Na, ha már megdolgoztattátok az agysejtjeiteket...:-)))
Gyermekem eddig az "á","l","m","e","t", "z" betűket tanulta, és tegnap vacsoránál a család azon sportolt, hogy minél hosszabb olyan mondatot találjunk ki, amit már le tud írni... Az elŐbbiekben leírt opusz volt a nyerő.... :-))) (A mérgezett süteményeket és levélbombákat kéretik nem ide, hanem "oda valahova" küldeni.)
hailho:)
"jó neked, a párod aggódik helyetted, neked csak az a dolgod, hogy ne aggódj...:-)))"
Aha, meg hogy álljam a cehhet.....
de egyébként télleg jó nekem. Én asszem 1 boldog ember vagyok. Csak bár már ott lennénk, hogy próbálunk visszaköltözni. Új nickem lesz, Völgylakó. Juszt is. Egyre jobban utálom az előkelő puccos hülye hegyüket a száguldozó vadállat mercédeszes + egyebes bunkókkal együtt.
Nyuszog, köszönke a piroscsillagot, méghogy nem piros, ha te mondod, piros:))
haliho, ne búsulj, képzeld előkerült Mirzikém és evett is + jól van:)) mi egy tanksapka ehhez képest, örülj velem inkább, lám piros csillagot is kaptál:) Víz is lesz majd, meglátod. Nekünk elszámították a cserepet, mennyi mekkora hova és ilyesmik, úgyhogy újra kellett rakni a léceket, nem sokat értettem az egészből de az összes építészünk + a párom válságstábot tartott tegnap este, nekem csak annyit mondtak, ne aggódjak, lesz tető. Úgy legyen...
F.
Víz még mindig nincs, de ez részletkérdés. Állítólag pár száz éve még a királyi udvar is csak évtizedenként ha mosdott... :-)))
Szól a vekker, félálomban elnyomom, elkóválygok a lányaim szobájához, felkeltem őket. Tovább kóválygok a kicsi fijam szobájához, hogy felkőccsem, hát nincs ott. Keresem a WC-n, itt-ott, a nagylányomnál, hátha valami okból lement hozzá (hétvégén fájlalta a fülit, hátha megint fájt nekije), nincs sehol. Egyszer csak közli a legkisebb lányom vigyorogva: nem csoda, hogy nem találtad sehol, ott aludt melletted a te ágyadban... :-)) Azt hiszem nem kell bizonygatnom, hogy elég mélyen alszom.
Rohanás a suliba, az egyik út - amit a kertek alatt sunnyogva keresztezni szoktunk - lezárva. Megkerüljük a fél világot, kb. 5 perc késés a suliból.
Pozitívum: nem fogyott ki a nafta a kocsiból, pedig már tegnap este is nullán állt a mutató, de elfelejtettem tankolni. Viszont a suliba érkezés után gyors tankolás - tanksapkát nem lehet visszatenni, beszorult valami átok a szerkezetébe... Vettem egy zárolajzó izét, fülig mocskos lettem, sikerült bezárni...
És még csak alig kezdődött a nap, de mán elfáradtam...
Pár perces folyamatos kattintgatással sikerült visszaalakítanom a képernyőmet az eredetire, meg sikerült összeoffolnom a topicomat ilyen hülyeségekkel. És mégsem sikerült piros *-ot meg ●-ot küldenem. Pedig úgy felvidítottatok megint! :)
Jaj, ne... olyan jót szórakoztam, végre! Topicgazdai minőségemben mindenkinek küldök egy-egy piros pontot vagy csillagot, igény szerint :))
Csak küldenék... mert én már megint olyan ügyetlenke vagyok, illetve mégsem, mert a weblap összes színét át tudtam állítani, kivéve ezt a szöveget. Akkor virtuálisan...
De ha beírom, hogy * akkor vajon mi lesz?
Azon kívül, hogy elfelejtettem beírni a jelszavamat, és kapásból visszadobta a gép.
Csapó 2.
Mosttudtam meg, hogy otthon csőtörés van... Szegény embört még az ág is... Na mind1, majd csak lesz valahogy. Nem közvetlenül nálunk, hanem a 3 ház vezetékének közös szakaszán, de még sajnos a főmérőórától felénk - így a Vízműveket nem izgassa a dolog...:-(((
Örülök, hogy szép meg jó:) Küldjek paradicsomlét?:))
Enyém Mirzacica viszont eltűnt és nagyon aggaszt a dolog, mikor utoljára láttuk, nem akart enni. Azt gondoltam, bekajolt valami madárkát vagy egeret, ilyen már volt máskor is, de azóta nem láttuk és ez már négy napja volt. Az összes többi (három) megvan, jól van, de Mirza eltűnt. Ugye most nem lakunk ott, de napjában kétszer helyszínelünk, ápoljuk a lelküket és a testüket, felhajtottuk már a környéket de nincs és mások sem látták. A múltkor Tappancs kuty is eltűnt öt napra de hazajött, szerelmes volt a drágám és elszökött a lovagjával. Akkor is majréztunk, bejártuk az egész falut harmincszor meg a tágabb környéket meg tacepaokat raktunk ki, de tudtuk, hogy ott van valahol, mert többen látták faluszerte. De Mirza már nem igazán lehet szerelmes úgyhogy most nagyon bánatos vagyok és ma is keresni fogjuk és borzasztóan hiányzik és asszem ha megtalálom, elviszem a téli szállásunkra mert nem akarom elveszteni, ő a kedvencem (meg a Vacak, de ő már megszokta, hogy egyedül lakik, évekig lakott egyedül, őt a házzal kaptuk).
Bocs, tudom, hogy nem érdekes de nagyon le vagyok törve.
Bilifüle=Faxni
Nálunk a költözködés közben punnyadt meg egy csomó paradicsomlé,amit anyám nem kevés munkával és gondossággal készített el nekünk,és a fiam imádja a belőle készült levest. Egy kicsit bosszantott a trehányságom,anyámat is sajnáltam a sok fölösleges munka miatt,no és mert sejtettem,hogy számonkéri majd a leveket (izlett-e,stb) cinkosan rákacsintottam hát Öcsisajtra :- Mondjuk majd azt a mamának,hogy finom volt.A gyerek tágranyitotta a szemét,és azt kérdezte:-Miért?
Akkor már tudtam,hogy hülye voltam!
(No,csak ez jutott eszembe az összevissza szövegelésről.)
Egyébként köszi Faxni a kérdésedet,jól érezzük magunkat az új helyünkön.Tegnap este számoltam
fel a - reményeim szerinti - utolsó dobozkupacot,most a kert következik.Találok ám a bokrok alatt mindenféle érdekes terméseket,úgymint tejeszacskót,cigisdobozt,kábeldarabokat és vasrudakat,....Az építkezés + munkások emlékeit.
A cicc köszöni,jól van.Szvsz a költözködést ő élvezte leginkább.Mi már kevésbé örültünk,amikor - mondjuk éppen a háromajtós szekrényt cipelve - egyszercsak felrobbant mellettünk a föld,azaz a macska ugrott elő a bokor mögüli rejtekéből,és kapott bele a bokánkba. Viszont a macs szempontjából az eredmény nagyon is kielégítő lehetett,mert még az életben nem ijedtünk meg ennyire,és jártunk közel a szörnyethaláshoz.-:))))))))
Jó csapat:)))
Persze ehhez kell egy nemakármilyen nagyfőnök, úgyhogy ünnepélyesen lemondok az igazgatói dicséretemről a javadra.
Atyaég Tímea, már ekkora a lány... fejünkre nőnek.
Tegnap mesélte kisasszony, hogy napközis tannéni aszonta, aki jó gyerek lesz, kap bigbrader matricát vagy mit. No ez volt az a kivételes alkalom, amikor a gyereket rosszalkodásra szólítottam fel. Tannénivel meg asszem el kell társalognom, annyira hihetetlen, hogy ezt mondta volna, nem jellemző rá. De ha mégis, akkor gáz van.
Minap dühöngtem, mert elvitték a ladát a ház elől ahol mindig parkol amíg dolgozom. De ugye épp aznap nem lehetett, csak ez kora reggel még nem derült ki így délutánra nix autó. Szóval dühöngtem és azt találtam mondani, hogy mától pofátlanul lopni csalni és hazudni fogok mindenhol és megszűnök tisztes adófizető állampógár lenni. 10 perc múlva halk, megszeppent hang a hátam mögül: anyu, nekem is hazudni fogsz?
Hát így szövegeljen az ember össze-vissza.
F.
haliho, bearanyoztad a napomat!
Ez tök jó!!!! Pláne, hogy a lyányod azért volt annyira élelmes, hogy valamit valamiért tette meg a dolgot, vagyis elvárta a csöpptől, hogy ő is dógozzon délután. Minden elismerésem a tiéd, nem csinálod rosszul ezt a gyereknövesztést, de vaddisznólelkű atya :-))))))
Tímea
Ui: Bölcsisek vagyunk ám! Ez a 3. hetünk, és semmi gond, kop-kop-kop.
Jó dolog, ha az embernek tóbbgyereke is van + jó dolog,ha valakinek van nővére (mint az én pici fijjamnak, akinek ugyi 3 is van ebbül a műfajból - érdekes nekem is 3 vót).
Szóval tegnapelőtt megyünk, araszolgatunk a dugóban a suli fele, és látom, hogy a legkisebb lányom valami leckét ír a hátsó ülésen. A vacsoránál szóvá tettem a dolgot, na nem túl agresszíven (magam is anno a leckék 80-90%-át az iskolában írtam meg/másoltam le szünetekben), mire nagy meglepetésemre közli, hogy nem a saját leckéjét írta, hanem az elsős öccséét... Ugyanis a drágám elfelejtette este megírni az egy sor "2"-est, vagy mit, és ez reggel ébredéskor persze eszébe jutott. Drága nővére - nehogy nekiálljon a reggeli rohanásban betűket gömbölygetni nagy műgonddal - gyorsan megígérte neki, hogy megírja helyette, ha délután cserébe csinál két sort! Lehet, hogy könnyelmű, rossz apa vagyok(valószínű), de minden önuralmamra szükség volt, hogy ne kezdjek el hangosan, felszabadultan röhögni. Így csak annyit kérdeztem nyolcadikos lányomtól, hogy aztán sikerült-e az elsős leckét megcsinálnia. Azt hiszem még arra is futotta a lánynak, hogy nehogy túl szép vagy túl csúnya legyen, magyarán jó minőségben hamisította az öccse írását...
Csak azért vagyok néha szomorú, mert arra gondolok, hogy anno én asszem nem okoztam ennyi sok örömet a mamámnak, pedg micsoda boldogság tud lenni az a sok ötös meg dicséret. Meg is mondom anyunak majd és igyekszem bepótolni.
Mi szívesen a adunk neked ötöst + piros pontot, csak győzd aláiratni! Az lenne azért az igazi, ha a zurad + a lyányod írná tele az ellenőrződet ötössel meg piros ponttal... Mamád meg lenne lepve (vagy lehet, hogy nemis..?) :-))))))
Huppsz, mi derült ki tegnap este, lány nyafogva jön nekem, hogy pakoljunk be "sportruhát" mert valami felmérés lesz. Gondolom, ők is ezt a Cooper tesztet csinálják. Pont aznap, amikor az úszás is van, szegény akkora cumóval ment suliba, hogy alig látszott ki alóla.
Iceberg, hogy tetszik nektek az új rezidencián? És a ciccnek?
Sziasztok!
Köszönöm a jótanácsokat. Nov. 14-én megyünk újra kontrollra, az ottani fő-fődoktor bácsi véleményét is kikérem (úgyis esedékes egy újabb csontsűrűség-vizsgálat és röntgenek tömkelege).
A sportorvos nekem eszembe sem jutott. De ha ott tényleg adnak olyan papírt, amelyen felsorolják, hogy mi ajánlott és mi nem, akkor azt csak elfogadja a tanító néni is.
Éva
Kedves Éva, én nem nagyon tudtam mit mondani, úgyhogy örülök Iceberg és haliho okosságainak.
Egy példa a mi életünkből, bár akkor még apróbb nép volt Csilla, úgy másfél-aligkettő éves. Feltűnt nekünk, hogy nem és nem akar sétálni, semennyit. Két lépés után kész-passz, felkap-felkap. Úgyhogy irány dokinéni, aki elküldött minket a Gézengúz alapítványhoz, ott klf. vizsgálatok után besorolták (anyával) tornára. Nagyon jó kis gyakorlatok voltak és a helyzet rohamosan javult.
Tudom sántít a példa, mert tiedlány nagyobb és a betegsége, hrtelen növése mellett, azzal együtt lelki okai is lehetnek a mizériának, de annyi tanulság van benne, hogy először is kellene 1 hozzáértő, pl. gyógytornász.
haliho, képzeld, vettünk cserepet:))) és a bank is bólogat:)) Lesz házunk!!! Úúútálok a hegyen lakni, a kis völgyemet akarom meg a varangyokat meg a macskáimat meg a kutyámat meg a pecásokat megminden.
Tegnap szülőin felolvasta tannéni, ki kaphat magatartásból ötöst, hát ilyen gyerek nincs, gondoltam magamban. Otthon megnéztem az ellenőrzőjét, hát kérem van ilyen gyerek:)))
Csak azért vagyok néha szomorú, mert arra gondolok, hogy anno én asszem nem okoztam ennyi sok örömet a mamámnak, pedg micsoda boldogság tud lenni az a sok ötös meg dicséret. Meg is mondom anyunak majd és igyekszem bepótolni.
Én a helyedben elvinném a kislányt egy sportorvoshoz,és megbeszélném vele,hogy ezekkel a hirtelen megnyúlt csontokkal milyen mozgásformákat végezhet.Szvsz a doki azt fogja javasolni,hogy kerüljétek a hirtelen megtorpanással,ütközéssel,ugrással,rázkódással,stb járó mozgásokat,(de az is lehet,hogy egészen mást fog mondani.-:))
Megkérném a dokit,hogy a javaslatát adja írásba. Ezzel a papírral aztán elsétálnék a tanító nénihez,felhívnám a figyelmét arra,hogy már kitalálták a könnyített testnevelés fogalmát -és egyáltalán,mi az,hogy nem vállalja?? - de azért megpróbálnék nem összeveszni vele.-:))
Amit egyáltalán nem tennék.
Nem bíznám a gyerekre,hogy ő döntse el,mihez van kedve,és mihez nincs.Ha az orvos szerint pl.nyugodtan csinálhat felüléseket,akkor azt csinálja is meg,és ne hivatkozhasson a betegségére!!
(Magyaul: nem adnék neki esélyt arra,hogy bármilyen kényelmetlenség esetén betegségjátszmákat kezdeményezhessen!!)
Továbbá semmiképpen nem kérnék neki a testnevelés óra alól teljes felmentést,mert szvsz ez is csak erősíti a betegségtudatot,és az "én más vagyok,mint a többi..." érzését.
Márpedig,ha_ az_ rögzül...-:((
Ez persze csak az én véleményem.
(A Coopert én is utáltam! Sőt,a fiam szerint a 12 perc csak azért elviselhető,mert az iskolaudvaron "szerencsére nem túl nagyok a körök".-:))))))))))
Képzeljétek pénteken az elsősünk azzal jött haza az iskolából, hogy "holnapután szomorú nap lesz, mert megöltek sok katonát, meg az elnököt". (Gyk: okt. 6. aradi vértanúk.) Majd komolyan protestált, hogy ne együnk palacsintát vasárnap, mert az túl jó étel egy ilyen szomorú napra, inkább cseréljük meg a szombati és vasárnapi menűt, ő a túrógombocot kevésbé szereti. Meg kell mondanom, hogy különböző földhözragadt, praktikus okokból a család leszavazta ezt az ifjonti hazafias felbuzdulást, de mindannyiunknak nagyon tetszett! :-)))
