Zsolti! Légyszives válaszolj már nekem a 7597 számú hozzászólásomban feltett kérdésre! (remélem nem sértődtél meg a postjaim miatt?!) :)
A vibrato témáról én annyit tudok, hogy a Hammondon a több álású vibrato kapcsoló V1-V2-V3 állásban egyre erősödő mértékben modulálja a hangmagasságot, ergo frekvencia moduláció. A C, azaz chorus vibrato (szerkezeti megvalósítását sajnos nem ismerem részleteiben a Hammondon belül) pedig két jelet kever össze egymással, feltételezem hogy az előbbi normál vibrátóra kever rá valami máshonnan kivezetett jelet, de Tube kollégánál épp a múltkor vizsgáltuk, hogy ez az alsóbb regiszterekben hallhatóan jobban, míg a fenti oktávoknál szinte "kihúzza" egyenletes szinusz felé a moduláció mélységét, vagyis ott alig észrevehető a hatás. Hogy ez technikailag hogy áll elő és a sírós, kiélesedő középhang tartomány mitől bújik elő füleink legnagyobb örömére, még rejtély előttem. Mindenesetre azt normál szintetizátoros alapismeretekből tudni lehet, hogy ha pl két párhuzamosan futó oszcillátorra kiosztunk 1-1 szinuszt, és pár centtel elhangoljuk egymáshoz, akkor az chorus hatást eredményez. Ez pl. egy Korg Trinityben könnyen megnézhető, illetve ha az effekt szekciójában nézzük a chorus effektet, ott fázisszög késleltetés csinálja ugyanezt. Képileg úgy lehet demonstrálni, mintha két eltérő periódusú (egy kisebb és egy attól nem sokkal nagyobb) "spagetti" szinusz alakban egymásba fonódna... lásd: SoundForge A Hammondnál pedig ennek mértéke, mintha egy süllyedő lineáris függvény által vezérelve, csillapodó mértéket szabályozna le a hangmagasság növekedési irányában.
Na ennyi elég is az elektronikai barkács-szakkör mai előadásából. :)
Bizony így van Zsolt, a Te programozott megoldásod hangja nekem élőben nagyon tetszett, lényegesen korrektebb hangzása van mint sok klónnak. Gratulálok így "írásban" is ehhez az eredményhez!
Végiggondoltam még1x, és igaz. Ugyanazt kell csinálni, mint amikor lebegést akarsz kihozni, csak visszafele alakítod az egyenleteket. De azért nem tökéletes a dolog, mert a fázismoduláció az olyasmi mint a frekvencia moduláció de azért nem tökéletesen... :-) Nyílván attól is függ, hogy a fázismoduláció frekvenciája mennyire összemérhető a modulált hang frekvenciájával.
Már akartalak kérni Misi, hogy mint szakember szólj hozzá. Köszönöm :-)
A normál vibrátót azt könnyen megoldották mindig is, elég ha nyávog a mezei LFO.
De a chorusvibrátó már más eset.
Érdekes hogy kb. 2002-ig beletört minden klóngyártó bicskája. Először a newB3 képezte le jól (legalábbis a felvételeken hallhatóak szerint), majd a Native Instruments is akkortájt. Onnantól kezdve a VB3, Key-B, C1 is korrekt módon szólal meg. És gondolom a Pari is. XK3c-t még nem hallottam, de annál is elképzelhetőnek tartom, főleg ha írták is hogy fejlesztettek rajta. Hogy hamarabb miért nem tudták? A '97-es ESI-men viszonylag elég jóra sikeredett mindössze programozás által.
A lényeg, sírjon a hang, legyen élesebb, hangosabb a simánál :-)
Illusztrációnak itt egy 59-65 közti B3 shift line, meg egy 55-75 közti scanner:
A Hammond orgona scanner- vibrato egy fázismodulációs effektus, ami frekvencia modulációt is okoz. (a frekvencia modulációnak is mellékterméke a fázis moduláció, ez a két dolog csak együttesen értelmezhető). Szerintem így az elnevezés nem hibás.
Itt is azonban a megvalósítás tökéletlenségéből jön a gyönyörű hangzás. Abból, hogy amikor Laurens Hammond kitalálta ezt az effektet, akkor még nem volt lehetőség arra hogy a fázisszöget folyamatosan lehessen változtatni hangfrekvenciás tartományban. Ezért a rengeteg induktivitással és kondenzátorral megalkotott késleltető művonal kvantált késleltetését egy kapacitív scanner tapogatja le, s a kapacitív letapogatás miatt az egyes késleltetési kvantumok "átúsznak" egyik késleltetési időről a másikra, mindenféle zavaró kapcsolási tranziens nélkül. Ez a kütyü legalább akkora találmány mint maga az orgona!
Nekem volt B-3000-es Hammond-om, abban is megpróbálták leszimulálni ezt az effektet, de sikertelenül, mert a késleltető művonal léptetési frekvenciájának modulációját szinuszhoz közeli jelformával végezték, így a fázisugrások nem voltak kvantáltak. Emellet pesze még az eredeti scanner vibrato hangzásába a késleltető művonal - szintén kvantált - hangszinváltoztató hatása is belejátszik.
Ezek miatt még a drága klónok egy részének is csapnivaló a scanner vibrato szimulációja.
Csak hogy a témához szóljak, ha valakinek kell a P100am pedálja és hegesztett vaslába, szabadítson meg tole, még málnaszörpöt és kölyökmacskát is kap mellé :)
Ha valakinek az L122esemre volna szüksége, az is jelentkezzen, ott nincs málnaszörp, sot kérek érte néhány tábla csokoládét.
Keresek spinet bekapcsoló kapcsolót és Hammond-olajat.
Udv
Szilard
204231335
A Doppler effektus változtatja a frekvenciát. Ezért mélyül a távolodó vonat hangja és ezért mérhetjük a galaxisok távolságot vöröseltolódással.
A vibrato szó a zenében általában frekvencia modulálást jelent, míg a tremolo amplitudó modulálást. Ezért helytelen a gitárok húrlábán a kart tremolonak nevezni, mert vibrato hatás érhető el vele mert a hangmagasságot változtatja.
A Hammond orgona scanneres vibratoja is hibás elnevezésben szerintem, mert a működési elvét tekintve szerintem egy phaser-ről van szó. (Esetleg flanger, de még végiggondolom pontosan, ha lesz időm.) Ebben nincs helye frekvencia modulációnak. Nem is lehetne, hiszen egy frekvencia moduláló kapcsolás sokkal bonyolultabb (már akinek...), mint a scanneres vibrato. http://en.wikipedia.org/wiki/Phaser_(effect)
A Leslieben viszont a forgó tölcsér miatt Doppler-effektus lép fel, azaz a frekvencia (hangmagasság) is változik. Mellesleg a hallgatótól való elfordulás miatt némi hangerő változás is bekövetkezik azaz tremolo effektus. A Leslie egy fázisban lévő frekvencia és amplitudómoduláció. http://en.wikipedia.org/wiki/Leslie_speaker
A frekvencia moduláció lényege az, hogy az alap frekvencia hullám hosszát változtatjuk meg. Amikor bekapcsoljuk a vibratot, a vibrato frekijének megfelelően, az alapfreki hullámhossza változik meg. Ha megnéznéd az oszcillogrammját egy ilyen jelnek, láthatod, hogy a freki, és az amplitúdó nem változik, csak ritkább, és sűrűbb hullámfrontok tarkítják az alapfrekit.
Az URH rádió is ezen az elven működik. A 10.4MHz-es vivőjelre ültetik ily modon a hang frekijét, aztán a rádióban szétválasztják.
A swell pedállal az amplitudóját változtatjuk meg a frekinek. Ez az amplitudó moduláció amikor pumpálják a swell pedált.
Ezzel a módszerrel a közép, és rövidhullámú adások működnek. Itt pedig a vivő freki amplitudóját rángatják a hang frekijének, és intenzitásának arányában.
A drawbarokkal is ugyanezt lehet elérni, csak ott a jel intenzitása mellett és még a frekit is modulálhatjuk egy, vagy több freki hozzáadásával. Ez pedig a két módszer keveréke.
A scanneres vibrató nem csinál frekvenciamodulációt (nem is tud. azt csak a tonewheel motor fordulatszámának változtatásával lehetne elérni...) csak bizonyos frekvenciákat kiemel ill vág. Megfelelően megválogatott szürőtagokkal és a scanner megfelelő fordulaton (kb. 30/min ill 300/min) járatásával a Leslie-hez nagyon hasonló hangzást lehet elérni. Talán Trambi (ha jól tévedek) csinált ilyet régebben...
Szerintem a scanneres vibrato változó, folyamatos fázistolása messze van a valódi Doppler-effektus "frekvencia-modulációjától". Igazi Dopplert a Leslie csinál...
Amúgy az MXR Phase 90 gitáreffekt szerintem a mechanikus scanneres vibrato alapelvét valósítja meg, csak elektronikus úton... :-)
A vibrato-scanner egy késleltető művonal mentén "lépkedve" Doppler-effektust hoz létre.
Nemrég a CR4-en összefutottam egy amerikai öregúrral, aki néhány évtizedig Hammond-szervízben dolgozott és átküldött egy csomó mindent. Hétfőn, ha a saját gépemnél leszek, majd felrakok ezt-azt...
Egy újabb Jimmy Smith videó, ami nem forog közkézen. Az 1965-ös európai turnéja nagyon sok állomáson föl lett véve filmre. Itt egy német válogatás. Szóval ez hiányzik a többi orgonistából. Az állat, a lendület, a féktelen dinamika.
A Woolf szólóját is nagyon megtolta, de a Sermon outrója hátborzongatóan jó. Itt-ott feltűnnek a pár évvel későbbi progresszív rock fordulatok is. Szerintem Lord, Emerson ettől a turnétól lett az, aki.
Ahogy írtam, van egy késleltető áramkör. Tekercsekkel, kondenztorokkal. Minden tekercs után (különböző időintervallum) leválik egy kábel és elmegy a scannerdob fésűs lemezeihez, amik körben helyezkednek el. Innen a hang "átvándorol" egy ugyanolyan, de forgó fésűs lemezre, forgókondenzátor-szerűen, ahonnan egy fémtüskén át adja le a jelet két lyukas szénkorongnak és egy rézrugónak=kontakt, ahonnan ismét bekerül a hangláncba.
Ne szedd szét, annyit nem ér a dolog, én csak azért kérdeztem, mert előzőleg szó volt a temperált skála és a Hammond viszonyáról, a fogaskerekek miatti korlátozott közelítésről. Valójában a fogszámok ismeretében mérés nélkül is meg lehet határozni mindezt, de kétlem hogy ez zeneileg előbbre vinne engem. A kíváncsiság és a mérnöki szemlélet az, ami miatt felvetettem ezt a kérdést. Rendben, nem fárasztalak tovább, bár a scanner vibrato megoldása az 1930-as években még mindig izgat. :)
Semmi baj Tcím! Én sem tudtam, hogy hogyan képződik le a hang. Nekem kézenfekvő volt, hogy a preamp kimenetéről veszem le a mintát, mert ugye az már a hang, és azt már a végfokról hallani is. Azért vannak lebegések nálam is, de most emiatt nem szedem szét a generátorom:-)
Nem szeretném, ha félreértenétek, nem kritizálni akarom a Hammondot, már leírtam, a hangját így szeretem, ahogy van., viszont szeretem érteni, hogy mi miért történik, már elég sokmindenre rájöttem ezen topicot olvasván, de még nem mindenre. Nézzétek el nekem, hogy igyekszem a Hammond hangképzését a fizikai oldalról megközelíteni.
Ugyan! Szerintem sem az orgonád rossz, hanem a mérést közelítetted meg rossz irányból. Amúgy az én mérésem nem igazán mérés, mert nem a valódi hangszert "mértem" (hallgattam), hanem a szimulációját, a B4 szoftvert. A mérés szempontjából tekintve nem egy digitális és analóg hangszert hasonlítottam össze, hanem két hanggenerátort.
