Amúgy szoktatás ide vagy oda, nem lehet mindent lenyeletni az emberrel. Én a klasszikus zenét otthon útáltam meg, az uncsibbnál uncsibb zongoradarabok eredményeképpen. Szerették volna otthon, ha zenélni kezdek, ki is találták, hogy majd trombitáljak... Aztán minden kísérletet elvágtam és jött a megtérés a Metallica - Orion hatására, ma én vagyok a családból az, aki ebbe a zenélésbe leginkább bele akar merülni...
Szóval szoktatni csak azokat lehet, akiknek nincs és nem is lesz határozott zenei ízlésük, egyébként meg "hagyni kell az embereket, hogy olyan zenét hallgassanak, amivel együtt tud vibrálni a lelkük" (by Rick Rubin).
Nincs semmi baj ha kulon veszed fel a reszeket , egy felvetel az jo kell legyen es senkit se erdekel hogyan csinaltad es mennyi ido alatt vetted fel.Csak a vegeredmeny a fontos .Na most ha el kell jatszani ugyanugy eloben is akkor be kell gyakorolni.
A dolog csak ugy tunt mert az " uj bekezdesek" a reszek frazisok elejen altalaban egyut voltak es utanna jon a keses es eleg konstansan megmarad az elteres .
En megjartam hog a MIDI se "olvas" egyenletessen es az egyes reszek komplexitasa szerint lassul vagy gyorsul ( gyenge gepen)
Kesik a SB is illetve az ASIO ,vagy ami mukodteti .
A regebbi SB 5.1 -hez irtak "gyorsitot" KX Project , ez kikapcsolja a felesleges kanalisokat a hangkartya kezelesekor es leviszi a "latency" idot nagyon kicsire .
De a tobbi Driver meg kodolo/decodolo , ami a programoke , beleszol az ugybe es nem a hangkartya a kesest okozo lancszem .
Ki mibe no bele . Othon kapja a gyerek a kulturat , amit othon hall es szuleitol , neveloitol elles , elutanoz az a meghatarozo hatter az igenykeltesre .
Ha nem vagy " szoktatva" , akarmivel , nincs meg az igeny iranta , nem kell , nem erzed fontosnak , nem erdekel ..stb
Az hogy megmondjak valamelyik iskolaban hogy ez meg ez lenne az igazi , az olyan
kotelezo dolog a tanulo ellenszenvet erez iranta .Kesobb teljessen szocialis viszonyulas miatt egyes " kotelezo " kulturalis megnyilvanulasokon reszt vesz , de csak hogy ugy nezzen ki mintha o is ertene hozza es erdekli ...stb
Ilyenek a sznobok pld. akik elmennek a Jazz -koncertre " jelen lenni " , es ugyanugy ujabban a "divatba jott " Blues estekre is , valamint ugyan azon okok miatt az operaba meg hangversenyekre is eljarnak , a feleseg bemutatja utolso ruha darabjait a ferfi meg utolso autojat.....stb
A kultura nem cirkuszi mutatvany , ahova elmegyunk egyszer egy evben megnezni a kesdobalot , meg a kigyos-holgyet .Es ennyi az egesz tobbet nem erdekel lattuk es csak ha mas cirkuszi mutatvany lesz akkor megyunk ujra .
Szoval valami ilyesmi a problema . Nem ovodai hanem csaladi .
Nekünk pl általánosban volt egy-két évig énektanárunk alsó tagozatban, énekelgettük a népdalokat meg ilyesmik, aztán férjhezment, és az iskola meg baszott új énektanárt szerezni, aztán felsőben aki jött az meg semmit nem tudott tanítani. És ez ének-zene tagozatos iskola volt. Gimnáziumban éneken amíg volt, addig zenetörténetet tanultunk, majd az óra végén meghallgattunk valamilyen zeneművet, de azt csak néha mondta meg a tanár hogy mi is az. Énekóra amúgy már tavaly se és idén sem volt, rajz úgyszintén.
Jó, dehát az egész kultúra-felfogás is egy kalap szar, amit tanítanak a gimnáziumban, a kanonizált költőktől kezdve, akiket "illik szeretni", tesi órán a saslengésig bezárólag...
Az, hogy mi használható és mi nem, ezt hosszas kísérletezéssel és kutatással kéne belőni. Mindenesetre az általános iskolában lehetne változatosabb a zenei paletta, de csak olyasmi helyre érdemes elvinni a gyerekeket, amit fel tudnak fogni (nehogy úgy járjanak, mint én a Hiroshima c. zeneművel).
Illetve fel kéne fedezni, hogy 1926 után is történt még kultúra...
A tapasztalat azt mutatja, hogy nem hagyja őket hidegen. Szeretik. Ugyanúgy látják a színeket a kompozíciót. Pont azért szeretik, mert nincs rajtuk még máz. Nem várnják egy festménytől, hogy virágcsendélet legyen vagy ló pucér csajokkal. Színek és formák. Rengeteg gyerekjáték és tanaszköz épül például azokra a felismerésekre, amelyeket többek közözz a Bauhaus és az absztrakt művészetek fejlődése hozott. Gondolj csak a kis színes építőjátékokra, kirakósokra, stb. Azok is teljesen absztrakt dolgok. Vagy a kis gyerekek rajzai, amik még tisztán érzelmi megnyilvánulások ábrázolási szándék nélkül.
Jó, én konkrétan a képzőnyűvészetre gondoltam. A narratívban igazad van. Valszeg olyan 8-9 éves kortól már a gyerekek is fogják az vizuális absztraktot, de előtte az _átlag_ nem. Persze itt is vannak határok, hiszen a rajzfilm is absztrakció, de egy Jackson Pollock szerintem hidegen hagyja őket, például.
Nem tudod. Hidd el. Vagy próbáld meg. :) Viszont abban (ha tőmodnataid jól hámozom ki) egyetértünk, hogy nem helyes a művészet és a szakma, mesterség eltávolodása. Bár ebben a tekintetben a zene jobban áll mint a képzőművészetek.
Absztrakció nem való gyereknek? Szerintem meg minden absztrakt. A zene főleg. A legrosszabb, amikor a zene narratív próbál lenni. Megy a maci az erdőben, pam-pam-pam.
Maximálisan egyet értek azzal hogy a gyermeket meg kell ismertetni a jazzel és a klasszikus zenével is. Ugyanis ők nyitottak nem tesznek különbséget pop és klasszikus között, mindent nyitottan fogadnak és csak jó és rossz van nekik és teljesen más hozzáállásuk lesz a zenéhez később. Ezt mint gyakorló 3 gyermekes apa mondom, úgy hogy amikor a két idősebb fiam ovisok voltak akkor a Frankie hegedűs barátommal bementünk az oviba és lenyomtunk egy remek bulit.
A művészettörténet tele van olyan formákkal akiket haláluk után ismertek el, ami nem sok vígasz a művésznek, d etény hogy keveseknek adatik meg hogy kortárs művészként elismerjék.
Szerintem az absztrakció nem való egy gyereknek, viszont annyiban jó sokfajta "művészeti ingerrel" bombázni a gyerekeket, hogy nem idegenkednek majd tőle, és van mihez visszanyúlni, ha később érdeklődni kezd a dolog iránt.
És kiskorukban a gyerekek, amikor még egy absztrakt festnényre vagy egy kortárs jazzre nem úgy reagálnak, hogy ezt én is tudom, meg ez csak össze vissza játszik, hanem érdeklődőek és nyitottak, akkor olyan állami óvodákban vannak, amik gyakorlatilag gyerekmegőrzők.
És ráadásul a hivatalos művészet-oktatás kitűzte a zászlajára az esztétizáló művészet minden szinten történő megtagadását, ugye. Nagy bajok vannak ezen a téren, szerintem.
Én is úgy gondolom, hogy a közönségtől való távolodás az egyik legnagyobb gond. Bár én grafikus vagyok, zenésznek csak amatőr, de a probléma hasonló. A művészek elkezdtek sznobizálódni, távolodni a közönségtől és a helyükön maradt űrt betöltésére pedig egy teljes iparág jött létre a zenében és a vizuális művészetekben is. Az átlag ember sajnos szinte ugyanolyan kevéssé tudja értékelni, vagy egyáltalán nem is ismeri pl. Joseph Beuys vagy Allan Holdsworth művészetét. Persze ez az eltávolodás törvényszerű volt, hiszen a reneszánszban a "művész" fogalma szinte nem létezett. Mesterek voltak a szó legjobb értelmében. Később viszont a művészeknek elegük lett a megrendelői korlátokból és elkezdtek eltávolodi, hiszen ők jobbat és jobban tudtak mint a megrendelők. Szerintem az oktatás sokat segíthet. Én Londonban nagyon örültem, amikor a Tate-ben a modern festmények között óvodás csoportok játszottak és nézték a festményeket és szerintem jót tenne a gyerekek zenei kultúrájának is ha egészen kis kortól hallgatnának jazzt, klasszikusokat. Tipitapidínót úgyis hallanak otthon. Szerintem ének órákon a szolmizálás, népdaldömping és Kodály-módszer helyett inkább a befogadást, hallgatást és zeneszeretetet kéne erősíteni a gyerekekben.
Szerintem akkor lennél hiteltelen (és nite_club és én is erről próbálok írkálni), ha az általad leírt tevékenység közben folyamatosan művészetről oktatnád ki a szerinted kevésbé művelteket (jelesül ahogy Bendőffy Szarás teszi évek óta köreinkben).
Ez volt az alap gond. A másik (és ez ismét nem neked szól, csak ide tartozik), hogy egyetlen "profinak" sincsen joga lenézni sem a közönséget (akiből él - ajánlatos elolvasni Debussy "Croche írásait"), és nincs joga tanulmányaira hivatkozván lenézni azokat akik hobbiból - saját maguk és környezetük szórakoztatására - fognak hangszert (és esetleg több ideig és nagyobb mélységben foglalkoztak zenével egy érettségi utáni kétéves továbbképzőnél).
Amihez joga van, hogy kulturáltan felhívja a hibákra a figyelmet, illetve javaslatot tesz a javítás mikéntjére. Ez zenészhez és pedagógushoz méltó viselkedés.
Egyébként meg mi alapján mondjuk valamire hogy érték, vagy hogy gagyi? Mi alapján működik az értékmérőnk? Kiváncsi lennék a véleményetekre. Gondoljátok hogy a művészek ma és a múltban egyaránt hányan tudták fenntartani magukat a művészetükből, és hány az aki ilyen olyan munkákat elvállalt mellette a fennmaradásért, azért hogy képes legyen azután is kitermelni magából mindazt amit mi értéknek gondolunk. Ha én azt mondom hogy a gagyit nem lehet játszani művészembernek akkor hiteltelen lennék mert bort innék és vizet prédikálnék, de az azért szerintem nem baj ha valaki összetudja egyeztetni az életében az értékeket a gayival, a munkájában, mert ait értéknek gondolunk az általában 3 embert érdekel, és nehéz a Davisi gondoglkodásmódott elsajátítani, nevezetesen hogy ő mindig népszerű volt és mindig széles közönséghez (akart) szólni, és ez hellyel közzel sikerült is neki. Művész volt, jó üzletember, jó zenész kevesen vagyunk ilyen képességekkel 1xre megáldva.
Ez mekkora hülyeség, már ne haragudj. Ha egy zene nincs kigyakorolva rendesen, és úgy publikálják, az egyáltalán nem ugyanaz, mint amikor egy honlapot elindítanak úgy, hogy van még rajta szerkesztés alatti felület.
