Szerintem 2 lépésben érdemes, bár guruknak lehet megy egyből is Overpassban.
1. lépésben lekérni az összes jelzett utat:
[out:json][timeout:25]; // gather results ( // query part for: “jel=*” relation["jel"]({{bbox}}); ); // print results out body; >; out skel qt;
Ez nem duplázza a fonódásokat, így a következő lépés már csak az, hogy ebből le kell válogatni azon vonalak végpontjainak koordinátáit, melyek legalább háromszor szerepelnek.
Akár egy út gráf is képeztethető, ha a trackeket az ember megszűri 2 pontosra.
Minden elemi pontnak van önálló azonosítója. Például. Overpass-szal biztosan le tudod kérdezni, hogy egy adott (belefoglalt) területen melyik pontok azok, amelyek legalább két különböző turistaút kapcsolatnak is részei.
Ha arra gondolsz, hogy minden turistaút metszéspontban létre lehetne hozni egy (virtuális) „útjelzőtáblát”, akkor talán Modras és Kolesár foglalkoztak hasonlóval pár éve, még az MTSZ táblázási projektje előtt.
Szerintem ezeket a POI-kat inkább valamilyen kapcsolatban kellene listázni, ahogyan például az autóbusz útvonalak megállóit, nem magát a csomóponti elemet kell paraméterezni. Már csak azért sem, mert például ha az adott csomópontnál létezik fizikai valójában is egy útjelző tábla, azt nem a csomópontba teszem, hanem oda, ahol fizikailag elhelyezkedik.
Nem tudom van-e élő jobb topik a kérdésnek, ha igen irányítsatok oda bátran.
Az a kérdésem, hogy van-e arra lehetőség Tuhun vagy osmben, hogy - mondjuk egy adott területre - kiadja a turistaút-csomópontokat (tehát kezdő, vég vagy metszéspontokat) is.
Olyasmire gondolok, hogy az osm-ben pl. a waymarkedtrails-t használva ki tudja dobni a térképrészleten adott útvonalak listáját -> ezeknek van is egy önálló osm azonosítója, amivel egyértelműen hivatkozni lehet rájuk. De van-e a csomópontoknak is ilyen?
Van/volt-e törekvés minden ilyen csomópontot POI-ként létrehozni vagy ez butaság?
Az előző heti Turul 130 után most az Őrvidék 100 túra következett a hétvégén. A tavalyi volt az első szervezés. Akkor nagyon amatőrre sikeredett, de erre a vidékre örömmel gondoltam vissza már másnap is. Idén fogadkozás volt, hogy sokkal jobb lesz. Hát lássuk. Hajnal 2:30-as kelés után kicsit fáradtkásan érkeztünk Szombathelyre a célba, ahol a kocsit letéve, kb. 2 perccel buszindulás előtt sikerült felszállni a járatra, ami Lukácsháza nevű településen tett le minket, ahonnan a túra indult. Végül 8:05-kor a legvégén indultunk neki a megmérettetésnek a S- jelzésen. Ismerős részek nagyon régről (6x-os Írottkő 70-es vagyok), a S-ból S-kör lett. Hangulatos kis megművelt földeken, szőlősorokon át érkezünk meg Velembe, ahol egy jó korsó söröcskét le is gurítunk. Értelmezvén az itiner néhol igen szarkasztikus írását, megpróbálok a sorok között olvasni, és eltévedés nélkül ragasztjuk be az Enikő-forrás feltételes ellenőrzőpontja matricáját. A S+ igen amatőr festés, majd a szalagozás nem hagy cserben minket, és hamarosan az igen gyengén festett Z-n érünk fel az Óház-tető kilátójához, ahol az ellenőrzőponton kívül csodás kilátás fogad Kőszeg irányába (is) (15,4 km). K3-ön haladunk tovább. Az Ördögtányér-szikla igen vonzó egy csábító ebédhez, de mi inkább haladnánk tovább. A Pintér-tető oldalában rengeteg a lódarázs, szerencsére mi nem a darazsak irányába haladunk, hanem a következő pontunk a S-füst jelzésen :) (Alpannonia mozgalom) a Szulejmán-kilátó. Már tavaly is érdekesen hatott a név, de valamiért az akkori útvonal épphogy elkerülte. :( Szulejmán, és Szultána is megcsodálta anno a kilátást biztos, mi is így teszünk. Segít ebben a részletes kifüggesztett térkép, hogy mi minden található a festői panorámájú Kőszeg városában. Hamarosan már a vajas-zsíros kenyeret majszoljuk a Jurisics várban, ahol ismét a tavalyihoz hasonló várnapok köszöntik az ide látogatót. Elidőzünk egy darabig a vár "oltárán", és megcsodáljuk a helyi muzsikusokat. Egy darabon át ismét a tavalyi úton haladunk tovább, csak immár visszafele. Sok tavalyi emlék visszaköszön, nem győzünk kutatni a múltban. Rattersdorfban járunk, immár Ausztriában. Gyönyörködünk a nyugati kultúrában. Pompás házak, pazar panoráma. Liebing fele elég unalmas az út, de a tavalyi kerékpárútnál, Léka irányába még azért mindig ingergazdagabb. A pár darab szalagnak nevezett valami azért kisegít, mert az itinert itt szinte lehetetlen megfejteni. Hochstraß-nál matricás ellenőrzőpont lett volna, de sehol nem leltük, mint ahogy később kiderült senki más sem. Lockenhaus váránál a parkolóban leltük a következő emberes EP-t. Itt nápolyi, víz, és finom alma várt ránk. Félreértelmezem a félreértelmezhető itinert, és potyára körbejárjuk a várat, de az egyik végénél le van zárva így hátra arc, és irány vissza immár a helyes útra. Lockenhaus városa is csodás, telis teli monumentális építményekkel, és kackiás kis házikókkal. Egy ideje már aszfalton haladunk, jó darabig ismét így teszünk, kínozva lábunkat tovább. Weissenbach után egy jó kis emelkedő a szántóföldön a S- alpannonia jelzésen, majd meg-megállunk hátranézni, gyönyörködni, hiszen itt még sosem jártunk. A P- alp. jelzést nehezen leljük meg, de végül kárpótol minket a következő EP, ahol szalámis-tojásos szendvicset kapunk. (48.5 km) Kettőt is lehet venni, én együltő helyből mindkettőt azonnal letartóztattam. Következett az Írott-kő (884 m), ahol már majd ismét hazai utakon evezünk tovább. Tempót váltunk, szorít az idő, egy vadász is lő mellettünk. Szerencsére még időben felérkezünk a kilátóhoz, és fejlámpáink is előkerülnek. Természetesen felmegyünk a kilátóba, és cserébe megajándékoz minket a természet egy csodás éjjeli látképpel ♥ Velem fele lefele nem kegyelmez eme terep. Meredek, köves lefelén haladunk az országos K- jelzésen. Megcsodáljuk a Kalapos-követ, majd a szalagozás egy rövidítésen vágná át a K-t. Gyanút fogok, és nem engedelmeskedek a szalagnak. Igazam lett! Bozsoknál egy matricás pont, majd meglelvén a K+-et, azon át haladunk vissza, és hamarosan ismét Velemben találjuk magunkat. Ez a mesés kis falu teli van faragott kis szobrocskákkal, és minden évben megrendezik ősszel a gesztenyefesztivált. 67 km-nél járunk. Betankolván finom levessel és sörrel, tovább állunk a Szent-Vid kápolnán át föl a Hörmann-forráshoz, ahol gyakorlatilag az összes kalóriát el is égettük amit a leves adott köszönhetően a jó kis emelkedőnek. A Kendig csúcs következett, ahol tavaly majd lefújt minket a szél. Itt amúgy mindig fúj, most is erre készültünk, de csodák csodájára semmi légmozgás nem volt. Mi pedig csak csodáltuk a millió egy csillagot, és a kőszegi-szombathelyi kilátást. A Vörös-keresztnél kicsit tanácstalan voltam, de még mielőtt nagyon belemerültem volna az itinerbe, jópár lódarázs jelezte volna hogy itt most nekünk befellegzett. Szerencsére elmenekültünk, de nagyon nem volt vicces a szitu. Végül meglelve a helyes K- jelzést, ismét az Óház-tető következett, ahol most porleves volt, telis-teli tésztával. Nekem ez nagyon kellett már, még repetáztam is. De finom volt!! Újult testi (szellemileg már kevésbé) erővel merültünk bele a folytatásba, de az itiner rengeteg badarságot összehordott a következő szakaszra, így mindössze a szalagok, a fényvisszaverők, és a térképem jelentették a támpontot. A kezdeti ijedtségen kívül eltévedés szerencsére nem történt. Innen gyakorlatilag egy deka szint sem volt, átment alföldi feelingbe a túra, de ez szellemileg engem csak tompított. Kőszegdoroszlón már hajnal volt, és borzasztóan fáztam még dupla rétegben is. Kb 4 fok ha lehetett. A Csömöte-hegyi kilátónál (85,6 km) volt az utolsó EP. Itt elidőzünk még a finomságokkal, de a hátizsák a hátamon maradt, mert majd megfagytam. Borzasztó hosszú 15 km várt még ránk, látnivaló az már semmi nem volt. A felbukkanó S- jelecskék tartották bennem a lelket, na meg hogy minden lépéssel közelebb vagyunk a célhoz. Ha az itineren múlna akkor még jövőre is a célt keresném. Nem létező utcákon vitt volna, de szerencsére a tavalyi emlékek nem hagytak cserben minket, így betaláltunk a célba, és átvehettük a 2. teljesítésért járó csodás jelvényt, és mellé egy nagy adag gulyáslevessel is gazdagodtunk. A szervezés klasszisokkal jobb lett mint a tavalyi (ellátás, útvonal, részadatok). Az útvonal leíráson azért van még mit csiszolni, de azért a 2005-ös térképemmel is sikerült ismét végigmennünk, viszonylag kisebb eltévedésekkel. Köszönöm a szervezést! Csodás ez a nyugati régió még mindig!
Nem szeretném, ha nagyon OFF lenne, de én eddig nem tapasztaltam hasonlót.
Két szakaszon jártam eddig (Vasvár - Gersekarát és Vasvár - Oszkó - Olaszfa), ebből nem tudok megbízható következtetést levonni, de a PIROS Gersekarátig OK, a SÁRGA Olaszfa és Oszkó között szintén OK.
Ez a két útvonal a fontos, a kiágazások jelenleg nem a legfontosabbak.
Jövő héten remélem eljutok Győrvárra, és onnan megyek a sárgán nyugat felé, remélem eljutok Gersekarátra.
Ha tapasztalok valami érdekeset itt is közzéteszem, jelenleg ott tartok, hogy a közlekedés csodás, azok a szakaszok, melyeken jártam, tűrhetően jelzettek, és a táj is szép. Fenyőerdők, füves nyiladékok engednek betekintést az arra járóknak a környék állapotaiba.
Van unalmasabb mezei szakasz is, kevés panorámával, de ez része a vidéknek.
Olaszfán is megfordultam, a közlekedés Vasvár felé OK, van bolt, lehet pihenni.
Azt még nem tudom, hogy jutok el az arborétumig, de szeretnék minél többet bejárni személyesen.
Arra nem számítok, hogy tömegesen errefelé fognak túrázni, de ki tudja, hátha lesz esemény, mely megmozgatja mások fantáziáját is.
Kelet felé indultam, felfedezendő a PIROS "minőségét".
Tettem egy kis kitérőt is, elvégre ha már nem mozgalmárkodok, legalább a környéket ismerjem meg.
Eljutottam Oszkóra, melynek szőlőhegye fontos eleme a mozgalomnak, de az odébb van.
Egy apró térkép-részletet teszek közzé, szemléltetendő, a sziszifuszi munkát, mely a digitális térkép készítésének nélkülözhetetlen kelléke.
Tavasszal már jártunk arrafelé autóval, akkor nem vettük észre a hirtelen "felszívódó" jelzést a 013-as PONT-nál.
Délre, a 012-es PONT a buszmegálló.
Nyíl jelzi az irányváltást, meglehetősen különös, hisz aki észak felől érkezik, és a buszmegállónál nem néz hátra, az nem veszi észre. Olyan, mintha DÉL felől lenne a jelzett út, és indulna, kelet felé.
Lényeg a lényeg egy gyalogút indul a házak között a kis völgy felé (KELET), melyben az országútból kiágazó, ÉNY-DK irányú utcácska van.
Az ereszkedést néhány betonlépcső segíti, melyen ha lemegyünk, már látjuk is a jelzést, DK felé.
Hibás tehát a TUHU térképe, a trekk alapján javítjuk is, de ez természetes.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az OSM térképén nincs semmi:-(
Tovább kelet felé, a 014-es PONT-nál elértem a mozgalom hivatalos útvonalát, a SÁRGA jelzésű főútvonalat, hogy azon folytatva a túrát eljussak Olaszfára, ahol buszra szálltam. Szép túranap volt.
Nno, sikeresen végigjártam a 9-es szakaszt pénteken és szombaton Zircről indulva Bodajkig (mondjuk a füzet 60 km-ével szemben nekem 70 jött ki, de annyi baj legyen). És ami a legjobb: a szállásként tervezett kisgyónbányai kulcsosház is összejött! Mint kiderült, valóban megszűnt szinte az összes ház, ami tavaly ősszel vissza kellett adniuk, kivéve egyet: a Bányász TE házát, mert az Balinka önkormányzatának tulajdonában áll. Ennek az üzemeltetése májustól átkerült a Fejér Megyei Természetbarát Szövetséghez, így jó helyen kérdezősködtem az ügyben. Maga az elnök írt vissza, és nagyon készségesen segített is leszervezni a szállást és hogy a gondnok elhozza a kulcsot a telepre, "beüzemelje" a házat, bojlert (arra nem is számítottam, hogy meleg vízben fürdök este :) ) stb. Lehetett volna sátrazni is, de azt mondták, mindenképp kinyitják a házat a fürdés-wc miatt, így meg a bent alvást választottam, legalább sátrat nem kellett cipelni. Amúgy 1500 pénz egy éjszaka, elég baráti ár sztem.
Egyébként ez a 9-es szakasz igencsak hiányos jelzéseket tekintve... ennyiszer nem tévedtem még el, pedig ott volt a gps a kezemben végig, de így is rengeteg elágazásnál néztem el a jelzést, pláne hogy sokszor egyáltalán nem volt jelzés. :/ (azért jó néhány fehér alapozást láttam, valami munka folyik talán). (van pár kép is)
Somoskőről indulva az egykoron Magyarország fennhatósága alatt sarjadó bükkerdőben(100-150 éves fák) haladhatunk a zöld, majd a sárga jelzésű szlovákiai turistaúton a kisvasút egykori pályája felé, amely a Macskalyuki-bánya felé vezet.
A "boldog békeidők" korában Európa nagyvárosainak utcáit borító macskakő származási helye, innen vitték kisvasúton, majd nagyvasúton a kockaköveket Budapest, Bécs, Párizs, London utcáinak kövezéséhez, és a jól ismert kockák névadója is volt a Macskalyuki-bánya:
Na mondjuk ez nekem eszembe se jutott, nekem mindig a vállpánton van, kb. mellmagasságban lóg. Átlag 2-3 perc alatt szedi össze magát, és észleli a műholdakat.
Látható, hogy ez esetben összejátszottak a körülmények és szoknod kell a GPS használatot!
Az első szabály, hogy lehetőleg 15-20 perccel a használat előtt az ember kapcsolja már be, hogy megtalálhasson sok műholdat és letölthesse azok pozícióit.
Én már a buszra való felszállásnál be szoktam kapcsolni, és beprogramozom a leszállási helyet célnak, hogy csipogjon 1km-el előtte, ha netán elaludnék :)
A GPS elhelyezése is fontos, én is kikötöm, és ha pontosabb mérés kell, akkor átvetem a vállamon, így pont a hátizsák tetejére kerül. Ha meg akarom nézni, akkor a zsinegnél fogva előrehúzom. Persze van sok jó más megoldás is.
A kikapcsolás ellen pedig vagy figyelni kell sűrűn, vagy kell egy pót GPS-t is bekapcsolva tartani :)
Tegnap sajnos nekem is kikapcsolt, és csak pár perc után vettem észre, ilyenkor ha nagyon kell a tracket kézzel javítom műholdképek alapján.
nem a nadrág anyaga nem tetszik neki, hanem a te anyagod :-)
leárnyékolod az egész mögötted levő részt
így ugrál a rosszabb vétel miatt a pozíció ami növeli a megtett távot (egyenes helyett //////, a tracket lehet hogy símítja így ott nem jön ez ki)
hátizsák pántjára nem tudod felrakni?
én a csuklópántot át szoktam a vállpánt szíján hurkolni, így onnan nem tud leesni, aztán vagy egy karabínerrel rakom fel a hátizsák vállpántjára applikált fülre, vagy amíg nem kopott ki a gyári csiptetője addig azzal rögzítettem a vállpánt szíjára (nem tudom te kaptál-e hozzá olyat)
hogy én erre nem gondoltam! A "hol" hordás! Ezelőtt mindig a nyakamban lógott, de eléggé zavart. (Himbálózott rendesen...) Most a nadrág zsebébe teszem és a madzagját a nadrág övpánt/bujtatójára kötöm, így ha kicsúszik a nadrágzsebből (nem a nadrágszáron lévő oldal zseb, hanem a rendes), akkor sem hagyom el.
Lehet, hogy ezt nem szereti?? (nem tetszik neki a nadrág anyaga...mert hogy túl vastag pl.)
