A túlélés csak valós fenyegetéssel szemben értelmezhető. Egy teljesen beláthatatlan, a fajunk várható - akár elméleti - életciklusán sok ezerszeresen túlmutató időtávon várható probléma értelmesen nem nevezhető prioritásnak.
Mondom: eleve induljunk ki abból, hogy ha fajunk egyáltalán fennmarad és továbbfejlődik, akkor amivé akkorra fog válni, mikorra a Napnak köszönhetően muszáj lesz "odébb állnunk" - annak kevesebb köze lesz már ahhoz, amik mi most vagyunk, mind amennyi nekünk most van az Edikara-bióta moszatféleségeihez...
A technológiai civilizáció fenntartásához nincs valamiféle fix népességszám. Van egy nagyon széles tól-ig tartomány, minimum 1:10 arányban, ami alul már elég - felül még nem kezelhetetlenül túlnépesedett (bár már azért kissé sok..).
A mai technológiai civilizációnkat simán fenn tudnánk tartani 1-2 milliárd ember mellett is (sőt, lehet, hogy úgy lenne igazán kényelmes), és 15-20 milliárdig talán még elbír minket a bolygó.
Rangunk - a Nap jó 7 milliárd év múlva fogja elérni a vörös óriás állapotot...
De kb: 1-1.5 milliárd év múlva éri el aktivitása csúcsát, és lehetséges, hogy túlmelegíti (kiszárítja) a Földet. Ám még ez sem biztos - pont a hiányos klímamodelljeink miatt nem látjuk át, de nem lehetetlen, hogy Vénusz-módra befelhősödünk olyan szinten és úgy, hogy a bolygó felszíne, de legalábbis annak zöme mégis lakható marad (a mai szempontok alapján).
Ez nem egy időszerű probléma, a fajunk várható élettartama pár tízezer év még - aztán már egy másik fajjá válunk, és változunk tovább.
Ja, a másik, a jóléthez ma még sok ember is szükséges, nem áll olyan magas szinten az automatizálás, hogy dolgozók nélkül is jólét lehessen ezen a bolygón, no meg kell a fogyasztó is, ha nincs kinek eladni, akkor minek gyártani.
Nem baj, kárt nem csinál vele ha ide írkál az internetre. Megvannak a témák amikre ezt a konyhaasztali képet fel szokta tenni, ismerjük már. És hozzáteszi hogy persze ezek mindenki által ismert dolgok. Na ja, csak azok.
Saját maga írta hogy trollkodni jár ide. Ennek ellenére el szoktam olvasni az ő hozzászólásait is.
És miért vállalná be bárki azt, hogy az egész életét egy "csőben" tölti le? Sőt, nem csak ő, de a távoli leszármazottai is? Miért? Nyilvánvalóan semmiért.
Ha viszont ebben a "csőben" tudunk olyan létfeltételeket biztosítani (újra a "Rámára" hivatkoznék - efféle sok 10km méretű lakóhenger-űrhajókban van csak értelme gondolkodni - vagy teljes hibernációban) - amelyek vállalhatók - akkor meg minek kellene utazni a vakvilágba? Akkor sokkal kisebb erőfeszítésből magát a Naprendszert rakhatnánk tele ilyen lakóhengerekkel.
Egyébként - nem volna sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb ennél megfelelő népesedési és gazdaságpolitikával visszaszorítani a népességet a XX. század eleji kb: 2 milliárdra - és annak a tömegnek tartósan jó létfeltételeket biztosítani? A csillagokba utazás meg majd jön akkor, ha meglesznek a technikai feltételei - fotonrakéta vagy más módon fényközeli sebesség, esetleg a tudásunk fejlődésével kerülő utakon még gyorsabb elérése a tér más pontjainak.
Te vagy irreális, célzottan fognak elindulni a megfelelő irányba akkor már ismert lesz a következő legközelebbi lakható bolygó helye, sőt akár a naprendszeren belül is lakhatóvá tehetnek más bolygókat, holdakat, annyi idő alatt. Az út időtartalma lényegtelen, nem azoknak kell megélni a megérkezést, akik elindultak, csak meg kell tanulni az űrben élni.
Igen jelentős a földkéregben jelen lévő víz is (konkrétan több van ott, mint az óceánokban), és azért vulkanikus-geotermikus folyamatokban igen sok "jön is fel belőle". Ez valamennyit egyensúlyoz a világűr felé menő veszteségből (a légköriből is) - ami egyébként mindig is megvolt, ennek ellenére - vagy ezért - a Föld nem veszítette el sem légkörét, sem vizét 4.5 milliárd év alatt (míg a Mars igen - köszönhetően a nem létező, pontosabban alig valamekkorka mágneses terének).
Bárhogy is, az emberiség számára itt és most nem égető és nem megoldandó probléma az, hogy a bolygónk esetleg a jelenleg ismert létformák számára lassan lakhatatlanná válhat - egy olyan időtávon, ami a duplája az összetettebb élet megjelenése óta elmúlt időnek... Ezek olyan lassú változások lennének - amihez normál esetbe az élővilág képes lenne evolúciósan alkalmazkodni - így mi is azok lehetnék.
Ennél sokkal reálisabb gond az, hogy jelenleg egy olyan technikai civilizációt futtatunk, amelynek alapja az 1-200 éven belül kifogyó fosszilisek égetése. Meg az, hogy eljutottunk a technológiai fejlődés azon fokára, hogy akár ki is irthatjuk magunkat - meg a legtöbb fajt - a bolygón, de közben a civilizációs érettség olyan fokára, hogy ezt biztosan ne tegyük meg - azért még nem feltétlenül...
Előbb legyenek megoldva ezek a problémák, még a Naprendszer kolonizálása is csak utána jöhet - ha jöhet, mert egyáltalán nem biztos, hogy bármelyik másik bolygón-holdon tartós emberi életre alkalmas feltételeket lehet teremteni. Kapásból - az összes eddigi hosszú távú űrutazás tapasztalata alapján nagyon úgy tűnik, hogy az 1G-től számottevően (1-2 tized G-nél többel) eltérő állandó nehézkedési gyorsulás hiányában elkerülhetetlenül olyan élettani problémák fognak fellépni, ami állandó, életvitelszerű, több/sok generációs tartózkodást kizár.
Ha ez így van, akkor a Mars például már ki is esett, ahogy az összes többi kisebb égitest is a Naprendszerben. Tartósan élni-lakni csak mesterséges objektumokban tudnánk, amelyekben az 1G biztosítható lenne. Ennek bármi realitása viszont csak a korlátlan és kvázi ingyenes, ráadásul nagyon koncentrált (fúzió??) energiaforrások megteremtése mellett van realitása. Egy ilyenhez képest tényleg szó szerint elhanyagolható költség akár egy fűtött-megvilágított városméretű sátorkupola is az Antarktiszon, egy fedett-légkondicionált metropolisz a Szaharában...
Vagyis 1,39 / 0,8 = 1,7 milliárd év mulva egy csepp víz se marad... hacsak a folyamatok fel nem gyorsulnak és jelenleg úgy néz ki, hogy de igen, vagyis 1 milliárd év és nem marad egy csepp víz sem.
Mert nem vagy tisztában az összecsomósodott dimenziókkal, aminek csak az egyik vetülete ez a három térdimenzió, és ezért ennyire alacsony a gravitáció ITT.
Théta - nem találtál fel semmit... Ez a higanyos akkus megoldás száz éve ismert, és oka van - és alapos - hogy nem használják..
Mi bajod??????? mi ismert?????? amúgy igen, de nem neked, agyalá.... mindegy (-: . 1967.-ben lett szabadalmazva sweiczban, 2 évvel később az usa-ban, de soha nem használták.
Hőerőgép akart lenni, az volt már a 20 as években is, utoljára az ABB 70 es évek ...oké., de teljesen fantáziátlanul, a víz helyett mert ennek 1000 fokon is csak 50 bar a nyomása. Na, az nem lett, lehet, de nem lett, de akkumulátor az igen, mikor néztem lehet e erre szabadalmat esetleg akkor találtam mint us patent. Abban cián a komplex képző, de a jód is megteszi.
Ez a legegyszerűbb megoldás, mivel ilyen sincs alkalmazva, ezért mondom, hogy más a probléma.
Se szeri, se száma a kémiai elektromos energia tárolási megoldásoknak, egy jól képzett kémikus fél óra alatt felír neked száz olyat, ami működne - de sosem használták még sehol sem - mivel valamiért nem célszerű/alkalmas.
Nem is kell jól képzett. Hogyne lenne alkalmas, csak nem gazdaságosés soha nem is lesz gazdaságos, de ha kell nem is kell az legyen, elég ha tárolja az áramot.
Csak úgy bele a vakvilágba teljesen irreális elképzelés .
A legközelebbi NAP, a PROXIMA ( = legközelebbi) CENTAURI (= ALFA CENTAURI C) az ALFA CENTAURI (A,B,C) hármascsillagból.
Fényváltozós törpecsillag, és minden jel szerint NINCS lakható bolygó körötte.
4,24 FÉNYÉVre van tőlünk, vagyis a FÉNY a maga 300000 km/másodperces sebességével jön onnan földi 4,24 évig, ami távolságba átszámolva 4ˇ1013 km.
Ha netántán valami véletlen folytán sikerülne a fénysebesség TIZEDrészéig felgyorsulni: akkor is a két förtelmesen nagy időt a FELGYORSULÁS és a LELASSÍTÁS folyamata venné el.
Ekként nem 42,4 évig tartana az út, hanem legalább 60-80 évig. és csak az ODAÚT !!!! ami idő alatt a személyzetet el kéne látni stb.....
És ez csak a SZOMSZÉD csillag !!!!
A következő a BARNARD csillag ( egy vörös törpecsillag) , 5,96 fényévre.....
Szóval FÖLDBŐL lettünk, és a földbe is térünk vissza.....
Théta - nem találtál fel semmit... Ez a higanyos akkus megoldás száz éve ismert, és oka van - és alapos - hogy nem használják..
Most komolyan, azért haragszol a világra, mert egy 100-150 éves, soha be nem vált, soha ipari alkalmazásra alkalmassá nem tehető ötlet leporolásával nem lettél világhírű???
Se szeri, se száma a kémiai elektromos energia tárolási megoldásoknak, egy jól képzett kémikus fél óra alatt felír neked száz olyat, ami működne - de sosem használták még sehol sem - mivel valamiért nem célszerű/alkalmas. A lítium akkuban/elemben való alkalmazásra különösen nagy alkalmassága is evidencia volt már száz éve is - de ehhez képes a 70-es évekre jutottunk el oda, hogy valóban használható, gyártásba vitelre alkalmas ELEMET tudtunk velük gyártani, és a 90-es évek második felére odáig, hogy már akkumulátort is... És az ördög mindig a részletekben van, még ma is bőven van mit fejleszteni rajta, mert az élettartama-kapacitása, hiába javult rengeteget, egyáltalán nem "ideális" ma sem.
Nem vagy gyakorlati gondolkodású, az látszik. Nem tudod igazán beépíteni azt, hogy messze nem elég, ha egy ötlet csak úgy önmagában - úgy, ahogy - működőképes, ennél sokkal több kell ahhoz, hogy az elterjedt, tényleg jól alkalmazható valami legyen.
Szét kell rajzani! Érheti a Földet egy természeti katasztrófa, fontos a redundancia hosszútávon, de az erőforrások a Földön mindenképp kimerülnek, a Naprendszert be kell lakni a kisbolygóövig legalább... bányászkodni!
Morfológiailag is sokat változtunk csak az elmúlt 5-10 ezer évben is, ha akár csak az ókori Egyiptomba csöppennél, konstatálnád, hogy bár egyértelműen "emberek" ők is, de "valahogy mégis kicsit mások", meg feltűnne, hogy milyen picikék - a bő háromezer éve élt Nagy (II.) Ramszesz a legmagasabb ismert fáraó-múmia, és feljegyezték róla, hogy kortársai többsége fölé magasodott fél-egy fejjel - ehhez képest úgy 170, legfeljebb 175cm magas lehetett.
Bonaparte Napóleon is magasnak számított a saját idejében. A bőséges táplálkozás az 20. század közepétől kezdte az embert a 180 cm fölötti kategóriába lökni.
Maga a modern ember mint faj kb: 200 ezer éves (a Homo Sapiens), de bizony aki akkor annak minősült - azt te azért mai szemmel nézve mind a kinézete, mind a viselkedése alapján "majomembernek" titulálnád. A ma meghatározó Homo Sapiens Sapiens változatunk talán 40-50 ezer éves lehet, és ennyi idős lehet a beszélt/tagolt nyelv és a legkorábbi civilizációs alapkészségek-elemek megjelenése is. Mellesleg ez alatt az idő alatt többször majdnem teljesen kihaltunk, 30-40 ezer évvel ezelőtt egy pár tíz fős csoporttá zsugorodott az a csoportunk - amelyiknek végül az utódjai lettünk - nagyon rezgett a léc, hogy ez a nyamvadt, ügyetlen létforma, ami mi vagyunk, eltűnjön az evolúciós süllyesztőben... Viszonylag stabil emberi kultúráról 10-15 ezer évvel ezelőtti kezdetekkel beszélhetünk, a valódi emberi magaskultúrák/civilizációk pedig legfeljebb 6-7 ezer évesek, szervezett, hierarchizált, államszerűen működő struktúrákban pedig 5-6 ezer éve élünk - már ahol, hiszen ez csak az első ősi magascivilizációk megjelenése (sok természeti kultúra a világ különböző szegletein a XX. századig nem jutott el idáig a fejlődésben).
Morfológiailag is sokat változtunk csak az elmúlt 5-10 ezer évben is, ha akár csak az ókori Egyiptomba csöppennél, konstatálnád, hogy bár egyértelműen "emberek" ők is, de "valahogy mégis kicsit mások", meg feltűnne, hogy milyen picikék - a bő háromezer éve élt Nagy (II.) Ramszesz a legmagasabb ismert fáraó-múmia, és feljegyezték róla, hogy kortársai többsége fölé magasodott fél-egy fejjel - ehhez képest úgy 170, legfeljebb 175cm magas lehetett.
Szóval maradjunk annyiban, hogy több tízmillió év evolúciósan borzasztó nagy idő - ennyi idő kellett a ceteknek ahhoz, hogy szárazföldi ragadozó patásból újra tengeri állattá fejlődjenek... Ha az ember létezni fog még tízmillió év múlva - hát, még csak nem is fog hasonlítani ahhoz, ahogy mi most kinézünk (bár a gondolkodásunk meglehet, korántsem fog olyan sokat változni), és nagyjából 100%, hogy szaporodóképesek sem lennénk azzal a fajjal - amit akkor ott embernek hívnak... Ugye az megvan, hogy a legkorábbi ismert Australopitecus lelet kb: 4.4 millió éves? Tízmillió év - az az az idő, ami alatt az ember egy kicsike majomféleségből kifejlődött azzá, amik ma vagyunk...
A Nap miatt meg valóban útnak kell indulnunk, de kb: egymilliárd év minimum az az idő, amikorra már lehetséges, hogy a ma ismert élet számára kellemetlenné teszi a Nap a bolygónkat. Egymilliárd... De inkább több... Nomármost a szárazföldi élet fizikális megjelenése bolygónkon kb: 440 millió éves...
Én reálisabbnak tartanám azon ötletelni, hogy a következő 500-1500 évet hogy vészeljük át...
