A műtermemben az ajtóra szögezve egy levelet találtam. A levélben az állt: Kérjük a művész urat, azonnal utazzék Kaposvárra az Államépítészeti székházba. Orosz hősi emléket kell készíteni. ... Az oroszok az Államépítészeti székháznál letettek bennünket és ők tovább mentek. Volt még idő vacsoráig. A lengyel mérnök elővette a nagybajomi emlékmű terveit és elmondta, hogy az oroszok mit akarnak. Otromba talapzaton hatalmas tömb állt. Az elé kellett egy rohamozó, zászlót tartó katonát mintázni. A szobor két oldalára egy-egy ágyút terveztek. ... – De legalább ezt a két ágyút ne tegyék ide. – Ne félj, azt nem kell megmintázni. Eredeti ágyúkat tesznek oda. – Ne bolondozz velem... eredeti ágyúkat?! – Hát igen... van nekik...
Szeptember 13-tól befejeződött a tanítás, november végén a helyiek egy része is hátrahagyva otthonát elindult a harcok elől. December elsején mintha még az idő is erre utalt volna, baljósan zordra fordult, másodikán leállt a közigazgatás, hamarosan pedig, ahogy a helyiek beszámoltak róla: elszabadult a pokol.
A Margit vonal Nagybajomnál
A falu kiszögellést képzett a Balatontól Dráváig húzódó szinte egyenes frontvonalon, amely így helyenként csak 100-150 méterre húzódott a házaktól. Mindennapos volt az aknatűz, a lövöldözés. Német katonák azt mondták a lakosoknak nem kell aggódni, néhány napig tart csak az egész. Hetek múltán sem váltott a helyzet, az itt maradt embereken fásultság lett úrrá. Karácsony környékétől a harcok alábbhagytak, csak elszórt lövöldözés hallatszott, felderítőosztagok járőrőröztek itt-ott. Január 30-án hajnali négy órakor újra elszabadult a pokol. A szovjet hadsereg minden eddiginél hevesebb támadása egy fél órán keresztül tartó zárótűzzel vette kezdetét. Remegett a föld, potyogott a vakolat, az eddig épen maradt ablakok betörtek. Bújt ki hova tudott, legszívesebben a föld alá! Február másodikán a németek lerobbantották a két templomról a tornyokat, hogy ne legyen támpontja a szovjet tüzérségnek. Március másodikán Hitler kihirdette a "Tavasz ébredése" fedőnevű hadműveletet, és az immár megerősített német csapatok ellentámadásba mentek át. Hatodikától több napon át tartó, mindkét oldalon óriási veszteségekkel járó próbálkozásuk a szovjetek visszaszorítására kudarcba fulladt. A front ezen szakaszán az első három napban közel 2200 fő volt a németek vesztesége, a másik oldalról nincs adat. Március 29-én, nagycsütörtökön minden különösebb előjel nélkül a hajnali órákban a német katonák csendben és gyorsan kivonultak az állásaikból. Nyomukban Böhönye felé tucatszám álltak a lőszerrel megrakott teherautók és oldalkocsis motorok kilőtt kerékkel, elhagyottan. Amelyikből kifogyott az üzemanyag otthagyták. És otthagyták a földeken számolatlan a "műszaki zárakat" is.
Elég kemény volt 1945-ben Zalában a helyzet, jugoszláv partizánok garázdálkodtak a megyében.
Egyes partizánalakulatok, vagy legalábbis a forrásokban annak titulált, valójában nemegyszer megállapíthatatlan illetőségű és nációjú fegyveresek naponta jöttek át jugoszláv területről, és vittek mindent, amire éppen szükségük volt. Időnként megtámadták a határszéli magyar területeken a rendőrőrsöket (Tornyiszentmiklós), sőt többször 40-50 kilométer mélyen (Becsvölgye) is behatoltak a megye területére, és raboltak, erőszakoskodtak.
de akkor nagyon messze került falujátol és Somogyba tért vissza meghalni?
"A szervezet az 1845. augusztus 15-én Pécsett befejeződött VI. vándorgyűlésén „közakarattal s lelkesedéssel” őt választotta meg a Kassa és Eperjes székhellyel Felső-Magyarországon tartandó 1846. évi találkozója elnökévé (az alelnök Pulszky Ferenc, a titkárok Abaúj és Sáros megye főorvosai: Horn Ferenc és Saárosy József lettek)."
azt akkor látod, ha régi temetőkben bóklászol. Nem perverz, inkább jo elfoglaltség, onnan meg lehet érteni a régi nemzetiségek eloszlását.
sajna a legrégebbi sir amit találtam az egy 1864-ben meghalt orvosdoktoré Nagydobszán
aztán régi sirok még Nagy Pál (Visnyeszéplak, 1860), Patkó István és Balassa János sirja (Nagybábony, 1862), de ezek a népi emlékezet és a sirgondozo kezek miatt maradtak fenn (mert betyárvezérek voltak).
Régebben fejfák voltak, diszes faragással, de a fejfák legfeljebb egy századot birnak ki. :(
Régebbi siremlékek a 18-19. századbol csak a nemesi mauzoleumok amik ránk maradtak (Somssich Mauzoleumok Szarkaváron és Mikén, a Mikei felforgatva), Festetich sirkápolna Somogyhárságyon, Hohenlohe, Ypsilanti hercegek és Sina báro sirkápolnája Lábodon. etc.
Lényeg hogy pl. Kaposhomok tiszta német volt (lakosságcseréig), aztán Kaposujlak magyar, Kaposmérő magyar-.zsidó-horvát, Kaposfő (eredetileg Somajom) tiszta német etc. igy váltogatták egymást a falvak.
A legnagyobb veszteség, hogy ez a multikulturális soknemzetiségű élet eltünt, elmagyarosodtak és oda a sokszinű nemzetiségi kultura vele együtt a nemztiségi épitészettel és művészettel.
Ami jó a rosszban, hogy ma ezeket az épületeket hollandok és osztrákok felvásárolják és eredeti szépségük ben állitják vissza, amilyen 160- 250 évvwel ezelőtt voltak.
Hogy mekkora volt a kurultájos tesók pusztítása, azt éppen egy Somogy megyével kapcsolatos adatsor mutatja, amely még gyerekkoromban ragadt meg a fejemben:
A korábban 60000 lakosúra becsült Somogy a felszabadító harcok végére mindössze 6000 portás lett.
Somogy-Baranya vidéke valami különleges vonzóerőt jelenthet:
Somogyvár
A Kassai-völgy mára már fogalommá vált a világban - Kaposmérő https://www.lovasijaszat.hu/kassai-volgy/a-volgy-bemutatasa/ A múzeum bejárata fölött elhelyezett kínai írásjel jelentése hun, ami évezredek alatt nem változott, csak most minket, magyarokat jelölnek vele.
Lepra az bélpoklosság és utánazétem, csak 1987 ota gyogyitható, de akkor is több éves kezeléssel.
baktériumos btegség.
lassu lefolyásu, fertőző bőr és idegbetegség, tünetei olynok, mintha az ember elvenen elrothadna.
ma már tropusi betegségnek tartják, legtöbben Indiában vannak.
Magyarországon az 1400-as években fordult utoljára elő, későbbi adatot nem találtam.
Romániában ma is létező betegség és ott ma is van létező lepratelep. Europában még Ukrajnában és Oroszországban is léeznek lepratelepek.
A magyar neve bélpoklosság.
Középkori falunevek utalnak lepratelepekre.
Somogyban iléyen volt Poklosi, ma Patapoklosi (Pata faluval való összevonása után).
Vannak akik azt irják, hogy a Margit-sziget is lepratelep volt római korban, és a helyes irásmodja Insula Leprorum (azaz a leprások szigete) és nem pedig ahogy ránk maradt, Insula Leporum (azaz a Nyulak szigete).
A Kis-Balaton közelében fekvő Zalavár községnek ma ezernél kevesebb lakosa van, azonban a 9. század második felében és az Árpád-kor egy részében fontos regionális centrum volt. A Dunántúl az Avar Kaganátus 9. század eleji szétesése és a honfoglaló magyarság megérkezése közötti időszakban a Frank Birodalom fennhatósága alá került. A frank hódoltság idején a Dunántúl legfontosabb uradalmi központja a mai Zalavár-Várszigeten épült fel. A Karoling hegemóniának a honfoglaló magyarok vetettek véget, akik elűzték a frankokat. Ám Zalavár megőrizte központi jellegét, és az Árpád-kor jelentős részében megyeszékhelyként és ispánsági központként működött.
Nagyon aktuális témát feszegetsz. Somogyország eme örökségét a nyilvánossággal most próbálja felfedeztetni, pont pandémia idején.
Itt a linkben a mos nyilt kiállitásröl láthatsz is egy 5 perces kisfilmet.
"Félezer még be nem mutatott pénzérmét, köztük igazi ritkaságokat láthat a nagyközönség a Rippl-Rónai Múzeum új, állandó kiállításán, amely kedden nyílt meg Kaposváron. Az elsők között mutatják III. Frigyes dán és norvég király kétszeres aranydukátját vagy épp Báthory István lengyel királyként vert aranydukátját."
Az ókortól egész 1711-ig mutatják be a pénzérméket. Beleértve római kori aranypénzt is. Somogyi pénzhamisitványokat is bemutatnak.
Somogy megyéből több mint 60 éremleletet ismerünk a kora újkorból, azaz a 16-17. századokból, amelyek többsége a törökök és magyarok közti összecsapások miatt kerülhetett a földbe.A felszabadító háborúk korai szakaszából – 1690 elõtt – mindössze viszont csak egy éremleletet ismerünk Somogy megyéből. Ez Szigetvár mellett, Hobol községben került elő, és az újfehértói lelet után a második leggazdagabb éremlelet ebből a korszakból, melynek feldolgozása jelenleg is tart. A felszabadító háborúk késői korszakából további három éremlelet ismert még a megyéből Buzsák, Kötcse és Fonó településekrõl. Mindhárom éremlelet 1696-ban záródik, így ezek elrejtését is hadieseményekhez köthetjük.Ezen leletek alapján megállapíthatjuk, hogy a Dél-Dunántúlon a lengyel veretek ritkánfordulnak elõ, ugyanilyen ritkák az oszmán pénzek. Magyar veretet már többet találunk, de nem a denárokból, hanem a krajcárokból. Továbbá gyakoriak az osztrák, cseh, sziléziai, német krajcárok. Az értékpénzek forgalma, azaz a dukátok és tallérok mindennapi forgalma hanyatlott, szinte csak tezaurálásra használták, helyüket a német 2/3 tallérok és guldinerek vették át.Varga Máté - Somogy megye felszabadítása a török uralom alól az éremleletek tükrében
Nyilván Károly kardját hallva felmerült benned a kérdés, hogy akkor mi van a francia regáliákkal (koronázási ékszerek).
Nos, örülhetünk, hogy ennyi is megmaradt. A francia királyok koronázásán nemcsak Nagy Károly kardja, de Nagy Károly koronája szerepelt,
Nagy Károly koronájával koronázták a francia királyokat egész xiv. Lajosig. (xv. Lajos ráunt az ősi korona nemes egyszerűségére, valami cikornyásabbat kivánt, ami megfelel a rokoko izlésnek).
Azt sem nehéz kitalálni, hogy mi lett a Nagy Károly és a francia királyok ősi koronájával? Beolvasztották a francia forradalom alatt mint a gyűlölt királyság leggyűlöltebb fő jelképét. Mára csak részletes ábrázolása maradt fenn.
Igy nem csoda, hogy Napoleonnak saját császári koronát kellett készittetnie, de a xv. Lajos korona vált a kései francia királyok (xix. század) koronájává.
Fent Nagy Károly és a francia királyok koronája xiv. Lajosig.
Középen XV. Lajos és a kései francia királyok koronája
A linkedhez a barokk művészetről Somogyban és Zalában.
Nyilván ezen a területen az a 18. századi barokk az mint nálunk a 15-16. századi renaissance.
Ha nem is bővelkedik olyan szinten a magyar barokk mint az itáliai renaissance, de azért a magyar templomok őrzik művészetünk szinejavát (a templomok, csak mert a kastélyok freskoit leverték, lemeszelték és szociális othonná alakitották őket, laktanyává vag y elbontották).
Ami még ritkábbá teszi őket, hogy Magyarország keleti felén a reformáció miatt a barokk freskófestészet és oltárképek pedig egészen ritkák.
A Somogyi és Zalai barokkról nekem is van sok képem (ha nem is annyi mint az itteni renaissancerol).
Somogyban nem kisebb művész alkotott mint Dorfmeister István.
Ő festette ki Toponár falucska templomát is.
Toponár barokk főoltárképe Szentháromság. Valszeg ez is Dorfmeister.
A Staffordshire lelet megtalálói és földbirtokosa:
"£3.285 million, is the sum that must be paid as a reward to the finder and landowner, to be shared equally, by any museum"
Addig a frank kard megtalálója:
"A törvény szerint a földben lévő kincs az államot illeti, külön honorárium a megtalálónak a törvény alapján nem jár, bár esetenként egy-egy múzeum lehetőségei szerint adhat érte pénzjutalmat is. A mostani esetben erre nem került sor."
