Keresés

Részletes keresés

Abszolút Nulla Creative Commons License 2001.08.23 0 0 182
4hópihe és Castelejo versei nagyon tetszenek, de légyszi.
Azaz figyelmükbe ajánlom a topiknyitó hozzászólást valamint a topiccímet -- ez nem az a topic, aminek hiszik.
Üdvözli őket, valamint a többieket is: Abszolút Nulla, a borz, úgyis, mint topicnyitói minőségében
4Hópihe Creative Commons License 2001.08.23 0 0 181
Váci Mihály

VALAMI NINCS SEHOL

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
- valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
- mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
- "Valahol! Valamikor! Valami!"
Hitték a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...

4Hópihe Creative Commons License 2001.08.20 0 0 180
kedves Castelejo!!
köszönöm)))
Előzmény: Castelejo (179)
Castelejo Creative Commons License 2001.08.20 0 0 179
Hópihének:

Rilke írta, csak kétszerre tudtam az egész verset elküldeni (elbénáztam, új vagyok még). Rilke nem túlságosan (el)ismert prózai művében, a Malte Laurids Brigge feljegyzéseiben van (mint kis lírai betét), nem túl ismert, Abelone dalaként szokták hívni, nagyon szeretem (a Kosztolányié mellett van Görgey-fordítás is: a különbséget zongorázni lehet). Van egy másik Rilke-kedvencem is, íme (Nemes Nagy Ágnes tüneményes fordítása):

OLTSD ki szemem: én mégis látva látlak,
tömd be fülem: én hallom hangtalan szád,
lábatlanul is elkúszom utánad,
és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.
Törd le karom és megragadlak én,
szívemmel, mint egy kézzel tartalak,
fogd le szívem, agyam dobog hibátlan,
s ha lángod agyvelőmbe csap,
viszlek tovább, vérem zuhatagában.

Előzmény: 4Hópihe (178)
4Hópihe Creative Commons License 2001.08.20 0 0 178
Hőség :
Karcolgat a Nap százágú fényvilláival,
röntgenez,
darabokra cincálja a testhideget.
Merészen járkál a háztetőkön,
hívatlan vendég lesz
a fűszálak szűk ruháiban
és csak jön, jön,
zuhan, fojtogat, szorongat,
aztán leejt... az éjszakába.
Mire beleájulnánk,
újólag kilép
a mozdulatlanság
sötétkék tengeréből
és ránknyitja
szörnyű-szép szemeit.
4Hópihe Creative Commons License 2001.08.20 0 0 177
kedvesCastelejo

ki irta ezt a verset?érdekelne az egész ha van még.

Előzmény: Castelejo (175)
Castelejo Creative Commons License 2001.08.19 0 0 176

*

Magányossá teszel. Mindennel elcseréllek.
Kissé vagy, aztán zúgás vagy, te lélek
és illat is vagy, omlatag.
Mind elvesztettem őket karjaimban,
csak te születsz meg újra, mindig ifjan:
mert sose fogtalak, szilárdul tartalak.

Rainer Maria Rilke: Dal (ford.: Kosztolányi Dezső)

Előzmény: Castelejo (175)
Castelejo Creative Commons License 2001.08.19 0 0 175

Te, akinek nem mondottam, hogy éjjel
sírok az ágyon,
te, ki bölcsőként ringatsz lassú kéjjel,
ha vágyom,
te, ki nem mondtad, hogy dúl szerteszéjjel,
mit nem csókoltál rám, a csók:
mi lenne, ha azt, mit vágyunk nem ér el,
e nagy pompát elfojtanók
és így végnánk az útnak ?

*

Nézd, a szerelmesek,
mihelyt a vallomásuk megesett,
mindjárt hazudnak.

Előzmény: 4Hópihe (174)
4Hópihe Creative Commons License 2001.08.18 0 0 174
Dsida Jenő: Ha valaki jönne

Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna halkan a hátam mögé,
És megkérdezné, fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint Te a rózsaszirmát,
Finom borzoló fürtjeimbe lökné,
S én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyem puha kendőjét,
És vállamra tenné, hogy meg ne fázzak,
Ajkával mérné, nincs-e lázam.
Nem lenne szava, nézne csak,
Míg én hallgatnék, magamat keresve,
Lelankadva egy félbemaradt versre.
S ha már szabályos lett a pihegésem,
És lelkem földjén álom eke szánt át,
Vigyázva, halkan elfödné a lámpát.

4Hópihe Creative Commons License 2001.08.18 0 0 173
Szabédi László: Álmoddal mértél

Te bennem szörnyeteget látsz, én benne
nem akarok látni inkvizítort;
szüntesd meg ezt az öngyilkos küzdelmet,
mely téged már a könnyekig sodort.
Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul,
és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorult.

Hát láss, olyannak, amilyen valóban
vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet.
Álmoddal mértél; én az álmodónak
mit mondhatok? Ne légy börtönöm!
Csalódtál, de ne tarts engem csalónak,
amiért álmaidhoz nincs közöm.

Én nem dicsérem frivolan a szennyet,
mely negyven éven át hozzám tapadt,
a szenvedést se dicsérem, de szenvedj,
ha társamul kötelezted magad.
Nem biztatlak, hogy próbáld letagadni
vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egészben tudom magamat adni,
fogadj mindenestől, egészen el.

Ne mérj az álmaidhoz: kevesebbnek
mutatják azt, ami több, mert egész;
ítélő szavaid téged sebeznek,
ha eszményednél törpébbnek ítélsz.
Láss kegyetlenül, de lásd meg merészen
a világot is, amely alakít,
és magadénak fogadj el egészen,
azzal együtt, mi tőled elszakít…

Én a világnak élek, ne szakíts ki
belőle, jöjj, jöjj együtt velem,
gyötrődjünk együtt, így fog meggyógyítani
mindkettőnket az orvos gyötrelem.
Amíg javíthat per és szidalom,
perelj, és szidj, nem vész kárba a bánat, -
de megmásíthatatlan múltamon
őrködjék hallgatás és bűnbocsánat

patakveer 2 Creative Commons License 2001.08.16 0 0 172
S hogy ne süllyedjen:

Haende, lasst von allem Tun,
Stirn, vergiss du alles Denken,
Alle meine Sinne nun
Wollen sich in Schlummer senken.

Und die Seele, unbewacht,
Will in freien Flügen schweben,
Um im Zauberkreis der Nacht
Tief und tausendfach zu leben.

(H.Hesse)

Cascada Creative Commons License 2001.08.10 0 0 171
Mielőtt elsüllyed a topic ...:

"Szeretnek, sokan szeretnek.
Óh, milyen könyü a szívem!
milyen nyugodt!
Szédülök, mintha hegytetőn állnék.
Csukd rám pilláidat
csillagos éj!"
(Szabó Lőrinc)

Nekem különösen az utolsó két sor tetszik.:)

meki Creative Commons License 2001.07.16 0 0 170
Csáóóóóóóóóóó!

A kortárs versek, mind kiábrándítóak, mintha megszakadt volna valami, Pilinszky óta (megtán Petri óta). No de mindegy. mosteste vanmeg dögmeleg, írni akartam valami értelmest de most nem megy...

aszongyahogy:

Igénytelen magam magamba zárom
mintahogy az zár el egyszer majd a külvilágtól
Akár a kopott fehér fazaj, szobámba reked velem
csak halkan, meg ne sértsem az embereket.

Igénytelen magagm, magambazárva várom
mikor sóhajt az óra fel,
elegem van a takkolásból

meki

Figyelj Creative Commons License 2001.07.16 0 0 169
Köszönöm, tényleg jók. Majd megkeresem a kötetet. Laura
Előzmény: Törölt nick (168)
Törölt nick Creative Commons License 2001.07.16 0 0 168
Bocs, írjunk helyesen: "Itt, a papíron".
Előzmény: Törölt nick (167)
Törölt nick Creative Commons License 2001.07.16 0 0 167
Szia Laura!

Írtam, csak lejjebb - Szentmártoni János: Itt a papíron. A könyvhét alkalmából jelent meg, ha jól láttam (és 890Ft). Ritka jó kortárs versek szerintem.

Tibor

Előzmény: Figyelj (166)
Figyelj Creative Commons License 2001.07.16 0 0 166
Ez nagyon jó! Ez is onnan van? Ha ilyen sorokat olvasok, nagyon érdekel, hogy milyen a teljes vers. Megírnád kié a vers, és mi a címe. Megpróbálom megkeresni, és elolvasni.
Előzmény: Törölt nick (165)
Törölt nick Creative Commons License 2001.07.15 0 0 165
Egész más lett a jelentése annak az utolsó néhány sornak, mint ahogy előzőleg látszott, ugye? :-)

Van itt mégegy, ami nagyon tetszik, de tényleg csak egy versszak:

Soha nem hittem, hogy
több vagyok bárkinél
- azt hallgasd, értsd,
miről hiányom beszél

Előzmény: Figyelj (164)
Figyelj Creative Commons License 2001.07.13 0 0 164
Köszönöm szépen. Laura
Előzmény: Törölt nick (163)
Törölt nick Creative Commons License 2001.07.12 0 0 163
No, hát itt van - jó hosszú...

***
Szentmártoni János
Fekete hold

Volt nekem egy zongorám.
Morgó, zörgő bálnateste
betöltötte szűk szobám.
Halottaim laktak benne.

Püföltem nagy éveimben,
dallamait nem találva.
Hátán hordta söröm, ingem.
Melegített, mint a kályha.

Játszva füstös bárzenészként
hódítottam feleségem
- odáig volt: pergő mézként
ölelte át minden részem.

Szaggattuk hát barátommal,
kottaszárnyak szálltak róla.
S mi így nem ment, írtuk tollal,
nyíló versbe kapaszkodva.

Játszani nem tudtam rajta,
gyónni azonban megtanított.
Nem volt erőszakos fajta
és meg semmit se tiltott,

csak hagyta, hogy elé üljek,
s mint az ács, kikopácsoljam
béna szenvedésül vett
bűnöm, mit kezemben hordtam.

Hallgatása fekete hold.
Jó kezekben - tudom, hol van.
Álmaimnak tanúja volt,
és én a tanúja voltam.

Üres helyén most gyerekágy.
Kellett a pénz, mit hazudjak.
Már kislányom a szerenád:
gazdag cseréje a sorsnak.

Aznap, mikor felpakolták
- vonult: háborús karaván;
logobó emléke porzsák,
fiú, ki füstön szalad át -,

Andi még látta: ittmaradt
fénye-hiánya körbefog
még utolszor mint fénysalak,
mint szakadozó tünde bog.

Találgattuk, kísértet tán,
vagy illanó részem mása,
melynek itt van - viszketett szám -,
ez utolsó állomása?

A legrémisztőbb mégsem ez.
Hallom hangját éjjelente:
kopik a filc, és neszbe kezd
a csend - nézem: megjelent-e.

Megnyugszom: kiságyat látok.
Fejem párnára huppan.
Szövöm hát tovább az álmot,
kin még ruha és hús van.

A szellemek - mind hű rokon -
nem nyugszanak, összevesznek:
a rácsokon mint húrokon
olykor állítanak egyet.

***

Előzmény: Figyelj (162)
Figyelj Creative Commons License 2001.07.11 0 0 162
Köszönöm, várom. Laura
Előzmény: Törölt nick (161)
Törölt nick Creative Commons License 2001.07.10 0 0 161
Szervusz Laura!

Csak most találtam meg a kérésedet, elnézést. Persze, be fogom gépelni.

Egyébként a kötet kapható: "Itt, a papíron" a címe.

Tibor

Előzmény: Figyelj (160)
Figyelj Creative Commons License 2001.07.06 0 0 160
Nagyon kíváncsi lennék a teljes versre. Ha itt offtopic, megtennéd, hogy mail-en elküldöd nekem?
Köszi
Laura
Előzmény: Törölt nick (158)
furmint Creative Commons License 2001.07.06 0 0 159
Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.
(J.A)
Törölt nick Creative Commons License 2001.07.06 0 0 158
Egy másik topicban volt némi aktualitása, de az előző idézetek után olyan könnyed és kedves, hogy ide is leírom... Persze, ez csak egy utolsó versszak a sok közül.

"A szellemek - mind hű rokon -
Nem nyugszanak, összevesznek:
A rácsokon mint húrokon
Olykor állítanak egyet
"
(Szentmártoni János)

Tibor

furmint Creative Commons License 2001.07.02 0 0 157
Csudajó! ..és mennyire igaz néha :-)
Előzmény: GNoémi (156)
GNoémi Creative Commons License 2001.07.02 0 0 156
"...mert édes emléked is annyit ér,
hogy balsorsom sem adnám trónokért."

W.S.

MaTeo Creative Commons License 2001.07.01 0 0 155
Jaj ha a vers se tudja a dolgát
szívünkre roskad le az ország
(K.D.)
furmint Creative Commons License 2001.07.01 0 0 154
Légy érc, mely mindig egy marad,
ne törmelék dirib-darab.
(Ibsen)
Abszolút Nulla Creative Commons License 2001.06.28 0 0 153
a pusztulás a lábadnál dorombol

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!