Erről van szó, erről beszéltem én is. Ám a kollégák (leginkább Nite_club) azt állítják, hogy te hiteltelenné válnál, ha művészi értékekről kezdenél beszélni, mert te is szolgáltad már ki a zeneipari gépezetet többek közt a Tóth Vera-zenekarral, vagy éppen a Pa-Dö-Dővel. Ez az állítás természetesen abszurdum, de én nem tudom őket meggyőzni erről, mert nem vagyok elég nagyágyú a szakmában ahhoz, hogy adjanak a véleményemre. Hátha rád hallgatnak...
Lehet hogy ami nekem buli az másnak bevállalhatatlan hakni. De nem nagyon emlékszem olyan munkára amit szégyenlenék. Én megtalálom azt a pozitívumot (ha már keresni kell) abban a zenekarban amiért szeretni lehet és ennyi elég a boldogsághoz (nagyjából)
Haknizásról és a "művészetről" azért nehéz beszélni, mert ma magyarországon a legtöbb zenésznek még a legprofibbaknak is labilis az egzisztenciája és ezért már igen korán a pályájuk elején mérlegre kell tenni hogy mi minden van amit bevállalnak és mi az amit nem. És az hogy ezek után kit milyen munka talál meg az már nagyjából a sors keze hogy idővel kikkel hozza össze a sors és kiknek mond igent illetve nemet. Számomra igazából itt van a lényeg és a felelősség a döntésekben hogy mit vállalunk és mit nem. Mert egy döntésnek egy egész életre szóló következménye lehet mind pozitív mind negatív értelemben. Esetleg olyan is előfordulhat hogy valaki bevállal olyasmit amit esetleg más nem vállalna be, de évek múlva kiderül hogy ha azt akkor nem vállalja be akkor emiatt lemaradt volna egy csomó olyan dologról amit viszont mindenki irigyel tőle. Szóval egyáltalán nem mindegy hogy hogyan döntünk. Persze én is mondtam már nemet, és nekem is fel kellett álnom már zenekarokból, olyanokból is amiket nagyon szerettem de ez is hozzátartozik. Végül is a legfontosabb ebből hogy az emberi kapcsolatok megmaradjanak jónak amennyire lehetséges mert ez épít és ettől mindenki jól érzi magát mert ez a munkánk és ez teszi ki az életünk java részét, szóval egyáltalán nem mindegy kivel milyen hangulatban dolgozunk, amit vetsz azt aratod is... na jól elkalandoztam
Te azt írtad, hogy aki haknizik, hiteltelenebbül csinálja a saját dolgait is. Papolásról egy szót sem ejtettél. Szerinted tehát a haknizó zenésznek a saját zenéje is hiteltelenebb.
"Hiteltelen akkor lesz, ha nagy nyilvánosság lőtt művészetről papol, közben meg vastagon haknizik."
Ma magyarországon csak a hobbizenész nem haknizik. Akkor csak a hobbizenész beszélhet művészetről? Hivatásos, végzett zenész, zeneművész nem beszélhet róla? Furcsa felfogás...
Én már jó sokszor hallottam "papolni", ahogy te nevezed, illetve kifejteni, hogy a mai helyzet milyen rossz. Pedig a ti felfogásotok szerint neki sem lenne joga. Itt a fórumon is találni olyan hozzászólását, ahol erről van szó.
"Dehogy nincs. Attól, mert valaki rákényszerül, hogy haknizzon, még nem kell hiteltelennek látni, s ha mégis, akkor leírhatnád kis hazánk összes élvonalbeli zenészét. (Persze gondolom már meg is tetted.) Majd Birta Miki mesél erről. :-)"
Ezt már egyszer megbeszéltük. Hiteltelen akkor lesz, ha nagy nyilvánosság lőtt művészetről papol, közben meg vastagon haknizik. Birta Miki nem papol...
Ez úgy, ahogy van, hülyeség. A profik is jobban örülnének egy olyan helyzetnek, ahol a megélhetéshez elegendő lenne azt a zenét játszani, amit szeretnek és amiben önmagukat kifejezhetik. De a helyzeten nem tudnak javítani. Mi történne, ha a végzett zenész nem szolgálná ki a megrendelők kívánságait? Semmi; a megrendelők dolgoztatnának amatőrökkel, a profi meg mehetne szórólapot osztogatni.
Inkább az a pofátlanság, ahogy te rissz-rossz kontár hobbizenészként belekotyogsz ebbe a témába, és osztod a profikat, hogy mennyire hiteltelenek. Persze sok ilyen van, a hobbizenész általában azzal a jelszóval kompenzálja saját lustaságából és elhivatottságának elégtelenségéből fakadó hiányosságait, hogy "ő legalább hiteles".
Én azt is beleszámoltam, hogy aki tényleg nagyon sokáig zenét tanult gyerekkorától fogva, az nagyon máshoz nem ért(többnyire). Így tényleg csak a legszarabb melót kaphatná meg a civil életben. Ilyenformán az ő szempontjából jogos a sírás, mert neki muszáj azt játszani amivel lehetősége van valamit keresni. Egy hobbizenész azért jobb helyzetben van ha művészkedésről van szó. Ezzel az egésszel az a baj, hogy a lemez hátulján, vagy a koncert plakátján olvasott név alapján még mindíg nem tudod eldönteni, hogy ez valami gagyi pop lessz, vagy egy profi elmélyült produkció. Ezt sajnos Magyarországon leginkább a közönség mérete és a lemezeladás mennyisége mutatja meg(persze azért nem hátrány ha bele tudsz hallgatni a zenébe is:)).
Ez részben igaz is, de jórészt takarózás. Nekem elsősorban az az ellentét szúr szemet, hogy elsősorban végzett zenészek sírnak a borzalmas zenei helyzet miatt, miközben kiszolgálják a megrendelők gagyi kívánságait. És ezután óbégatnak művészetről. Ez pofátlanság. Legalább lenne csönben a hakken sie bitte után.
(Megjegyzés: ez nem rám és Pflum Orsira vonatkozik, mert egyrészt én még nem tanultam évtizedeket, másrészt Pflum Orsi zenekarában játszottam már évekkel a Megasztár előtt.)
Így van. A nyolc óra meló sokkal jobban felemészti az alkotásra is fordítható energiát és szellemi frissességet, mint heti egy-két hakni. Arról nem is beszélve, hogy a hakniban legalább hangszer van a kezemben, és ha mást nem, hát gyakorolok. :-)
Dehogy nincs. Attól, mert valaki rákényszerül, hogy haknizzon, még nem kell hiteltelennek látni, s ha mégis, akkor leírhatnád kis hazánk összes élvonalbeli zenészét. (Persze gondolom már meg is tetted.) Majd Birta Miki mesél erről. :-)
Egyébként hakken és hakken között is van különbség, ami alatta van egy bizonyos szintnek, azt nem vállalom. Jó példa erre az Afro Magic, amit az első próba után visszautasítottam.
"Valahogy azt látom, hogy aki nem megélhetési alapon fog hangszert a kezébe, az őszintébben, hitelesebben csinálja a dolgait..."
Azért a tanult zenészeket sem lehet elítélni amiért hosszú évek, sok belefektetett pénz és energia után szeretnék ha visszajönne belőle valami. Az se lenne szép ha 8 óra gyári meló után összejönnének és játszanának egy kis fúziós Jazzt a haverokkal. Én úgy tudom még a legnagyobb zeneszerzők is írtak gagyibb műveket megrendelésre.
Ez is egy nézőpont, de így sose lesz jobb a helyzet. Meg lehet magyarázni a haknizást, de akkor nincs jogalap művészetről papolni.
Valahogy azt látom, hogy aki nem megélhetési alapon fog hangszert a kezébe, az őszintébben, hitelesebben csinálja a dolgait (ráadásul nem egyszer akár ugyanazon a technikai szinten) mint a "szakmabeliek".
