Csak a halandók gyávák beismerni, nem vizsgálják múltjuk és jelenük. Nem tudnak számolni, ezért ki se tudják saccolni mekkora szar vár rájuk.
Beszélnek halál utáni szarról, csak arról nem hogy akár mennybe akár pokolba kerülnek mindkét helyen csőstül ömlik a szar.
Onnan lehet megismerni a hülyéket, hogy bedőlnek a látszatnak, a nagy háznak, faszantos autónak, sok gyereknek, még több unokának.
Buddha megmondta az élet szenvedés, csak azt nem mondta, hogy minden irányból és állandó. Ha sikerült kilépni egy szenvedésből, jön a következő más szögből. Mintha a szenvedés folyton az ajtó előtt várakozna mikor nyitják ki előtte az ajtót
Ebből - a topiknyitó számára - az a tanulság, hogy nem a gazdagság a probléma, hanem az, hogy azt élvezetek hajszolására pazaroljuk el. A lényeg valóban a hozzászólás végén hangzik el!
Lám az előbbiekben erre a pszichopátiával ellentétes szemléletmódra utaltam, és ennek az elterjesztése folyik napjainkban - már aki hajlandó rá, és boldog akar lenni.
(Nem új dolog ez, a történelemben mindig is voltak háborúk, csak eddig nem értettük miért)
A topik cłme, mint létfilozófia, nagyon veszélyes.
Ugyanakkor mint életérzés - napjainkban - egyre elterjedtebb.
Szoktam ennek kapcsán javasolni ennek a klipnek a megtekintését (sajnos magyarul ilyen még nincs, de feliratozva, és magyarral fordítva kihámozható a lényeg):
A fő mondanivalója, hogy egy nagyon ősi agyterületünknek köszönhetően (hippokampusz), azt az élvezetek tömegével ellátva belekerülhetünk ilyen érzésekbe. Nemrég az addiktológusok jöttek erre rá, a drogosok, és egyéb szenvedélybetegségek kutatása közben. S ehhez nem kell ma már se drog, se alkohol, se más - ismert függőséget okozó - valami, hanem elég ebben a mindenünket valamilyen módon kiszolgálni akaró világban léteznünk, s boldogtalanság érzetünket enyhíteni, gyorsan és könnyen megszerezhető örömök (sör a hűtőből, csoki, meleg fürdő, könnyed filmek, zenék, ill. a digitális technika számos funkciója, stb. stb.) gyakori használatával. A hatás ugyanaz mint a drogoknál: hamarosan ami van, arra ráununk, és újat, jobbat kívánunk, s egyre többet, határtalanul, de aztán határokba ütközünk.
Ugyanerre jött rá Buddha is kb. 2500 évvel ezelőtt, azaz arra, hogy a hedonista létszemlélet egyre elviselhetetlenebb boldogtalanságba vezet. Evolúciós örökségünk ez, és az örömökbe belecsúszva egyre nehezebb kimászni az állapotból. Ha megkísérelnénk, akkor komoly elvonási tünetek jelentkeznek, mint a drogosoknál, és csak újra az élvezetek felé nyúlunk.
Megdöbbentő egyébként az, hogy már évtizedekkel ezelőtt az egyik súlyos személyiségzavart is ennek a tünetegyüttesnek a jelentkezésével írták le, noha az leginkább öröklött, vagy kicsi gyerekkorban ért hatásokból (súlyos mentális sérülésből, elhanyagoltságból, vagy éppen elkényeztetettségből) adódik.
Ezek az ismeretek azonban feltűnő módon nem publikáltak, noha a fejlett nyugati társadalom (kb. 2 milliárd ember) tagjainak egyre nagyobb száma, s különösen a fiatalok érintettek ebben.
Egy másfajta létszemléletben (s ebben rejlik Buddha nagysága, de rejtett módon Jézus is ezt hirdette) azonban ezek a szenvedésnek vélt dolgok valójában kihívások, amelyet ha sikerült megoldani (vagy a kudarcból tanultunk), akkor emiatt értékesnek tudhatjuk magunkat, és nem futamodunk meg az új megpróbáltatás megjelentekor.
Ám, ha ezekkel ellentétben akadályoknak, a létállapotunk megrontóinak látjuk mindezeket, akkor egyre csökken az önértékelésünk, és csak újra meg újra élvezetekre vágyunk. Ez az utóbbi nézet, és az előbb említett személyiségzavar tüneteinek mai neve rövidítve: APD (Aszociális Személyiségzavar), mely nevet azért változtatták meg, mert az eredeti elnevezés negatív kicsengésűnek hangzik még napjainkban is. A pszichopátiáról James Fallon is írt egy könyvet ("Pszichopátia belülről"), miután, mint agykutató szembetalálkozott (kontrol képként) a saját agyának felvételével, melyen ugyanazt az eltérést találta, mint amit már évtizedes kutatások folytán biztosan azonosítani tudott az adott személy ezen állapotával.
Kb. 2 éve ennek a hedonista létmódnak a felszámolásával foglalkoznak a fejünk fölött az élvezeteket adó infrastruktúrák (akár fizikai) lerombolásainak tervével, illetve a lakosságtól a náluk felgyülemlett pénzek rafinált elvonásával (pl. energiaválság), hogy ne lehessen az örömöket könnyedén megszerezni. Ennek tudatában talán így minden érthetővé válik.
Az élet egy kalap kutyagumit se érne problémák nélkül. Azok megoldása okoz örömöt. Ha nem lenne probléma, szenvedés, nem tudnánk értékelni a probléma- és szenvedésmentes perceket.
Zavaros sorok, és nem is túl mély ismeretekről tanuskodnak. Biztos nagyon felzaklatott valami.Meg egyébként is most van az év legnehezebb bolygóállása.
Buddha állandó szenvedésről beszélt, vágyak, gyűlölködés , irigység, féltékenység , állandóan, felváltva bombázzák az emberi elmét. Ebből egyedüli kiszakadási lehetőség az ego visszaszorítása, a létszemléletváltás(nemes nyolcrétű ösvény). Nem a többi emberrel kell foglalkozni,hiszen ők is homályban léteznek, megzavarja őket a csillogó külvilág. A tudatod léte, tisztasága örök, erre kell ráismerni, majd minden lény felé az együttérzést kiterjeszteni,segitve őket a helyes utra térni. Visszavonulás, meditáció, jóga, szerény ,más lényeknek nem ártó életvitel, ez a túlélés záloga .
Csak a halandók gyávák beismerni, nem vizsgálják múltjuk és jelenük. Nem tudnak számolni, ezért ki se tudják saccolni mekkora szar vár rájuk.
Beszélnek halál utáni szarról, csak arról nem hogy akár mennybe akár pokolba kerülnek mindkét helyen csőstül ömlik a szar.
Onnan lehet megismerni a hülyéket, hogy bedőlnek a látszatnak, a nagy háznak, faszantos autónak, sok gyereknek, még több unokának.
Buddha megmondta az élet szenvedés, csak azt nem mondta, hogy minden irányból és állandó. Ha sikerült kilépni egy szenvedésből, jön a következő más szögből. Mintha a szenvedés folyton az ajtó előtt várakozna mikor nyitják ki előtte az ajtót
