A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
Kavkaz így búcsúzott tőlem és jelen topictól a Kik voltak a szkíták? 12233. bejegyzésében:
"Te szerencsétlen idióta! No mindegy, nem akarom rontani az állapotodat, szóval szánalomból rádhagyom a retardált hülyeségeidet. És innentől, hogy megkíméljem magam a sajnálat érzetétől, amit veled kapcsolatban tegnap óta elöntött, egyben ignorállak is! :) Na menj keverd a szkítákat össze a hettitákkal, a szarmatákat a szkítákkal és egyébként mindent mindennel, amit csak lehet! Hiszen csak erre vagy hitelesítve..."
Ha elolvastad amit irtam, segitséget kértem, mert az ajánlottakat végig néztem. Ez nem olyan. Nem állitottam, hogy ez szkita lenne, sőt azt sem , hogy évezredes. Ismétlem nem kritikát kértem, hanem segitséget.
Tudod, voltak lábak, de azok alul, meg az egyik oldalt a fogója, melyet fülnek is nevez a terminológia.
De itt egy résletesebb terminológia:
lábas
tűzálló agyagból való, széles fenekű, kerek, lapos edény, alján három, rendszerint egymástól egyenlő távolságra elhelyezett lábbal. Oldalfala magasságától függően van mély és lapos változata. Fogói változatosak: korongolt nyél, amelyet a fenekével nagyjából párhuzamosan helyeznek az oldalára; egy, ill. két fül; ritkán egy-egy nyelvecskéhez hasonló ovális lapocska, amelyet szintén vízszintesen ragasztanak az edény pereméhez. – Rendszerint csak a belseje mázas, néha barna vagy zöld, kívül általában mázatlan. Igen ritkák és szépek azok a Gömörben készült lábasok, amelyek kívül és belül széles, függőleges sávokban barna, zöld és sárga mázzal díszítettek. Azokban a fazekasközpontokban, amelyekben tűzálló edényeket készítettek, lábast is korongoltak a fazekasok. Űrtartalmuk közepes, kb. 4 literes volt a legnagyobb. A lábast a lakóházban szabad tűzön használták ételek pirítására, pörkölésére, sütésére. Oly módon állították az edényt a tűz fölé, hogy oldalról és alulról egyenletesen érhette a meleg. – Ilyen edények középkori ásatásainkból is szép számmal kerültek elő. Országosan elterjedt forma volt. A tárgy legjellemzőbb részének, a lábának neve vált az egész tárgy nevévé. A muzeológiai szakterminológia ezt a lábbal ellátott formát a népnyelvből vett lábas serpenyő, a láb nélküli változatot pedig a köznyelvi lábas névvel jelöli. Ez utóbbinak szintén ismeretes a serpenyő, cserpenyő, csréplábas elnevezése is. A szabad tűz fölött e formát vas háromlábra állították, s úgy készült benne az étel. A zárt tűzhelyeken, pl. az ún. rakott sparhelten kizárólag e láb nélküli lábasokat használták, természetesen vas háromláb nélkül. A vasból öntött lábasok későbbiek. A két háború között szinte teljesen kiszorították a paraszti háztartásokból a cseréplábas minden változatát a vaslemezből préselt gyári lábasok. – Irod. Bátky Zsigmond: A magyar konyha története (Népr. Ért., 1937); Gunda Béla: Magyarországi primitív főző-sütő eljárások és néprajzi kapcsolataik (Népr. Ért., 1935); Kardos László: Az Őrség népi táplálkozása (Bp., 1943); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).
Elnézést kérek, hogy nem a témához szólók hozzá. Tavaly, a soderrel hozták a képen lévő valamit. A sódert Hartáról hozták. Fogalmam sincs, hogy mi és 10 éves vagy 100 éves. A máz rajta fényes. Kaptam jótanácsokat, hogy hol nézzek utána, de még hasonlatosakat sem találtam. Egyik tip az volt, hogy egy lábasnak a lába. De ez üreges és ugy néz ki, mintha önállő lenne, th. nem tört le sehonnan sem. Nektek mi a véleményetek?
Lehet ragozni ezt a rangérdést. Amit írtál, t.képpen igaz. Vagyis király lehetett az is, aki több királyság felett uralkodott, s császár lehetett valaki egy nép felett is. K und K. A fárao (császár?) sokszor csak Egyiptom felett uralkodott. Minden oroszok cárja (császár) volt, hogy csak az oroszoké volt... A aranyhorda nagykánja sok nép felett uralkodott. Császár?
Szerintem ez a "tévhit" onnét eredhet, hogy a római birodalom idején direkt adtak királyi címeket leigázott népek fejedelmeinek, hogy a római császár "többnek" lássék.
A legtöbb császár, király stb. vagy saját magát nevezte ki Istennek (fárao), vagy a hatalmát eredeztette valamelyik istentől. Legalább egy isten kardja...
Szóval, igazad lehet. A köztudatba tévesen beplántált a császári elsőbbség...
A közfelfogás (communis opinio) szerint a császár magasabb rangú, nagyobb tekintélyű a királynál. Szerintem nincs rá jobb definíció. Meg lehet kérdezni persze, hogy a magyar királyok pl. akkor miért nem voltak császárok, ha mindvégig viselték egy csomó ország királyának a címét (Mo., Dalmácia, Horváto., Ráma, Halics, Lodomér, Tótország, Szerbia, Kumánia, sőt Bulgária), és némely időkben nem is alap nélkül. A válasz: a magyar királyoknak nemigen volt ambíciójuk a Római Császárság felélesztésére. Bár Szt. István Intelmeiben érdekes utalásokat találsz erről. (A sunyi módon államalapításnak értelmezett koronázást sem véletlenül időzítették az ezredfordulóra, ugyanis Vajk-István a chiliasztikus hangulatot ügyesen igyekezett kihasználni. A lándzsa se véletlenül került a kezébe – a megfelelő katonai potenciálja megvolt hozzá.)
Egyébként a német államok összességét 1806-ig Imperium Romanumnak tekintették. A XII. században erre a politikai alakzatra ráragasztották a „Sacrum” jelzőt, majd az említett képződmény „A Német Nemzet Szent Római Birodalmá”-vá alakult a felvilágosodás idején. Mit mondjunk azonban Mexikó 1863-as császársággá alakulásáról? Itt már aligha lehetett hivatkozni bármiféle translatio imperiire vagy „harmadik Rómá”-ra.
Szóval, idővel a császár már csak azért volt császár, mert hagyományosan nagyobb tekintélyűnek tartották, mint a királyt. Semmiféle közjogi háttere a megkülönböztetésnek ekkor már nem volt.
„A pápától kapott korona már kissé más, mert itt nem igazán a pápának, hanem az általa megszemélyesített »Istennek« az aárendeltje.”
Nápoly–Szicília, Horvátország, Anglia, Dánia, valamint Lengyelország a pápának mint világi uralkodónak a hűbéresei voltak.
Le lehet fordítani, és egyetértek abban, hogy az uralkodói titulusoknak nincs túl nagy jelentősége ezúttal (Lenint is jóságos cáratyuskaként kellett bemutatni az I. vh. idején, annyira buták voltak az alattvalók...)
Egyébként – természetesen – a „császár”-nak felel meg a „cár”, ehhez képest a „király” és a „fejedelem” alárendelt kategóriák
A „sír” viszont tágabb és jelen esetben kevésbé szemléletes fogalom, mint a „kurgán”
Csak ilyen nyomorult próbálkozásokra telik szegénykém?
Na most tényleg megsajnáltalak. A kiragadott részlet két külön mondat. Az egyik az általad belinkelt képre vonatkozik ami nem szőnyeg, hanem nemez, a másik arra a megállapításra, hogy a paziriki szőnyeg a világ legrégibb szőnyege lenne.
Nem az:
"Ókori szőnyegfélék után tehát elsősorban egyiptomi sírkamrákban kell kutatnunk. Talán a legrégibb gobelintechnikával szőtt sokszinű mintás szőttesek és kilimek kerültek elő IV. Thutmoszisz fáraó sírjából (i.e. 1400-ból). Ezek között van egy nagyobb méretű vászon alapon kilim-technikával beszőtt lótusz- és papiruszvirágokkal mintázott darab, amelynek szegélyét lótuszvirágok és -bimbók díszítik, és amelybe II. Amenhotep fáraó nevét is beleszőtték."
Ledács Kiss Aladár-Szüts Béláné: Ismerjük meg a keleti szőnyegeket; Gondolat, Budapest, 1977
De ezt te is tudod már, mivel a bemásolt szöveg erről az időszakról (is) szól.
Arról nem beszélve, hogy a kifogásolt 172. bejegyzésben nem is írtam semmiféle csomózott szőnyegről, egyszerűen csak szőnyegről beszéltem:
„Koronás szkíta király és lovagja – Részlet a világ legrégibb fennmaradt szőnyegéről, Kr. e. 300 körül, Пазырык, 5. kurgán (Altáj hegység), Pétervár, Ermitázs”.
Erre te: „Nemeztakaró” (173. hsz.).
Mondjuk, kevéssé érzem szükségét, hogy te mint tudományos szempontból nem mérvadó figura – ennyi beszedett, megalázó pofonnal a tarsolyodban, kinyúlva itt aztán mindannyiunk szeme láttára – engem megsajnálj.
Arra azért még légy szíves, válaszolj, hogyan lehet az, hogy nemeztakarókról beszélsz Egyiptomból a Kr. e. XIV. századból:
„Nemeztakaró. Azonkívül nem a legrégibb, azok egyiptomból maradtak ránk és jó ezer évvel régebbiek.” (173. hsz.)
Óegyiptomi_szőnyegszövés:
The campaigns of Thutmose III (c. 1450 BC) brought back hundreds of Syrian weavers and their "needling" wives to supply the king and his friends with new marks of distinction. A multi-coloured card-woven sash of Rameses III (c. 1175 BC) is some 5 metres (16H feet) in length, and the tapestry and embroidery bands in a tunic belonging to King Tutankhamun incorporate both Egyptian and Syrian motifs in red, blue, green, and yellow. The sudden explosion of colour in fabrics probably also reflects imported technology.
Eddig csak szövött falikárpitról tudtunk innét, hol olvashatunk nemezszőnyegről?
Miután kiderült, hogy egy szőnyeget nem tudtok megkülönböztetni egy nemezmunkától, Filippovkáról sem tudjátok, hogy szarmata, a szkítákat tendenciózusan összekeveritek a hettitákkal (ez önmagában harsány kacajra fakasztja az embert) és egy mongóliai xiongnu sír bizonyos leletei kapcsán "hettita háztartási eszközökről" hadováltok még szánalmat is próbálsz kelteni magad iránt ezzel a dumáddal?
A pantikapaioni (ma: Kercs) Cárszkij kurgánról:
Предполагается, что здесь мог быть погребен Левкон I (389–349 гг. до н. э.), при котором Боспор достиг могущества и экономического расцвета. Отсюда и название этого погребения «Царский курган».
Feltételezik, hogy itt lehet eltemetve a Kr. e. 389–349 között uralkodó I. Leukón király…
Forrás:http://www.asinfo.com.ua/crimea/kr_obj_king.phpBoszporuszi_királyok
I. Pairiszádész mintha kissé később uralkodott volna: Kr. e. 349/344/343–311/310 körül…
De ha ez sem elég, íme egy még korábbi datálás:
Kercs,_Cárszkij_kurgán:_Kr._e._V–IV._század:
Керчь. Царский курган. V-IV вв. до н.э.
Szó sem esik itt I. Pairiszádészról.
Viszont roppant érdekes, hogy ha ez a kurgán már állt Pairiszádész elődje alatt, sőt a feltételezések szerint annak temetkezőhelyéül is szolgált, sőt némelyek szerint keletkezése ennél is korábbra tehető, akkor hogyan írhat le valaki olyasmit, mint te, ráadásul nagyképűen, hogy tudniillik:
„A szpartakida I. Pairiszádész építette »cárszkij« kurgán a Pantikapaioni nekropoliszban.” (220. hsz.)
Nyugdíjas éveidre biztos jólesik visszaemlékezni a szocsi lubickolásra.
Persze az kevés az üdvösséghez…
„Kercs ugyanis a Boszporuszi Királyság földje volt, ezért még arra is gondoltak, hogy talán valójában I. Pairiszádész (Kr.sz.e. 349–311) boszporuszi király sírjáról van szó”
Mégpedig régészek gondolták ezt, és nem hozzád hasonló fantaszták. Mellesleg Bakay maga is régész, még ha középkorász is elsősorban. És attól, hogy nem vagyok elragadtatva egyik-másik könyvétől, így a háromkötetes régészeti forrásokat taglaló munkájától sem, bátorkodtam idézni őt abban a tekintetben, hogy voltak/vannak ilyen feltételezések egyes kutatók részéről, de nem fűztem hozzá semmiféle kommentárt.
Tehát nem foglaltam állást abban a kérdésben, hogy hol lehet I. Pairiszádész sírja.
De egyelőre ott tartunk, hogy idéztem egy honlap szövegét, képpel együtt, amely a Metropolitan Museum of Art ugyanazon kiadványát mutatja be, amire te is hivatkoztál (The Golden Deer of Eurasia: Scythian and Sarmatian Treasures from the Russian Steppes, the Hermitage, Saint Petersburg, and the Archaeological Museum).
A honlapon a kép:
És alatta szöveg:
„Symbolic Scythian Golden Stag from ancient burial mound, on loan from Hermitage & now on view at Met Museum.”
Fogalmam sincs, viszont nem is dobtam be ezzel kapcsolatban egy olyan feltételezést, hogy xy királyé volt, akit a feltételezések szerint ide és ide temettek...
Szkütha (hettita) lovak
Arzsan, sírterület
Arzsan, sírfeltárás
Le lehet fordítani, és egyetértek abban, hogy az uralkodói titulusoknak nincs túl nagy jelentősége ezúttal (Lenint is jóságos cáratyuskaként kellett bemutatni az I. vh. idején, annyira buták voltak az alattvalók...)
Pazürüki csomózott szőnyeg (részlet)
Anatóliai szőnyeg a Kr. u. XV. századból
Aranyozott vas szekerce
Könnyített feladvány
