Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a rendes kiképzési feladatok mellett része voltam egy a környéken népszerü zenekarnak is.
Igyekeztem meghúzni magam, de az első hónapok alatti , az irígység miatti ki........kat igencsak nehezen viseltem, de úgy éreztem, ha védelmet kérek, akkor pokollá váltna az életem.
Később, majd a második évben már megszünt a gond, de az irígység megmaradt, mert sűrün kijártunk muzsikálni, ezáltal a szabikhoz is jobban hozzájutottam.
Nem hinném hogy ezek miatt szégyellnem kellene magam.
Én tudtam zenélni, mások pedig jól fociztak. Nem kellene ezért haragudni ránk. Barátsággal.
Nem értek veled egyet. Esetleg, ha nekem (is) címezted a véleményed, nagyon nem talált. Talán emlékszel, hogy bevonuláskor kivitték a focihoz valamit is konyító újoncokat, ott játszattak egy meccset a Bottyán csapatával, és ha valakiben láttak fantáziát, akkor azt leigazolták. Bennem nem láttak. Felírták a nevem, mint az egyetlen góltszerző katonát, de ezzel el is tanácsoltak, mondván járási osztályból talán mégsem kellek. Később említette egyik katona társam, hogy a nevem fent van a közös papíron (talán már öreg, vagy még gúmi lehettem). Ebből annyi "hasznom lett, talán összesen három alkalommal, amikor mentünk vissza a laktanyába és lekéstük az időt, mert több italt ittunk. Ekkor próbálkoztam a focistákkal bejutni a laktanyába. Kockázata megvolt, mert a századnál, akár kereshettek is volna, hogy nem érkeztem meg időben. Ezt én inkább leleményességnek nevezném. Abban igazad van, hogy könnyen voltak a sportolók (focisták). Ennyi év után meg egy újratalálkozás reményében nem az ellentéteket kell szítani, hanem, hogy egyhelyen(Zajdán) voltunk katonák.
Ja igen! Még egy apró gondolat: az irnokok utálták a fekderítőket -, a felderítők utálták a H.K.okat -, a H.k.ok utálták a nyuszikat!! (84-85.ről beszélek!!!)
Akkor most ki - kivel legyen jóban!?
És ezek együtt a sporikat!?
De azért mégis csak együtt és egy helyen voltunk!! Ezt nem vitathatja senki....:::DDD
Szia! Sajnálom, hogy totál félreértetted amiket irtunk a sportról..., nincs itt semmi önfényezés..., hogy nem szívtunk!? '85. jan. - febr. Táborfalva...., -25c*, 50cm.s hó...., szted sielni mentünk oda!? Hol olvastad, hogy bármelyikünk dicsekszik a kedvezményekkel.....? Már régebben irtam, hogy rengeteg katona társam köszönhette nekem a szabiját...., mert jóban voltam a tisztekkel..., ez miért baj(!?!)..., mindenki másképp élte meg a sereget.., fogadjuk már el!! Én érdeklődve olvasom a beírásaid.., mert érdekel másnak is a története - tedd Te is ezt és másképp is fogod látni a zajdai életet! Irtad: "én és a volt bajtársaim"- sajnos szembe kell nézned azzal a ténnyel, hogy a sportolók, írnokok, szakácsok is a bajtársaid voltak! Ha nem látod ezt be akkor sajna Te egy nagyon megkeseredett emberke lehetsz......
Irtad: "eleinte voltak vitáim" - én úgy látom Neked mindig is lesznek vitáid ha nem vagy hajlandó elfogadni, hogy zajdán nem csak a "nyuszik" voltak...., hanem más egységek is akik szintén az Magyar néphadsereghez tartoztak!! Tényleg nem bántásként irtam le ezt, de annyira provokatív, hogy emberkék nem hajlandók tolárálni a másik emberkéket..., na ez azért egy nagy vicc.....!!! Megérteném az ellenszenved mind azt amit leírtál.., de csak egy esetben: Ha nem zajdán lettünk volna - hanem valami Afrikai háborús övezetben....., ott lehet, hogy még engem is idegesítene ha valaki sportólna lövészet helyett!! De nézzünk már szemben a tényekkel Uraim! Nem háborúban voltunk hanem ott, amit ránk szabott akkori szeretett kormányunk!! Kinek igy - kinek úgy! Te mesélsz az élményeidről, mi érdeklődve olvassuk ----, mi mesélünk az élményeinkről Te azonnal kifogásolod!! Na akkor, hogy van ez ::DD Uraim! Fogadjuk már el egymást úgy ahogy vagyunk......
Előre bocsájtom nem vagyok őrült fociszurkoló, sőt maga a foci sem érdekel. Az egyéni és technikai sportokra esküszöm.
Megértem és tisztelem a véleményedet de úgy gondolom érdemes a témán - sportolók, foci. katonaság - egy picit elidőzni.
A magam részéről semmi kivetnivalót nem találok azon, hogy az egykori focisták leírják a sreghez és az alakulathoz kötődő emlékeiket. Nekik ez volt Lenti, a nemcsak beosztásuk szerint harcolóknak meg valami más. De ettől még katonák voltak (még ha helyzetüket illetően örömkatonák is).
Így utólag végiggondolva azt hiszem az ellenérzés oka, hogy valóban kivételezett csoport voltak a focisták. Hogy miért? Azt hiszem a laktanyai sport elsősorban a parancsnokok közötti presztizs harc része volt és nem az adott alakulat közösségformáló eszköze - szemben más pl. nyugati hadseregekben betöltött szerepével. Itt nem voltak olyan meccsek ahova kivonult az egész alakulat és a civil meccsekhez hasonlóan szurkolhatott saját csapatának. Valószínűleg éppen ezért nem is igazán tudjuk értékelni a sportolók teljesítményét, nehezen tudunk azonosulni velük. Ha az ember megnéz egy-egy filmet ahol pl. az amerikai hadsereg ilyen-olyan alakulatainak csapatai játszanak, azt látni, hogy hatalmas szurkoló tábor biztatja a sportolókat, ismeri el teljesítményüket. Ott megvan ez a fajta kultúra ami nálunk hiányzott (és szerintem hiányzik). Erről viszont nem a sportolók tehetnek. Ők tették azt amire utasítást kaptak, amihez (több-kevesebb) tehetségük volt, és az adott viszonyok között nem voltak bolondok nem kihasználni az ezzel járó előnyöket.
Érdeklődéssel olvastam mindenki hozzászólását bármely évben, hónapban eltöltött Lenti-i katonáskodásról, lett légyen az akármelyik fegyvernemnél, vagy ezrednél. Leírtam azt is, hogy voltak olyan egységek, ahol sokkal könnyebb volt "lehúzni" azt a néhány évet (később hónapot), mint pl. nálunk, a lövészeknél (nyusziknál). Hogy a kedvezményekkel néhányan itt dicsekszenek, egyáltalán nem érdekel. Én és volt bajtársaim nem "kedvezményezettek, nem kedvencek", vagy mit is írjak még - hanem igazi harcossá kiképzettek lettünk. Én a mai napig tudnám kezelni a géppisztolyt, a golyószórót, vagy bármi mást, amire kiképeztek. Engem egy idő után már csak a nosztalgiázás tartott itt. Eleinte voltak vitáim, melyek során felül kellett vizsgálnom a véleményemet, s úgy érzem, sikerült beilleszkednem ebbe a közösségbe. Azért, mégis irritációként fogom fel a régi Lenti-i sportolók hozzászólásait, mert ők semmilyen szinten nem "szívták" azt, amit mi átéltünk. Úgy gondoltam, pár hónapja az "önfényezést" befejezték, de amint látom, ez nem így van! Ha nem lenne igazam, észérvekkel kérem helyreigazításomat!
Az "aranycsapat" jobbszélsője. Zömök testfelépítésű, fáradhatatlan, a pálya minden részét bejátszó labdarúgó.
A Kocsis-Budai jobbszárny világhírnévre tett szert. Olyan összhangban játszottak, mintha a két játékost egy gondolat irányítaná. (Végig azonos klubban szerepeltek, még a váltás is azonos időben történt.) Mindig pontosan "érezte" hova fog érkezni Kocsis labdája, amellyel azután óriási gyorsasággal iramlott az alapvonal felé, hogy onnan egy pontos beadással hozza helyzetbe társát, vagy más csapattársait. Gyakran önmaga is nagyerejű lövéseket küldött kapura.
1950-ben Albánia ellen négyszer is a megrezgette a hálót. A Hutter Olaj SC csapatában kezdett és már innen ifiválogatott lett. 1948-50 között a Ferencvárosnál vezette a támadásokat és 1948-49 -ben bajnoki címet szerzett. 1950-ben igazolt a Bp. Honvédba. Ezzel a klubbal négyszer lett bajnok (1950 , 1952 , 1954 , 1955 ) és 1959-ben KK győztes. 282 elsőosztályú találkozón játszott és 73-szor a kapuba talált. Tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnokságot valamint az 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert válogatottnak. Játszott az "Évszázad mérkőzésé"-n is.
Edzőként 1961-79-között az Egyesített Tiszti Iskola (Szentendrei Honvéd, Kossuth KFSE) csapatával dolgozott. (1970-ben rövid ideig a Fót edzője volt.) 55 évesen súlyos betegségben halt meg.
No, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy szinte minden focista egy magasabb osztályból jött, mint én. Az is igaz, hogy talán abban, az években voltam a csúcsponton, na meg a rugott gólom a kiválasztáson. Azután jött, hogy na, honnan is érkezett? járásiból? várunk még MTK, fradi neveléseket. Mint mondtam, azért valahogy a nevem rákerült a "közös papírra".
Talán Kertész századosra gondolsz, mint kiválasztó?
ja igazad van..., nekem mákom volt én irányított játékos voltam......, már nem emlékszem a szds. nevére..., ő volt vmi játékosmegfigyelő....., hát igy kerültem én a BOTTYÁNBA....., előtte a Szekszárdi Dózsában voltam..., elötte pedig a BHSEben.....
nálunk is volt ilyen próba játék a katonáknak......, háááát, nem feltétlen a legjobbak kerültek be a csapatba.......
, de azért az előtted lévő 83-as Bottyán garnitura sem volt semmi. Igaz nekem csak a nevem szerepelt a közös papíron, de a kiválasztásnál már a nagyobb nevek kerültek be, pedig a próbajátékon én rugtam az egyetlen golt. Nos, ezt a papírt egypárszor ki is használtam.
Én 82 febr-83 aug 2 zalj 4. századba (meg)jegyeztek.
Sajna nekem a legnagyobb problémám, hogy mindenem eltünt egy költözés alkalmából! Mint fotók, teljesen kiesett a '84 - '85ös évek...., és pont a seregben készített ereklyék tüntek el..., ezért is keresem eszement módon, hogy kinek vannak fotói erről az időszakról! Talán valaki dob fel fotókat erről az időszakról is..., bár ahogy elnézem pont ebből a két évből vagyunk a legkevesebben itt a fórumon.., na azért én világ életemben "pozitív ember" voltam, továbbra is bírom, hogy kerül fel fotó!!!::DD Az már csak hab lenne a tortán, ha 1.zszl.ból kerülne ki a fotók többsége, vagy esetleg a focicsapatból ( H.Bottyán SE.).....
Leszedtem a zászlót és egy picit "felújítom". Pár név teljesen kifakult, egyet nem is tudok beazonosítani. Érdekes, hogy sokan "megjelennek" előttem, ahogy nézem a neveket.
Sajnos a "leszerelő papírom" is teljesen kifakult, nem is tudom az eredeti szöveget újraírni.
Én is örülök, már - már azt hittem, hogy Snecin és rajtam kivül nem is volt ott katona abban az időben. Pillanatnyilag nem vagyok otthon, így csak nagyon korlátozott a hozzáférésem. Néhány nap múlva hazaérek, lesz időm olvasgatni és írni, üzenem Snecinek is.
Csináld azt, hogy kijelölöd, és másolod az általad megírt szöveget! Így ha el is megy, akkor újból beillesztheted a másolt szöveget, s nem kell anyáznod!
Semmi számonkérés nem volt! Engem sem érdekelt ez a része különösen, s nem is igen érdekeltek azok akik katonatisztek voltak, tiszetelet a kivételnek! Nem is tudtam kik voltak név szerint, csak meglepődtem, hogy a Salamon nincs köztük! Sajnálom, hogy ilyen messze kerültél, talán a net "közelebb" tud hozni!
Stevebp! Küldtem nekik emilt, majd meglátom miként reagálnak! Ha engedik, megyek tovább!
