A pápa a szerdai nyilvános meghallgatáson köszöntötte az egyik olasz
EGYHÁZMEGYEI ZSINAT
képviselóit is !
Felfigyeltem a szóra Z S I N A T ! lehet egyházközségi, megyei országos és vatikáni !
Ugy szeretném ha lenne. Mert az hogy tapsolhatok rogyásig és legyek engedelmes :))) hát az nem szimpatikus.Ha én egyházi ember volnék és nemcsak pofáznék a szeretetről hanem tényleg szeretném a nyájat akkor MEGKÉRNÉM MONDJÁK el bátran : kérdés kérés panasz hózöngés. Ez a ZÖLD egyház
"Fordítsd ezt a különleges élményt az emberek javára. Hirdesd mindenütt, hogy miben rejlik a világ igazi lényege. – És ha nem hisznek majd nekem? – fanyalogtam, emlékezvén rá, hogy milyenek az emberek. – Mindenképpen csak az igazság számít – felelte az öreg, és biztos voltam benne, hogy úgy van, ahogy mondja. Nem tudnám meghatározni, hogy mikor kelt fel mellőlem. Arra sem emlékszem, hogy én mikor mentem haza azon a vasárnap estén. Az is homályos, hogy hová lett a színes rajzom, amit akkor délelőtt fejeztem be a réten. Csak azt tudom bizonyosan, hogy a világ valóban olyan, amilyennek gyerekkoromban is hittem. A bogarak és a füvek beszélgetnek, éppúgy, mint a csillagrendszerek és a sejtparányok. Szóljanak az emberek bármilyen szavakkal, mind, mind ugyanazt a nyelvet beszélik, a fák és a felhők nyelvét, mely nyugodtabb napjaimon hozzám is mindig elér az éter finom rezgéseivel. Ez a nyelv pedig nem más, mint a mindent teremtő, mindent őrző és mindent magába fogadó távoli mező csodálatos éneke."
Megható történet egy pókról és az emberi szenvedésről:
"1889. szeptember 14-én hajnalban három csíkszentimrei illetõségû gonosztevõ Háromszéken Szemerja határában meggyilkolta a Sepsiszentgyörgyrõl Elõpatak felé tartó postakocsi Imre József nevû postáslegényét, a kocsit kirabolta, majd a benne talált jelentéktelen pénzösszeggel elmenekült. Amikor késõbb a nyomozás során a gaztettre fény derült, a két meglettebb korú rablógyilkos átszökött Romániába, ahonnan soha nem tértek viszsza. A legfiatalabb közülük, egy Tódor János nevû „bákán”1 csíki legény viszont, aki a postakocsi megállításakor a lovak gyeplõszárát ragadta meg az országúton, de egyéb bûne nem volt, csendõrkézre került. A rablótámadásban való részvételért 15 évi fegyházbüntetésre ítélték, amelynek elsõ részét magánzárkában töltötte. Késõbb a börtönben szabóságot tanult, és szabadulása után csendes, köztiszteletben álló szabómester lett szülõfalujában, gyümölcsfák oltásával is foglalkozott. Amikor valamikor az 1930-as években a csíkszentkirályi kertünkben álló két öreg „veresbelû körtefát” oltotta, nagyapám megkérdezte tõle, milyen volt évekig egyedül lenni a magánzárkában. A válasz így hangzott: – Amíg a cellában megvolt a pók, addig nem volt annyira nehéz. Néztem, hogy szövi a hálót. De amikor elpusztult, akkor nehéz lett a rabság, erõsen nehéz."
"Azért szemlélte a természetet, hogy annak eredetét ragadja meg: a „világfejlesztő akaraterőt”, a „természetben élő energiát”, a „tekintélyt”, vagy a „pozitívumot”, ahogy ő nevezte azt, ami a természetet „a semmiből életre kelti”, „kinyilatkoztatás útján fejleszti a világot” és „halhatatlanná teszi a valóságot”.
„Búzaföldeken a pacsirta hangját, a csalitban a fülemüle dallamát hallgattam, fent a magasban a sasokat fütyülve vonulni láttam. Itt ebben a csendes magányban eltűnt az árvíz réme, a háborgó elem végzete. Itt örül mindennek a lelke, amott könnyezik az emberek szeme. Itt látni az isteni természet szépségeit, amott a háborgó veszedelem intelmét. Itt vendégszeretettel, a fülemüle dallamával fogadja az embert az isteni természet, amott háborgó morajjal éjjel költi fel a végzet. Keresem a különös különbözet okát és kutatom az intelem forrásának a titkát.Megkönnyebbülve, de még mindig terhesen távozom a gyönyörű természet látlatából. A szegedi rémes napok lassan elmosódnak lelkemben, s én visszavágyom gyönyörködni a természetben. A gyönyörhöz járul a Tátra pírja, ez a nap gyönyörű hajnala.” (Csontváry Kosztka Tivadar)
