Megfogadom, és gyúrok! Most is azt teszem, bár tudom, hogy jóval többet kéne.
De ettől még szorgalmasnak tartom magam, csak most nem ez köt le, ez most lazulás. A hibáimmal -ha kis ideje is, de- tisztában vagyok, és igyekszem javítani őket.
"sztem ebből is kiderül, hogy mi van: leszedtem, megtanultam, felvettem, kész, olyan-amilyen, ha több időt fordítanék rá, sokkal jobb lenne. Nem kell ezt olyan komolyan venni, én sem veszem:)"
Akkor minek rakod fel olyan helyre, ahol több millióan meghallgathatják?
Hát vagy eldöntöd, hogy profi zenész akarsz lenni aki ebből akar megélni és nem akarja a nimbuszát rombolni bénázással, ezért nekiáll és gyakorol, vagy maradasz lusta,bár ez nem kifogás,ez inkább szégyellnivaló dolog,mert bevallod, hogy a teheséged mellé nem párosul,sem szorgalom,sem kitartás,sem intelligencia, hogy felmérd hol tartassz és a hibáid kijavításával jobbá válj!Így egy idő után a tehetséges fiatalból egy tekerős-bakigép öreg leszel és akkor már nem lehet a tehetséggel takarózni.:(
Szerintem fogadd meg a külső fülek tanácsait és légy oly' bölcs gyúrni!
Igazad van, azt a cd-t kár volt "kiadni a kezemből", mert tényleg gyenge. Akkoriban azt hittem jó, de ma már látom, hogy minden rossz benne; szerencsére azóta sokmindent tanultam, így hamarosan felveszem őket újra, normálisan, ahogy kell.
Nézd, egész ügyes gitáros vagy, jó ötletekkel. Egy kis élet kell a játékodba, az meglesz idővel.
De ha az a célod, hogy kimászol a szobagitárosi státuszból, akkor érdemes átgondoltabb felvételeket kiraknod (gondolok itt elsősorban az everlastingos szösszeneteidre). Hiába írod fölé tréfásan, hogy "nem kell komolyan venni". Nem is fogják.
Ha komolyan venném, szépen begyakorolnám, de ehhez -mint már mondtam- lusta vagyok, nincs kedvem napokig tökölni... sztem ebből is kiderül, hogy mi van: leszedtem, megtanultam, felvettem, kész, olyan-amilyen, ha több időt fordítanék rá, sokkal jobb lenne. Nem kell ezt olyan komolyan venni, én sem veszem:) Kis poén. Legalábbis nekem.
Valahogy mégis folyton Vait és Satrianit játszol fel. Egy Joe Pass-re emlékszem ezeken kívül. Miért raksz fel olyasmit, amit bevallottan elnagyoltál? Mutathatnál végre valami olyasmit, amit komolyan vettél, és a pici szívedhez is közel áll... Vegyél jó példát Karpiról, Vic-ről, Krisztiánról, akik olyan dolgokat raknak fel, amiket élveznek, és nem fikkantják le utólag, hogy "ááá, nem is vettem komolyan".
Peavey Bandit 112 Megint rámjött, hogy erősítőt akarok venni, és egyenlőre ezt néztem ki. Valakinek tapasztalata vele? Esetleg tudtok mondani hasonló árfekvésben jobbat?
Igazság szerint, rock, és blues-rock (meg blues) zenéhez kéne, legsűrűbben otthon használnám, ritkábban pedig haverokkal ha sikerül éppen összeállni. (Szóval egy dob mellett meg kell hogy álljon)
A Coda üzletben egyszer egy gitárvásárlás alkalmával próbáltam, és nekem nagyon szimpatikus hangja volt, bár leginkább a torzított csatornát próbálgattam anno. (de azt sem sokat, mert a gitár volt a fontosabb akkor)
Szerintem is ügyes, de ezt nem mondhatjuk a szemébe. :)) Az első meglátásoma ritmus, amit mások döccenésnek hívnak. No meg az is, h lejátszva van, nem pedig eljátszva, amit a többiek feelingnek neveznek, valószínűleg kevésbé homályos megfogalmazás mint az enyém. Tényleg landmine, mit éreztél közben? :))
Tempó tényleg döcög, tegnap 2 óra alatt szedtem le, tehát begyakorlásról szó sincs.
Begyakorolhattam volna, de lusta dög vagyok :))
A saját stílusom úgy érzem, ha szép lassan is, de folyamatosan alakul, nem ilysemi lesz, nem kell megijedni:) Nem akarok az előbb említett gitárosok nyomába eredni, egész más zenéket és stílusokat játszom manapság. Egyszerűen csak néha kedvem szottyan megtanulni ezt-azt, és mivel látványos, felvenni:) De nem ez a kedvenc stílusom.
Persze, hogy az, nem is vitatom :) (Örülnék én annak, ha most így jönne ki a kezemből a Devil's Slide...) Csak a tempóját kéne gatyába ráznia (hol a feeling?), és találnia egy saját stílust. Persze ráér, fiatal még.
