Keresés

Szép estét kívánok!

.kaktusz

Tudod arra gondoltam,

a szabadon hömpölygő folyó

az lehet boldog,

de ha bezárják,

mindenféle fallal korlátozzák,

akkor odavész a boldogság…

a boldogság az embernek is

veleszületett képessége

talán nincs is más teendő vele:

minthogy meg kell őrizni…

a felesleges korlátok,

mik csak azért vannak,

hogy a világnak megfeleljen,

szép lassan

kiölik ezt a csodálatos,

ajándékba kapott,

amikor már nincsen,

egész életen át vágyott érzést…

boldog csak szabad ember lehet,

és csak az lehet szabad,

akinek önbizalmat ad a szeretet,

kinek nem kell a kudarctól félni,

aki tudja, önmagáért szeretik,

nem a teljesítményért,

nem azért, amit belőle

erőnek erejével kicsikarnak…

a szeretet

minden tiltásnál többet ér,

ő a legjobb tanár,

szabad csak az lehet:

akinek van hozzá bátorsága,

mert tudja, szeretve van,

s aki őt szereti,

mellette van mindig,

nem akarja megváltoztatni,

a szabadság azt jelenti,

nem félni,

s nem félni, biztonságban lenni,

maga a boldogság,

amit megőrizni egyszerű,

ha bátorítónak ott van

a nagyon erős szeretet.

2012.aug. 6.

Ahol a szeretet uralkodik, ott nincs szükség uralkodásra.

/C.G. Jung/

"A Földnek szüksége van Rád! Tudd magadról a következőket: tökéletes vagy,

és nagyon szeretnek. Isten tudatában senki sincs, aki nálad tökéletesebb lenne.

Nem kell megváltoztatnod, rendbe hoznod semmit magadban, mert már most TÖKÉLETES VAGY."

"Az ember döntései és földi tettei által fejlődik."

"Figyelj az érzéseidre.

Figyeld a legmagasztosabb gondolataidat.

Figyelj a tapasztalataidra.

A szavak az Igazság legkevésbé megbízható követői."

.kaktusz

Tudod arra gondoltam,

ha csak valaki nem nagyon lusta,

szívesen indul el nagyobb útra,

megismerni szebbnél szebb tájakat,

idegenben élő embereket, városokat....

van ki autóval, más gyalogosan,

cipelve alvóhelyét a hátán

jut el ugyan oda,

de talán bármivel járjon,

az indulás

a kezdeti izgalmak után

sokszor dalolva,

kezdődik jó hangulatban,

hiszen az út

sok különleges élménnyel kecsegtet…

ha hosszú a túra: kifárad az ember,

különösen, aki gyalog teszi meg,

talán a végén még azt is mondja:

többé soha,

de aztán,

ahogy kipiheni magát,

elfelejti a fáradságot,

és vágyik újabb utakra...

aki gépkocsival,

az el kevésbé fárad,

de a gyalogos

többet lát sokkal,

többet tapasztal…

és valahogy így van az élettel,

ki luxus körülmények közt,

ki csak gyalogolva a porban

teszi meg a nagy utat,

az egyik jobban,

kevésbé fárad bele a másik,

az egyik többet lát a tájból,

a másik alig-alig valamit,

a végén talán azt mondja mindkettő:

legyen végre már elég ebből…

de egy kis pihenés után

szívesen kezdi elölről,

elfelejtve a kiábrándultságot,

a befejezés előttit…

jó kirándulni is, élni is,

s ha a túrázóval

vele tart a szeretet,

az olyan, mint érintetlen,

különleges

eszményi szép tájra eljutni,

szerencsés,

kit útja során Ő vezeti.

2012. aug. 6.

"Jogod van ahhoz, hogy önmagad dönts viselkedésed,

gondolataid és érzéseid felől és felelősséget vállalj a következményekért."

"Nincs mit meggyógyítani, rendbe hozni,

vagy megváltoztatni, mert minden,

ami valóságos, már most tökéletes."

.kaktusz

Tudod arra gondoltam,

a természetben

mindennek ideje van,

se előbb, se később,

a végeredmény

akkor lesz a tökéletes:

ha az újszülött kisbaba

érkezik világra

a kilencedik hónapban,

de hát az is csodálatos,

a várakozás,

minden pillanat az,

míg ember lesz a magból,

az maga a csoda,

s ha ezt valaki

siettetné türelmetlenül,

kimaradna

sok-sok csodálatos élményből,

az eredmény látná kárát…

a rózsa gyönyörű akkor is,

mikor még csak bimbózik,

s ha valaki

vezérelve a vágyától

nyílását siettetné erőszakkal,

szegény bele is halna

még bimbó korában…

nem azért, mert úgy illik,

de a virág léte azt kívánja,

hogy eljöjjön az ő ideje,

nem érdemes

se visszafogni, se siettetni…

és a szerelem is sokáig olyan,

mint a magzati lét,

mint a bimbós állapot,

hogy beérjen,

idő kell ahhoz,

hogy virágba boruljon…

de ha valaki

bimbó korában,

az időt kijátszva,

sürgetve kifeszíti,

akkor nem csak

sok szépből marad ki,

de lehet, hogy az a szerelem

soha se fog virágba borulni…

ha a vágy türelmetlen,

s nem várja meg

a nyílás természetes idejét,

megölheti könnyen

a bimbózó szerelmet:

mert a természetben

mindennek az ideje megvan,

s ha itt az ideje,

a virág magától nyílik,

se visszafogni,

se feszegetni nem érdemes.

2012. augusztus 6.

"Lehetséges, hogy azokat a *borzasztó* dolgokat,

amiket elkövettél, mindenki megbocsátja,

csak te nem bocsátasz meg önmagadnak?"

"Az élet célja: felidézni, és újra megteremteni azt, Aki Vagy.

Emlékezned kell mindarra, amit már tudsz, azután pedig cselekedned."

Köszönöm szépen - csodaszép - nagyon szeretem :)

Szép estét kívánok!

Nevükben is nagyon szépen köszönöm!

Jó éjszakát!

.kaktusz

Tudod arra gondoltam,

az embernek mondják,

merjen lenni önmaga,

és igen, kell hozzá

nagy bátorság,

ha már

nem az a tiszta vizű folyó,

mint ami volt a kezdetekben,

s talán jobb, ha a mocsár

eltakarja magát,

(persze legtöbbször lehetetlen)

mert még bajt okoz,

ha szabadjára engedi magát,

akár még fertőzi is a világot…

a fa, amelyikbe villám csapott,

már nem az a sudár, a büszke,

az ég felé törekvő, mutatni azt

már nem tudja magából,

amit mutatni érdemes

az már elmúlt, az már nem ő…

s a megkeseredett,

gyűlölettel teli ember,

kiben kígyó béka van,

jó is, ha játszik színházat,

mintha belül rend lenne,

minthogy a mocskot

önmagán könnyítve

zúdítsa a világra...

de az embernek azért lehetősége van,

hogy bátran lehessen önmaga,

a szeretet mindent helyrehozhat,

megváltoztathat,

kitakaríthat minden szennyet,

s akkor felesleges a színjátszás,

könnyű dolog lenni magának,

ha, mint a tiszta vizű folyó:

öröme van benne a világnak.

2012. aug. 05.

Szomorúfűz

Körülölel a csend

Fákon sűrű lombkorona ring

A tájon ezer, s ezer szín pompázik

Ragyogó, apró kis csillagok

Szikráznak az égi óceánon

Az álom küszöbén fényetek

Körülölel, csobog a csend

Lebegek érzéseimmel a világ felett

Lehunyt szemmel gyűjtöm magamba

Hangtalanul, álomszárnyakon tündökölve

Félve és félelmem száll lelkemre

A pillanatok mélyülnek szívemben

Sürgető időben terhemet viszem

Vissza-visszanézve, magam felidézve

régi emlékekre, a gyönyörű percekre.

Szeles Csabáné

Lelked vihara...

Perzselő Nap tüzében reszket a lelked,
Keserű pillanataid képét feketére fested,
Hatalmas kőfalat emeltél magad köré,
Elveszve menekültél bástyáid mögé.
Könnycseppjeid égetik megfáradt arcodat,
Ökölbe szorított kézzel vádolod sorsodat,
Mint tomboló viharnak pusztító haragja,
Villámcsapásként lesújtó vad, ádáz hatalma.

Dellamama

Képzelgés

Túlontúl közel a tested
szívünk loholása együtt piheg
Mint elfáradt gyermek
ölembe hajtod fejed
Hozzám csiszolt lelked
szerelmes érintésed
álom, vagy képzelgés
Tartanám még pillám alatt
a percet, de a valóság ébreszt

Siktár Éva

Társas magány

Ketten élünk egy lakásban
mégis egyedül,
minek nekünk beszélni már
öröm elkerül.
Számlálgatjuk éveinket
szomorú a kép
társas magány az életünk
gyötrelmes a lét.

Miért élünk egymás mellett
mondd ki kedvesem,
mért' nem élünk együtt ketten
kellenél nekem!
Társam voltál, de már nem vagy
mi történt veled?
Ölelj át és simogassál
fogom két kezed!

Tekinteted rám szegezed
közömbösen rég',
két szemed már másra nevet
törött már e fény
Társas magány, ne éljünk így,
hozzánk méltatlan,
egymás nélkül élhetünk még
titkot kutatva.

Mosolyogva tekint le ránk
fényes napsugár
nem fogjuk már egymás kezét
boldog óra vár,
más karjában szerethetünk
gyönyörű a kép,
tűnjön el a társas magány,
nem kell így a lét!

Radmila Marković

Sokrétű az ember

Sokrétű lelkemmel
adok köszönetet.
Életembe beletelepedett:
a kitartás,
a megértés,
hittel a szeretet,
és ez
a jobbik énem.

Sokrétű lelkemből
felszínre tör
a vad szitkozódás,
mélységes
vétkezésem szőtte
hatalmas hálómban
áldozatra lesek,
kezdem mérlegelni
vétkemet,
magam javára
halmozom
a tényeket.
A szentek is
emberi szeretkezés
gyümölcsei lettek,
én halandó lélek
a végtelenben lebegve
miért ne
kötekedhetnék
okkal, ok nélkül
másokkal, és
magamat ostorozó
zavart elmémmel.

Talán,
ha sok türelemmel
körül vennének
igaz hitű,
szavatartó újítók,
akik lelkem bilincseit
ketté törnék,
felszabadultan
életembe
bevilágítana
az emberekbe vetett
hittel a szeretet.