Hát akkor kell venni egy Line6 echoparkot amin mindezt beállítod és az csak ezt fogja tudni, és ha kell még külön delay akkor veszel még egy másik delayt is
Ha nem szólóra hanem akkordozásra kell ilyen szőnyegszerű "pad" akkor tudom ajánlani amit magas is használok. Ennek többféle elérési útja is van. Az egyik: hangerő pedál, chorus, delay A delay-t beállítod hogy viszonylag hosszan és hangosan ismételjen, a chorust izlés szerint ahogy szereted de erre a space chorus féle dimension hangok a legjobbak, és megpengeted az akkordot úgy hogy a hangerő pedál le van halkítva, majd mikor már szól az akkor a hangerő pedállal beúsztatod a hangot és a delay egymásra másolja a beúsztatást ezáltal egyben szól az egész. De már lehet olyan delayt is kapni ami egyben tudja ezt a három funkciót mint pl a Line6 Echopark nevezetű pedál 38e ft körül van. Ezen van egy u.n. sweel funkció ami eleve beúsztatva adja a delayezett hangot és és még van egy modulation poti is rajta amivel a delayezett hangra kórus szerű effektet is tehetsz . Tehár 3 az egyben)))) Én mindkét módszert használtam és használom és kiválóan működik
Van valami olyan pedál ami olyat csinál hogy addig tart egy hangot amig én akarom ?
Csomó számban jó volna billentyű szerű "szőnyeg" de a két gitár mellé balgaság volna még bevenni egy billenytűst is, és gondoltam egy ilyen kütyüvel ezt a problémát megoldhatnám...
Ha valakinek van regisztrációja, cuppanjon rá a www.dimeadozen.org oldalra! Le lehet tölteni az április elsején lenyomott Eric Johnson - Satriani koncert anyagát, azaz mindkét mágus csaknem teljes buliját.
Szerintem kiskorban nem lehet még ízlésről beszélni, épp azért, mert ilyenkor még nem alakul ki a megfelelő szelektáló képesség, ami csak az élettapasztalat útján fog. Legfeljebb a kajálásban ('utálom a tökfőzeléket') :)
14 éves már nem annyira kiskor, ha erre gondoltál, mert egy 14 éves azt csinálja, mint egy multi vezérigazgatója, csak kicsiben. Maga köré gyűjti az erős társakat, és helybenhagyja a gyengébbet. Szóval, aki ilyet tud tenni, az már nem kicsi:)
Nekem is megtetszett gyerekkoromban sok minden, de nem valódi értéke miatt, hanem csak biztos, mert kellőképp játékos volt.
Persze, ez is igaz, vannak azért erősebb jellemek. Ha úgy vesszük, nálam is így volt, mint nálad: talán 1-2 rock-ismerősöm volt, többi mind diszkós, ennek ellenére sosem merült fel bennem, hogy ez a jó zene. Még a haverok is mind diszkósok voltak, és hát hülyének tartottak a zenei ízlésemért:) Aztán később kialakult egy kis csoport a sulin belül, akik a nu-metál cuccokat hallgatták, és egy ideig igazodás képpen én is. Aztán meghallottam a Dreamet, hogy 'ilyet is lehet?' :) Onnantól már nem érdekelt a Korn, meg a Deftones:) Bár a cd-k még most is itt porosodnak...
Viszont, ha elengedjük magunk mellett a főáram befolyását, és a lényegi belső hangra figyelve kizárjuk a hatásokat, jóval nehezebben tudunk továbblépni, és megrekedünk pont a főáram elleni ellenállásban. És ugye semmilyen állapot nem végleges, így nem zárhatunk le semmit. Nem mondhatjuk, hogy 'na, én megtaláltam a stílusomat', mert nem kizárt, hogy pár év múlva már más fog érdekelni (már, ha engedjük, hogy megérintsen). Úgyhogy már megint ez az arany középút kategória :)
doc-ban otthon. :) De nem érdemes úgy, tényleg. Eleve, az én verziómat még 2-3 szerkesztő átrágta, nomeg a sok színes kép is csak a kiadott műben van!!!
Nem véletlen, hisz' ez egy poén lemez lett, tele az összes fellelhető blues klisével... ez szándékos húzás volt a részükről, "vissza a gyökerekhez", biztos már kicsit megcsömörlött a Tribal Tech komplexitásától:)
Scott Henderson lemezeket hallgatok most sokat, és azt veszem észere hogy óriási Steve Ray Vaughan beutés van a csóka játékéban. A Dog Party címu lemez szinte egy az egyben SRV stílus, olyan mintha egy tovabbfejlesztett jazz-esebb SRV-t hallgaték.
Otthon a Queen és a Genesis volt a legdurvább amit hallottam. A Metallicaba tök véletlenül botlottam bele, egy mod és xm "dalgyűjtemény" keretében... egyszerűen leütött, hogy van olyan zene, aminek ilyen hangulata van. Aztán jött az elkérés a Metallicas havertól... meg a reveláció, hogy nem csak össze-vissza játszanak és hörögnek.
Ezért gondolom, hogy csak azoknak lehet meghatározni a zenei ízlését kiskorában, akiknek ez annyira nem számít...
Az, hogy mennyire képes vagyok még újat befogadni: egy milongán (tangó össztánc) berakták Astor Piazzola Liber tangoját. Éppen öltözködtem, nem a zenére figyeltem, egyszercsak libabőrös lettem, hogy "Úristen, mi ez?", annyira súlyosan betalált nálam ez a cucc. Valószínűleg 14 évesen ugyanez lett volna a helyzet.
helló, megnéztem a könyvet, szimpinek tűnik, lehet, hogy megveszem, de azért kíváncsi lennék a véleményedre (jó, ha jutalékot kapsz érte, akkor nem kell válaszolni :)
szóval megéri megvenni? lehet belőle okulni? hasznos? kb. félkezdő, előközéphaladó vagy francsetudja milyen szinten vagyok és abszolút nincs időm és türelmem ezekkel az elektromos misztikumokkal, mint effekt, meg ilyesmi szarozni, berakom ami van a digitehbe, azt jónapot.
de szívesen olvasnék róla, hátha valamit megvilágít...Karpi hozzászólásaiban általában a harmadik sor után elvesztem a fonalat :))
