Úgy látom, hogy AM általában 1 ponttal többet ad, mint én (pl. Weninger Sopron 2007 neki 6 pont, nekem 5; Szeremley Pinot Noir 2006 neki 6 pont, nekem 5; de a Ráspi Kopárt is többre értékeli, mint én). Persze ez az egész pontozás – minden igyekezet ellenére – eléggé szubjektív, olykor jelentős különbség van nagyon tapasztalt és elismert borisszák pontszámai között is (pl. GV és RP pontjai között). Nincs ezzel semmi baj, nem kell túl komolyan venni a pontokat (előfordul néha 2 pontnyi különbség az MA stábján belül is). Mindenesetre én is kiváncsian várom a bor leírását és pontozását az MA-n. Igyekszem minden bort úgy kóstolni, mintha vakon tenném: nem akarok azért több pontot adni, mert drága, vagy kevesebbet, mert olcsó; vagy többet, mert a termelő vagy a kereskedő szépeket mond a terroirról. Az érdekel, amit tapasztalok, ehhez hozzájönnek a korábbi kóstolásaim tapasztalatai, az elvárásaim (harmónia, komplexitás, fajtajelleg, hossz stb.) és a saját ízlésem is (amit elég jól kifejtettem a PN-ral kapcsolatban az 1871-ben). Lehet, hogy szigorú voltam az 5 ponttal, de fontos, hogy következetes legyek, már pedig pl. a fehér máltai borra 7 pontot kellett volna adnom ahhoz, hogy ennek 6-ot adhassak (az MA pontskála nem statisztikai, vagyis az 5 pont nem egy átlagos bor, hanem már "tehetség"). A 3,4 eFt-os "abszolút" vagy "orbitális" best buy-jal pedig humorizáltam, csak kimaradt a :-)
-A Pinot noir igazi "gumiszőlő". Mindent lehet készíteni belőle. Fehér pezsgőt és jó vörös bort. Csak nagyon meg kell nézni, hogy mikor, mit. Ebben egy kicsit a Kadarkánkra hasonlít, mely ugyebár tíz évből kétszer-háromszor ad jó vöröset, a többiben sillert, rozét, akár fehéret is. "Rangban" a Cabernet, a Merlot, de még a Kékfrankos is előrébb áll.
Szentesi Pince Pinot Noir 2008 Nadap Csúcsos-hegy. Úgy tartom, hogy egy szőlész-borász képességeit a pinot noirján lehet leginkább lemérni. (Ennek az az oka, hogy a PN fagyra is, rothadásra is érzékeny; az pedig alaptétel, hogy jó minőségű borhoz jó minőségű szőlő kell. Ha ez adott is, még mindig lehet hibázni a hordó vagy éppen az érlelési idő megválasztásánál. Van persze még számos egyéb tényező is, pl. a PN klón és a termőterület megválasztása, a zöldmunka, az ültetvény életkora.) Szentesi József nagyon sok dicséretet kapott az MA-n. Gondoltam, ideje hát megnézni a PN-ját. :-) 45 mm-es, jó minőségű parafadugó. Rozsdabarnával kevert halványrubin szín. Tiszta, fürge mozgású. Közepesen intenzív fajtajelleges illat (vakon is PN), hasonlít az 1828. hsz-ban szereplő Szeremley PN ’06-éhoz, de itt nincs szeder, több a piros bogyós, kevesebb a másod- és harmadlagos aroma, több az alkohol (konkrétan 14% vs 13%). Szájban meglehetősen vékony (azért közepesen testes), elég sok piros bogyóssal, kevés maradékcukorral, nagyon kevés, bársonyos tanninnal. A savak kifogástalan minőségűek, de a sav/extrakt arány inkább fehérborokat idéz (ami nem hiba, inkább érdekesség). Az alkohol – ahogy az illatban is – enyhén kidomborodik (a korty elejétől a végéig), ez azonban nem olyan jelentős vagy feltűnő, hogy megbontaná az egyensúlyt. Közepesen hosszú, friss gyümölcsös (málna, meggy) lecsengés. Nálam az MA-skálán stabil 5 pont, az IWAS-score pedig jóindulattal 2/5 (a bor 3.390,- Ft-ba került /pincearon.hu/). Az érdekes az, hogy nem csodálkoznék, ha más bloggerektől 6 vagy 7 pontot kapna, mert én a testesebb, cabernet-s PN-okat jobban értékelem (ld. pl. az 1750. hsz-ban a Buttler egyik '07-es PN-ját, ahol a magas extraktnak köszönhetően a 15,5%-os alkohol sem érezhető), még akkor is, ha ezek sokkal kevésbé fajtajellegesek; de egyúttal meg tudom érteni azokat is, akiknél a fajtajelleg és a terroir kifejezése nagy hangsúllyal esik latba a pontozásnál, és ezt a Szentesi PN-t 6 vagy inkább 7 pontos, elegáns, fajtajelleges kézműves bornak tekintik, amely 3,4 eFt-ért "abszolút" vagy "orbitális" best buy. Every palate is different. Végül álljon itt a bor leírása a kereskedő honlapjáról: "Olyan szépen képviseli mind a termőhelyet, mindpedig a szőlőfajtát e bor, hogy nagyon nehéz eldönteni melyikről is szól inkább. Ha választani kell, én azt mondom mindkettő üzenetét maradéktalanul hordozza e nedű, de példaértékűen ám! Világos színe egyből lényegi információkat szolgáltat, magas tannintartalomra végképp nem kell számítanunk. Illatában ásványosság és elegáns gyümölcsös jegyek kergetőznek, ha így nézem pinot, ha meg úgy, akkor valami egészen egyedi. Kóstolva száraz, savai lendületesek, teste a könnyedség érzetet kelti, de nagyon tartalmas, izmos. Ízében az ásványos aromák mellé sós ízérzet társul, nyomatékosítva, hogy a termőhely "működik". Igazi kis-szériás kézműves boregyéniség, értőknek, gyűjtőknek! 15-16°C-on fogyasztva sertésből-, barnahúsú-, illetve vadszárnyasokból-, belsőségekből készített fogásokhoz, valamint fehérpenészes lágysajtokhoz ajánlom kísérőként."
-Ja, de aki készített már ilyen kis kiszerelést (légitársaságoknak, minibár) tudja milyen macerás. Na, nem az elkészítés, hanem a speciális piac nyavalygása.
Zerqa máltai borok: egy fehér, egy rosé és egy vörös. (Pontosabban Máltához tartozik egy kis, 25 ezer lakosú sziget, Gozo, innét származnak ezek a borok.) Ár: nem ismert (ajándékba kaptam), ezért IWAS-score adása helyett az MA-skálán pontozom őket. Benszülött szőlőfajták a gellewza (kék) és a ghirghentina (fehér), nemzetköziek: cabernet sauvignon, merlot, syrah, grenache, sauvignon blanc, chardonnay, carignan, chenin blanc és moscato. Újabb telepítések: vermentino, viognier, tempranillo és sangiovese. Csak 2007-ben vezették be az appellációs rendszerüket: az alacsonyabb szintű borok I.G.T., a komolyabbak D.O.K. jelzést viselhetnek. Gondot okoz ugyanakkor, hogy a pártatlanság fenntartása végett Olaszországba kell küldeni a D.O.K. borokat vizsgáztatni (ez a bürokrácia lassúsága miatt jelentős késedelmet jelent a forgalomba helyezés szempontjából). A D.O.K. jelzésű borok elég drágák: 15-30(-90) euro. A fehér fajták egy részéből (pl. moscato) desszertborok készülnek. Amikor megláttam a 3 kicsi (18,5 cl egyenként), csavarzáras bort egy szép dobozban, arra gondoltam, hogy lehetne ilyen 3 boros kis csomagot Tokaj-hegyalján is készíteni a túristáknak (úgy emlékszem, hogy nagyobb kiszerelésben már csináltak is hasonlót): egy száraz furmint, egy késői szüretelésű hárslevelű és egy tokaji aszú; a kis, közel 2 decis adagok kóstoláshoz bőven elegendőek, és képet kaphat az idelátogató vagy a megajándékozott arról, hogy a kitűnő aszúk mellett van még mit felfedezni a borvidéken. Vissza a máltai borokhoz. Eléggé szkeptikus voltam a minőségüket illetően, mert bár a Mercieca család már 1862 óta készíti borait, nem jelölték a palackokon a felhasznált szőlőfajták nevét (ez egyébként a franciáknál is gyakori), illetve furcsa (mesterséges beállításra utal), hogy mindhárom bor éppen 12% alkoholt tartalmaz. Optimizmusomat erősítette ugyanakkor, hogy a pincészet a hagyományok ápolása mellett fontosnak tartja az innovációt (ez különösen a roséknál fontos). Mivel a csomagoláson az is szerepel, hogy "Local Wines", több mint valószínű, hogy a vörös és a rosé gellewzából készült, a fehér pedig ghirghentinából (úgy is írják, hogy girgentina) – bár az utóbbit szeretik házasítani chardonnay-vel. A fehérbor színe világos szalma. Egyedi és izgalmas illatában őszibarack, jázmin, frissen vágott fű és ásványosság (utóbbi manapság nagyon divatos a borleírásokban /szinte kötelező tartozék/, de itt jelenléte felettébb nyilvánvaló). Valószínűleg ilyen a fajtajelleges ghirghentina-illat, és valószínű az is, hogy most találkoztam vele életemben először és utoljára (hacsak Gere Attila nem telepít néhány hektárra a tempranillo mellé :-}). Ízében főleg körte és zöldfűszerek, de határozott mineralitás is tetten érhető. Érintésnyi kesernye tesz hozzá valamit a komplexitáshoz. Savai kitűnőek, lecsengése száraz, közepesen hosszú (birsalma, petrezselyem). 6 pont. A rosé színében lazac, illatában több a málnadzsem, mint az eper (amivel oly gyakran találkozunk rosék leírásakor, talán a rosékra kifejlesztett fajélesztőknek köszönhetően). Ízében sem túl bonyolult, de kellemes, természetes érzetű piros bogyós gyümölcsökkel kényeztet. Közepesen telt korty. Átlagos minőségű savak (megfelelő mennyiségben); kevés, finom tannin; rövid, gyümölcsös lecsengés. Harmonikus, gyümölcsdomináns, félszáraz érzetű, könnyen iható bor. 4 pont. [Itt a kevés maradékcukor valószínűleg természetes eredetű, hiszen Málta közel van Afrikához, magas cukorfokkal szüretelhetnek minden évben, a fermentációt pedig 12%-os alkoholnál leállították, mert nem akartak fejbecsapós bort. A maradékcukor mellett megfelelő extrakt is van, szemben az alsópolcos magyar tömegborokkal, amik kifejezetten vékonyak.] A vörösbor sötét gránátvörös színű, nem feltűnő barnás árnyalattal. Illatában földiszeder, dohány, kevés vanília és bazsalikom. Ízében cseresznye, gomba, áfonya és rucola. Közepes test, átlagos savak, bársonyos, de jól érezhető tanninok. Közepesen hosszú, meggymagos lecsengés. Chiantira hajazó, nagyon száraz, kissé fanyar bor. 5 pont.
A Feind Villa Quaiarról alkotott véleményedre igen kíváncsi vagyok, nekem nagyon bejött (de nem akarlak sem befolyásolni, sem túlzott várakozást kelteni Benned...).
Nahát, szombaton épp ezt ittuk a barátomékkal! Tényleg egészen jól iható volt. Van ennek egy nem "prémium" változata is 499 Ft-ért, ugyanott. Azt két nappal korábban ittuk, de én túl nagy különbséget nem érzek köztük. A drágább talán valamivel komplexebb, de az sem biztos.
Ikon Cabernet Sauvignon 2007. Ára 1,9 eFt. Acéltartályban erjesztették, majd egy éven át barrikolták. Elegáns címke. Jó minőségű parafadugó. Feketésvörös szín (a fiatal cabernet-k lilás árnyalata nélkül). Komótos mozgás. Illata intenzívnek mondható: feketeribizli, földiszeder, vanília (finoman adagolva, ahogy az előbbiek is) és nedves föld. Szép struktúrájú bor, ízében az előbb említett feketebogyósokkal, kevés hordófűszerrel, fiatalos (bár már 3 éves), de jó minőségű tanninokkal, elfogadható minőségű savakkal. A közepesnél hosszabb lecsengésében áfonya, kevés étcsokoládé, picit kilógó alkohol (egyébként 13%). A magyar CS mezőnyben ez a természetes hatású, kellően testes (de nem "over-the-top"), harmonikus CS 2 eFt alatti árával jó vétel (4/5). Az áraikkal elszállt konkurrenciának ajánlom szíves figyelmébe. :-) Az 5/5-höz kellene: egy kicsit nagyobb komplexitás, picivel jobb savak, a "szesztüske" hiánya a lecsengésben (bár sokan ezt valószínűleg észre sem veszik). Már most is nagyon jól iható, de szerintem 1-3 év múlva lesz a csúcson. Érdekes lesz majd az Ikon CS 2007 után az 500 Ft-tal többe kerülő, szintén 13% alkoholt tartalmazó, de 2006-os évjáratú Feind Villa Quaiar CS kóstolása.
Ha jól értem, el szeretnéd adni. Én nem gyűjtök ilyesmit, de az 1970-es évjáratot nagyon jónak tartják Champagne-ban, 40-50 ezer Ft-ért kaphatók hasonló pezsgők (az interneten böngészve). Szerintem hirdesd meg a vatera.hu-n vagy más hasonló oldalon 40 ezres kikiáltási árral, 2 hetes limittel. Ha nem megy el, akkor csökkentsd a kikiáltási árat (vagy igyátok meg a szülinapodon :)).
Irsai Olivér Premium Collection 2009. Száraz minőségi fehérbor (ez érzetre szárazabb, de ez sem csontszáraz). Alk. 11,5% vol. Az Aldi számára termelte és palackozta a Danubia Bt. 699 Ft-ért vettem (nem akciós ár). [A Premium jelölést természetesen nem kell komolyan venni ebben az árkategóriában.] Micro cell műanyagdugó zárja. Világos szalmasárga szín. A palackozásnál ennél is szén-dioxidot adhattak hozzá, mert itt is nagyon sok a tűhegynyi buborék kitöltéskor (engem egyébként nem zavar). A hátcímke ismeretterjesztő szerepet is betölt: "Az Irsai Olivér egy magyar szőlőfajta, melyet Csabagyöngye és Pozsonyi Fehér fajtákból nemesített Kocsis Pál 1930-ban." Kevésbé intenzív illat, mint a SB-nál (1849. hsz.); olcsóbb fehér burgundira emlékeztető visszafogott virágillat (margaréta, akácvirág) nagyon kevés muskotállyal kiegészítve. Szájban is egy egyszerűbb, könnyű chardonnay-t idéz, egészen jó minőségű, izgalmas savakkal. Az ízvilág nem túl komplex, almával, téli körtével és szőlőhéjjal. Rövid, de kellemes, kissé vegetális lecsengés primer szőlőaromákkal. Összességében egy könnyen iható, harmonikus és elegáns bor. IWAS-score 3/5 (lécérintés nélkül).
Sauvignon Blanc Mátra 2009. Száraz minőségi fehérbor (érzetre inkább félszáraz). Alk. 12,5% vol. Az Aldi számára termelte és palackozta a Danubia Bt. 399 Ft-os akciós áron vettem. Micro cell műanyagdugó zárja. Világos szalmasárga szín. A palackozásnál minden bizonnyal szén-dioxidot adtak hozzá, erre utal a rengeteg nagyon apró buborék kitöltéskor (bár gyorsan kipörgethetők). A közepesnél intenzívebb illatában füves és citrusos jegyek dominálnak (ahogyan ez SB-oknál lenni szokott), majd egy kevés édes körte jön. 2/5-ös test, ízében nyárialma, zeller, limonádé és egres. A savak amolyan SB-osak: erőteljesen frissítőek, de nem karcosak. Közepesen hosszú, citrusos lecsengés. Alacsony áránál egyértelműen többet nyújt (IWAS-score 4/5). Nagyon sokféle étellel párosítható (én például tárkonyos csirkemellhez ittam), de önmagában vagy fröccsnek is jó.
