Az üregi nyulat és házi nyulat jelentő latin cunuculus szó az ibér nyelvből vagy valamely másik paleo-hispán nyelvből került a latinba, eredeti formája - spanyol nyelvészek szerint - kýniklos lehetett, bár lehet, hogy már ez is görögösített forma.
A latin cuniculus szó származékai a házinyúl megjelölésére viszont Európa jelentős részén elterjedtek, és nemcsak a neolatin, de a germán és kelta nyelvterületen is.
Érdekes, hogy a 23andMe genetikusai a térkép alapján a baszkokat tekintik a "legibérebb ibéreknek", holott a római kor előtti Hispániával foglalkozó történészek egyértelműen megkülönböztetik a baszkokat és az ibéreket, ráadásul a korabeli források alapján az ibérek az északkeleti-keleti partvidéken éltek, a mai Catalunya és Valencia autonóm régiók területén, ahol a térkép szerint alacsonyabb az ibériai admixtúra részaránya.
Végső soron Hispánia a szirti borzokról (Hirax fajok) kapta a nevét, amelyek pedig soha nem éltek az Ibériai-félszigeten.
Csak hát az történt - állítólag - hogy a félszigetre érkező föníciai hajósok messziről szirti borzoknak nézték a rengeteg üregi nyulat, amelyek annak idején valósággal hemzsegtek az Ibériai-félszigeten.
Így aztán a föníciaiak a maguk szemita nyelvén "I-sphanim", azaz "a szirti borzok szigete" nevet adták a félszigetnek, ebből származott aztán a latinosított Hispania elnevezés.
Ez a Jugoszlávia elleni kiesés elég nagy blama volt annak idején, mert a spanyol közvélemény legnagyobb része legalább a legjobb 8 közé várta a válogatottat, sőt nagyon sokan inkább a legjobb 4 közé.
Az az igazság, hogy Spanyolországban egy kicsit túl volt értékelve a 90-es válogatott játéktudása és játékereje, akárcsak nálunk a 86-os VB-csapatunké. :-)
A félsziget latin neve, a Hispania képezte Spanyolország mai nevének alapját a legtöbb európai nyelvben:
pl. spanyol España, katalán Espanya, portugál Espanha, francia Espagne, olasz Spagna, német Spanien, angol Spain, végső soron a magyar Spanyolország is.
De az egy érdekes kérdés, hogy honnan származik, hogyan alakult ki az a Hispania elnevezés.
Ez a kép a kiesést jelentő, Jugoszlávi elleni nyolcaddöntő előtt készült.
Meggyőződésem egyébként, hogy El Buitre (a Keselyű) mellett Manolot (azaz Manuel Sánchez Delgadot) kellett volna csatárként játszatni a Julio Salinas helyett, de most így 28 év távlatából már teljesen mindegy. :-(
Itt egy másik világtérkép, amely jóval visszafogottabb a sivatagosodás által veszélyeztetett területek ábrázolásában.
Ezen az Ibériai-félsziget déli része a második, narancssárga fokozatba tartozik, középső része a harmadik, citromsárga fokozatba, északi-északnyugati sávja pedig a nem veszélyeztetett zöldbe:
A Baszkföldön és a szomszédos régiókban (Navarra, Aragón északi része, Cantábria) a legmagasabb a gyakorisága.
Ezen felül igen magas gyakoriságok mutathatóak ki Spanyolország központi magasföldjén, az ún. Mesetán, tehát lényegében León, Ó-Kasztília (Castilla la Vieja) és részben Új-Kasztília (Castilla la Nueva) történelmi régiókban.
A félsziget szélső, partvidéki területein, pl. Portugáliában, Andalúziában, Valencia és Catalunya régiókban ez az admixtúra azonban a tengerpartok felé csökkenő tendenciát mutat, aminek az az oka, hogy a tengerpartokon ősidők óta viszonylag sok idegen népelem telepedett meg, pl. a föníciaiak/kartágóiak, görögök és kezdetben a rómaiak is főleg a tengerpartokon telepedtek meg, később a germán szvébek és vandálok, valamint az iráni alánok, később pedig a mórok többsége is a tengerpartokon vagy az azokhoz közeli területeken telepedett le.
Hacsak a kevésbé pesszimista forgatókönyvet vesszük alapul, amely szerint Spanyolországnak csak a délkeleti része fog elsivatagosodni, mondjuk Andalúzia keleti része, Murcia, továbbá Castilla-La Mancha déli tartományai, akkor is alsó hangon mintegy 5-8 millió spanyolnak válik élhetetlenné a mostani lakóhelye.
Sajnos még az sem zárható ki, hogy a század második felére spanyol környezeti menekültek fogják elözönleni az ország szerencsésebb (hűvösebb és csapadékosabb) északi régióit, de lehet, hogy a szomszédos országokat is, Portugáliát, Dél-Franciaországot, Észak-Olaszországot...
Itt egy világtérkép, amely az emberi eredetű elsivatagosodás veszélyének mértékét jelzi.
A piros színnel jelölt területek a legveszélyeztetettebbek. Ezen Spanyolországnak a déli és a középső harmada gyakorlatilag szinte teljesen piros, persze nem sokkal jobb a helyzet Görögországban, a Kelet-Balkánon, Törökországban és az egész Közel-Keleten sem.
Sajnos Magyarország jó része, elsősorban a Nagyalföld szintén piros színnel van jelölve.
Tájképeknek ugyan gyönyörűek, de sivatagból bőven elég ennyi Európában!
Egyes klimatológusok és ökológusok a prognózisaikkal már így is riogatják rendesen a spanyolokat, ti. hogy ha a globális éghajlatváltozás jelenlegi trendjei változatlanul folytatódnak, Spanyolország déli, délkeleti része, az Alicante - Mérida - Bajadoz vonaltól délre el fog sivatagosodni.
Sajnos nem állíthatjuk azt, hogy ezek teljesen légből kapott elképzelések lennének.
Európa egyetlen "igazi" félsivataga a Spanyolország délkeleti részén, Kelet-Andalúziában, Almería tartományban lévő Tabernas-sivatag (Desierto de Tabernas).
Kb. 280 négyzetkilométer, a hivatalos földrajzi besorolása szerint "csak" félsivatag, de annak meglehetősen száraz és meleg klímájú.
Az átlagos évi csapadékösszeg mindössze 150-220 mm között váltakozik, ezzel ez egész Európa legszárazabb klímájú területe.
Az olasz spagetti-westernek fénykorában ezt a térséget előszeretettel használták fel westernfilmek megrendezésére.
Lehet, hogy az Antarktisz egy részére benyújtott argentín területi igényeket szemlélteti.
Ennél sokkal érdekesebb az Észak-Amerikában kirajzolódó mintázat, a spanyol nyelv lassan, de biztosan északabbra terjed, mint Mexikó legnagyobb kiterjedése idején, 1835-ben.
Az aragonés sok tekintetben olyan, mintha átmenetet képezne a spanyol és a katalán között, a leonésnak viszont olyan jellegzetességei vannak, amelyek a gallego-portugál csoport felé közelítik.:-)
Lényegében itt valamikor egy ibero-román dialektuskontinuumról volt szó, csak később az erősebb hatalmi központok nyelve tudott irodalmi nyelvvé válni.
A legerősebb hatalmi központokká a 15. sz.-ra természetesen Toledo (1560-ig Kasztília fővárosa) és Liszabon (a Portugál Királyság fővárosa) váltak, nem csoda, hogy a kasztíliai és a portugál váltak a legerősebb, legelterjedtebb irodalmi nyelvekké a félszigeten.
A virágzó középkor kezdetén még csak egy kis regionális nyelvváltozatnak számító castellano terjeszkedésének egy új fázisa kezdődött a 16-17. században, amikor is a nyelv az amerikai kontinens jó részének is domináns nyelvévé vált, kiszorítva az ott őshonos amerind nyelvek egy jelentős részét.
A lenti világtérképen sötétkékkel jelölve azok az országok, ahol a spanyol (leánykori nevén kasztíliai, azaz castellano) a hivatalos nyelv. Középkékkel az USA azon tagállamai, ahol a népességnek legalább az egynegyede beszéli a spanyolt (nemcsak az anyanyelvi beszélőket számítva), világoskék pedig azok a régiók, ahol szintén jelentős spanyolul tudó/beszélő népesség él.
