Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Na legyen egy kis laktanya is. Vác Esze Tamás laktanya. Itt egy híradó ezred volt. A laktanya igen vegyes képet mutat, némelyik része szinte vadonat új és korszerű épületek , de vannak igazán régi patinásak is. A rendszerváltás után még sokáig működött ez látszik is rajta, egész szépen egyben vannak egyes részei. És talán az őrzés is hatékonyabb volt. A sport csarnok például szerintem kis felújítással bármikor újra nyitható lenne, modern szép ívű fa épület. Ez vonatkozik a könyvtár- klub épületre is, gyakorlatilag patika állapotban van. Ellenben a színház, legénységi épületek zöme elég ramaty állapotban vannak. Mivel a híradó alakulatok sok kiképzést ,tudást igényeltek ,így ezek oktató ,kiképző épületei tantermei sok helyet fel ölelnek, és többségükben rengeteg anyag , eszköz még ott van. A terület őrzött, és komolyan is veszik, én is engedéllyel voltam bent !!
Tényleg hatalmas és nagyon látványos, de a rendőrség és a határőrség rendszeresen megjelenik a területen. Főleg, ha bejelentést kapnak a bevezető út mellett lakóktól, hogy egy idegen autó megy be a reptérre. Nagyon észnél kell lenni, hová parkol az ember, lehetőleg ne maradjon szem előtt az autó.
A másik dolog - ha mentek - lehetőleg maradjatok az aszfalton, betonon. Még mindig nagyon sok az akna, amit lépten-nyomon táblák jeleznek.
A bázis melletti Gola-hegy tetején, ~1650 méteren levő radarbázis szerintem szintén nagyon érdekes! Ha arra jártok, ne hagyjátok ki. Bár oda a 4x4 ajánlott...
Munster második rész, 1945- től napjainkig. Rengeteg érdekesség, sok amerikai jármű az első időkből, mivel a feltámasztott NSZK hadsereg leginkább erre épült.Aztán jöttek a saját fejlesztések is. A kedvenceim is itt vannak , a Leopárd 1 sok sok változata, de a csúcs modell ,a Leo 2 kezdő szériája is. A megörökölt NDK hadsereg szovjet páncélosai. Sikeres NSZK fejlesztések, Gepárd légvédelmi páncélos stb. És a végén olyan tankok amiket eddig csak képeken láttam. Merkava , és egy Svéd különlegesség STRV 103, a torony nélküli tank. Szóval valami csodás. Mint mondtam legalább egy fél nap, kis pihenővel, egy kis sör ( vigyetek mert bent nincsen) A múzeummal szemben van egy ki büfé, hideg sör, kolbász , curry wurst , ami kell. Érdemes megnézni.
Ismerek olyat aki járt ott, ha elkapnak bevisznek, ott nem viccelnek. A terület valóban nagy de alig leget bejárni, berobbantva, rengeteg törmelék és por, amiket láttam képeket tiszta homály.
Már megint egy múzeum, ez egy ilyen év volt, de talán nem bánjátok hogy nem a topik nevéhez igazodik. Németország, Munster, a volt NSZK legnagyobb páncélos laktanyája és kiképző központja mellet van ez a csodálatos gyűjtemény, csak páncélos!! Már 1945 előtt is ilyen célt szolgált, gyakorlatilag egy katona város, több laktanya, katonai iskola, hatalmas gyakorlóterek -lőterek. A hidegháborúban pedig mint említettem az NSZK páncélos bázisa. Ennek volt a zárt oktató gyűjteménye a mostani múzeum. Aztán valamikor az egyesülés után múzeum lett. 3 napot voltam Munsterban, ott is szálltunk meg, csak a múzeum 1 nap. Az első felében ezek az első VH tól indulva 1945 ig láthatók. Ketté választom ahogy a múzeumban is van.Nem sok hiányérzetem maradt, nem sok jármű maradt amivel nem rendelkeznek. A panzerek teljes sorozata, talán csak néhány vadász páncélos maradt ki , de ezek tudom ritkaságok ( pl Ferdinánd-Elefánt, azt hiszem összesen 2 van) És ott van az ellenfél is, T34, Sherman stb, A múzeum nagyon igényes, a szállásunk árában mint helyi nevezetesség benne volt a belépő is. Kicsit mesze volt, több mint 1000 km, de megérte.
Egy rendezvény képei. Tapolca Hadi fesztivál 2017 . Már több éve járok ide is, szerintem magyar keretek között a legjobb ilyen . A rendező csapat nagyon lelkes, és évről évre látszik a fejlődés. Mindig van itt egy rakás haditechnikai eszköz, újra játszott emlék csaták, surranó társ találkozó( Az ilyen nevű már több mint 40 ezer taggal rendelkező facebook csoport rendezvénye) Jó hangulat és sok ismerős arc . A helyszín is igen érdekes mert a volt MN 1480 volt laktanyája ami eléggé egyedi volt. Az emlék csata most nekem egy nagyon érdekes téma volt, a Szovjet agressziót jelenítette meg Afganisztánban. Egy afgán falu gyakorlatilag lerohanása, több ismerősöm is részt vett benne, igencsak sikerült autentikus felszerelést, ruhákat felvonultatni. Érdekes volt mert én is ezt a kort gyűjtöm leginkább. Mint mindig ott van az anno ott szolgált barátom is Kása Árpád ( Árpapa) aki most is ápolja a rakéta dandár örökségét, próbálom mindig emelni a kis gyűjteményét mikor leviszem erre a napra a G5 giró teodolitom a gyűjteményemből amin Árpapa dolgozott .Innen hazafelé már szinte kötelező programként Vigántpetend szélén van a kedvenc megállónk , vagy az utolsó képen látható náluk langallónak hívott kemencés sültet eszek, ebből is a velős változatot. De a másik kedvenc is néha beugrik, ami egy lezárt tésztába csomagolt csülök pörkölt kemencébe sütve . Csak ajánlani tudom.
Egy tavaszi nyílt nap Győrben a légvédelmi ezrednél. Sok éve megyek ha tudok mert a légvédelem mindig a szívem csücske volt. Az egész laktanyás mászkálást ilyen telepített osztályoknál kezdtem. Aki ismer tudja hogy gyakorlatilag az összes honi légvédelmi osztály területén jártam. Csak azok maradtak ki amik most más céllal aktívak. És megint meg kell hogy köszönjem itt Hibácskó Ferenc támogatását ebben, sokat tanultam tőle!
Szóval Győr nyílt nap. Ami maradt a magyar légvédelemből az itt van. Jól érzem itt magam , ismerősök és ismerős technikák, annyival fűszerezve hogy volt délelőtt egy hatalmas felhő szakadás. Nem baj addig ittam egy sört a kantinban. Volt egy bemutató a sport pályán , amolyan békefenetartó bemutató. Örömömre ott voltak hagyományőrző barátaim is, egy régi fegyverrel, csináltam is róluk sok képet, állítólag talán majd egyszer megjelenik a sajtóban is. A végén találkoztam a volt zsámbéki múzeum darabjaival is , szépen rendbe hozva. Jó így látni őket. Utána most már évek óta egy hihetetlen vagy 200 éves étteremben Győrben ebéd, csakis halászlé meg házi pogácsa, köszönöm a győri barátaimnak! A kis baráti társaságunk a Győr-Veszprém- Budapest tengelyben jött létre, mindenhol halmozottan sok objektum :-)
Igen,ezek a bolgár állomások,ezekkel kommunikált az én 503-as bázisom.A románok nem léptek be a rendszerbe,ezért a bolgárokkal volt kapcsolat,ide kellett az ATLET rendszer.Érdekes hogy polgári személyzet volt a bolgároknál,a katonatársaim mondták hogy van köztük egy csinos női hang is,szivesen beszélgettek vele,aki tudott oroszul.
Mondjuk, azért olyan messze nem volt - szerencsére. Gyakorlatilag majdnem hazaláttam.
Szentkirályszabadjai csendélet 1991 nyarán. A fotók minősége nem az igazi, de akkoriban csak ilyen gép került a kezembe. Próbáltunk óvatosan fotózni, mert valószínűleg jó nagy seggbe rúgás lett volna a jutalmunk, ha észreveszik.
A Mi-17-es mellett a kép bal szélén a 4. (Mi-17) és a 3. (Mi-8) üzembentartó műszaki század épületei. Nagyjából a reptér közepén helyezkedtek el, az északi és a déli végen voltak a harci (Mi-24-es) századok, az 1-es, 2-es.
Századunk egyik Mi-8-asa mellől lőttem ezeket. A távolban egy An-26-os gurul, és száll fel.
Surranótársakkal (háttérben a szovjet laktanya hangárjai és a telephely garázssorai látszanak:
