Kellemes és élményekben gazdag napot kívánok neked, Tükör!
Köszönöm szavaidat, jól kezdődik a napom a dícséretedtől, ám el kell mondjam: remélem, én sem okozok csalódást neked és senkinek sem, aki azt gondolja, rászolgáltam, rászolgálok a bizalmára.
...
"Az előtted lévő út
Csak akkor válik Teljesen világossá, Ha hallgatsz Lelked parancsára. "
- Ezek szerint amellett, hogy elfogadod, amit csinálok, még segíteni is akarsz? - Igen, Sherine. Akkor is, ha nem értelek, akkor is, ha néha úgy szenvedek, ahogy a Szűzanya szenvedett egész életében, akkor is, ha te nem vagy Jézus Krisztus, de üzeneted van a világ számára. Melletted vagyok, és azt akarom, hogy te győzz.
"A szeretet nem más, mint szüntelen megnyílás magunk és a többi ember számára, óhaj, hogy befogadjuk és továbbadjuk a megosztott élet, az együtt megélt percek örömét."
/ Richard Carlson-Benjamin Shield: A szív csodája /
Kedves Szuszmok, a szeretet lényegét és valóját annyian megfogalmazták már, és oly csorbán hullnak elém saját szavaim, mikor erről próbálok beszélni, de az a fajta önzetlen kedvesség, amely napról napra fényesebb gyémánttá csiszolódva gurul elém lelked mélyéről, igazán olyan ajándék, amit még ki kell érdemelnem, remélem, nem okozok csalódást...köszönöm Neked.
Legyen békés gondolatok szőtte megnyugtató álmod!
A megelőlegezett szeretet és bizalom eredményeként megindul a lelkekben az átalakulás! A sebzett, megriasztott, felőrölt, de fejlődésre még így is alkalmas, bizakodó emberlélekben az iránytű a jó, előrevivő irányba fordul.
Éreztem, hogy tetszeni fog neked. Ahogy a Gámentzy-vers is nekem.
...
A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is.
Sóhajok... Ismerem már őket. Emlékei, a múlt időknek. Részei minden versnek, dalnak. Nem jöttek vissza... csak itt maradtak. Hűségesen. Akárcsak én. Őrzöm, ha nem is az enyém. Cipelem árkon-bokron át, ( Apámtól örökölt kabát. ) Viszem, mert egynek vinni kell! Halott barátom énekel Esténként rekedt blues-okat. Keveset éltem, de túl sokat Ahhoz, hogy mosolyom szép legyen. Valahogy meg kéne értenem.
Örülök, ha jól sikerült a dolog, lett légyen bármi is az!:-)))
Köszönöm. Fodor Ákost egyérterlműen a netnek köszönhetem, ahogy sok minden mást is.
...
Csomós Marianna Üvöltés
Már régen volt, nagyon rég, hogy sziklaszirten sirattam semmibe hullt fakó perceket, a magam mögé hajított halott időt…
Akkor ott fájt, nagyon fájt minden, minden bennem megrekedt gondolat, s görcsösen markolták torkomat a soha ki nem mondhatott szavak.
Csak álltam ott a bércen, ahol a magány belém karolva nézett le a mélybe, s életem romjai között fürkészett, hogy szilánkjaiból rakjon össze, újabb könny-fészket.
Fájt, akkor ott nagyon fájt, szinte szétfeszített a csordultig meggyűlt bánat... de nem akartam, nem hagyhattam! hogy széttiport lelkemre építsen megint csak magának várat,
Hát felkiáltottam, gyóntatómnak fogadva fel a fákat,
fájdalmam sikoltva, üvöltve süvített a hegyek felett, visszhangom tépte ketté fejem fölött az eget,
s angyalok könnyeként hullott vissza a földre, az ártatlan megtisztult bánat.
Igen, eltelt, munkás volt, de azért volt időm netezni is.
Neked bejöttek a drukkok?
...
Móricz Eszter Gyöngy-foszlányok
Mindig csak rohanunk, mint az elsuhanó gyorsvonat. Mindig csak rohanunk, csodát hiszünk, csodában bízva. Mégis az a legszebb, amit nem élünk meg, a kusza álmok és sejtelmes gyöngy-foszlányok, - ott a távolban.
Tudsz-e sírni a csöndben befelé nyelve könnyeid? Tudod-e mosolyogva nézni a felhők nélküli eget és megtölteni nevetéssel hogy az elmúlás ne fájjon a sárguló faleveleknek? És tudod-e kezedben tartani az éjbe zuhanó csillagokat? Markodban szorítani fényüket pedig jól tudod, hogy már félúton elvéreznek?! Tudod? És tiszta arccal üvölteni Istennek, hogy Te 'csakazértis' életre kelted!? Mondd! Tudsz- e még hinni, simogató fűszálak közt ülő pár halk szerelmében? Egy apró érintésben? Szemek tisztaságában? Égboltra lehelt álmokban? És az alázattal tűrt forróságban? Egy apró kavics csillanásában? Sírásában?
Én minden reggel megfestem a fényt. Ecset nélkül. Ujjaim nyomán telítődik a fehér. Fürkészem, ahogy egymásba pulzálnak a felhordott színek. Távolodom. Nem kell visszanéznem. Tudom, hogy ott feszül a vásznon, éles kontúrok közt, maga az ember.
csupán a hasznos kapcsolódások hínárjából kimenekedve, viszonzó viszonylatok védőhálójáról végképp lemondva emelhetjük lapos életünkre a szeretet meg nem ingó merőlegesét
Még nem olvastam semmit az írónőtől. Lehet, hogy érdemes lenne?
...
Máig nem értem, mi késztet embereket arra, hogy ha fáj nekik a más öröme, tulajdona, inkább megpróbálják szétzúzni azt, semhogy hasonlót teremtsenek maguknak.
Szép estét minden kedves topiklakónak és topikolvasónak!
...
Fodor Ákos
Credo & Summa
A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság. A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság. A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság. A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság. A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.
*
A határtalanság erő. A határoltság hatalom. A hatalom kézzelfogható és mulandó; az erő megfoghatatlan és örök.
A csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.
- Ezek szerint amellett, hogy elfogadod, amit csinálok, még segíteni is akarsz?
"A szeretet nem más, mint szüntelen megnyílás magunk
A megelőlegezett szeretet és bizalom eredményeként megindul a lelkekben az átalakulás! A sebzett, megriasztott, felőrölt, de fejlődésre még így is alkalmas, bizakodó emberlélekben az iránytű a jó, előrevivő irányba fordul.
