Ebben a topikban kéne megbeszélni a húsevés körüli félreértéseket.
Ne trollkodjátok szét a topikot, ellenkező esetben moderátori segítséget fogok kérni, ha valaki szándékosan más témáról ír.
Sem a bor, sem a részegítő ital nem volt illegális Izraelben.
5. Mózes 14.26.”És adjad a pénzt mind azért, amit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, amit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe.”
Nem mondja, hogy másnak nem való, hanem azt mondja, hogy a keserű szívű, megkeseredett embernek mindenképp való, mert a bor megvidámítja a szívet (104. Zsolt. 15.).
Mindenkinek hasznos tehát a bor, aki szeretné, hogy megvidámodjon a szíve és az arca mosolygósabb legyen.
Pontosan ugyanúgy és amiatt eszünk a jelenben húst, ahogyan anno Jézus evett húst.
Ha okoskodóként ismét szükségből való húsevőnek nevezed Jézust, meg nem magyarázva 18 év után sem azt, hogy te mit is értesz Jézus szükségből való húsevése alatt, akkor mi is a jelenben ugyanazon általad meg nem magyarázott szükség miatt eszünk a jelenben húst.
A 6446-s írásod egy tőlem vett idézettel kezdődik, és arra írtál egy mondatot válaszként, a végén egy kérdéssel zárva, imígyen:
”a “kis mérték” fogalma minden ember esetében más és más
Ezért kell mindenkinek saját bölcs belátására bízni, nem...?(6446)”
——-
Ha idézőjelességet, s ezzel pl. gúnyt akartál volna csempészni ebbe a válaszként írt eldöntendő mondatodba, akkor pl. minimum a “kell” vagy az “ezért” szavak valamelyikét kellett volna idézőjelbe tenned.
a bor általános ismérve, hogy már kis mértékben fogyasztva is megvidámítja a szívét, és jobb kedvre, fényesebb ábrázatúra deríti az ember arcát
Ha ez így lennék, akkor L.b.é. javallta volna legelészér s leginkább a királynak s nem lett volna illlegális szer, mint ma p.o. Mo-on a heroin.
a részegítő ital odaadását kifejezetten javasolja elveszett lelkiállapotban szenvedő embernek
Eleve a részegítő ital illegális volt Izrailban, ennek tudatában mondá L.b.é. azt, amit monda. Mintha én aszondanám neked, hogy nem való néked szúrnod magadot, add inkább a heroint a hajléktalannak, hogy feledkezzék nyomoráról. Innet gondold újra. Sok sikert...
A magát elveszett állapotúnak érzőnek és az elkeseredett lelkiállapotban lévőnek mindenképp való Lemuel anyja szerint a meggyötört lélek vigasztalására már kis mértékben is alkalmas (Zsolt. 104.15.) bor, erről írt elterito.
És arról, hogy nem mondja azt ezzel Lemuel anyja, hogy másoknak nem való a bor, csak azt mondja, hogy nekik mindenképp való!
Az özönvíz után megmaradt 8 igaz ember nem volt kemény szívű, mégis ettek húst az engedély megkapása után Ők is, és az Istent követő leszármazottaik is.
Ezért aki a jelenben eszik húst keresztényként, az szintén nem keményszívűség miatt eszik húst, lévén a hitben előttünk járók és a főpásztorunk példáját követjük.
- a részegítő ital odaadását kifejezetten javasolja elveszett lelkiállapotban szenvedő embernek, (nem (el)veszendőnek, ahogyan Károli tévesen fordítja, aminek a bizonyítását majd folytatom),
- a bor adását pedig az elkeseredett lelkiállapotúaknak vígasztalásként,
mert a bor általános ismérve, hogy már kis mértékben fogyasztva is megvidámítja a szívét, és jobb kedvre, fényesebb ábrázatúra deríti az ember arcát (Zsolt.104.15.), azaz nem csak nagy mértékben fogyasztva billenti ki a keserű állapotból az embert.
1. Kevered az emberekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó ítélet (!) alkotást és a megítélés alkotást.
Más emberekkel kapcsolatos, másokra vonatkozó ítélet alkotásról írtam, ami Isten jogköre. A 3. pontban is erről, rajtunk kívüli emberekről alkotott ítélésről írtam.
3….”az életünk egyetlen percében sem ítélünk, mert az emberek felett (!) az ítélet az Úré.”
Persze Ilang-ilang általánosságban írt ítéletalkotásról, holott én más emberek elítéléséről írtam, amire embereknek itt a földön nincs jogköre, arra csak Istennek van.
Ja, írtam persze az oldás és kötés jogkörről is, de ott is Isten ad közvetlenül kijelentést a Szent Szellem által, ahogyan Pálnak adott Barjézussal kapcsolatban.
Számomra fura, hogy 25 sornyi írást ennyire nehéz értelmezni?
De majd írom még tovább a választ persze Ilang-ilangnak is, mert további tévedések is vannak az írásában e téma és az én írásom kapcsán, nem csak ennyi. Sajnos…
Már a védjegyeddé vált hogy a saját elképzeléseidet akarod mások szájába adni, miközben mesterséges nyelvi konspirációkkal próbálod elkerülni a lényegi kérdést, de ugyanúgy rád vall a szavak összemosása is... Kitalálsz magadnak ilyen szalmabábokat – például azt, hogy én kárhoztatni akarok másokat –, és nekifutásbol rontasz neki , hogy ne kelljen a tényekkel szembesülnöd.
De nézzük az alapokat, ahol az érvelésed kétszeresen is elbukik.
1. A biblia mérlegén
Azt állítod, hogy : "az életünk egyetlen percében sem ítélünk". Ezzel szemben Pál atyafi igy ir:
1Kor 6,2Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik (krinousin) meg? És ha ti ítélitek (krinetai) meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre (kritēriōn)? 3. Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni(krinoumen), nemhogy életszükségre való dolgokat?
Egészen pontosan a biblia melyik sorát is tagadod te?
Ha a keresztény papság feladata a világ és az angyalok megítélése, milyen alapon akarod elvitatni ezt a jogkört a mindennapi élet erkölcsi kérdéseiben?
Az ítélet a Bibliában nem csupán kárhoztatást jelent, hanem igazságosztást, a valóság kimondását és szétválasztást.
A hívő ember erkölcsi felelőssége, hogy elválassza a szentet a tisztátalantól. Ez a papság alapvető rendeltetése:
Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.3Móz 10,10
Azt állítani, hogy nem hozunk ítéletet, teljes képtelenség is. A lelkiismeretünk folyamatosan bírói munkát végez a saját tetteink fölött. Maga a megtérés is lehetetlen lenne, ha nem hoznánk egy ítéletet: kimondva a tetteinkről, hogy azok bűnök. Pál atyafi ezt is megerősíti:
Már megint nyelvi konspirációk gyártásába fogtál. Az okosak elkövetik a hibákat és tanulnak belőlük, te meg inkább csak megismétled őket... de ez egyenes következménye annak ha az ember nem a józan ész vagy a tények mentén alakitja ki az álláspontját hanem a puszta dac vagy ellentmondás a mozgatórugó.
Azt próbálod bizonygatni, hogy az "ítélet" és a "megítélés" két különböző dolog. Azonban az Újszövetség görög szövege ugyanazt a szót – krinó- és annak származékait – használja mindkét esetben:
János 7,24:krisin krinete – igaz ítélettel ítéljetek.
1Kor 2,15:anakrinei – a lelki ember mindent megítél/megvizsgál.
Az irás nyelvhasználatban ez a fogalom egyszerre jelenti a megkülönböztetést és a döntéshozatalt. Nem választható külön mert az igazság alkalmazása minden esetben ítélet.
Krisztusnak az a papja, aki nem választhatja szét a rosszat a jótól, aki nem mondhatja ki a bűnről, hogy bűn (ami maga egy ítélet), az elveszítette a funkcióját. Az ítélőképességem arra kaptam, hogy elválasszam a szentet a tisztátalantól – függetlenül attól, hogy te ezt milyen nyelvi konspirációkkal próbálod összemosni.
”Ezért kell mindenkinek saját bölcs belátására bízni, nem...?”(6446)
Nos amikor ezt írta, akkor nem gondolta úgy, hogy ezt mindenkinek a bölcs belátására kellene bízni, hanem úgy gondolta hogy nem kéne az emberek bölcs belátására bízni, hanem csak a szerinte hülyék gondolják azt hogy ezt az emberek bölcs belátására kéne bízni.
Tehát ez egy olyan ugye-kérdés volt melyjjjel ő nem ért egyet, hanem csak gúnyiból kérdezte.
Olyan ez mint amikor az apuka megkérdezi a gyerekét hogy "ugye ha valaki leugrik a tizedik emeletről akkor az égvilágon semmi baja nem lesz, hanem csak felpattan és megy tovább, úgy-e?"
Érted-e vámmentes, vagy pedig megfordítva van, és nem érted?
