eléggé megrémít hogy ilyen nehéz ezt abbahagyni, remélem én képes leszek rá.
Szóval még fiatal vagy tanulj az én káromból. A GA ban azt mondják kb ugyanannyi év kell a józanodáshoz amennyit elvesztegettél a játékkal! Én jól kerestem 20 évesen jó munkahelyem volt és még is belekerültem egy adósságspirálba amiből nem tudok már menekülni te ne tedd ezt! Ez egy lelki eredetű betegség talán én is többet vártam magamtól mindenkinek meg akartam felelni....nem tudom a választ csak azt tudom azóta is csak rombolok minden hónapban. Mindig egyre mélyebbre süllyedek és telnek az évek és az egész fiatalságom lassan odavan. Néha úgy érzem menthetetlen vagyok de utána elgondolkodom , hogy nem is akarok igazán leszokni és amíg nincs meg az elhatározás addig senki nem tud segíteni. Nem találom a lelki békémet sem... Egyelőre ennyi. Ha szeretnél még beszélni nyugodtan írj! Próbálom leírni az élettapasztalataimat meg hogy velem hogy történt hátha tanulnak az emberek belőle.
Jó hogy rátsláltál erre a fórumra, mert lassan már senki sincs itt. Én is ritkán olvasom, de örülök annak ha egy sorstárs belép és akar segítséget kérni. Én mivel sajnos még mindig játszom :( de le akarok szokni csak nehéz nagyon, szóval azt tudom elmesélni hogy mi történt velem amikor leültem a szüleimmel ugyanígy ahogy Te meséled. Szóval boldog voltam úgy éreztem egy teher lekerült a vállamról.Eljártam GA ba de sajnos 55 nap után visszaestem. Voltak 2-3 egyszer 6 hónapos kihagyás de mindig visszasüllyedek a gödör legaljára. Szinte magamra ismerek amit leírtál mivel én is tippmixxel kezdtem és ugyanilyen idősen és teljesen félresiklott az életem. Lassan 15 éve játszom azóta sok mindent tönkretettem magamat is beleértve.
Sziasztok!
Ma volt egy nagy veszekedés otthon kiderült hogy az igéretem ellenére továbbra is játszok. Még soha nem láttam ennyire elkeseredettnek a szüleimet és ez nagyon megrémített és elkeserített és meg is ijedtem. Most ugy érzem a mai nap után képes leszek leállni mert most annyira nyíltan és tisztán beszéltek velem hogy én is kitisztultam egy kicsit és belátom hogy ezt az életet nem folytathatom mert nagyon rossz vége lesz. Muszáj célokat és új elfoglaltságokat találnom hogy fel tudjak épülni. Nem tudom közületek volt e már valaki így hogy egy beszélgetés után ilyen tisztán látta a helyzetét de én most biztos vagyok benne hogy abba tudom hagyni mert ha folytatom azzal a családomat is tönkreteszem. Hajrá mindenkinek.
Sziasztok!
Megpróbálom leírni a történetemet hátha ezzel is kicsit könnyebb lesz. Szóval 20 éves fiú vagyok és két éve kezdtem a tippmixet. Sajnos függő lettem és egyre jobban magával rántott jelenleg szinte csak erre tudok gondolni és már nem bírom. Otthon folyamatosan hazudozok az emberi kapcsolataim szinte megszűntek mivel minden gondolatomat a játék tölti ki. Már odáig jutottam hogy a testvéremtől és a szüleimtől is loptam, a szüleim próbálnak megérteni de ezt egy kívülállónak szinte lehetetlen megérteni. Egy hete volt a születésnapom akkor végiggondoltam az utóbbi két évet és eldöntöttem hogy megpróbálok változtatni megpróbálom abbahagyni a játékot mert jelenleg teljesen értelmetlen és céltalan az életem, az egyeten is nagyon rosszul állok és ha így folytatom nem fogom tudni elvégezni. Amit az előttem szólók leírtak a fórumon pontosan én is így érzem magam folyamatos szégyenérzettel élek de a játékot nem tudom abbahagyni egy emberi roncs lettem a két év alatt és szeretném ha a húgaim újra felnézhetnének rám és nem kéne állandóan hazudnom. Nyáron el fogok járni a szegedi GA gyűlésekre remélem ott megértenek és fog segíteni abban hogy véget érjen az utóbbi két év rémálma. Ha valaki megkérdezné hogy miért kezdtem el a játékot talán azért mert már előtte is problémáim voltak saját magam elfogadásával és úgy gondoltam hogy majd a pénz segítségével jobb lesz az életem pedig 20 év alatt mindig mindent megkaptam a szüleimtől ezért fáj annyira hogy folyamatosan csalódást okozok nekik. Szeretnék meggyógyulni és úgyérzem menni fog mert ez jelenleg nem élet csak vegetálás. Szeretnék ujra úgy fölkelni reggel hogy nem a játékra gondolok és nem arra hogy hogyan fogok pénzt szerezni rá. Remélem menni fog. Köszönöm hogy elolvastátok sok sikert mindenkinek.
Épp a napokban gondolkodtam rajta, hogy hol tartok magammal, másokkal, a programmal, szolgálattal, házassággal meg úgy a nagy felnőttes dolgaimmal, az élettel. Érdekes részeredményeim vannak és számomra az is érdekes, hogy mik foglalkoztatnak.
Szóval alapvetően elkerülöm az őrületeket. Beszélek a kísértéseimről, kérek segítséget ha kell és ahogy a csoportban hallottam nem ítélkezek mások felett és nem döntök, vagy válaszolok az indulataimból. Szóban is kb ezeket osztottam meg, hogy jól mennek a dolgok, szép az élet és nem a problémákat, hanem a lehetőségeket látom. Még az sem mozdított ki a derűmből, hogy a főnököm letiltott a telefonos parkolásról. Na jó, ez nem ment ilyen könnyen mint ahogy leírtam, de kaptam segítséget az elfogadáshoz és ahhoz képest, hogy mennyire igazságtalannak éreztem ott és akkor most már tudok rajta mosolyogni. És ez jó. Jó,hogy most nem bonyolult az életem, lépést írok, van szolgálatom, beszélek a szponzorommal és a gáz dolgokat, gondolataimat is el tudom mondani. Sőt a legnagyobb: találkozok GA-sokkal a gyűlésen kívül és beszélünk. vagy valamiről, vagy semmiről, mint a kezdetek kezdetén. Ehhzzzazzz! :)
DE... csak szép és jó dolgok miatt nem írnék. Ki se nyitottam volna a számítógépet. A hétvégén a húsvét kapcsán volt lehetőségem a bővebb családommal, rokonaimmal és barátaimmal is találkozni és ott is leesett 2-3 dolog. Az egyik az, hogy valamiért iszonyatosan nagy vágyam van azt hallani / érezni, hogy a családom azt mondja büszke rám és arra amit elértem / tettem / vagyok... A másik, hogy én vagyok a felelős a dolgaimért és nem várhatok valamit, semmiért. A harmadik pedig, attól hogy nem veszek a problémáról tudomást az még létezik és nem fogja megoldani magát.
Az utolsó gondolat mögötti történet nagyjából az, hogy nagyon szíven ütött, amikor odahaza megláttam a behajtó levelét a banki hitelekről amiket 7-8 éve vettem fel. A legnagyobb játék közepette az volt a tervem, hogy kifizetem a többi hitelemet egy másik nagyobb hitelből, aztán az lett, hogy egyikből sem nyertem annyit. Na mindegy is, kaptam egy rövid összefoglalót, hogy melyikre mennyi kamat rakódott és ez így be is duplázta a tartozást. Szarul lettem tőle pedig semmi újdonság nincs a történettel. Ahogy ott álltam azt éreztem, hogy ez túl sok. Az érzések elégedetlenség, irigység, harag és hogy nagyon unom és nagyon elegem van. mi értelme? bárminek is?
És pont erről hogy mi az értelme bárminek is, hogy miért érdemes írtam az első néhány sorban. Viszont ez az utóbbi ugyanaz a gondolkodás, mint amivel csináltam a problémát, ez még egyáltalán nem a felelősség teljes felvállalása. Én nem visszafizetni akartam (még mindig nem), hanem inkább elkerülni, megúszni.... kiskapu.... Szóval ha innen nézem semmi igazságtalanság nincs ebben és nagyon hasonlít a parkolós sms-ekhez. Ennek most jött el az ideje. Kell ebből tanulnom. Én vagyok a felelős és arról beszéljek amit szeretnék, vagy amit már csinálok, ne arról, hogy mit nem akarok, vagy mit nem fogok csinálni. Csak egyenesen, mint egy felnőtt.
Nem bonyolult, csak én bonyolítom és pörgök rá ilyen témákra, ami mögött...... pénz van. Pénz kiadása. És a félelem, hogy nem tudom kiadni. Hogy nem lesz. Döbbenetes. Annak ellenére, hogy most van és ki tudom adni, titokban már most azzal küzdök hogy nincs. Nem annak örülök, hogy van hanem ujjuj mi lesz akkor ha ez vagy az... Na és összességében azt érzem, hogy ide akartam kilyukadni, ezért kezdtem el írni. Ez a feladatom, ezt kell megoldanom. Nem hiszem, hogy az én helyzetem speciális, vagy annyiban más lenne. Nem vagyok messze a megoldástól. Nem több, mint 12 lépés.
Ez nagyon feludito volt amit irtal,remelemen osztonoz egy kicsit engem is.azota 1 szer meg bemereszkedtem egy masik jatekterembe,de meg is bantam ,azt hiszem sikerulni fog lezarni ezt a fajta eletmodot.,annyi szep dolog van meg az eletben amit kikell probalni ,sziasztok
sok erőt és kitartást kívánok! az eleje cudar, de bárhogy is van megéri megváltozni! :)
nekem a beszéd és az őszinteség segített és segít a kényszerek és a sóvárgás leküzdésében. egyedül nem tudom, hogy ment volna. Akárhányszor gondolkodom rajta, mindig valahogy oda jutok, hogy ha egyedül képes vagyok nem játszani, akkor ez már megy... Pipa. ha pedig ez már megy akkor... akár játszhatnék is... csak kicsibe, kontrolláltan... ha ez is megy akkor... aztán... és ha már azt is visszanyertem... Házat fogok venni, meg autót nem csak magamnak de a családomnak is. Szóval ez az önigazoló, magamat felmentő állapot nálam valahogy így alakult és képes voltam elfelejteni hogy hova jutottam és nem akartam látni hogy mit csinálok.
De igaziból semmi gáz nem volt, csak akkor nem tudtam abbahagyni ha nyerőben voltam, vagy ha vesztőben. 13 évet éltem ilyen gondolatokkal és ezekkel a kis körökkel a fejemben. Aztán minden tönkrement, sokakat megbántottam és nem maradt választásom mint új életet kezdeni, új alapokkal, új célokkal.
Megtettem az elso lepest kitiltattam magamaz admiralbol(jatekterem).1 hete nem jatszok ,de mar kezd bennem bujkalni a kisordog hogy megint megkene probalni a szerencsemet,de nem tettem meg meg eddig meg kell allni .Mi lehet ez a sovargas a jatek utan erthetetlen,ti hogy vagytok ezzel,koszi a valaszt.Sajnos mas jatektere is van itt remelem kibirom hogy nem megyek be uj eletet akarok kezdeni
Sziasztok Sabrina vagyok egy jatekgepfuggo 34 eves no, a jatek szenvedelyem mostanara eluralkodott rajtam ,Kulfoldon elek nagyon jo bevetellel (rendelkeztem)illetve rendelkeznek ha nem jatszanam el napi szinten a penzem ,Sokat gondolkodtam hogy miert nem lehet abbahagyni ezt az egeszet ,testem lelkem nem kivanja neha gyogyultnak erzem magam par napig tart aztan egyszerre csak elkap es vasarlas helyett a jatekteremben kotok ki .az en esetemben sokszor pluszban vagyok a gepekkel de mivel a kontrolt elvesztettem ezert 0 ara jatszom untana jon a bank ,szinte az esetek tulnyomo reszeben igy tortenik velem mindig ,azert megyek be hogy viszanyerjem a penzem, ,egyszeruen erthetetlen mi megy bent nincs idoerzek,kontroll es olyankor semmi sem erdekel csak a jatek.A veg veszteseg .lefele csuszas szerintem az ordoggel van dolgom es nem tudom hogy menekuljek ki a jatekgepek fogsagabol akar hanyszor az utcara megyek vasarolni megkisert ,talan most nyerem vissza a penzem ,de ha meg meg is tortenik ugysem veszem ki ,szamomra erthetetlen ez a teljes onkontrol elvesztese.En nem masnap hanem meg aznap a helyszinen viszateszem a gepbe.ORULET nem birom magam elviselni a ferjem elhagyott egyedul maradtam tanacstalanul,sajat magam elol dugdosom a penzem ,de hiaba ahogy par napig sikerlul megallnom megint megkisert .UGY erzem mintha a szerencsejatek egy sotet ero lenne iranyitja az agyamat.Mit tanacsoltok ,korhazba nem tudnek befekudni terapiara ugyanis nem tudnam magam meg enyire sem eltartani ,megjobban kicsuszna a talaj a labam alol.Gyotor a lelkiismeretem miert nem tudok felretenni inkabb a csaladomnak segitettem volna .stb...Ez nem mehet igy tovabb .Ha valaki hasonlo problemaval kuzd irjon sziasztok
Nagyon megérintettek a pár gondolat és úgy érzem, hogy hasonló nehézségek és lehetőségek jöttek és jönnek szembe velem is. Amit egy ideje felismertem az az,hogy a legjellemzőbb működésem a változással szemben az, hogy elkezdek agyalni az eshetőségeken mind a jó, mind a rossz dolgokon és nem cselekszem, nem beszélek, nem kérek segítséget. Csak vagyok, simán befordulok és hagyom hogy elnyeljen a fantáziálás és ennek eredményeként vagy nem jön létre semmi, mert elszalasztom a pillanatokat - pedig az milyen jó lett volna... csak velem... csak én... nekem úgyse... amúgy is tudtam... rohadjon meg... innentől otthon vagyok, megvan az önsajnálat és a mások hibáztatása - vagy sokkal nehezebben alakulnak a dolgaim, mint egyébként. Az a kép jut eszembe, amikor egy kád meleg vízbe úgy fekszem bele, hogy az éppen ellep és onnantól csakis arra fordítom az erőmet és csak arra figyelek, hogy véletlenül se keletkezzen a víz felszínén egy rezdülés se. Régóta és messziről hozom ezt és nagy meló hogy ne eszerint működjek.
Pl itt van a mostani helyzet. Biztos vagyok benne, hogy másoknak sokkal jobban működik... Szóval a történet ott kezdődik, hogy elégedetlen vagyok a munkahelyemmel.Azt érzem, hogy többet adok, mint amennyit kapok és azt érzem, hogy többre vagyok képes. Csalódtam és neheztelek a főnökeimre de azon túl, hogy zúgolódok nem teszek, tettem semmi konkrétat, semmi előre mutatót. Arra figyeltem, hogy mi miért nem jó, másnak mennyivel jobb és csodálkoztam rajta, hogy nem vagyok jól. A másik oldala ennek a másoknak mennyivel jobbnak az, hogy mások mások lehet hogy örülnének annak is ami nekem most van. Vékony vonal. Ilyenkor amikor végig tudom ezt gondolni akkor tudom elengedni, hogy nekem nem másokkal kell foglalkoznom, nem másokhoz kell hasonlítanom magam, nem másokhoz képest kell fejlődnöm hanem magamhoz képest. Akkor mi a bajom?
Azt hiszem az, hogy ismeretlen terepen vagyok és még ismeretlenebbe készülök. Az elmúlt 4 hétben 3 komolyabb lehetőség is adódott. Nem végleges egyik sem, mégis elbizonytalanodtam. Egyrészt az van, hogy soha nem váltottam úgy munkahelyet, hogy ne kellett volna az előzőt otthagynom amiatt, mert a "körülmények" úgy alakultak. Másrészt én is sok tekintetben változtam az elmúlt évek alatt. Elindultam, fejlődtem és sok tekintetben felnőttem. Aztán itt az a helyzet, hogy egy ideje megálltam, elfogyott a lendületem. Elértem valamit amihez képest az új, ami kimozdít a komfortzónámból az ismeretlenbe fog vezetni. Más volt az, amikor nem volt más lehetőségem mint előre menni és fejlődni és hátrahagyni, megoldani a nehézségeket. Nem volt veszítenivalóm, nem volt választásom... Már van... Azt hiszem ez a helyzet nem véletlenül jön szembe most és azt hiszem, hogy valamit rövidesen tanulhatok belőle. Próbálok bizakodva nézni előre és nem a körülményekkel, vagy eshetőségekkel foglalkozni és nem azt a kétséget táplálni, hogy a változás rosszabbat is hozhat. Amit meg tudok tenni, azt meg fogom tenni a többi nem rajtam múlik. Ennyi az én részem, így csinálom.
Sajnálom,ha így döntött,hogy elment a párod mondjuk ezt nem értem, miért? Nagyon rossz tényleg az emberek szemébe nézni akiket megloptam vagy becsaptam,de tudom,hogy aki szeret és elfogadja a betegségemet az megbocsájt.Aki játszik és olyan mint én vagy a párod magunknak is meg kell tudni bocsájtani . Lehet ,hogy a párod még mindig játszik és nem akarja azt ,hogy te is szenvedő alanya legyél a pusztításnak? Én sajnos tönkretettem mindenkit a családban és rengeteg idő kell amíg helyre jönnek a dolgok.
Azt írta, hogy a családjával van még. Az én párom is játékos. Nem kért tőlem pénzt a sajátját játszotta el, de valóban tett más szomorú dolgokat, amit most mondott el, mert nyomta a lelkét és nem bírta a sok hazugságot. Ezek után nem akarta az én vállamra rakni az adósságait, így most elköltözött és dolgozik, hogy rendbe rakjon mindent. Tapasztaljon. Nem akar szenvedést okozni nekem, így elment.
Azok után, hogy a családját és barátjait megbántotta, tud velük lenni anélkül, hogy szégyen érzete lenne: Tud teljes értékű emberként élni velük?
Én várom őt vissza! Nem tudok rá haragosan gondlni, mert tudom, hogy ehhez nagy akarat kellett, hogy elmenjen.
Talán segitség kijózanodni : nem lehetsz itt elég okos !
Olasz liga.az ujonc Sassaulo első négy meccse vereség.Utoljára hazai pályán a közepeske Inter ellen 0-8 katasztrofális csőd. Néhány nappal későnn ez a pofozógáp idegenben játszott a bajnokesélyes Napoli otthonában.Ismerek egy embert aki lapátolt egy halom pénzt a Nápoly győzelmére mondván ez száz százalék,tuti pénz.
DÖNTETLEN lett ! :)))
Miért ? Ne kérdezzed.....................én mindössze annyit tudok hogy itt okos nem lehet a kisember.A reális erőviszonyokhoz képes tulságosan is sok a "meglepetés" és nem venném a gyalázatot hogy Fortuna Istenasszonyt kifogásoljam.)))
Templomban senki se politizáljon mert rámorgok :)) Pártsemlegesen mondom tehát hogy helyeslem a kocsmai "veszitő"-gépek betiltását.Az első szörnyü hazugság ugye hogy nyerő-gépnek hivták :))) miközben tudott hogy kb max a bedobált pénzek negyedét adta vissza ! Keressen ennél értelmesebb "szórakozást" a magyar.
Egyetértek !
Vannak persze kászinók ugye.De oda a jómóduak,grófok,bárók,celebek és banditák és más tulkényeztetett illetők járnak :))) nem tudok sirdogálni azon hogy veszitenek. Van miből.Legalább a fölös pénz egy része visszacsorog az állam /mindannyiónk / bukszájába :)))
ha a szerencsejátékos megtudja hogy a játékosok befizette pénz 43 százaléka a nyereményalap vagyis még a fele se megy vissza a népnek. A pénz zöme költségekre és az állam bevételére megyen el. Ezt tudva az embernek máris elmegy a kedve :)))
A tippmix más kategória :))) Jégkorong világbajnokság.A menő oroszok játszottak a gyengécske banda ellen,az oroszokra 1,01 oddsal fogadtam mondom csak egy százalékot nyerek de legalább ezt el se lehet rontani.Nem hiszed el....de KIKAPTAK és aki ezt tudta előre /pardon a rágalmazásért :(((aki erre intuitive ráérzett az NYEGYVENSZERES pénzt kaszálhatott.
Egyre jobban érzem magam nem játszom és sokkal többet foglalkozom a családommal is.Tudom szeretni magamat és őket is ami nem volt mindig így. Elfogadtam a betegségemet a sorsomat.Jót tett nekem ez a terápia sok mindent láttam, átéltem, amit hasznosnak találtam azt kivettem belőle.Jó érzés megnézni úgy egy sporteseményt,hogy nem fogadok rá csak ülök és nézem és élvezem a sportot.Már nem szorongok örülök az életnek.Vannak gondjaim ,de elfogadom . Vannak anyagi nehézségeim,de elfogadom és nem akarom már üldözni azt a bizonyos nagy nyereményt. Rájöttem arra,hogy kevés pénzzel is lehet boldognak lenni csak meg kell látni a kettő közti különbséget. Kár ,hogy nem jár erre senki lehet mindenki meggyógyult.... Ha lesz időm vagy hozzászólás én azért írni fogok.
