Ha komolyan venném, szépen begyakorolnám, de ehhez -mint már mondtam- lusta vagyok, nincs kedvem napokig tökölni... sztem ebből is kiderül, hogy mi van: leszedtem, megtanultam, felvettem, kész, olyan-amilyen, ha több időt fordítanék rá, sokkal jobb lenne. Nem kell ezt olyan komolyan venni, én sem veszem:) Kis poén. Legalábbis nekem.
Valahogy mégis folyton Vait és Satrianit játszol fel. Egy Joe Pass-re emlékszem ezeken kívül. Miért raksz fel olyasmit, amit bevallottan elnagyoltál? Mutathatnál végre valami olyasmit, amit komolyan vettél, és a pici szívedhez is közel áll... Vegyél jó példát Karpiról, Vic-ről, Krisztiánról, akik olyan dolgokat raknak fel, amiket élveznek, és nem fikkantják le utólag, hogy "ááá, nem is vettem komolyan".
Peavey Bandit 112 Megint rámjött, hogy erősítőt akarok venni, és egyenlőre ezt néztem ki. Valakinek tapasztalata vele? Esetleg tudtok mondani hasonló árfekvésben jobbat?
Igazság szerint, rock, és blues-rock (meg blues) zenéhez kéne, legsűrűbben otthon használnám, ritkábban pedig haverokkal ha sikerül éppen összeállni. (Szóval egy dob mellett meg kell hogy álljon)
A Coda üzletben egyszer egy gitárvásárlás alkalmával próbáltam, és nekem nagyon szimpatikus hangja volt, bár leginkább a torzított csatornát próbálgattam anno. (de azt sem sokat, mert a gitár volt a fontosabb akkor)
Szerintem is ügyes, de ezt nem mondhatjuk a szemébe. :)) Az első meglátásoma ritmus, amit mások döccenésnek hívnak. No meg az is, h lejátszva van, nem pedig eljátszva, amit a többiek feelingnek neveznek, valószínűleg kevésbé homályos megfogalmazás mint az enyém. Tényleg landmine, mit éreztél közben? :))
Tempó tényleg döcög, tegnap 2 óra alatt szedtem le, tehát begyakorlásról szó sincs.
Begyakorolhattam volna, de lusta dög vagyok :))
A saját stílusom úgy érzem, ha szép lassan is, de folyamatosan alakul, nem ilysemi lesz, nem kell megijedni:) Nem akarok az előbb említett gitárosok nyomába eredni, egész más zenéket és stílusokat játszom manapság. Egyszerűen csak néha kedvem szottyan megtanulni ezt-azt, és mivel látványos, felvenni:) De nem ez a kedvenc stílusom.
Persze, hogy az, nem is vitatom :) (Örülnék én annak, ha most így jönne ki a kezemből a Devil's Slide...) Csak a tempóját kéne gatyába ráznia (hol a feeling?), és találnia egy saját stílust. Persze ráér, fiatal még.
az a nagy dolog, ha valaki olyan hallja, aki nem ismeri Satrianit, és mégis rájön, hogy tőle játszol valamit. vagy rájön, hogy Vai, akit szintén nem ismer. Hendrixről nem is beszélve, aki nem ismeri Satrianit, főként, hogy meghalt. De vajon Vai ismeri-e Hendrix Satriani-vonatkozásait és vissza?
Peched van, itt mindenki ismeri Satriani stílusát.
Amúgy a videóval kapcsolatban az jutott eszembe, hogy ha leszámítom a tempóbeli döccenéseket és azt, hogy annyit pengetsz, amennyit Joe egy évtized alatt sem, akkor sokkal jobban áll neked ez a stílus, mint mondjuk a Tender Surrender.
Ha nem ugy csinalna nem ugy szolalna meg ahogy megszolal es nem lenne egyedi nem komaznank annyira :) Ezert ezt az egyik legfontosabb dolgot szerintem követni kell benne.
Tök rég játszottam Satrit, most előszedtem 1-2-t, de nem akartam (és nem is tudnék) Satriani klón lenni; én pl. jobban szeretem kipengetni a hangokat, mint legatózni. Nem értem, miért kéne úgy szólnia, mint Satrianinál, én nem Ő vagyok. Vedd úgy, hogy feldolgozás:))
