Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Például azért, hogy elég magas és sudár fák nőjenek, amiből elkészíthető egy hajó. Itt kezdődik...
No, meg azért is, hogy a paraszt tudja, hogy mi az a hajó. Mert, ha nincs közelben nagyobb víz (folyó, nagyobb tó,) amin esetleg hajózni szokott, akkor fogalma sem lett volna, hogy mit is kellene építenie, mi az a hajó. Mert az Úr mondhatta volna, hogy építsen tengeralattjárót, vagy helikoptert, de miután egyik sem volt ismeretes jármű, ezért csak a hajó jöhetett szóba, mint a hajós népek tengeri járműve.
Tehát a legenda olyan helyről származik, ahol volt nagy(obb) folyó és tenger is. (a nagy folyó azért kell, mert annak partján nőnek a fák... ha egyébként sivatagos a terület)
Pl. kizárható, hogy a sivatagi-hegylakó pásztorkodással foglalkozó héberek hajót építettek volna. Még egy tavacskánál nagyobb vizet sem láttak, nemhogy hajót...
Hajóépítéshez miért kell víz?
További probléma, hogy szinte a legjelentéktelenebb részletekben is megegyeznek ezek a legendák, viszont a nevek különbözősége igencsak szembe tűnő
Elvileg még el is fogadható, de a leírások alkotói közt fennálló hatalmas korbeli különbségek és a történet cáfolja ezt a teóriát.
Pl. kizárható, hogy a sivatagi-hegylakó pásztorkodással foglalkozó héberek hajót építettek volna. Még egy tavacskánál nagyobb vizet sem láttak, nemhogy hajót...
Ez csak olyan nép esetében hihető momentum, ahol a hajózás mindennapi gyakorlat volt, mint a sumérek-akkádok esetében... Viszont a nem-hajós népek is pontosan ugyan azt a sztorit hagyományozták az utókorra.
További probléma, hogy szinte a legjelentéktelenebb részletekben is megegyeznek ezek a legendák, viszont a nevek különbözősége igencsak szembe tűnő. Már a sumér asszír átiratú Gilgames eposzban sem az eredeti Ziusudra név, hanem Ut-napistim (Um-napisti) vette át a helyét.
Ez arra utal, hogy minden hasonló átirat a saját embereit tette főszereplővé, s kerített hozzá valamilyen tanmesét is, ami szintén különbözik minden másiktól, vagy legalábbis az eredetitől. Lásd Noé meséje (családfája), melynek - a bárka építésén és a túlélésen kívül - sehol nem található párhuzama.
"És a kínaiak is a sumérektől "írták át" az özönvíz történetét? Vagy a sumérek a kínaiaktól? Avagy a zsidók a kínaiaktól, vagy a kínaiak a zsidóktól, okostojás...?"
Az időrend megadja a sorrendiséget, ha eddig még erre magadtól nem jöttél volna rá... :D
Ugyanis nem volt annyi vízözön, ahány legenda él róla a különböző korok vallásában...
Gyakorlatilag. Nem hittek sem a lélekben, sem a feltámadásban. Istenben? Talán. A profetákat és egyéb írásokat nem fogadták el csak Mózes öt könyvit...
"Szerintem elég meddő igyekezet az effajta egyeztetési kísérlet annak tudatában, hogy Noé története egy korábbi (sumér) mítosz átirata"
Miért, a sumér "eredetiben" mik a bárka méretei? És a kínaiak is a sumérektől "írták át" az özönvíz történetét? Vagy a sumérek a kínaiaktól? Avagy a zsidók a kínaiaktól, vagy a kínaiak a zsidóktól, okostojás...?
amelyben egy szó sem esik ezekről a törvényekről, így csupán a kor legfontosabbnak tartott erkölcsi tanításainak visszatükröződését láthatjuk benne.
Ugyan ez igaz a mózesi törvényekre, hiszen a Mózes-történet is egy akkád (i.Sarrukin születésének) legenda átvétele így az ott megfogalmazott törvények is hasonló erkölcsi normákat tartalmaznak, megfűszerezve teológiai elvárásokkal (az első két-három parancs, mint mindennek a kiindulási pontja a héber felfogás és főleg igény szerint- csak az ő Istenük lehet az elfogadható és egyedül üdvözítő, minden más vallás, elképzelés kiirtandó. Igaz ez már nem a Tízparancsolat része, de a parancsok részletezésénél ez világosan megfogalmazódik.)
Tehát a két parancsolat valódi erkölcsi tartalma nem igazán tér el egymástól, hiszen korban sem lehet túl nagy különbség a megfogalmazásukat illetően.
Ami Sára, Lea, Támár esetét illeti, ezek mind teológiai értelmű "tanmesék", melyeknek vajmi kevés köze lehet a valósághoz.
Gondoljunk csak Sára és Hágár gyermekeire, akiknek különböző alá-fölé rendelt leszármazottai is a héber ideológia termékei.
Vannak, akik Noé negyedik törvényét a 3Móz 18,6-23 versek alapján értelmezik.
Vannak, akik azért vitatják azt, hogy Noé negyedik törvényét a 3Móz 18,6-23 versek alapján értelmezzék, mert akkor sem Ábrahámnak Sárával, sem Jákobnak Leával és Ráhellel, sem Júdának Támárral a kapcsolata nem felelne meg Noé negyedik törvényének.
Ha ez a kérdéskör érdekel, érdemes a nagy kultúrák (Egyiptom, Sumér, India, Közép- és Dél Amerika) vallásainak legősibb formáit elolvasni, ott minden esetben isteni kettősséggel fogsz találkozni, ahol rendre az anyag és a nem-anyagi dolgok (rend, törvény, szellem) alkotnak egymással elválaszthatatlan párost, amit férfi és női szimbólumokkal jelenítettek meg.
Nem véletlen, hogy a "teremtés" (alkotás, cselekvés) a férfi princípiumhoz kötődik, hiszen ez az anyagi világra jellemző.
(Drágám... Kéne nekem egy nercbunda... S lőn nercbunda.)
Idővel ez a szerep felcserélődött hogy a patriarchális rend igényeit kielégítő ideológia alapjául szolgáljon.
A Zóhárban is, de a hindu Upanisadokban is (Purusa és Prakriti) ezért került sor a szerepcserére.
Ennek folyományaként a nő az anyagi világhoz kötött lett, s férfi vette át a helyét. Erre példa az anya szó Európában elterjedt anyagi eredete: matéria = anyag > máter, mutter, mother, stb.
Kivéve a magyart, ahol anya, anyu (ana, anu) szavaink az eredeti égi, szellemi-lelki jelentést hordozzák. Sumér "an" = égi, anyaisten, az "anu" ugyan az, csak akkád változatban.
"Az istent Jahve névvel illető részekre egyszerű szóhasználat jellemző, továbbá a kultusz iránti érdeklődés hiánya,"
Ez nem véletlen, mert még Jézus előtt pár száz évvel élt a kánaáni hit, mind a egykori kánaániak (izraeliek) mind a honfoglaló héberek körében. A mai értelemben vett Jahve hit - amely már ún. "egyistenhit" - új keletű dolog, Jézus korában csak pár száz éves. Persze, az Ószöv - melynek keletkezése erre az időszakra tehető - úgy akarja beállítani, mintha már kezdettől (Mózestől) fogva ez lett volna a meghatározó, de maga a Biblia cáfolja ezt.
"Ezzel szemben azok a részek, amelyek az istent a mózesi törvények átadásáig az általánosabb Elohim néven emlegetik, vallásos beállítottság szempontjából lényegesen oktatóbb jellegűek, és elvontabb istenképzettel rendelkeznek."
Ez megint csak természetes, mert Elohim nem azonos Jahvéval, hiszen nőnemű és még többes számban is van.
Ez a név azért nőnemű, mert a teremtést (helytelenül) női istennek tulajdonították, s mivel a teremtéshez férfi is kellett, ezért a többes szám. Azaz Elohim, mint női isten maga is kétnemű.
Persze, ezt mindenütt simán letagadják, de a Zóhár - a tudós rabbik belső használatra készül Bibliaértelmezése - egészen pontosan fogalmaz ebben a kérdésben:
"Elokim - egyszer a fenti építőmester, a fenti anya, másszor az alanti építőmester, az alanti sekhina.
[...]
"Ez pedig [az anya] így szólott: "Mivel tehát az ember bűne által éppen az anyához és nem az atyához kapcsolódik, ezért az én képemre fogom őt megteremteni." S ezért mondja az Írás: "Teremte azért Elokim embert az ő képére" Ugyanis az atya nem akart részt venni a teremtésben."
[...]
"Csak az égi anyát illeti meg egy megnevezés, mely Elokim sajátja: "Világosság és Sötétség" Kétneműség."
A lényegi rész az, hogy Jézus az akkori istenképpel és az azt képviselő papsággal és azzal a héber bibliával melyet születése előtt kanonizáltak-
Tóra, Neviim ie. 5. ill. 2. század-amely maga az ótestamentum a keresztény bibliában, élesen szemben állt, de a keresztény Bibliában egymás mellé helyezi
az egyház az ótestamentumot és Jézust mintha mi sem történt volna, és lehetne "két urat szolgálni" pedig állítólag nem..:)
A Tóra eredetileg héber nyelven íródott, és szövegében több kifejezést is használ az Isten fogalmára. Az istent Jahve névvel illető részekre egyszerű szóhasználat jellemző, továbbá a kultusz iránti érdeklődés hiánya, a földművelő életmód felsőbbrendűségének hirdetése, illetve egy emberszerű isten képe. Ezzel szemben azok a részek, amelyek az istent a mózesi törvények átadásáig az általánosabb Elohim néven emlegetik, vallásos beállítottság szempontjából lényegesen oktatóbb jellegűek, és elvontabb istenképzettel rendelkeznek.
Az evangéliumok Jézusi példabeszédei erősen szembenállnak a Jahve féle istenképpel.
Van olyan rész, ahol kifejezetten ellentmond ennek az istenképnek Jézus.
Ján. 8/33-44.
33. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? 34. Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. 2 Pét. 2,19. 35. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. 36. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. 37. Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok. 38. Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok. Ján. 5,18., Ján. 5,19. 39. Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. 40. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. 41. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. 42. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Ján. 7,28. 43. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. 44. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja."
Az Ótestamentum (héberül: תנ״ך) a judaizmus alapvető írásainak a gyűjteménye. A judaizmus szerint az Ótestamentum legfontosabb része a Tórában leírt kőtáblák tartalma, majd fontosság szerint ezt követi a Tóra többi része. A kereszténység szerint a főparancs a Szentírás legfontosabb tanítása, amit a Tórából vezet le. Vagyis a judaizmus és a kereszténység egyformán fontos iratnak tartja a Tórát, és csak abban térnek el egymástól, hogy mit tekintenek a Tóra legfontosabb részének.
